Délmagyarország, 1915. március (4. évfolyam, 53-77. szám)
1915-03-03 / 54. szám
4 DÉLMAGYAR0RSZA8. Szeged, 1915. március 3. Vitézségi érmek Máriának. — Hej honvéd! — No? — Halljátok, hogy repdes a tuinul madár? — 'A szent imiadár... a magyaré. iGsönd; mindenki a légbe nesziel, mihtllia •a menny 'boltozata felől várna valami isteni jelre, Isten madarának szárn y h ukogácá r a. —• Nőm hallom, tesvir! — .Várjatok csak... Hahó?! Azt hittem, hafllottam, pedig... De itt üedülök: nem birorn tovább! (Leszakad a szivem. — Ne okoskodj, honvéd. iA gáiesorezáigi pogány saél orgonál. 'Még a hegyek ds jajongnák. ,Valaki fölkiált, lendülettel, mintha tárogató zengne a bércek fölé: — .Fiuk! Mindjár az édes, szent földre érünk... — Hurrá! Éljen!! Magyarország... Peregnének a könnyek, de 'odafagynak a csontos arcra. A Koruháberrííie magyar hod sztály ez, délvidéki, jónészhen szegedi fink, de akadnak köztük rcimánok, hunyevácok, magyair-rácok. Huszonegy napig hurcoltak éjjel-nappal, de a batáron tul, Az orcasa túlerő .sokszor támadt, aránytalan túlerejében Fizván, bizony itt a muszka kezdte leginkább a sziurcnyrchamot. 'Végül iis a generális egyik szárny élére állott és éjszaka harminc lépésre incigkiözeliteitték az elleinsóg ínagasilatait. A ködben .ember-ember ellen viaskodott. Győztünk. Mas-t — végre! — visszakanyarodnak iGa-liciábiól a Kárpátokba: magyar földre. .Magyaiföldre! É.s beszélnek toustitku öronimefl, rapszodikus töredékekben, de azért mindenki, mindent .megért,. — iM'efeléljen. hadnagy urunk, kis apánk a turul madárról. — A Kárpátokban égtek a kurucok őrtüzei. Nagyságos Rákóczi fejedelem azt mondta, coki labanc a testtel! magyarok hazája iszient föld, ezer óv éta... De most, én, gyerekek, n-ejin birtok iiiichólai, .én — csak még egy kicsit... kitartás! Mintha egy .ország terhét vinnék, különkülön, és együtt, — Komám, a Osukonyi F.erkó csak ott maradt, megmondta. ellőre... hiába kértem, a, kis 'Cselédeid miatt -ilérj haza majd Ferkó. — Oda ifönt a hegyen? — Odafönn — marokkal kapta meg a beste muszkáját, pedig az akkora volt, mint egy ház.a Széchenyi-téren, nem birt-a levágni, lerántotta. Alig tudtam ráakadni, még holtában is ölelte. — Hadnagy ur! Akkor érünk Magyarországba, ha a tárul madár jelt ád? — Igen 'fiaim. A Kárpátok bércein ott őrködik mindig -a turul, a magyar szent madár. Ott repdes ól- őrzi az édes földet és kivájja a szemeit mindén éffilenségnek, vijjog szépen. — (Mindjár meghalljuk. — Hát tlégeid, mi lelt, kadét? — Semmi, kapitány ur. — (Arra a barna lányra gondolsz? — (Dehogy. Nem. Az... a (szivemtől olyan távol él, akár a. magas ég. — Lám, mégis arra gondolsz. — Nem. iCsak szeretném levetni magamat, ahogy átérünk a hat,áron, hogy ott kaparjatok ni odabelül. — Ne ituairhulj, kérlek. - 'Kapitány ur, én szerb győrieknek születtem, 'de magyar vagyok, magyar!! Én soha ném tudtán méltóan bebizonyítani, hogy mit köszönhetek ennek az országnak. Tik — nemi értitek ezt! Éin érzem, hogy meni értitek egészen, ne haragudj, jó kapitány. Én ugy vagyok, mint negyvennyolc legvitézebb generálisa, Damjanich. (Magyarabb volt mindem magyarnál pedig szerbnek .született — azért tudta ugy gyűlölni a szerbet, mint scuTörténet a Korrsháber-hadoszfályból. ki anáa ,(Szerbek! ti kutyák, mindnyájatokat kiirtalak, aztán magamat löeöm főbe, hogy Írmagja se maradjon a szerbnek! Igy -mondta. És én — — 'Beszélj! — Nem. birok ... Szó nélkül masírozfak egy ideig, majd hirtelen egy baka eszeltben felordít: — A határ! Összevissza .ki-abállnak s a hangok uicgrázóak, mintha túlvilági erő kapna szárnyra ás harsogna át a hegyeken, a nagy hegyeken átai: — [Magyarország! Átértünk testvérek! Nézzétek — itthon vagyunk. lEz térdre zuhan, amaz végig esik a havon, puskája élettelenül hanyatlik -le tői-e távolabbra. Senki nem áll már és csókolják a fehérséget, arccal arra fordulva és sírnak és simák és eirnak. Jó idő multán szól a kapitány: — Amott -a távoliban egy falnífélc. Ugy látszik, leégeti, A temipQom tornya is félre áll. — Ott a maszkái bilángoltak! — Gél a .falni. Ott hálunk. Kitartás, honvédoki Bírjátok? Azok vidáman szálnak, mintha uj lelek nyilatkozna: —• De mennyire! Beérnek. Ott már huszárok és gyalngosek várakoznak: az előőrsök. -Jelentik oiláesan: — 'Akad -ínég itt-ott. ház, melyben vackel1 latiunk. A templomot is .megestiifollák. -Beköltözhetünk odla is, a sebesültek már benn nyugcsznak. Kedves kicsi templom. Ugy lapul meg a hegyek alján, akár -a hit a 'háború folyamán. Tornya mint az égnek nyújtott ujj, de ra®@0@®®®@®®®®®[i]® •J S ül 0 0 0 Bemutatásra kerül március 5., 6. és 7-én 0 0 0 Népszínmű 3 felvonásban. Irta. TÓTH EDE. Filmre Dr. JANOVICS alkalmazta: JENŐ, a kolozsvári Nemzeti Szinház igazgatója. Jegyek előre válthatók a nappali pénztárnál. 0 0 0 0 mcst lankadtam b-arnull, gránát vagdosta ösz sze. Meg is jegyzi egy nttgyvenlbatos: — Ezt igazán az imiádság tart-ja. A teinploiinoceka kirabolt. Az álhit,at mégis száll, de fáj. (Minden harcos a kálvária sebét 'hurcolja, mely most támadt rájuk n;i zárcth.i szomorúsággal. Aki katlholikus, rögtön leborul és halija talán a titkos minisztráns csengetyüjét. Aki protestáns avag> zsidó, meggörnyed, szivében az Isten békéjével-. A gyertyák a dult-oltáron égnek. Másutt, szórtan fáklyák tündökölnek. Odakünn már szikráza vékonyodnak a csillagok. Benn a kövezeten szalma sárgul. Közte emberek; fáradtak és sebzettek. (Csöndben nyöszörögnek, imáiba szövik a fájdalmakat is. Várják, műkor nyifl.ik meg hirtelen az oltár mlély öble és hogyan lép ki az Isten vagv az ő egyszülött- Fia, De minden- mozdulatlan. Csak mintha egy bolt szobor mozdulna. Szűz Máriáé! Olyan különösen néz a katonákra. Már többen észrevették. Feléje tekin tenc-k, lelkes szívvel. — Öt is megrabolták, szűz Máriát. — Nézzétek! Csa'k ez a szobor maradt. — Feküdni! Aludni! — Ó istenem... meni birok ón mcst aludni. — Nézzétek már a Jenőt! •A Jenő a zászlóalj jó fiu-ja, szegedi kiskereskedő volt, mikor? A békében. Jó fin. három gyerekkel, hol? „Messzi Szögedéibe." A Jenő jó fin, csak a d-eklknm-gban nem győzték óvni: „Jenőke, az o-rodra meg vigyázz! Olyain nagy, ha kidugod, minden go-ló bei-etapéi." És most Jenőke, a legkisebb honvéd, bátran a templom szobra élé áll ós csak néz, néz. Egyenest (Máriára. És olyan furcsán ragyognak a szemei — a honvédnek is, a szobornak is. A hatalmas kaidét oda is lép közéjük: — Zsidókéin, mondd csak: hát te mit akarsz — a szűz Máriával? És Jenőke tudja, hogy gúnyolják. És Jenők-e megrázóan tekint a kadétra. Éte hirtelen a melléihez kap, leemeli szépen az ezüst vitézségi érmét. — Mária! ... dobja 'ki enyh-én szivéből a szót, és előre kúszik, odahelyezi a szobor mezítelen -lábaihoz az érmet. A többi csak liesi. A kadét .meginog. Az ő melllén is érem. vitézségéért. Leveszi vigyázva, Szűz Mária mellére erősíti és megcsókolja: élőbb az érmet, azután Mária lábait. És jönnek a legények is. Szó nélkül. Azok lépnek előbbre, akik érmet szakit-hatnak szivük tájékáról.. Szűz Mária ékes. Magyar katonák vitézségi érmei ragy-ognaik rajta a gyertyák és fáklyák fényiben. — Na, aíludjünk, magyar földön... Az öreg őrmester hanyatt dűl és mondja : — Szűz Mária .is tudja, bogy — ezt hallgassátok már: IA turul madár csőrében eg.v óriási kard, mint -a villám... ha ellenség lépi ót a batárt, szájából leejti — mindet, agyoiivági — •— Szalay János. ____ szájp adlás nélkül. 015jl5j00000000000000 Az általam készitett rágásra kitűnően használható a valódi fogaktól fel nem ismerhető, az eredeti fogakat tel jesenpótolják. Készítek továbbá arany koronákat és levehető arany hidakat jutányos árak mellett. Vidékiek 12 óra alatt lesznek kielégítve » Sarta Ágoston togtpchmkus Ü SZEGED, KIGYO-UTCA 1. SZ. H TELEFON 1364.