Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-12 / 38. szám

Szeged, 1915. február 12. DÉLMAGYAROBS2AG. 3 Három büszke zászló lobog. — A fegyverbiróság dicsérete. — Ezt a pompás cikket a Berliner Tagebi att közli Schmidt Pauli tollából: Fegyverbarát, ez a szó olyan régi, mint az emberiség. Vérrel irták ezt a szót mindenha. Bátor szó, hűség beragyogja, a halál megkoronázza. A gyermek olvas róla, az ifin álmodozik felőle. Kortársaink közül mindenki ugy gondolkozott róla, hogy sohasem fogja megérni. Most azonban, hogy megértük, a lelkünk gyökeréig érezzük annak -malasztját. Nem akarok most a saját hadseregünkben uralkodó bajtársi viszonyról irni. Ez a milyen természetes, olyan nagyszerű is. Nem akarok a megsebesültökről sem szólani, akik — tiszt és közlegény — a nagyvárosok -utcáin a legnagyobb barátsággal köszöntik egymást, ha az htoán találkoznak, mert mindnyájan egy közös hazából jöttek, mely messze kint -van s melynek -csatatéí, a neve és -mindnyájának van egy nagy égő vagya: a győzelem. Beszélni akarok arról a fegyverbarátságról, mely leginkább hatot-ta meg -sziveinket. mert távol >a hazától tapasztaltuk, ez a fegyverbarátság az erős németek, a vitéz osztrákok és a lovagias magyarok fegyver-barátsága. Ez a fegyver-barát-ság egyformán szilárd nagv és kicsiny megnyilatkozásaiban. Milyen -fényesen vált be ez a fegyverbarátság a Krakó előtti harcokban, amelyekben a mi- németein'k egyiitt küzdöttek az osztrák császári és a -magyar királyi csapatokkal. Mikor Rajbrot -előtt december havában egy német divizió küzdött s az a veszély fenyegette, hogy ijo-bb szárnyát az orosz -túlerő körülkarolja, az osztrák-magyar sereg egyik brigádja volt az, amely ezt -megakadályozta. Es viszont, -mikor néhány nap múlva ez a -brigád került -veszedelembe, akkor a mi csapataink siet-t-ek segélyére és elsöpörték az útból az oroszokat. -Majd mikor az oroszok arra törekedtek* hogy a németeket hátba támadják, hej, micsoda magyar ellentámadás volt az, mellyel a honvédek ezt lehetetlenné tették Limanovo mellett! Megfordított puskáikkal — a íegyveragygyal felfelé — rohantak a honvédhuszárok, akár a szélvész, az ellenségre. Puskaagygyal verték ki a Nádasdy-huszárok az oroszokat a 15 vés zár-kokból s agyonverték azokat, akik idejekorán nem futottak m-eg. Keserű napja vo-ít az -ugyan a huszárezrednek, mert -ezen a napon az ezredparancsnok és az ezred sok derék tagja örökre -behunyta a szemét, ám ez a nap egyúttal a dicsőség napja is volt. Ez a hőstett örökre kimagaslik a háború történetéből! Igv -s-egit'k a fegyverbarátok egymást nagy dolgokban. Igv sietnek egymás segélyére az egyes ezredek, divíziók, seregek. Ennek a nagy testvéries érzésne-k a hatalma azonban -benne él -minden egyes ember szivében -egyaránt! Épp igy segítik egymást a fegyvertársak kisebb dolgokban -is. Az olyan esetekben, ahol a fegyver-barátság egyénenkint nyilvánul meg, az érzelem talán még nagyobb mértékben mutatkozik meg s még inkább markol a szívbe. Eszem-be int az a tiroli császárvadász, aki egy sebesült német -katonatisztet yi-tt a hátán és dacára annak, hogv az ellenség állandóan tüzelt rája. három órán kerasz-tül vitte a tisztet, amig biztonságba tudta helyezni. A német tiszt ismételten kérte, hogv tegye te és ne kockáztassa miatta a inaga -életét is, de a tiroli nem hallgatott rá. Eszembe -jut a magyar huszárok tábortüze, melyhez holtfáradtan; dőlt le az ember. A németek fáradtak és éhesek voltak és a huszárok odaadták nekik minden ennivalójukat, maguk egy kis teával és néhány cigarettával érték be csupán. Eszembe jutnak a csaták utáni jelenetek, mikor német, -magyar és osztrák egyformán örült a diadalnak és közös sirba helyezte az elesett bajtársakat, ak'k még a halál után is hűek maradtak a fegyverbarátsághoz. Eszembe jut különösen egy kép, melyet sohasem , fogok elfelejteni. A reggeli -ködben történt. Lassan haladunk -s lovainkat kötőféken vezetjük magunk után. Mikor a köd oszladozni kezdett, a gyenge világosságban egyszerre egy osztrák dragonyos -tiszt tűnt fel előttünk. Sisakja nem volt a fej-én, helyette vér-es -kendő v-o-lt a homlokán. Lován, melyet maga után vezetett, egy sebesült német gyalogos volt. .Mikor minket -megpillant, öröm villan át arcán s azt mondja, hogy már -sokáig nem birta volna. Azután ájultan rogyott össze. A német gyalogosnak és az osztrák dragonyosnak erősítésül forró kávét adtunk, aztán elvittük őket a kötözőhelyr-e. Mikor ott a kötözőhely-en a tiszt jobban lett, elmondta a következő történetet: Az erdőben lovagolt, mikor egy cserjéből lövöldözést hallott. Odasietett és látta, hogy huszonöt kozák megrohant ihár-om német telefon is tát. Kettő ezek közül már halott volt. A harmadik egy mélyedésbe feküdt s onnan lövöldözött vissza a kozákokra. A dragonyos nem habozott sokáig. Lesiklott lováról, aztán néhány kommandót kiáltva hátrafelé, mintha nagyobb -csapat következne -utána, előre tört. Mikor a tisztás -közepére ért. egv golyó horzsolta a fejét. Elájult. Mikor mayához tért, a kozákok -már messze voltak. A cs-e-1 sikerült. A dragonyos- és a gyalogos aztán kölcsönösen bekötözték egymá-s. sebeit. A német katonának -szét volt lőve a térde s a dragonyos azért felsegítette a maga lovára -s aztán u-gy haladtak az egész éjszakán keresztül. A dragonyos, be is mutatkozott. Grófi nevet nev-ezett meg. A német katona odahaza egyszerű iparos. Itt a háborúban azonban nem gróf az egyik s nem- iparos a másik. Itt fegyverbarát mindkettő. Igénytelen talán ez a történet. de sohasem -fogom elfelejteni. Fegyverbarátság, milyen isteni, erő ömlik, áramlik -ebből a szóbői! Fényes reménység. szilárd hit ez a szó! Hit a győzelemben! Három, büszke zászló lobogva hirdeti ezt a hitet. Barátságosan és egymást biztatva -lobognak a sors szelében: a fekete-sárga, a piros-fehér-zöld és a fekete-fehér-piros . . .! A német konzemíiv vezér rólunk. Berlinből jelen-tik: A német konzervativek egyik vezére, -Ernst von Rewenttow gróf a centrum egyik legkomolyabb politikusa. A gróf politikai és katonai kérdésekről irot't entrefilet-it a Deutsche Tageszeitungban az egész német politikai világ a legnagyobb figyelemmel kiséri. A konz-ervativek hivatalos publicistája -Dewen-tlow gróf, aki -bár ebben a ciklusban nem tagja a Reic'hstagnak, megmaradt továbbra is pártvezérnek. Magyar-országnak a világháborúban való szerepéről egy magyar újságírónak a következőket mondotta: — Magyarország ebben a háborúban világtörténelmi szerepét tölti be és mert tudja, hogy mi forog kockán, ezt a -szerepet a lehető legjobban tölti be. Magyarország tudja, hogy ha a szláv árada-t egyszer összecsap a -fe.ie fölött, akkor nem tud többé kiemelkedni ebből a tengeriből, amelynek a hullámai között eddig is olyan volt, mint egv magános szikla. Hogy mennyire fontos Magyarország szerepe ebben a háborúban, azt tudják az ellenségeink is. akik ép ezért még közvetlenül a háború elölt is mindent elkövettek, hogy szorosabb érintkezést találjanak Magyarországgal. Nem akarok most Ausztriának és Magvarországnak a viszonyáról nyilvánosan beszélni, mert az entente sajtója valóságos mohósággal lesi az ember -sza-vát, hogy azt ny-omban kiforgassa és körülhordozza, mint valami diadalmi jelvényt. Annyit azonban mondhatok, hogy ugy veszteim észre, mintha az utóbbi időben a monarchia ügyeinek vezetésében a magyar akarat sokkal jobban érvényesülne, inint azelőtt. Ezen egyáltalában nem csodálkozo-m, mert egyrészt a magyar politikusokban mindig nagyon sok erőt és iniciativát láttam, másrészt pedig -régtől fogva az a meggyőződésem, hogy a magyar politikai akarat sokkal erősebbnek mutatkozott, mint az osztrák és mindig több pozitívumot tartalmazott. Épp ezért német szempontból is nagyon kívánatosnak tartom, hogv ez az értékes magyar politikai akarat a jövőben is a legteljesebb mértékben érvényre jusson. Arra a kérdésre, vájjon szükségesnek tartja-e a szorosabb gazdasági viszonyt a monarchia és Németország között, Rewen-tlow gróf igy felelt: — Abban a formában, hogy a mai állapotot felborítsuk, határozottan nem. A mai helyzet nagyon jól bevált, minden változtatás kockázatos és -ugrás a sötétbe. Magyarok, horvátok és bosnyákok. Bécs, február 10. Le Beau vezérőrnagyot Bécsben mindenki ismeri. Évekig vezérkari főnök volt és -sógora Hötzendorfi Conradnak. Le Beau az augusztus 18-i-ki sabúci ütközetet igy beszélte el: Parancsnoka voltam a 61. szám-u gyalogdandárnak. Augusztus 18-án Sábáétól délre meg -kel-lett támadnom a szerbeket. A harminckettedik ezred (Budapest) H-ei-sseg ezredes alatt -jobbról állott, a bosnyákok (Brenner ezredes) balról, hátul a középen, a mostani Hindenburg-g zred, székesfehérváriak. Reggel -öt órakor készen voltunk -a támadásra és csak Terstyánszky kegyelmes ur parancsát vártuk. Végre nyolc órakor -elhangzott az: Előre! A bosnyákok a terep fekvése miatt valamivel -előbbre állottak és azt a parancs-ot kapták, hogy tartsák az állásukat addig, mig a budapesti harminckettesek velük egy vonalba jutnak. Amint azonban elhangzott az Előre!, a bosnyákokat már nem lehetett féken tartani-. -Egyszerűen- megfordítják a -fegyverüket és puskatussal vetik rá magukat a szerbekre. 'Következménye: a budapestieknek egymaguknak toel-1 a magaslat jobb részét elifoglalniok. Derék fiuk -e-zek a magyarok! Fedezék nélkül ugy mentek előre, 'mint az ördögök. Aztán ezek a bosnyákok, fenegyerekek, m-ondhatom. Én azután követtem őket az ezredtartalékkal. Mögöttem készenlétben a tizedik tüzérezred egy7 ütege, amely nem is volt alám rendelve. A hi-dlfŐ megszálló csapathoz tartozott és igy nem rendelkeztem: vele. A harminckettesek előre mennek és irtózatos -tűzbe jutnak. E^v pilanatra -meghökkennek — az ütegparan-csnok ezt észreveszi:. Egyszerre -hal-latszik hátulról a kiáltás: „Tábornok ur, tábornok ur!" Hátranézek s látom-, mint integet nekem az üteg parancsnoka, vitéz kapitány Barabás, hogy feküdjek , le. Annyira integet, -hogy végre megteszem és erre hirtelen hat shrapnell sü-vit el a fejem fölött. A saját elhatározásából nyitotta meg a tüzelést, ez a Barabás! Rögtön felterjesztettem kitüntetésre. A tüzérség közbeavatkozására kiáltás, nem, vad ordítás tör fel a rajvonalbó-I. Megkérdem a vezér-kari főnökömet: „Mit jelentsen ez? Mi ez?" „Ez -az öröm és lelkesedés egyhangú -megnyilatkozása, a budapesti fiuk kiáltanak magyarul: Éljenek a tüzérek!" Meg is érdemelték az éljenzést, 'm-e-rt már az első s-ortüziik oly hrilliáns-ul talált, hogy a sz-erbek rögtön ott hagyták az állásukat. Ezalatt az én bosnyákjaim eltűntek egy cserjésben. Kerestetnem kotlett őket. Ezredesük : Brenner -elesett, homloklövés. Két törzstisztjük és öt századosuk is ott m-aradt. Barabás m-os-t a bosnyákok ellen küzdő szerbekre i-s csak szórja, szórja a slhrapnelleket. A harminckettesek is mind előbbre viszik a