Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-11 / 61. szám

4 DÍÜLMA G YÁRÜRSli.9, Szeged, 1915. március 11. Kezdik a semlegesek tisztán látni a helyzetet. Bécs, ínárcus 10. A nagy opera egy ik páholyéiban ült Morny herceg, miidőn egy Iböligy íhozzá fordulva kérdezte, Ibogy igaz-e, hagy III, Napoleon ínég -ez éjijei keresztül vkzlí az államcsínyt? — „Nem tudom, felelte nevetve a herceg, de ha tényleg megjelenik a nagy seprű, ugy én a seprűnyelet aikarom tartani." Nagyjában ez volt ennek a világháborúnak az alapgondolata; az erősei)'b, a győző mellett akar állani a békekötésnél az ő előnyeit élvezni és az esetleges vereségek veszélyeit 'elkerülni. lEzt mind okosságnak és a lótifentartás törvényének tartották. A mai háború oly végtelen komoly, oly könyörtelen jellegű és következményei oly súlyosak, hogy a huzódozás, annákor a pusztulást elkerülni akarja, nem minősíthető tisztán gyávaságnak vagy berteiliéanek. De fény az, hogy a félő tartózkodás, a rokonszenv és ellenszenv politikája a háborús események kifürbészése és az entiente-hafahnak csalogatásai, minden, ami a háború kezdete óta a viaskodó harcosok háta mögött a semleges államoknál történt, jelentőségét vesztette abban a percben, amelyiken egy angol 'éts francia hajókból álló flotta vonult ki a tengerre, hogy Konstantináipolyt elfoglalja,, ha lelieséges volno a semleges államokat mlint egy embert elképzelnünk, azt mondhatnák, hogy a háború nem 1 von ült el csendesen az ajtójuk előtt, hanem a visszavonultságában sértetlennek hittet is megragadta és megrázkódtatta. iNein akarták Vergilius versét: — „Már ég Ucalegon háza" — megérteni. Most pedig az angol dreadnonghtck rettenetes lövéséiből megértik, hogy ők iis találva vannak és hogy polkájuk eseményei a Törökország felé irányított gyilkoló csapás éjs a Földközi-tengeren készülődő nagyhatalom mellett'. , Edward iGrey, aki imár annyiszor csapta be őket, egy uj szót készített számukra. Konstantinápolyt 'nemzetközivé teszi. A művészet silány közhelyeket forgalomba hozni, liogy a csalást szép köntösbe öltöztesse, most legszebb virágját éli az angol külügyi hivatalban. A háború, amely a francia revanche eszméért harcban álló Európában a német militarizmust akarja 'összetörnli és az erkölcsi felháborodás a belga semlegesség megsértése miatt, zisiebökben az angol csapatok partraszállitásáról iszóló szerződéssel, csak ujjgyakorlatok, mik a mesteri tökélyt bizonyítják, mellyel a 'világháború szálait bogozzák és csalják. Ilyen mesteri fogás Konstantinápoly nemzetközisége is. Ha ennek a szónak egyáltalában értelme volna, csak az lelhetne, Ibogy egy államnak sem ileiket valami előjoga Konstantinápolyban és hogy a közigazgatás é$ a védelem az curópaíi hatalmak kezében legyen. De mit joltentonek az ilyen berendezkedések? Egy darabka papirt ós az ebő, akinek bátorsága és hatalma elegendő elszakítja azt, és tinta folyik, de nem vér, ment tényeket, nem borítanak fol és a háború valami oly rettenetes, liogy csak elkerülhetetlen szükség vihet rá. Oroszország óriási hadihajói nemzetközivé vált. Konstantinápoly mellett mehetnének, szárazföldi Mrqgei pedig (bármikor Muegfenyegethetnék az általános népjogokba beékelt szigetet. A (legelső alkalommal, talán a legközelebbi háborúnál már be fogja látni a diplomácia, a szégyenletes valóságot: liogy müvei csak a (hadsereg által lehetnek életképeseiki iSir Edward iGrey az interiiadianalizálás által .csak aljas módon akar Oroszország kedvében járni. Átok a képmutatóra, aki elköveti azt a szörnyűséget, liogy megfosztja a mohamedánokat az állami függetlenség utolsó lehetőségétől; szí vitelen és lelkiismeretlen beavatkozás ez, amely vérszomjas kozákoknak kívánja kiszolgáltatni az egyetlen helyet, liol a prófétát szabadon hirdetik. Sir Edward iGrey eltöröíibetetlen szégyenfoltot ejt az angol néven. Ha Konstantinápoly és a szorosok nemzetközséget ugy lehetne értelmezni, liogy minden ország hadihajói szabadon közlekedhetnének a Földközi-tenger és a Fekete-tenger közt, ez som változtatna az egyenjogúság belső valótlanságán. Oroszország rendelkezik az angol tengeri hatalom (fölött, mag az entente fennáll. Mi tehát a nemzetköziség? Nem egyéb, mint Konstantinápoly kiszolgáltatása Oroszországnak, azzal az alattomos föltétellel, hogy tengeri túlerejüket a többi országok ellen szükség szerint kihasználhassák. Konstantinápoly nemzetközisége még akkor sem volna megvédve, ha az entente fölbomlanék. Törökország megsenmiisitésie után Oroszország uralkodnék a Fekete-tengeren. Ott tenné partra csapatait, ahol akarná és Konstantinápoly el volna veszve azon a napon, midőn a cár szükségét látná, hegy a nép elégedetlenségét és a Sopliia-templom tornyáról az orosz keresztet csillogtassa. Sassanov külügyminiszter és a pártvezérek a dumában nem beszéltek Konstantinápoly nemzetköziségéről. Ök elfoglalni és bírni akarják e várost, hogy onnan figyelmeztethessék a balkán-népeiket .arra, hogy Oroszország szakitetta el őket Törökországtól, de nem azért, hogy biztosítsa fejlődésüket, hanem hogy uralkodhasson fölöttük, Crispi Friedriohsru.bi látogatásakor azt mondta Bismarcknak, liogy Olaszország niem engedheti be az oroszt Kon-( s tain ti nápolyiba, mert az ott olyan bázist teremthet hatálmának, hogy az egész Kelet és Európa fölötti uralmat magúhoz ragadja. Ez még ma is igaz és Olaszországnak ma seau szabad másképen gondolkoznia, mint egyik legnagyobb államférfin, A nemzetköziség csalás. A leleplezett Anglia. Berlin, március 10. A Vossisdhe Zeitung londoni távirata szerint a Times legutolsó számának vezércikke végre szint vall, irván a következőket: — Ugy látszik, még vannak angolok, akik . azt hiszik, hogy Nagybritánnia csak Belgium miatt ragadott fegyvert. Ezek elfelejtik, hogy a becsület és érdekeink kényszeritettek arra, hogy Franciaországot és Oroszországot támogassuk, még akkor is, ha a németek tiszteletben tartották volna Belgium semlegességét. Tökéletesen igaza van a német kancellárnak, mikor azt mondja, hogy ha a német csapatok nem is nyomultak volna be Belgiumba, becsületük és 'érdekeink következtében egyesültünk volna Franciaországgal. Anglia nem Belgiumért, nem is Szerbiáért, Franciaországért vagy Oroszországért harcol. Minden angol szivében van ugyan számukra hely, de első helyen Anglia érdeke áll. Víziók a csatatéren. Ambrose Bierce amerikai rajzai. I. A kaukázusi török seregek hősiessége. Konstantinápoly, március 9. A Rjecs tudósítója jelenti lapjának: A kaukázusi harcokban a törökök meglepő szívósságot és halál,megvető bátorságot tanúsítanak. A törököket a terepviszonyok is támogatják, amelyeket kitűnően kihasználnak. Különösem vitézül harcolnak a konstantinápolyi csapatok. A tudósító említést tesz egy kis török csapatról, amely számbelileg túlsúlyban levő orosz csapattal került szembe, amely elől a török csapat nem menekült, meg -sem adta magát, hanem az utolsó pillanatig kitartott a szuronyharcban. Végre is az utolsó szál emberig levágták, jóllehet elég alkalma lett volna, hogy fedezékekbe meneküljön. íReodyvílle ós Woodbury közt egy kilenctíz mértföldnyi hosszú "erős, jó karban tartott országút húzódott, Readyvftlle a Murfneeshero-nál táborozó (szövetséges sereg előőrs-helye volt, ugyanez volt Wcodbury a Tüllahowánál táborozó egyesült (seregekre nézve. A Szőne Rí ver (Murfreesboro') melletti ütközet utáni sok hónapom keresztül ezek az előőrsök állandó csetepatéba u állottak, természetesen az említett országút mentén, a lovassági különítmények között. Közbe-közbe a gyalogság és a tüzérség látott hozzá ,a játékhoz, hogy bizonyságot tegyen jóakaratáról. Ezeknek a lelkes összecsapásoknak az igaz története egy érdekes' könyvet tudna megtölteni. Egy éjjel egy szövetséges lovas-század indult el (Readyviliéiből, egy szokatlanul kockázatos1 vállalkozásra, aímieily titoktartásit, óvatosságot és csendet kívánt. Se idei őrnagy, egy bátor és ügyes tiszt volt a parancsnok. Beszélgetni töltős volt; fegyvereknek és egyéb felszereléseknek nem ivolt szabad zörögniök. Csak a lovak menetelése volt hallható s a mozgás is lassú volt, hogy a ziaj a lehető legkisebb legyen. Éjifél után volt már és meglehetősen sötét, bár a hokin ak egy darabkája olykor kiikikandikált a felhő-töiueegk: mögül. A gyalogos őrszemek előrehaladtukban nemsokára találkoztak két lovas őrszemmel, amiint merően kémleltek előre a sötétségben. Hárman kellett volna lenniük. Hol van a másik embered ? — suttogta az őrnagy. — Megparancsoltam Buddingnak, hogy ma éjjel itt legyen. — Előre lovagolt, sir, — felelt a férfi. Egy kis tüzelés volt később de bosszü volt az ut a frontig. — A parancsnok és a józan ész ellenére cselekedetit igy Dimiíing, — mondta a tiszt, láthatóan felingerülive. — Miért lovagolt ő előre? — (Nem tudom ,uram; rendkívül nyugtalannak látszott. d Miikor tefc a nagyeszű katona, iéis társa csatlakoztak a kiküldött csapathoz, ez folytatta lelőnyomulláisát. Két-három mértföldnyi ut után a hadoszlop egy sürii >cédrus-erdő'böz közeledett, mely az országút mindkét oldalát szegélyezte. Az őrnagy megállást, parancsolt s aztán ©gyedül lovagolt, előre kémleladni. De követte őt az adjutánsa ós még három közlegény, akik bizonyos távolságnyire maradtak mögötte ós észrevétlenül láthatták mindazt, ami történt. Miikor mintegy száz yardnyit lovagolt az erdő felé, az őrnagy hirtelen és erősen1 megzabolázta a lovát és .mozdulatlanul ült a nyergében. Az országút széle mellett, egy kicsinyke nyílt térségen, egy 'emberalak állott, csak homályosan láthatóan és mozdulatlanul. Az őrnagy első érzése a megelégedettség volt a felett, hegy a lovasságot maga mögött hagyta; ha ez az ember ellenség és megmenekülne, nagyon kis jelenteni valója lenbe. Az ő vállalkozása még nem volt felfedezve. Valiami sötét tárgyat ,lehetett homályosan észrevenni a férfi lábainál, — a tiszt nern udta azt jól klyenni. Az igazi lovas katona ösztönével s a lőfegyver használatától való sajátszerű idegenkedéssel, — kihúzta a kardját. Az álló férfi egyetlen mozdulatot sem tett a kihívásra való felelettől. A helyzet, feszült volt ós eléggé drámai. Hirtelen ia hold előbukkant egy felhőül á&hdékon át s a lovas tiszt elfedve egy nagy tölgyfa-csoport árnyékától, tisztán látta ,a gyiailögófst egy fehér fény-foltban s alig öt ilépétsnyire. Durrning közlegény volt ez fegyvertelenül és hajadonfővel nagy vérf alttal az arcán. A lábainál fekvő sötét tárgy egy döglött lónak bizonyult s .merőlegesen az állat nyakán keresztül feküdt egy halott férfi, arccal épen szemben a hal'dífénnyeil. — Danimig megküzdött az életéért — gondolta az őrnagy és készült ctlőrelOvagolni. Duuning felemelte kezét, ítáiltő mozdulattal