Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-14 / 40. szám

i DÉLMAGYARORSZAG. Szeged, 1915, ifebruár 10. tálják, mint tervszerűt — különösen az an­golországi kölcsön'tárgyalásók érdekében. A londoni pénzemberek azonban a legújabb hí­rekre mégis fokozták biztoisitékkövetelései­ket. ROMÁN VÉLEMÉNY A BUKOVINAI HELYZETRŐL. Bukarestből jelentik: A Dimineata irja, hogy az oroszok vereségét lázas sietséggel való visszavonulás követte. Ma-holnap már Csemovicot is kiürítik. Lapzártakor hozzá­teszi, hogy az oroszok már ki is ürítették Csemovicot és Kolemeát. Más hírforrás sze­rint az osztrák és magyar csapatok bevonul­tak a bukovinai Terecsénybe és csak huszon­egy kilométerre vannak Csernovictól. Az orcsz kormányzó a vezérkarral együtt el­hagyta a bukovinai fővárost. Amerikai municiő a nyugati harctéren. Berlin, február 13. A nagy főhadiszállás jelenti: A tengerparton ellenséges repülök tegnap is dobtak bombákat, melyek a pol­gári lakosság körében és ennek vagyoná­ban nagyon jelentős veszteséget okoztak, mig mi, katonai szempontból csak jelenték­telen veszteségeket szenvedtünk. Nyugati liarcvonalurtkon tüzérségi lövedékeket talál­tunk, amelyek kétségtelenül amerikai gyá­rakból erednek. Tegnap Sonintöl keletre visszavert támadásoknál ejtett foglyok szá­ma négy tisztre, 468 emberre emelkedett. Arcvonalunk előtt az ellenségnek 200 ha­lottját találtuk, holott a mi veszteségeink e harcoknál halottakban ós sebesültekben mindössze 90 ember. Mastigestöl északra, St.-Wenchudtól északkeletre a február 3-iki támadásunk következményeként a franciák föhadállásából további 1200 métert hódítot­tunk el. Sudolkopfnál a Vogézekben az el­lenség újból támadásokat kísérelt meg, a­melyeket azonban mindenütt könnyen visz­szavertünk. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) VESZÉLYBEN AZ ANGOL KIRÁLY. Londonból jelentik: György király'sereg­szemlére Cambridge-be utazott. A vonatját közvetlenül megelőző lokomotivot báleset ér­te. Állítólag egy 'sorompónál 'beleütközött egy kocsiba. Az udvari vonat rövidesen szabad urat talált. Azt tószik mégis, hogy merény­lettervről van szó. ELTŰNT ANGOL HADIHAJÓ. A párisi Havas-ügynökség jelenti Alge­cirasból, hogy a Gibraltár-szoros őrizetére rendelt kilencvenhármas angol torpedóm szád eltűnt. Azt hiszik, hogy a vihar okozta a hajó katasztrófáját. DELCASSÉ A NÉMET BLOKÁDRÓL. Genfből jelentik: Delcassé néhány 'kép­viselővel íbeszéígtetve sajnálattal említette, hogy a hánmias-ientente diplomáciája megkí­sérelte ia tengeri kereskedelmet űző semlege­seket. együttes' itiibalkozásra birni a német blokád elllen, de a fáradozás nem vezetett eredményre, mert egyik semleges állaim isem vállalikozott a vezetésre. A felszabadult Bukovinában járnak a vasutak. Kolozsvár külső képéhez az utóbbi idő­ben szinte elmaradihatatlamuil hozzátartoztak az utcán sétáló elegáns osztrák vasúti tisztek. Ezek mind bukovinaiak voltak, kiket az osz­trák vasuti'gazgatóság további rendelkezéséig Kolozsvárra rendelt. Innen nem volt szabad elmenniök és itt várták mindennap a paran­csot, mely majd szolgálattételre elfogja őket dirigálni. Most búcsúznak a vasutasok. Táv­irati parancsot kaptak, hogy szolgálattétel .égett jelentkezzenek a dornawatrai vasúti állomás főnökénél. Tudósítónknak alkalma volt beszélni egyik csemovici vasúti tiszttel, aki boldogan újságolta el az örvendetes hirt. -— Most nagyon sok vasutast berendel­tek — mondja, — mert Bukovina nagyrészé­ben teljesen fölszabadultak a vasutak. Táv­irati értesítést kaptunk, hogv .tegnap már meg nyilt a forgalom Dornawatra és Vamma. kö­zött, amely holnap már Kimpolungig ki fog terjedni s hogy engem is berendeltek, ez azt jelenti, hogy nemsokára egész Csernovicig a mi kezünkben lesz a vasúti közlekedés. Ez a hir igazán örömmel tölt el s igazán boldog­gá tesz s csak az esik egy kicsit rosszul, hogy itt kell hagynom Kolozsvárt. Higyje el, hogv életemnek talán a legkedvesebb idejét töltöttem el itt. Nehogy azt higyje azonban, hogy azért éreztem itt jól magamat, mert pem kellett szolgálatot teljesíteni, hisz ez ne­kem, aki megszoktam a munkát, máshol ta­lán gyötrelmes lett volna. Itt azonban, min­den percemet megédesi tette a magyarok ked­ves vendégszerete, az itt szerzett uj isme­rőseim önzetlen igazi barátsága. Minden sza­badságidőmet ezentúl Kolozsváron fogom töl­teni. Bukovina közeli felszabadulását különben nemcsak a mi behívásunk jelzi előre, 'hanem bizonyltja az is, hogy a postaigazgatóságot a napokban áthelyezték Kolozsvárról Dorna­watrára s maga a helytartóság is lassanként átköltözködik, A radautzi és szerethi adóhi­vatalok is átmentek már Dornawatrára s ott mindennap várják az időt, hogy rendes szék­hely üke t elfő gl a Ihassak. Ezek mind olyan körülmények, amelyek igazolják, hogy csapataink Bukovinában rö­vid időn belül megtörik az oroszok uralmát és megszerzik e sokat szenvedett tartomány­nak a jól megérdemelt nyugalmat. Az orosz külügyminiszter unokatestvére hadifogságunkban. — Beszélgetés Szaszanov Egonnal. Északkeleti harctér, február 8. Az irtóztató élethalálharc, amelyet az oroszokkal felvettünk a kárpáti harctéren, minden vonalon érezteti hatását. Az ellenség, amely álmaiban sem gondolt arra, hogy ilyen hózivataros, hideg időben komoly akciót kezdjünk, fej veszetten iparkodik menekülni, azonban már erre sincs ideje, hótorlaszok, természetalkotta barrikádok állják útját és kergetik bele vitéz csapataink karjaiba, ame­lyek nem ölelően várják az oroszokat, hanem méltóan fogadják őiket, hacsak meg nem ad­ják magukat. Az orosz hadvezetőség 'hiába erőlködik, gigászi módon hadakozó hőseink egymásután mérik a megsemmisítő csapáso­kat az ellenségre. Az egész felvidék tarka az orosz fogoly­szállítmányoktól s a fogságba kerültek ar­cán — kivéve a kozákokat — nyoma sem látszik a bubánatnak. Megetették, megitatták őket, kaptak kapadohányt, amiből annyit szív­hatnak, amennyi csak jólesik nekik s egyik­másik ábrázata még mosolyra is szélesedik néha. A fogoly tisztek között van egy magas, barna, intelligens arcú hadnagy. Á felvidéki faluban, ahol pihenőt tartottak, a nép között az a hir járta, hogy ez az orosz cár öccse. Tudtam, hogy ilyen formában nem lehet igaz a 'kósza hir, de azért megismerkedtem az ál­lítólagos muszka főherceggel. — Egon Szasszonov, — mondta bágyadt hangon a hadnagy, amikor bemutatkozott. — Gyakori önöknél ez a név? — Tudom mire céloz, — felelte az orosz tiszt, — ép oly komoly arccal, mint az imént — nem titok: rokona vagyok Szasszonov kiil­iigyminiszternek. 'Unokatestvérek vagyunk. Az : atyja és az én atyám testvérek vol­taik. — Hadnagy ur helyesli unokatestvére po­litikáját? — Egyáltalában nem s ezért az utóbbi időben nézeteltérések támadtak közöttünk. Én egyenes, nyilt férfiú vagyok s bizony hatal­mas bátyám szemébe is többször megmond­tam véleményemet. Az igazság persze 'hálát­lan dolog, de nem tehetek róla, ez születési hiba nálam. Látja, ha nem ilyen volna a ter­mészetem és felfogásom, nem felelnék őszin­tén és nyiltan kérdéseire s ön nem is hara­gudhatnék érte. A hadnagy arca lángba borult, nádpál­cájával csizmaszárára ütött és szenvedélye­sen folytatta: — Én szeretem hazámat, imádom Orosz­országot, de annak kormányzása ellen ép ugy, mint minden orosz hazafinak, túlontúl sok kifogásolni valóm van. Katonatiszt létemre mondom ezt. Az orosz népet nevelni kellene, nem pedig kancsukázni. Az orosz -nép meleg­szívű és hálás tud lenni minden szép szóért, amihez csak ritkán jut, mint vándorkomédiás kutyája a konchoz. D-e hagyjuk ezt, nem ér­demes beszélni róla, csak azért említettem, mert sejtem1, hogy önök nem lehetnek egé­szen tisztában ezzel. A kulturálatlanságnak, vagy ha ugy tetszik: barbárságnak nem a nép az oka, hanem a társadalom. — Hadnagy ur, egy őszinte kijelentést szeretnék hallani öntől. — Kéreml . . . — Szimpatizálnak önök ezzel a háború­val? — Ugyan kérem! Szimpátiáról szó sem lehet. Hadakozunk, mert kényszerítenek ben­nünket erre. Ha tudná, milyen elkeseredett háborúellenes hangulat uralkodik Oroszor­szágban, de különösen Szentpéterváron. Egész nyiltan jut kifejezésre a lázongás, még pe­dig -oly erővél, hogy a hatóság szinte tehe­tetlen. Bármennyire titikolódznak is, bármely szigorúan kékoeruzázza a cenzor a lapok cik­keit, az inteligenoia tisztán látja a helyzetet. Mindenki tudja, hogy nincs több tartalékunk, behívták már az összes korosztályokat, most már nincs friss erő, amelyet a frontra lehetne küldeni. Nyilt titok, 'hogy Lemberg kiürítése

Next

/
Thumbnails
Contents