Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)

1915-03-03 / 54. szám

Szeged, 1915, március 3. A Kárpátokban. Csernyák Imre tüzérhadnagy, aki ebben a háborúban már több izben kitüntette magát, irja: — Január elején érkeztem Ungvárra, Ugyanakkor érkezett oda bizonyos számú ne­met üteg is. Ezeknek az volt a rendeltetése, hogy amint megkezdődik az offenziva a Kár­pátokban, rögtön vonuljanak fel és helyezked­jenek állásba, ha ennek a fölvonulásnak a he­gyek közt az utak mellőzésével, emelkedés, hideg és mély hó dacára is meg kell történ­nie. A német tisztekkel nagyon hamar barát­koztunk össze. Sokszor beszélgettek a rájuk váró rendkívüli nehéz feladatok lehetőségéről. Hányszor voltak már tűzben! 'Decemberben Lodznál. Karácsonyfájukat Tilsit mellett állí­tották fel ágyúik mellett. De itt. ebben a cso­dálatos hegységben, az a veszély fenyegette őket, hogy minden tapasztalatuk és tudomá­nyuk csődöt mond, mert ez a hegység a tü­zérséget egész uj, átkozott talányok elé állit­ja. A németek megtudták, Ihogy én jól isme­rem ezt a vidéket s hogy nehéz gyakorlatokat vezettem itt. Ezért kérték a hozzájuk való be­osztásomat. Nekiláttam, tehát, bogy a németek segítségére legyek és hogy lehetetlennek lát­szó kalandokat lehetővé tegyek s a tüzérsé­get a domináló állásokhoz vezessem,- A hide­get, a hatalmas hágó a legmagasabb fokig befagyott útját, a magas, tapadós havat le kellett győznünk. — Reggel 4 órakor megkezdték a hosszú oszlopok utjukat a borzalmas akadályok da­cára. Lovak és ökrök nyugodtan, de nagyon fáradságosan vonszolták az ágyukat, szeke­reket és lőszert. A sok szerpentint el nem lan­kadó akarattal, habár az állatok véres bokái­val elintéztük. — Fent a hágón azután egy helyre jutot­tunk, ahol .az ütegeknek jobbra kellett térniök, mély hó és az ellenség leghatásosabb tüzelése közepette. — Az igavonó ökrökre került a sor, hogy megmutassák, mit tudnak. Négyesével és ha­tosával voltak befogva, patát pata elé raktak, sziigyig a hóban. Ez volt az ő legsajátabb te­rületük. Ha lecsapott egy-egy gránát, nagy köröket irtak le a farkukkal, de fáradhatatla­nul tovább mentek. Egyhangúan, egyenletes lassúsággal, buta biztonsággal. Az oroszok­nak nézniök kellett, mint nyomulunk! szemük láttára, tüzelésük közepette, hidegvérüen előre. — Mentünk előre feltartóztathatatla­nul! Egyikünknek sem esett baja és tul vol­tunk a gránátzuhatag zónáján. Ott terült el megint előttünk a beláthatatlan, érintetlen, fe­hér hómező. Nem tarkította fekete lőfolt, a fenyegető halált mutatva. — Meredeken lefelé vezetett az utunk. Minden siklott és csúszott. A derék német ka­tonák elővették a köteleiket. Tartóztatják, akadályozzák és irányitják a gördülő, rohanó és bukfencet hányó ágyukat. Ezeknek az em­bereknek a jókedve, buzgalma és bátorsága rendíthetetlen. Önmagukat áldozzák fel, Iha az ökröket és lovakat az elgázolás veszélye fe­nyegeti. Én csak kiabálok és füttyentek, meg­értik minden intésemet. — Most egy uj hegyhátnak a megmászá­sára kerül a sor. Eleinte nem túlságosan me­redek az emelkedés. Ákad egy ut is, de az ke­ményre van fagytva, tükörsima, ráadás pe­dig három veszett kanyarulat. Sietni kell. Közben egy népfelkelő század érkezett meg fedezetül. Nekiállitom a derék magyarokat. Műértő kézzel kikaparják a jégréteget és elő­tűnik a földes talaj. Egy pillanat alatt a né­metek is ugyanazt csinálják. Azután egy ré­teg trágyát hintenek az útra, hogy legyen az igavonó állatoknak mibe kapaszkodniok és aztán: csi'hi! Az első három ágyút és szeke­ret magam vezettem, hogy az emberek a leg­kisebb előny ügyes kihasználását is lássák. Sikerül. A jéghegy kénytelen kilenc jármüvet felvenni a hátára, bármily ravaszul és zordo­nul is tiltakozik ellene. Nemsokára több kerék is fel fogja szántani a 'hátát. Az emberfölötti fáradság eltart késő estig. Egy fürészmalom jó, szellős éjjeli szállást nyújt. Tiszta, akár egy schafbergi szálloda, csak ablaka nincsen. — Fent vagyunk a kárpáti magaslaton. Az ágyuk sortüze kacag, örülnek, hogy fönt vannak és segítségére jöhettek a vitéz gya­logságnak. — A németek hálásak voltak, vaskeresz­tet kaptam. Levél Clevelandból Temesvárra. Fraunhofer János, aki Amerikáiban él, Clevelandból levelet irt atyjának, aki temes­vári villamosvasúti ellenőr. Az ifjú tevéiét 'február elsején irta és az Rotterdamon ke­resztül csak most, érkezett meg Temesvárra. A levél igy hangzik: Cleveland, 1915. február 1-én. Drága, ijó 'Apáim! Regen nem kaptam nnár hazulról levelet, aminéle oka valószínűleg a mostani igen bonyolult közlekedési viszo­nyokban rejlik. A küldött Temesvári Hirla­ipok.at ellenben megkaptam és 'nagyon meg­örültem nekik. Szívesen fqgadok azokból máskor is egy-egy csomagot. Ugy látóin, hogy a,z utóbbi időben sok minden 'megválto­zott odahaza szülővárosomban. Amerika legnagyobb limpres,zárója, Hen­ry W. iSavage, bemutatta: Kálmán Imre Ci­gányprímás ci.'inü operettjét angol fordítás­iban, melynek itt Sári a cime. A oimszierepet Hajós Micl magyar színésznő játszotta, óriási sikerrel. A darabot New-Yorkban hónapokig adták. Clevelandban pedig már egy bét óta játszák... Lőw IN. Vilmos, az ismert nevű amerikai magyar iró, angolra fordította Arany Jánosi. A munka már meg ,is jelent a könyvpiacon és mindenfelé nagy sikert aratott. Bárcsak .még sok iLőw-höz hasonló embere volna az amerikai 'magyarságnak. Igy legalább az amerikaiak: megismerik nemcsak a magyai­ság irodalmát, hanem szivünket, lelkünket is. IA semleges Amerika a határtalan lehe­tőségek hazája. Anglia Németországgal van háborúban és nem Amerikával s az angol ha­dihajóik mégsem a német és osztrák-magyar kikötőket, lianem az amerikaiakat tartják blokád alatt. A háború 'kitörése óta állandó­an Itt állanak és lavíroznak a new-yerki, bos­toni és más amerikai kereskedelmi kikötők előtt. Terrorizálnak minden elmenő hajót, an­nak utasait, tisztikarát, elkobozzák a szállít­mányokat, akár hadi dmgáru van azokban, akár nem. iSőt nem valami ritkaság az sem, hogy a hajót rakományostól, az utasokkal és a személyzettel együtt zár alá veszik. Punk­tum. Ha Amerikának ez tetszik, jó, ha nem tetszik, akkor Is jó. Hamburg, Bréma, Kiöl, Trieszt, Fiume, Konstantinápoly előtt, sőt mi több az olasz, görög .svéd, vagy brazíliai kikötők előtt nem mernek igy szemtelenkedni a perfid englisoh­menok. A hatalmas és nagy AmerikáraI szemben azonban azt tesznek, amit akarnak. Példák: a Panama-csatorna kérdése, az ide­gen származású amerikai polgárok útlevelei­nek tiszteletben nem tartása, a német keres­kedelmi hajók megvételébe való beleavatko­zó s, a Kanada-amerikai határon agyonlőtt amerikai polgárok és ©ok más eset. íRugj meg egy gyáva macskát és az nyávogni fog, el­lenben Amerika, az erős, hallgat és Mr. Wil­liain Jennings Brya.n, az amerikai külügyi államtitkár, Anglia talpát nyalja. Régebi keletű leveleimben már szólatm arról, hogy az amerikai sajtó — de csak az Küldjünk kcitonáinknak ithermosüvege­ket, teát konyakot, likőrt, csokoládét, caces-t. Az adományokat köszönettel fogadja s a had­tápparanosmokságokhoz juttatja a bon védel­mi minisztérium Hadsegélyező Hivatala, Bu­dapest, IV. Váci-utca 38. á angol nyelvű — rossz angolsággal megirt cikkeivel angolosabb az angclországi lapoknál Jobban búzza az angolok szekerét, akár a Ti­mes, vagy a Daily Mail London szivében. Az angolországi lapok a liáboru kitörése óta már számtalanszor támadták kormányunkat, melynek túlkapásait és erőszakosságát r. szemére vetették, az amerikai lapok elleniben még egyetlen egyszer sem. Amerikának és sajtójának Anglia számára csak. dicsérő sza­rai vannak. Jelszavuk pedig csak az, hogy: Goddaim iG er«man, vai gy iGoiíldam Hrunky! Azt is mondja az amerikai sajtó a németekről és magyarokról, hogy nem jók sebogyseiu és semmire. „The are no gccd anymay!" Nem baj. És mégis mozog a. föld! Akár szimpatizálnak velünk, akár gyűlölnek ben­nünket, ml mégis győzni fogunk, mert győz­nünk kell! (Eljön ínég Amerika számára a megbánás órája, de akkor már késő lesz. sfibaaab&aaiesbeaaxbseeaasiisasstiaaoaihaassafihxxgaisxis HÍREK 0000 — Személyi hir. Cicatricis Lajos dr. fő­ispán elutazót. — W'imincr Fülöp a K nder­fonógyár igazgatója, külföldi üdülő útjáról hazaérkezett. — Kinevezések a rendőrtégen. Cicat­ricis Lajos dr főispán kinevezései folytán 'be­következtek kedden a rendőrségen azok a vál­tozások, amelyek Somogyi Szilveszter dr polgármesterré választása után előrelátha­tóak voltak. A személyi változások a múlt hé­ten azzal kezdődtek, liogy Szaluy József dr, aki méltán örvend nagy népszerűségnek és komoly nagyrabecsülésnek, főkapitány lett. Helyébe főkapitány-helyettessé kinevezte a főispán Temesváry Oéza dr-t, elsőosztályu rendőrkapitánynyá Fodor Jenőt és Borbola Jenő dr-t, másodosztályú rendőrkapitány­nyá Dreyer József dr osztályjegyzőt. — A tábori lapokról. A kereskedelem­ügyi minister a tábori postai levelezőlapok (levetek!) díjmentességéről a következő hir­detményt adta ki: Figyelmeztetem a közön­séget, hogy az általa feladott tábori postai levelezőlapokat, leveleket) csak a következő •esetekben .illeti meg a postai díjmentesség: Ha valamely tábori vagy hndtáppestahiva­tallioz; a imüködő hadsereg területén lévő erődített helyekre; ,a hajóhadhoz (Pólába, Bu­dapestre); Dalmáciába vagy Bosznia-Her­cegovináiba katonai és a katonasághoz be­osztott polgári egyénekhez (pl. csendőr, pénz­ügyőr, önkéntes .betegápoló ®tlb.') vannak ei­inezVie; Iha valamely kórházba ott ápolt ka­tonai egyéniekhez vannak címezve. Kórház­ban ápolt csendőr, pénzügyőr-, polgári egyé­nekhez ily levelezés nem díjmentes és szint­úgy portóköteles az a levelezés, amely a kór­házihoz beosztott (nem ápolt) akár katonái-, akár polgári egyénekhez van címezve. A fel­soroltakon 'kívül más 'katonai 'egyénekhez in­tézet tábori postai levelezőlapokat leveleket) a postai díjmentesség nem illeti meg, miiért is azokat a postára adáskor bérmentesiteiii •kell, különben azok, mint po-tadijkötetezett­ség alá eső bérmentetten levelezőlapok (leve­lek), pótdijas postadíjjal terheltetnek meg. Ha a közönség a tábori postai levelezőlapo­kat egymásközti levelezésre használja fel és azokat a postára adáskor nem bérmentesíti, ez postajövedéki kihágást képez, ami levc­llezőlaponkint — az 5 .fillér postadíjon fdül — 2 korona jövecíéki bírság alá esik. — Eltűnnek a százszorszép szoknyák. Bajáról írják: Érdekes, megható ós a ma­gyar paraszt érzelmi világára jellemző tü­netre hívják fel a figyelmünket. Egy Idő óta nem láthatók a város utcáin a szereimlei, a csanádi 'és más falusi aszonyok cifra gúnyá­ja, nem láthatók a százszorszép szoknyák, a virágos fejkenidők és a cifra viganók, ame­lyek hetivásárkor elevenné, színessé tették

Next

/
Thumbnails
Contents