Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-24 / 72. szám

4 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1915. március 25. Szegeden is utalvánnyal adnak kenyeret. — Április 1-én lép éleibe az uj rendszer. — (Saját tudósítónktól.) Szeged' város köz­élelmezési bizottsága kedden délután öt óra­kor Somogyi Szilveszter dr. polgármester el­nöklésével ülést tartott, hogy az uj termés be­takarításáig biztosi'tsa a közönségnek liszttel való ellátását. ;Az ülésen Szalay Józseí dir. fő­kapitány előadón kivü-1 Aczél Géza, a Back­malom igazgatója, több szegedi sütőmester, vendéglős és néhány szakember is megjelent. A bizottság kevés változtatással elfogadta a liszt ellátásra vonatkozóan a főkapitánynak nagy gondossággal kidolgozott javaslatát, a mely szerint április elsejétől fogva csak ható­sági utalvány ellenében lehet Szegeden lisztet, kenyeret és péksüteményt kapni. Ez a rend­szer már Németországban és Ausztriában is fényesen bevált, a lokális, viszonyokhoz alkal­mazva tehát, valószínűleg Szegeden is ered­ményes lesz. Az ülésről az alábbi részletes tudósítás­ban számolunk be: Délután öt órakor nyitotta meg a polgár­mester az értekezletet. Jelentette, hogy az ér­tekezlet célja a mostani nehéz gazdasági vi­szonyok között igen fontos: gondoskodni kell arról, hogy a város közönsége lisztben és ke­nyérben ne szenvedjen hiányt, épen ezért az utalvány-rendszert kell életbe léptetni. Szalay József dr főkapitány ezután is­mertette az utalvány-rendszert. Előadta, hogy. a közönség szükségletét ezzel a rend­szerrel legalkalmasabb biztositan'. Evégből a várost Kerületekre kell osztani s a kerületek­ben a rendőrőrsök osztogatnák az utalványo­kat. A rendőrőrsöknek a tanítók segédkezné­nek a munkájukban'. Az őrsök természetesen csak a magánfogyasztásra szükséges liszt­mennyiséget u tal ványoznák. A kereskedők, vendéglősök és sütőmeste­rek fogyasztását a szak testületek bizalmi fér­fiúiból alakult bizottság ellenőrizné és utal­ványozná, Az utalvánvpzás heti rendszeren ' alapulna. A lisztkereskedő «a vevőtői elveszi az utalványt és a malomtól annyi lisztet kap minden héten, amennyi utalványról beszámol. A malomi pedig a hatóságnak számol el aZ utalvánnyal. Igy visszaélés nem történhetik. Mindenki annyi lisztet kap, amennyire szük­sége. van. A sebesülteket a miniszter rendelete sze­rint a városnak kell ellátni élelemmel, ezért a kórházi élelmezőknek a katonai parancsnok­ság igazolása alapján lesz kiadható a heti lisztmennyiség. Az internátusok szintén ilyen kivételes bánásmódban részesülek. Minden szegedi belterületi felnőtt lakos napi kenyérliszt fogyasztása csak 200 gramm lehet. A külterületi lakosok nem kapnak utal­ványt, sem az egészséges katonák. A keres­kedőknek csakis utalványokra szabad -kenye­ret és lisztet adni. Mivel a Back-malom ingyen őrli a lisz­tet, a kereskedők pedig azt a maximális áron adják el, az igy előállott 'lisztnyereséget, a mely a városnak 3 kilót tesz ki mázsánk!nt, a polgármester ingyen szétosztja a szegények között. A Back-malom első esetben a főkapi­tány által kiállitot't utalványokra ad lisztet, a sütőiknek, később a közönség vásárlásai után beérkezett utalványokra és pedig csaki's any­nyit, amennyi az összes utalványokon feltün­tetett tisztmennyiség. A részletes tárgyalások során a bizott­ság a következő szabályokban állapodott meg: Minden városi lakos részére a maximális fogyasztás 200 gramm liszt, vagy az ennek megfelelő sütemény mennyiség lehet. Az arány szám a liszt és a kenyér között : 1 kilogram kenyérlisztnek 130 deka­gramm kenyér képezze az egyenszámát, fél kilogramm nullás vagy fél kilogram főzőlisztnek 15 darab fehérsütemény az egyenszáma. Az utalvány vagy 100 deka kenyér­lisztre vagy 130 deka kenyérre szól. Az utalványok napra szólanak s egy hét­re érvényesek, még pedig aiíha a hétre, a melyre váltattak és másra- át nem ruházhatók. Az utalványozás, kerületenkint történik s azt a rendőrség eszközli. A piaci kenyérsütő-as'szonyok szintén utalvány ellenében adhatnak csak el kenyeret. De iha idegen akarna piacon kenyeret venni, a városi bérházban levő rendőrségen kaphat utalványt, azonban csak egyszeri vételre jcr gositót. Az utalvány alakját és teljes szövegét itt közöljük. A négy szelvény mindegyikén ugyanaz a szöveg áll: Sorszám. Másra át nem ruházható. UTALVÁNY. -utca számú lakos részérc az alábbi szelvények és megszabott ár lefize­tése ellenében 100 dekagramm kenyérliszt, vagy 130 dekagramm kenyér kiadható. A szelvények csak a megjelölt időre érvé­nyesek. SZEGED VÁROS köz éleim ezési bizo ttsága. Minden visszaélést megtorol a hatóság! 1915. évi április 1—8-ig szóló kenyér vagy kenyér­liszt szelvény. Tűzben Verdiin előtt. - Franciaország legerősebb vára. — Egy német tartalékos tiszt, aki a Verd nnt •ostromló német hadseregben tesz .szolgálatot, az alábbiakat irja: Farsang keddjét ünnepeltük. Közeledett éjfél. Nekünk kellett a lövészárkokban levő bajtársainkat felváltani és Her vilieben, egy teljesen rommá lőtt francia faluban, a Ver­dimbe vezető országút mentén, vártunk a fel­váltás idejére. Egy királyi fenség is volt kö­zöttünk, a bajor király fia, aki őrnagy a ne­héz lovasságnál. Nagyon jól mulatott .azon -a fesztelen hangulatc-n, mely itt uralkodott­közvetlenül a tűzvonal előtt, a francia grá­nátok záporában. [Máskülönben mindazok, akik itt együtt voltak, egytőil-egyig valódi férfiak, mert egy sem volt közöttük, kinek ne díszítette volna mellét a vaskereszt. Az alacsony helyiség plafonjáról lampio­nok! lógtak, ugyanolyanok, mint amilyene­ket gyakran láthatunk nyári mulatságokon. Színes, bizonytalan völláigossáig terjengett a tágas szobában, azonban a sürü kék szivar­füst szinte elnyelte a (fényt. Zongoraszó, ének­szó hangzott fel, de enniek hangjait elnyomta a kívülről jövő mennydörgésszerű zaj. Az ablaktáblák rezegtek, az asztalon levő gyer­tyák ineg-uiegbillen tek. Egyszerre az egyik fial is borult. A ház előtt egy nehéz gránát robbant, fel. Békásán ültünk egymás mellett, Német­ország valamennyi részéből összekerült baj­társak, különböző korú férfiak, különféle fegyvernemek képviselői: tüzérek, gyalogo­sok, ulánusok, huszárok, pionírok, aviatiku­soik. Volt köztünk egy öreg ember ősz haj­jal és volt ott még tizennyolc esztendős llfju is, aki ép most adta elő gyönyörű hangon Schumann dalát a gránátosokról. Ma délig soha életünkben nem láttuk egymást és mi­re az -est eljött, mégis olyan nagy barátság­ban voltunk, mintha esztendők óta jó,barátok lettünk volna. Valamennyien egy nagy csa­ládnak voltunk tagjai, gyermekei, testvérek voltunk, akiknek csak egy gondolatunk volt: Németország, Németország! Együtt vagyunk néhány órán keresztül a legjobb barátságban és aztán el válunk, talán soha életünkben nem találkozunk többé. IEZI a háború. lAz óra éjfélt ütött. A farsangnak vége •volt és bekövetkezett a haimvazó szerda. A •mulatság befejeződött. Az úgynevezett Cambres-állásba vonul­tunk, egy lövé/vészárokba, iinetly baloldalról támaszkodott a Oot iLorramleíhez. Fent a ma­gaslaton két bajor ezred feküdt, lent a völgy­ben mi. Reggel négy óraikor helyben vol­tunk és elfoglaltuk villáknak nevezett kitűnő fedezékeinkét. Figyelmeztettek minket, hogy nagyon vigyázzunk, mert valószínű, hcngy az ellenségnek nem valami jó szándékai van­nak velünk szemben, valószínű, hogy árkun­kat aknák segítségével fel akarják robban­tani. Egyelőre azonban minden csendes ma­radt. Csak elvétve -hangzott egy-egy Jövés. Hajnalodott és hteikösizöntö'tt február tizen­nyolcadika. Nem történt semmi fontos ós azért egészen háziasain rendezkedtünk te. Egyszerre — délután, — nem messzi ma­gaslatunktól, nagy dörgés hallatszott ós egy óriási lángoszlop csapott az égnek. Olyan zaj vcilt e.z, milyet még keveset hallottam a háború óta. A verduni várból ágyúzni kezd­ték hadállásainkat, iEz a bombázás szakadat­lanul tartott két napon és két éjszakán ke­resztül, Öt óra, felé aziután a bombázás a mi lö­vész,árkunkat is célba vette. Mikor azonban látták, 'hogy ezzel semmi zavart niem támasz­tanak nálunk, akkor a szémlben levő francia lövészárkokból támadást intéztek ellenünk, Mint a hangyák felénk rohanva, miközben puskáik és gépfegyvereik egyre zúgtak. Szé­pen meg lehet különböztetni a franciáknak felénk rohanó soraiban a tiszteket, a trom­bitásokat és a .dobosokat. Mi csendben va­gyunk ós hagyjuk őket közelíteni. Egyszerre felhangzauak nálunk a különböző vezény­szavak és pontosan, mint valami óramű, meg­indultak nálunk a géppuskák, Majd ágyúink is és köpik gránátjaikat az ellenség felé. A franciák soraiban rettenetes rendetlenség tá­mad és egyiik ember á másik után bukik le. Majd halljuk a hangból, hogy nehéz lövegek ás röpködnek fejeink fölött a, franciák fölé. lAz ellenséges támadás megtörött drót­sövényeinken és- az ellenséges katonák ott valóságos goimolyaggá torlódtak össze. Nagy fejetlenség között és sok -veszteséggel vonul­tak vissza lövészárkaikba. Mi egyelőre be­szüntettük a munkáinkat, azonban a tüzérség tovább vitte a hangos szót. Éjfél felé két emberrel, akik önként je­lentkeztek, az ellenséges hadállások felé kém­szemlére menteim. lAknánt a két hadállás közé érkeztünk és -ott hason fekVe állást foglal­tunk, grandiózus kép tárult elénk. Balifelől láttuk, amint, mozsaraink meg-megvillantak. Fejeink felett zúgva repültek a mi ós az el­lenség lövegei. Egyik oldalon is, a másikon is sorban IfeDfelivirllantak a villamos fény­szórók ós itt-ott megvilágitottak egy darab mezőt, erdőt-, rétet, falut. Ugy 'néztek ki ezek a képek, mi-nt az élénk színekkel festett ak­varell lek sötét alapra ragasztva. Az őrjárat lassan kúszott előre és sürü drótfonathoz érkezett, mely az ellenséges lö­vészárkokat védelmezte. Miután tovább men ­ni lehetetlen lett v-olna anélkül, hogy az él-

Next

/
Thumbnails
Contents