Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-10 / 60. szám

4 DÉUMAGYAROBSZÁÖ. Szeged, 1915. március 10. Qyuritza Sándort felmentette a hadbíróság. (Saját tudósítónktól.) A szegedi honvéd hadosztálybiróság kedden tárgyalta Gyuritza Sándor dr szegedi tartalékos hanvéd ezredorvos, kerületi tiszti orvos, törvényszéki orvosszakértő bűnügyét, aki a katonai büntetőtörvénykönyv 338. §-ába ütköző, ajándék elfogadása által elkövetett hivatali hatalommal való visszaélés bűntettével volt vádolva. Gyuritza Sándor dr ellen a'Valikányi csendőrség nyomozása alapján indult meg az eljárás. — 1914. december 9-én — épen báróim hónappal ezelőtt — a hadbíróság elrendelte letartóztatását és azóta vizsgálati fogságban ült. A bünpör főtárgyalása kedden reggel 9 órakor kezdődött a hadbíróság Gyertyámosutca 4. szám alatt levő épületében. A főtárgyalás! terembe csak jeggyel lehetett belépni. Részint azért, részint pedig, mert kevesen tudták előre, hogy mikor lesz megtartva a főtárgyalás, csekély érdeklődés mutatkozott a délelőtt folyamán. A tárgyalás hallgatóközönsége főképen katonatisztekből, orvosokból, jogászokból és hírlapírókból: állott. A tárgyalás, a déli szünettől eltekintve, megszakítás nélkül este félhétig tartott. Bár először katonaszabadit ás miatt indult meg Gyuritza ellen az eljárás, de a vizsgálat folyamán az ügyészség ezt a vádat elejtette és enyhébb bűncselekmény miatt: hivatalos hatalommal való visszaélésért tartotta fenn a vádat; a bíróság. azonban ezt sem látta bei gazoltnak és bizonyítékok hiánya miatt felmentő ítéletet hozott. A tárgyaláson Pappert Vencel ezredeshadbíró elnökölt; a tárgyalást Szerdahelyi László alezredes- hadbíró vezette. A haditörvényszék tagjai voltak: Müller Henrik őrnagy-hadbíró, Bárdos Arthur dr békésgyulai és Boldizsár Lajos dr lugosi ezredorvos. — Ügyész: Kiss Dezső dr volt, a jegyzőkönyvet Draxler Brúnó dr főhadnagy-hadbíró vezette; a vádlottat Szél Gyula dr ügyvéd védte. Kilenc óra után néhány perccel vett© kezdetét a tárgyalás. Gyuritza Sándor dr egy népföilkelő 'hadnagy kíséretében jelent meg. Katonaruha voilt rajta, kardot azonban nem viselt és az egész tárgyalás alatt keztyübeu ült. A hosszú vizsgálati fogság látszólag nagyon megtörte: szemei beestek, az arca sápadt éís a ruhája feltűnően ibo lett. Ahogy bejött, mindjárt háttal fordult a közönségnek, leült a helyére ós egyszer sem nézett vissza. Az elnök a legnagyobb figyelem közben nyitotta meg a tárgyalást: — A mai tárgyalást megnyitom, — mondotta. Tárgyaitatni fog Gyuritza Sándor dr m. kir. ötödik honvéd gyalogezredbeli szolgálaton kívüli viszonyban ilevő ezredorvoanak, közszolgálati hatalommal való visszaélési ügye. i Ezután a tanuk jöttek be a terembe. Mindössze csak bárom tanú jött e.l a tárgyalásra. Köztük egy subás, borotvál tképii, gazdag bolgár ember: Mányov .János, akinek nagy szerepe volt az egész bűnügyben. Konstatálta a hadbíróság, hogy a beidézettek közül iKoós Elemér százados és Futura Rókus tanúik nem jelenteik meg. Koós százados a harctéren tartózkodik, iFutura lakhelye pedig ismeretlen. A védő és az ügyész kérelmére, a bíróság ennek dacára, a tárgyalás megtartása mellett határozott. Ezután al tárgyalást vezető hadbíró-alezredes a vádlottat hallgatta ki az általános kérdésekre vonatkozóig. Gyuritza Sándor elmondotta, hogy Makón, 1(850 december 3-án született. Magyarul és németül beszél, római katolikus vallású, nős, két gyermek atyja, kerületi tiszti orvos, államvasuti orvos és a törvényszék orvos-szakértője, 1873-ban lett lett felavatva katonaorvosnak, a katonai jubileumi kereszt tulajdonosa. Majd 'feleskették a haidlitörvényszéknek nem állandó tagjait és aztán a vádirat felolvasása következett. A vád szerint Gyuritza Sándor dr ezredorvos egy iKalnakov Péter nevü szege'di ügynök közbenjárásával a lakásán fogadta Mányov János óbessenyöi földbirtokost, aki fiával együtt .meg s jelent nála. Ekkor megbeszélte az apával Gyuritza, hogy a fint, Mányov Károly iVánoét, a szegedi 5. bonvéd gyalogezred egyéves önkéntesét, aki kétoldali sérvvel rendes szolgálatra volt beosztva, kétezer koronáért elbocsáttatja .a katonai szolgálatból. Október 11-én és október 19-én volt Mányov Gyuritza lakásán, aki, amint Kalnakov Péter vallomása is bizonyítja, kórt és kapott pénzt Mányov (Jánostól. A fiu Mányov Károly Vince felülvizsgálatra bocsáttatván, Gyuritza Sándor dr orvos véleménye alapján tényleg föl mentetett a katouaj szolgálat alól. A másik esetben pedig egy katonától, akinek nevét nem sikerült megtudni, Kalnakov Péter utján ezer koronát fogadott el, a másik ezreit Kalnakov megtartotta magának. A vádirat felolvasása után a vádlottat hallgatták ki. — Megértette a vádat, — kérdezte az elnök. — Igen. — Bűnösnek érzi-© magát? —'Nem vagyok bűnös. — Ismeri Mányov Károly honvéd önkéntest? — Nem ösmerem, de a nevére emilékszem. Magára az (esetre vonatkozólag pedig annyit tudok, hogy abban az időben precedenst akartaim alkotni, hogy sérvvel ne alkalmazzanak senkit se (fegyveres szolgáilatra. Ennek a Mányovnk pedig két oldali lágyék sérve volt. A többi sérves katonákkal együtt, őt is felülvizsgálatra ajánlottam. — A privát lakásán fogadta-e iMányovct? >— Ilyet és sose tetteim, — válaszolt Gyuritza (elérzékenyülve és felzokogott — Mányov vallomása szerint — október 13-án megjelent az ön lakásán és kérte, hogy fiát bocsátássá el. Ugyancsak akkor kétezer koronát adott is az ezredorvos urnák. — 'Ezt a leghatározottabban tagadom. Ilyen aljasságot semennyiért tsem követtem volna el. — Hát akkor Kalnakov miért szolgáltatott be ezer koronát a biróságnak. — Azt én nem tudom. Kalnakovval sem érintkeztem. Mányov pedig, amikor kihallgatása után a vizsgálat során, velem1 szembesítették, megmondta, hogy nekem nem adott pénzt. Én nem is ismerem ezeket az embereket. A tanúkihallgatásra került ezután a sor. Az első tanú, a vádiratban oly sokat szerepelt Mányov János volt, aki állítólag a fiát Mányov Károly Vincét akarta íkiszabadittatni Gyuritza által. Mányov János 59 éves óbessenyői gazdálkodó, 140 hold földje van éis vagyona meghaladja a 200,000 koronát. Eleinte vádlott volt ugyanebben az ügyben és egy ideig vizsgálati fogságban is ült. Most azt vallotta, hogy ő a fia ügyében nem, járt Gyuritzánál. Különben is már alig emlékezik valamire. Az ügyész inditványára ekkor felolvasták Manyovnak a. csendőrség és az ügyészség előtt tett vallomását, amelyben az állott, hogy Kalnakov vezette el Gyuritzához, akiit megkért arra, hogy fiát mentesse fel'. Ekkor állítólag Gyuritza azt mondta: — Először meg kell vizsgálnom a íiát, küldje ide. Oda is küldte fiát, akit Gyuritza megvizsgált és másnap ő ismét megjelent az orvosnál, akinek 2000 koronát adott át, A csendőrségnél tett vallomása szerint ekkor egyedül volt Gyuritzánál, az ügyészség előtt azonban azt mondotta, hogy Kalnakov előtt adta át a 2000 koronát és Kalnakovnak is adott a közvetítésért 400 koronát. A vallomások felolvasása után az elnök figyelmeztette Manyovcit, hogy az igazat vallja. — Én most igazat mondok, válaszolt szemlesütve a ravaiszkópü bolgár. Akkor nagyon meg voltain ijedve, azt sem tudtam, imit beszélek. 'Kalnakovnak tényleg adtam 400 koronát, de csak azért, mert elvezetett aa orvos úrhoz. — :Hát mégis volt az ezredorvos urnái. — kérdezte az elnök. —• Igen.. Egyszer ón voltam beteg és engem vizsgált meg. — És maga olyan ember, aki ezért 400 koronát adott a Kalnakovnak. — Igenis kérem. Az ügyész ellenezte a tanú megesketését, mert egyenesen ellentmond az ügyészségnél tett vallomásával. A bíróság felfüggesztette megeskétósét. Ezután Mányov Károly 'Vincét hallgatta ki a bírásáig. — (Voltak apjával együtt az orvos ur lakásán, —• kérdezte az elnök. — Igen. — Beszólt apja arról, hogy mennyit fizetett maga miatt. — Nem. Szembesititik az apjával aki azt mondja, hogy nem voltak együtt Gyuritzánál. Különben erre sem emlékezik biztosan, „nem jut az eszébe." — Majd felolvasták Mányov Károlynak az ügyészség előtt tett vallomását, melyben az áll, hogy október 17-én volt apjával Gyuritzánál, aki 2000 koronát kórt az ő elbocsájtásáért. Október 25-én felülvizsgálatra is került és ekikor elhocsájtótták a hadsereg kötelékéből. A harmadik tanura ikerült ezután a sor, aki Kalnakov Péter volt, a „közvetítő." Ötvenhárom éves ősz ember, amikor bejött, mosolygott és szalutált. Minden kérdedziés nélkül megkezdte mindjárt mondókáját: — Kérem szépen én szobrász voltam és a szemeim elpusztultak. A „művészi pályát" ott kelil'ett hagynom ós sajnos ügynök lettem, de azért kérem én öt nyelvet beszédeik ... — Jó, jó, — szóit közbe az elnök, — arra feleljen, amit kérdezek. Kalnakovnak, az ügyes ügynöknek azonban nem használt ez a szolid figyelmeztetés. Egy pillanat alatt- elfújta egész, élettörténetét: Harminc éve van Szegeden, azóta ösineri Gyuritzát. Közben kórházi élelmező is volt. Manyovot születése óta ismeri stb. stib. Alig lehetett a belőle kitörő szóáradatot elállítani. Az ügy lényegére vonatkozólag azt vallotta, liogy ő az öreg Manyovot elvezette Gyuritzához, ezért tényleg kapott 400 koronáit, pedig Mányov egy hízott sertést is igért neki, de ezt a mai napig sem adta. meg. Viszont másokat is vezetett Gyuritzához, akik egy-két koronát adtak ezért neki de Gyuritzá•tól: s-ohaise kapott pénzt. Egyébként ügyvédekhez is vezetett klienseket. Elnök: Nem tfint feil m agának, hogy a Mányov ezért 400 koronát adott? A tanú: Nem. A Mányov bácsi jó ember. — Az ügyészségnél máskép vallott. — (Bocsánatot kérek, én ott is ezt- vallotta m. Ezután a vádirat másik pontjára vonatkozólag tett föl az elnök kérdéseket. Kalnakov erre elmondta, hogy ő az utcán találkozott egy idegen sebesült katonával, azt szintén elvezette Gyuritzához. Az orvos megvizsgálta, de nem fogadott el tőle pénzt, ö ekkor a katonát elvezette, aki a sarkon. 2000 koronáit adott át neki azzal a megbízással, hogy vigye vissza Gyuritzának, de ott hagyja a pénzt. Kalnakov vissza is ment iés iigy szólott Gyuritzához: — Doktor ur pénzt hoztam, a katona küldte. 'Erre a doktor ur azjt felelte: — Pétör bácsi, menjen a fenébe! Kalnakov előadja hogy ő kiment a másik szobába ós ezer koronát tett le az asztálra, a másik ezret pedig megtartotta magának, mert gondolta: a katona megtiltotta, hogy a pénzt visszavigye, az orvos nem akarta elfő-