Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-23 / 71. szám

4 DÉLMAG Y ARGRSZÁG. Szeged, 1915. március 23. A kenyér. E címen Stelten Félix a Neue Freie Presse vasárnapi számába vezércikket irt, amelyet itt közlünk: Néhány nappal azelőtt azon kaptam rajta magamat, bogy megállottani az utcán és megbámultam egy előttem elhaladó lisztes szekeret, Még sokasam nézteaii oly hosszan és akikora érdeklődéssel jármű után, mint ez után. Padig csak közönséges lisztes szekér volt. Vannak dolgok, amelyeket előbb érzékelhető módon át kell élnünk, hogy valóban el is hithcissüik. Ha azonban jól meggondoljuk, voltaképpen csakis ilyen dolgok vannak. A háborúban sem hittem addig, mig az első sebesültet nem láttam. Egy derűs szeptemberi reggel történt ez egy .felső-ausztriai faluban. Lassan jött velem szemben a csendes falusi utcán a sebesült katona felkötött karral. Csak mikor kioldotta kötelékét ós- megmutatta hár cm szorosan átlőtt jobbját, vettem észre, hogy eddig tulajdonképpen nem is hittem a háborúban. A tüntető felvonulások Bécs utcáin julius 23. este, a néptömeg zúgó éneke, mind magával ragadó volt; izgató, amit nap-nap mellett lelhetett az újságokban olvasni, de nem ez volt a háború. Az a bárom Ikerek, kis lőseb ennek a fiatal embernek a kezén, ez a háború véres jel, és hozá ennek a legénynek sáppadt arca, mélyen beesett és elmélázó szeme, ez már a háború volt. Amikor a minap a lisztes szekér után néztem és amikor magamat ezen rajtakaptam, vettem észre, mennyire megváltozott a gondolkodásunk, mennyire az egyszerű, de alapdolgokra irányul. Hát mi egy lisztes szekér? Semmi különös. Önmagunkban és a világban, nagy változásnak keltett végbémeu- j irie, mindent Mbo-ritó megrázkódtatásoknak, hogy egyszer csak megértsük, hogy a lisztes. szekér mégis valami különös. Mi emberek nagyon is el vagyunk különülve egymástól, amiért rendszerint nem kérdezzük meg egymástól, van-e és mi az ennivalónk? Minden társadalmi ellentét,. minden harc és minden éltagolitság', amely mérhetetlen távolságot idéz elő ember és ember között, végeredményben abban leli okát,, hogy ezt a kérdést nem tesszük fel. Viszont azonban bizonyos, hogy semmisem köthet össze; bennünket, embereket bensőségesebben, mint a mindennapi közös kenyérgond. Különösem minket, akik nagyvárosokban lakunk. A többieket, akik kiint küzdenek, sok erős í kapocs fűzi egymáshoz. A halál közelsége, amely ott leselkedik körülöttük, egyenlőkké és testvérekké teszi őket. Az az ezerféle emberies vonás, amely éj jel és nappal, tűzben és harc közben, a maga meztelen vállóságában tárul fel előttünk, kiegyen]itii a különihségekot és megszünteti a távolságokat. Nekik az ellenség, aki velük szemben áll, valióság, nem mint nekünk: valami, amit fantáziánk állit össze hivatalos jelentésekből és az újságok llűradá' aiból. Mi azcnbeji /tovább éljük az életet: szobáinkban ülünk a családi asztal körül, vagy műhelyeinkben a munkaasztalnál töltjük cl az időnket. Színházba járunk és éjijei a magunk ágyában alszunk. Hogy tovább élhessük ezt az életünket, azért folyik éppen a harc. Azért, hogy ezen ©s más városok utcáin nyugodtan tovább hömpölyöghessen az áldásos- munka. Azért, hogy a családok bizton együtt ülhessenek lakásaikban. Azért, hogy a szorgalom és művészet ós kutatás és mindenféle termékeny xparkodás megmaradhasson a munkája mellett. A mi életünk tovább folyik. A háború nem vetett© ki sarkaiból, nem lódította ki körpályájából, nem borította fel. Lehelet© csak lázasabbá tette, komolysága, sötét felhőzetként elbontotta, váraikczáísunk feszültek, mint bármikor. A létnek ezt a tovább/folyását, amely valtaképpen szükségszerűség, siker, erőpróba és mindent egybefoglalva: megkapó szimbólum, a legtöbben ,megszégyenítő és meg neim érdemelt fényűzésnek érzik. .Aki harcosainkra gondol, — és ki nem gondol szüntelenül rájuk? — az ugy találja, hogy tulajdonképpen •túlságosan jó dolgunk van idehaza és abban a pillanatban minidleinki nélkülözésre kész, vágyódik utána, hogy áldozatot hozhasson, bogy •legalább valamilyen vonatkozásban méltó legyen a jelenhez. Erre most ime itt az alkalom 'mindnyájunk szalmára. Ha, azt képzeljük, hogy fekete kenyeret enni: áldozat, akkor áldozatot hoztunk. Ha azt hisszük, bogy -bizonyos adagok kiméréséhez alkalmazkodni: teljesítmény, akkor teljesítményekre hivatkozhatunk. He senkinek .sem jut eszébe áldozatra gondolni, amiért a fehér lisztet mcst össze kell keverni. SenkíS'eim gondol arra, hogy valamit tett, inert nem szabad a drága kenyeret ©límcrzsálni. Az édes — mindenniapi kenyeret. Minden dolgot előbb át kell élnünk, hogy megismerjük, higyjiik és érezzük. Igy nyer tartalmat és jelentőséget és ráz meg bennünket a hangzása, csaknem azt szeretném mondani: bibliai. hangzása a mindennapi kenyérnek. Oly közösséget teremt ez meg most közöttünk, amilyen azelőtt sohasem -volt. Gondoltunk-e valaha is arra, mennyi lisztet tart kamarájában a gazdag és mennyit a szegény? Jutott-e valaha i.s eszünkbe, bogy elteeégkészfeteink a közt érdeklő dolgok? ÍEz most SíziMrdabbul, erő-ebben és felelősségteljesebbem köt össze bennünket mint a közös lelkesültség pillanatainak a fellobbanása. Van bennie valami egyesítő és- megbékítő igazság, bogy a leggazdagabb ember sem vehet több kenyeret, bármennyi is a pénze, mint a legszegényebb. Ugy vagyunk m-est a hazában, mint a gyermekek a szülői háznál, darabonkint vágják fel számunkra a kenyeret. Mindenkinek egyegy darabot. Többet nem. A kilencedik hónapba nyu-1 bele a bábom, a leghatalmasabb, melyet valaha látott a világ, de a legkegyetlenebb is egyúttal és eddig még miiben sem szenvedtünk hiányt. Csupán csak takarékoskodnunk kéli és mindnyájunknak arra kell gondolnunk és együtt örvendenünk, hogy megvan a mindennapi kenyerünk. Körülbelül ez az általános érzés mcst. Szorongás és aggodalom nélkül. Ellenben van benne valami áhítat. És ez bizonyára onnan van, hogy elérkeztünk az emberi dolgcik végokaihoz: a nagy egyszerűségekhez. Itt önként születik meg az áhítat. T-ulsáigo-sami Ínyencek voltunk. Külön lege- drága ételn-cmüeket szereztettünk he a világ minden tájékáról, élveztük azokat és nem gond altunk arra a földre, mely megt-ermi'tfe, arra a napra, amely megérlelte azokat és nem arra a hosszú útra, melyet m-og kellett tenniük hozzánklg. Most azonban ©1 van a világ élőlünk zárva és magunkra vagyunk ,utalva. Kenyér,.. ez a kezdete, kenyér az alapformája, sőt etikája étkezésünknek. A mi földünkön termett, a mi földünk ajándéka ... Itt áll mcst az ember, aki neim szokta meg, hogy minden falatnál a rögre gondoljon; itt áll mc.st a. nagyvárosi ember egy utcasarkon ós azt gondolja: most beköszönt a tavasz, az ©kovás fogja keresztükzántani a földet, élénk zöld 'vetést fog hajtani és a kalászos gabona napróbnapra pacsiirtaének közben érlelődni feg 'ós megérik a kenyerünk, amelyet a berni föld ,ad meg nekünk a hon, melyet most köröskörül ellenség szorongat, amelyet mag kell védeni, hogy viruljon és arasson, megvédeni a legvégsőkig... A forró vér, amely agyunkra tolul, lélekzetvételre kényszerít. Igy veszi észre az ember, hogy mindezekre a dolgokra gondolt... nem, nem gondolt, hanem, 'magúiktól megrohanták, mivel éppen egy szekér nyikorog el előttünk, amelynek utána nézünk, mintha yalami különös volna. Pedig c,sak egy egyszerű lisztes szekér. eaaaaa&aaaaaaaaaaBaBBRSBaaaaaaaBaaaasaaaxaaaBasiiss* 3"fáboru a Uoydban, (Saját tudósítónktól.) A Lloydban, alul •egyébként kcmoly urak gyakran mesélnek pikáns vicceket, ahol vasárnapodként a 32 oldalas- bibliát komor ós sürü szivarfüstiben áhítatos buzgalommal forgatják, ahol szakkérdésekkel is foglalkoznak: vasárnap délelőtt kiütött a háború. Kiütött és ha valami csoda nem történik, dúlni és pusztítani fog csütörtökig, amikor elszánt és elkeseredett •UoydiíSták összemérik dühös szavazataikat arról, hogy kié legyen az elkövetkezendő nagy időkben az elnökség díszes pozíciója. A hadat az a párt Ízen te meg, amely — mint ők mondják — személyi változásokat akar nem csak az elnökségiben, hanem a választmányban is. Uj érát akarnak, készülvén arra á minden bizonnyal általánosabb és na gy-ebb uj érára, amely a háború — a monarchia. háborújának — dicsőséges befejeztével köszönt ránk. A hálboru a vasárnap délelőttre összehívott első értekezleten tört kii, ahol — mint kiderült — a hadseregekben nemzetiségek is voltak, a,mélyeik neim maradták hűek a monarchia niemzetiségeanek hagyományaihoz. Kiváltak ugyanis a hadseregből — minthogy sok igazuk van, talán még nyernek is — és az 'elnökségben hirdetett személyi változás ellen ekként érveltek: — Lehet, hogy az elnök kissé agrárius velieji'tásu, de busz éve- elnök, nagy érdemei vannak, ezek1 felett nem szabad napirendre térni. Ennek az alpárinak, amely idővel .főpárttá nőtte ki magát, az a méltán fővezérségekhez szokott .férfin volt a fővezére, akiit az elégedetlenkedők elnöknek akarnak. Az értekezés és a hadakozás folytatódott vasárnap egész délután és ha meg nem szűnt, tart még most is. Az idegekre mii.ndeo esetre jó, hogy a harctéri jelentések mellett most a Lloyd jelentéseit is érdeklődéssel várhatjuk. Ez villanyozott fel bennünket is, ezért irtunk „ódái" stílusban a Lloydna kalmár nevezetessé vá'lt kamapépöréről. Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Fűszerkereskedésben M MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN m SZT. ISTVÁN ÓVAKODJÉK CsemegeOzletben CjlipIaílialáfaSÖrf. a* UTÁNZATOKTÓL!!