Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-23 / 71. szám

Szeged, 1915. március 23. DÉLMAGY AROítSZÁG. 3 Levél a román fővárosból. (Carp a koronatanácsról. — A román államférfi kövefeli országának fegyverrel való föllépését — Orosz fenyegetések.) Carp Péter Lapja, a Mohlova most megjelent második számában a következő nagyérdekü cikket közli, amelyet állítólag maga a kiváló politikus irt: — Lengyelországban, a Kárpátok és Észak-Franciaországban óriási csaták folynak, amelyeknek kimenetelétől a mi sorsunk is függ. És rti'g akadnak nálunk politikusok, akik az országra és koronára a végleges semlegességet akarják rákényszeríteni. Ezen gyengeséget eláruló veszélyes [politika alapjául a koronatanács egyik állítólagos [határozatára hivatkoznak. Ezt a legendát most egyszer és mindenkorra el kell oszlatni. A koro • natanács elvetette Carp Péter azon indítványát, hogy Románia nyomban Németország oldala mellett 'harcba lépjen, egyhangúlag elvetette azt az eszmét, hogy Oroszországgal menjen és a 'Carp által előterjesztett javaslatot Marghilomannak a fegyveres várakozásra vonatkozó előterjesztésével helyettesítette. Így határozott a koronatanács. Ez az igazság és egy, az országra és a trónra egyaránt veszélyes politika következményeiért azok felelősek, akik azt prédikálják, — önárnitás volna azt hinni, hogy egyszerű nézői maradhatunk az európai konfliktusnak és hogy a győztes fél majd sietni fog a mi 'tétlenségünket megfizetni. Legfeljebb azt remélhetjük, hogy mai határaink között megmaradhatunk. Ebben az esetben azonban roppant néhéz helyzetbe kerülünk. Romániának ma 400 millió folyó adóssága van és további 600 milliót felölelő hitele sürgős szükségletei kielégítésére. Ha a háború még hat hónapig tart, ezt az egy milliárdos terhet további 200 millióval kell szaporítanunk. Kilhez forduljunk majd akkor? A legyőzött Németország nem fog segítségünkre siethetni, a győztes Németország pedig valószinüleg nem fog sietni hálátlanságunkat megjutalmazni. — A hármas entente, amelynek a háború eddig közel 20 milliárdjába került s amelynek terhei egyre jobban növekszenek, győzelme esetén a saját sebeinek gyógy itásával lesz elfoglalva és nem fog arra gondolni, hogy a mi szükségleteinket lényegesen redukálnunk kell. Semlegességünk mérlege tehát ez lesz: barátok hiánya kifelé, pénzszűke az országban, az ipar teljes pangása az egész vonalon, nem is szólva hadseregünk létszámának apasztásáról. Ez a szomorú, de igaz kép megváltozik, ha ott lépünk akcióba, ahová bennünket a becsület és az érdekeink szólítanak. A visszanyert Besszrábiával hatalmunk megnövekednék és lehetővé tenné, hogy hadseregünket és kölségvetésünket a normális hereiek között megtartsuk, másrészt a hálás Németország bizonyára hozzájárulna pénzügyi helyzetünk szanálásához. Van egy fiatal uralkodónk, a kiben reménykedünk és akinek két dolog után kell törekednie: az autoritás elnyerésére befelé és a bizalom megnyerésére kifelé. A semlegességgel ezek egyikét sem fogjuk elérni. — Mindazok, akik Románia akcióba lépését sürgetik, tétlenségünkért őt fogjág felelősségre vonni. Ne felejtsük, hogyha a Hohenzollernnév büszkeséget és erőt jelent is, az egyidejűleg olyan akadályt képez, az egyik, mai barátunk szemében, amelyet el kell távolitanunk. Szentpétervárról jelentik: A Birsevija Wjedomosti március 13. száma megfenyegeti azokat a románokat és bolgárokat, akik a hadihelyzet felől véleményüket kizárólag német lap jelentések után alkotják meg. A lap megjegyzi, hogy egy pillanatnyi változás Fortuna szeszélyében elegendő arra, hogy a semleges Balkán államok igazi természetük legciníkusabb formájában mutatkozzanak. Végül, —- mondja az orosz lap — hogy a Balkán népek kedvét örökre elvegyük mértéktelen követelések és vakmerő kalandok megkísérlésétől. Oroszországnak szilárául meg kell a lábát vetnie a Balkánon, A Bukarester Tagblatt március 17-iki száma bukovinai tudósítójának alábbi érdekes sorait közli: „Mit jelent az oroszok hallatlanul szívós törekvése, hogy Bukovina területét elfoglalják? Miért akarják mindenáron karmaikat" Bukovina földjébe belevájni? Hogy aztán erről az országról Románia részére lemondjanak? Hol van az a naiv ember, aki ezt elhiszi? A titok, ha ugyan a román kormány előtt titkot képezett, hála egy, a volt csernovicí kormányzó Evreimoff környezetéből való magas személyiség nyilatkozatának, most kiderült. Az illető Gerovszky bizalmasai közül való, aki arról ismeretes, hogy mindig hive volt Oroszország bukovinai aspirációnak. Nyilatkozatát mé? az orosz invázió idején tette egy előkelő bukovinai román előtt. Amikor a beszélgetés a térképnek a háború utáni 'megváltoztatására terelődött, Gerovszky igy szólt: — Azok az áldozatok, amelyeket az oroszok Bukovina elfoglalásáért hoznak, nézetem szerint dus gyümölcsöket eredményeznek. Ennek a földnek orosszá kell lennie, mert Oroszország életérdekei megkövetelik a Szereik és a Pruth egész hosszának birtokát! A Bukaresti Tagblatt ebez a következő megjegyzést fűzi: „Az oroszok tehát a Pruth uralmára törekszenek. A folyó hosszában, egészen Galatzig. A Dardanellák után most a Pruth. felé nyújtják ki karjaikat, Ihogy aztán holnap bennünket ragadjanak torkon a Duna torkolatának és hosszának átengedéseért, miután a Pruth birtokában immár hivatkozhatnak arra a nagy szükségletre, amelyet nekik a Duna képez." tsaaBsaaEinaseaasBBEaaessasBBBBBaaaaBBBtfssaBBaaBBBa Japán felébredt. Willy Hellpach berlini újságíró most érkezett vissza Japánból s a lipcsei Politisch-Antropologische Revue-ben közli ezt az érdekes cikket: Drang nach Osten. Ez nemesük Bismarcknak volt jelszava, hanem a bölcs és nagy uralkodónak. Őszintén bevallom', hogy ideálunk: keleten terjeszkedni, azzal már minden politikus tisztában van, hogy a keleten nekünk, európaiaknak vajmi kevés keresni valónk van. Japán érdekeltségi szféráit ugyan bölcsen egyensúlyozta Amerika Kina demokratizálásával, egy-egy kedves és okos európai gyarmat még erőteljesen lüktet Ázsia óriási testén, az angolok még görcsösen ragaszkodnak Indiához, ennek fűszeres gazdagsága, páratlanul mesés földje Angliát sek jóval látja el, — de Perzsiától Dai Nippon.ig az ázsiai öntudat vérhulláma ömlik el. Juansikhaj kellemetlen mosolya, európai imádata, képmutató amerikaiskodása csupán álarc: a beifehálök ép oly szívesen mártanák a késüket az ázsiai fehérek szivébe, mint a redingotban járó, vasalt cilinderes, zvikíkeres japán diák, aki az Unter den Linden-en szivta magába a német levegőt, hogy a rizsföldeken végigrohanva, újra Kamadevát zárja szivébe, a Patalom hüs csendjében átkozza a „szagos keresztény"-t, aki Ázsiából, Buddha bölcsőjéből pogány gyarmatot csinált. . Japán ébred. Ez már túlontúl banális közhely. A modern judikatura már a japán sajtótörvénytől tanul. A ihisztológusok azt mondják, hogy a tokiói élettani intézet páratlan a maga nemiében. Tokiónak utcái modernebbek, tisztábbak, fényesebbek, mint London squarejei, Páris boulevard-jai, -New-York sreet-jei. Tokióban olajjal öntözik az utcákat. Télen villamos kotrógép sepri a havat. A házak házmesterei uniformist viselnek, mint a rendőrök. A színházakban Maeterlinck-d, Shakespeare-t, sőt Feydelau-1 játszák. A lapokat rotációsok nyomják. A szegényügynek külön minisztériuma van.- a dologtalan japánokat gyarmati miuníkára száműzik. Japán katonák aszbeszt cipőtalpat kapnak a fagyás ellen s minden katonát hetenkint egyszer múzeumba, színházba és könyvtárba küldenek. Páratlan invenció, komplikálva ritka önző 'tudásvágygyal. Mindenütt nyoma a fel világosodo t-t Ságnak s a szociális érzéknek. S mindezek dacára, Japán ébredésében nem a kultura ünnepel, hanem az ázsiai race vicsorítja fogát. Tudnunk kell: az ázsiai halálosan gyűlöli a fehér embert. Ez nem mese: a japánok furcsa ünnepélyeken, az úgynevezett: Tingrán megesküsznek, hogy Ázsiát felszabadítják az európaiak gyámsága alól. Ily nagy tingrákon, amelyeket Tokióban a 'parlamentben szoktak .megtartani, az összes ázsiaiak képviselik magukat. Tavaly az angol kormány rendeletére agyonlőtték azokat a bombay-i kiküldötteket, akik „Ázsia ébredési" ünnepélyén Tokióban résztvetitek. Japán ébred. Ez nem elég annak a kifejezésére, hogy Ázsia mongoljai egyesülteik egy közös eszme diadalra vitelére. Ez a titkos szövetkezés, amely keresztül járta Ázsia összes népeinek idegeit, — félelmetes felhője leend az európai horizontnak. Angliáé a feleiősség, hogy egy hatalmas konkurrenciát nem tűrő fajt szabadit Európára. A második mongol invázió nem akar gyöngébb és humánusabb lenni, mint az első. Á sárga patkány nem fog kegyelmezni, ez bizonyos — s hogy mily döbbenetesen haladtak a japánok, azt a tokiói diplomaták tudnák megmondan;, akik dacára, hogy modern, hatalmas kultur fővárosban, élnek, Ázsia rejtelmes' erdőinek zúgását hallják megcsendülni a lelkükben. Igen, Japán már felégredt. Ez már nem indiai elefánt, amelyet orránál fogva vezethet a gyermek. AZ AMERIKAI BÉKEBARÁTOK BERLINBEN. A Corriere della Sera-nak jelentik Newyorkból, hogy az amerikai békebarátok Berlinbe utaztak. Az a céljuk, hogy beavatott körökben megtudakolják, milyen feltételek mellett volna hajlandó Németország megkezdeni a béketárgyalásokat. ANGOL TÁBORNOK PETÁR EIÓTT. Bukarest, március 22. Nisből jelentik: Paget angol tábornok szombaton Nisbe érkezett, ahol több szerb tábornok kíséretében Pasics miniszterelnök fogadta. Az angol tábornok Péter királynak és a trónörökösnek átadta a György angol király részéről nekik adományozott rendjelet. FELTARTÓZTATOTT HOLLANDI GÖZÖSÖK. Rotterdam, március 22. Az U 28 német tengeralattjáró hajó feltartóztatta a Batavia V. és a Zaanstroom nevű holland hajókat a Maas világitótoronytól 16 mértföldnyi távolságra és mind a két hajót Zeebriiggébe szállította. A Batavlán élelmiszerek voltak és körülbelül ötven belga utas. A Zaanstroomon is élelmiszerek, különösen tojás vajküldemények voltak és minthogy a hajó személyzete nem tudta kellően igazolni, hogy az élelmiszereket nem ellenséges országba viszi, a német tengeralattjáró mindkét hajót a kikötőbe való visszatérésre kényszeritette. A kormány ez ügyben vizsgálatot indított. A Glenartney angol gőzös, amelyet német tengeralattjáró hajó megtorpedózott, 53.000 font sterlingre volt biztosítva. Rizsrakományániak értéke 60.000 font volt.