Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-24 / 72. szám

Szagod, 19-15. március 24. DÉLMAGYAROiRSZÁG. 3 Przemysl védői fogságba kerültek. — A vár utolsó napjai. — A szegedi honvédek vitéz kirohanása. — Az a'lább beérkezett jelentések már egy­séges képet kezdenek alkotni arról, ihogy mint történt tulajdonképpen Przemysl nem! várt -el­este. Nemcsak az okokat tudjuk meg ezekből a jelentésekből, amelyek elkerülhetetlenné tet­ték az erősség {eladását, hanem sok más fon­tos dologra- is világosság derül. Igy a vár vé­dőinek sorsáról is értesülést nyer a közön-ség. Érdekes az orosz hivatalos jelentés1, a mely a következőkben számol be az esemény­ről: Bukarest, március 23. Az orosz hadveze­tőség március 19-iki jelentése szerint a prze­mysli osztrák-magyar csapatok március hó 18-án reggel hatalmas tüzelést indítottak az orosz állások ellen. Egész nap ás egész éjjel tartott a tüzelés óriási erővel, az orosz jelen­tés szavai szerint példátlan muníció-pazarlás­sal. 19-én reggel öt órakor a przemysli hely­őrség erősebb csapatai, melyekben a 23. hon­véd hadosztály, a második, ötödik (szegedi) és 8. honvéd gyalogezred katonái voltak, ki­törést kíséreltek meg keleti hányba Medyka, Bykom és Plesovice felé. Délután két órakor azonban az ellenség visszavonult a védővonal mögé. Róma, március 23. Pétervárról jelentik: Az or-osz hivatalos jelentések szerint az ost­romló sereg mintegy tiz -nappal ezelőtt nehéz ágyukkal, lőni kezdte Przemysl érődéit, ame­lyek nagyszerűen viszonozták az orosz tüze­lést. Az orosz jelentés szerint sikerült egy osztrák-magyar aeroplánt leiőniök, illetve a gép motorját ért lövési miatt kénytelen volt leszállani, mielőtt a várba repüfietet volna. Az oroszok -tudva- Przemysl szorult helyzeté­ről, nehéz ágyukkal állandóan lövöldözték a várost és miikor március- 19-én a rendkívül hő­sies honvédcsapatok kitörtek, kettős erődítési övezetet és igen- -erős orosz csapatokkal talál­ták szemben magukat, amelyek áttörése lehe­tetlen feladat volt. A magyar katonák hősies viselkedés, -és kemény viaskodás után kora délután visszavonultak. Később 'elkezdték a védmüvek pusztítását. A detonációtól reszke­tett az egész vidék. A nyugati és északi olda­lon álló orosz csapatok azt tették, hogy ke-let felől -rendkívül hevességgel tüzérpárbaj folyik. Nem tudták, hogy a várőrség rajta kivül álló okokból nem védheti tovább a várat, hanem azt hitték, hogy nyugat felöl felmentő sereg érkezik, mert egy előző hivatalos jelentés sze­rint az osztrák-magyar csapatok emberifeletti erővel küzdenek a Kárpátokban s még mindig nem tettek 1-e arról a reményről, hogy Prze­myslt felmentsék. Szakemberek nyilatkozata Przemysl feladásáról. Bécs, március 23. Gróf fíeck gár-daikapi­fá-hy, az osztrák-magyar hadsereg -egykori vezérkari főnöke igy nyilatkozik a Neue Freie Pressé-ben Przemysl elestéről: — Hetek óta aggasztott a gondolat, hogy a hosszú körülzárás, óta hogy áll Przemysl védőseregének élelmezése? Meg voltam győ­ződve róla, hogy a hős védősereg a legvégsőt, a lehetetlent is meg fogja tenni, hogy a viszo­nyok következtében kikerülhetetlen eseményt feltartóztassa, de arról is meg voltam győ­ződve, hogy a várat tovább védem már nem lehet. Csak a. legnagyobb csodálattal emlékez­hetünk .meg przemysli csapataink és vezérük nagy hősiességéről, vitéz kitartásáról. Báró Schönaich gyalogsági tábornok, a volt közös hadügyminiszter, igy nyilatkozik: — Przemysl eleste, amely engem termé­szetesen éppen ugy, mint minden jó osztrák és magyar hazafit, .fájdalmasan érint, -olyan esemény, amely előrelátható volt. Mennél -to­vább haladt az idő, anélkül, hogy Przemysl felmentése lehetségessé vált volna, annál el­li áritihat a tianabbá vált annak a- nagy várnak a sorsa. Már néhány hét óta -el voltam készül­ve a vár átadásának 'hírére és minden n-ap egyre jobban bámultam hős csapataink cso­dálatos vitézségét, amelyek P-rzemyslben minden megpróbáltatással dacolva, még min­dig tartották magukat. Ha az eseményt tisz­tán stratégiai szempontból vizsgáljuk, akkor minden különösebb optimizmus nélkül megál­lapíthatjuk, liogy annak valami nagyobb je­lentősége nincsen. Hál Istennek, Przemysl nem kulcsa az ország belsejébe nyüó kapu­nak. Przemysl egymagában becses, de ha el­tekintünk attól at énytől, hogy .az oroszok most már .a körülzáró sereget másfelé hasz­nálhatják fel, akkor a vár eleste ennek a há­borúnak kimenetelét nem befolyásolhatja kü­lönösebben. Most minden a Kárpátokban ki­fejlődött nagy csatától függ. Ha sikerül -most ebben az óriási küzdelemben levernünk az ellenséget, akkor Przemysl eleste ennek a há­borúnak csak csekély epizódja. Nem fejezhe­tem be ezt .a -rövid nyilatkozatomat anélkül, hogy még egyszer ki ne fejezzem csodálato­mat, bámulatomat és nagyrabecsülésemet Kusmanek gyalogsági tábornok és csapatai iránt. Mi pedig, kik idehaza vagyunk, ezentúl is emelt fővel, sziklaszilárdan- bízzunk hadse­regünk vezéreiben. Ujabb részletek. Budapest, március 23. Molnár Ferenc, „Az Est" haditudósítója az alábbi ujabb rész­leteket jelenti, Przemysl elestével kapcsolat­ban: — E pillanatban, hogy e táviratot irom, még nem történt döntés a várvédő sereg sorsáról. De több mint bizonyos, hogy a vár egész védőserege Kusmanek várparancs­nokkal és Tamássy tábornokkal, a hős hon­védek parancsnokával együtt hadifogságba megy. Fogságba vonul a Tamássy tábornok parancsnoksága alatt álló versed honvéd­hadosztály, a keletgaliciai Landwehr, a fel­sömagyarországi és galíciai népfölkelökböl alakított csoport, a magyarországi tüzérség kirendelt része és az első ausztriai népföl­kelő tüzérekből összeállított vár tüzér cso­port. A szegedi 5. honvédgyalogezred sorsá­ról, amely legközelebbről érint bennünket, nem tesz említést a hadi tudósító. Valószínűleg a mi hős fiaink is fogságba kerültek. A további tudósítás igy szól: — Przemysl sorsa, körül az események sokkal gyorsabban fejlőditek, mintsem várni lehetett volna. Az a kirohanás, amelyr-öl a hi­vatalos jelentés legutóbb adott, számot, pon­tosan megjelölte a kirohanás irányául a- keleti irányt. Ez -már világosán mutatta, hogy a helyőrség nem szabadulási célzattal bocsát­kozott ebbe a műveletbe, hanem egyéb kato­nai okokból. Ez az egyéb katonai ok az volt, hogy a vár parancsnoksága tudni akarta, vájjon ebben ,a keleti irányban, a rniely Grod-ek és Lemberg felé mutat, szintén van­nak-e az oroszoknak várszerüen kiépített ál­lásaik vagy sem. A kirohanásban résztvett csapatok, miután hosszas harcot folytattak az orosz védőmüvek ellen, azzal a kijelentés­sel tértek vissza a várba, h-o-gy az oroszok ezen az oldalon, is, tehát- nemcsak nyugat ós dél felöl, hanem íme, még a saját területeik felé vezető utakon is ellenvárakat építettek, számítván arra, hogy a hősies és elszánt vár­védők minden emberileg lehető módot meg fognak próbálni az ostromlott gyűrű megtá­madására. — Röviden összefoglalva -tehát: nyugat felől egy b-eás-ott védőypnal, déllfelől -egy moz­gásban levő hatalmas orosz sereg tartotta vissza Przemysltől hadainkat, magát a várat egy sokszorosan megerősített, tüzérséggel bőven ellátott vasgyürü vett-e körül ós- mind­ezeken kívül még a Przemys-lből 'Oroszor­szágba vezető utak is várszerű védelemmel voltak ellátva, mint ez az utolsó kirohanásnál végleg bebizonyult. Ez volt a vár katonai helyzete az utóbbi hetekben. IlllllllllllllllllMIIIIIIIIIIIIIIIIHHIHHIIlllll VÉD- ÉS DAC SZÖVETSÉG STOCK­HOLMTÓL KONSTANTINÁPOLYIG. Románok az osztrák-magyar monar­chiában címen Carp Péter a következőket írja a Moldova negyedik számában: Már megállapítottuk, hogy az oroszok győzelm eRoimániára nézve a besszarábiai, bukovinai, máramarosmegye-i és bánáti ro­mán elemiek végleges, elvesztését1 jelentené. -Másrészt utalunk arra, hogy Németország győzelme Besszarábia felmentését és gazda­sági függetlenségünk fenmaradását eredmé­nyezné. Most lássuk mi volna a helyzete és jövője a mi v-éreinkneik, a hármasszövetség győzelme Romániára nézve a besszarábiai, kon tul a románok nemzeti ideáljaikban egy­re erősödnek, mialatt a Pruthon tul -a halál -elfojtott szava hangzik. Ez biztosítja, hogy a monarchia győzelme, tekintettel a harcba vo­nult románok lojális magatartására, csak to­vábbi jogokat fog részükre eredményezni. Ab­ban a pillanatban, mikor a Kárpátokon tul élő romáitok életüket és vagyonukat ugyanazon hősiességgel áldozzák a közös hazáért, mint a magyarok, nem lesz-e meg nekik az a jo­guk, hogy miként -a harctéren az ellenség go­lyói -előtt, azonkép a -k-ivívott győzelem után majdan a törvény előtt is azonos jogaik le­gyenek? A helyzet ilyetén alakulta esetén Ro­mániának is lesz egy szava a dolgokhoz, a nélkül, hogy azzal vádolhatnának bennünket, h-ogy szomszédunk belügyeibe avatkozunk. Akármilyen fényesnek képzeljük is el a hár­masszövetség győzelmét, még sem fogadhat­juk el azt a feltevést, miszerint Oroszország ebből a háborúból annyira összezúzva -ne ke­rüljön- ki. .hogy a konfliktus ismét föl ne uijui­hasson. Nagy elővigyázatosságra van szük­ség és egy véd- és dacszövetségre a központi hatalmakkal Stockholmtól egészen Konstan­tinápolyig. A mi -belépésünk ebbe a szövetség­be oly értékes lesz, -hogv ezzel a magyarokat meg fogjuk győzni arról, hogy nekik meg kell elégedniük azzal, hogy az ö románjaik csak jó honpolgárok, de nem egyben magyarok is. A helyzet -tehát ez lesz: Románia megerősö­dik Besszarábiával, a hegyeken -tul élő romá­nok feldarabolását elkerüljük és hozzájáru­lunk uj jogaik kivívásához.

Next

/
Thumbnails
Contents