Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-11 / 37. szám

I (Szeged, 1915. február 11. DÉLMAGYARöRSZÁG. A kárpáti harcokbél. — Roda Roda A VILMOS-HUSZÁROK. József főherceg hadtestének a legénysége Magyarország legáldottabb síkságáról kerül ki — magyarok, svábok, szerbek és románok. Jól táplált, erőteljes alakok, vidám, harcias legények. Nem mindig kellemes, ha egy harcoló csapatot ugy tanulunk megismerni, hogy hátulról a tápterületről haladunk előre a rajvonalak felé. iAz ember ugy érzi magát, mintha egy palotába a e&elódlépcsőn menne, hogy előbb a gazdasági berendezkedést lássa és csak azután jusson a pompás urasági termekbe. A főherceg hadtesténél azonban máskép vau. Itt meg lehet nézni a polgári fuvarosokat is ós a munkás-osztagok a legszigorúbb tábornok szemeit is kielégíthetnék. (A felvonulási vonal tömve van pótlásokkal: ezer számra uj lovak, tiszta ruházató pótalakulatok, vadonatúj ütegek. És az emberek 'dalolnak, dalolnak, bárha bajuszukról jégcsap lóg. Már útközben hallottam egy hőstettről, égy tragikus eseményről, amelynek a hatása alatt áll itt mindenki tegnapelőtt óta. iA dwklai-hágó erdőségeiben, egy völgyifenéken történt. Peteani vezérőrnagy huszárai leszállottak lovaikról és rajvonalaikban a lövészárkokhói harcoltak. Az orosz-ok egy szibériai lövész-kadcsztállyal támadták meg őket, több mint tízezer fegyveres, számtalan vonalban egymás mögött. A 7. számú Vilmos császár huszárezredének (Debrecen) 3—400 huszárja összeütiközött az orosz hadosztály egy dandárjával, kereken ötezer emberrel. A huszárok százötven-százötven karabéllyal megszállottak két támpontot, a kettő közti távolság három kilométer. Ennek a harcvonalunk a közepén egy altiszt állott egy gépfegyverrel. Patfullek tartották fenn az összeköttetést az említett két támponttal. (Az oroszok átkarolták az ő sokszoros túlerejükkel a huszárok szárnyait, majd -egészen körülzárták őket. A gépfegyveres altiszt oly közel volt és az ellenség oly süriin fogta őt körül, hogy köröskörül minden oldalra szórhatta a lövegeket. Az oroszok nem mertek tüzelni, mert egymást talláták volna és a szuronyukat sem használhatták, mert egymást döfték volna agyon. Eldobták tehát fegyvereiket. és altisztünket a gépfegyver mellet! kézzel fojtottál: meg. Fiáth báró kapitány századából már három tiszt ott feküdt a hóban. A kapitányt egy lövés súlyosan sebesítette meg a mellén. Vére patakokban omlott. Az elfogatási minden áron ki akarta kerülni és keresztül akarta magát vágni a kardjával. Nehéz csizmáival azonban minden lépésnél belesüppedt a hóba. Erre levetette a csizmáit és mezítláb rontott neki, az oroszoknak. Mi történt vele, nem tudni. Miután pedig a huszárok már eltörték az oroszokon karabélyaik tusát, ők is levetették a csizmáikat és azok sarkantyús sarkával ütötték csak ugy vaktában az oroszokat. Perczel és Zsilinszky főhadnagyok su-lyos sebesüléssel ott maradtak. Horváth zászlós azonban néhány huszárjával keresztülvágta magát. Fiáth báró századából 85 ember veszett oda, az oroszoknak azonban 700 halottjuk feküdt ott a, két támpont előtt. Telegdy főhadnagy, aki nem vett részt az ütközetben, a lövöldözésre -ellenséges tüz közepette a huszárok állásai felé vágtatott. Találkozott a huszárok szomorú menetével, a jelentései. — kik nagyrészt megcsonkítva, megmenekültek Horváth zászló- vezetése alatt a borzalmas vérfürdőből. — Nem tudtátok magatokkal hozni a kapitányt? — kérdezte a főhadnagy. — Lehetetlenség volt, — felelt sötét, meggyőző nyugalommal egy őrmester, akinek késnyi szélességben ömlött a homlokáról a vér. LÁNYI TIZEDES. Autónk egy kis falucskába érkezett és megállott. Egy rohadt szalmával behintett Ösvény a hóban mutatta a-z utat a hadtest-parancsnoksághoz. A főherceget nem találtuk itt, valamivel távolabb ott állott egy domb lábánál és éppen beszélgetett néhány katonával. Mit beszélt, nem hallottam, csak azt láttam, hogy minden egyes embernek rázogatta a kezét. Rövid bekecs volt rajta cs farkasbőrből való inuffja volt, tábornoki sapkáján pe dig -ott díszlett bárom zsákmányolt orosz kokárda és egy lövészjelvény. A főiherceg nem vett engem észre -és n-em tudott a jelenlétem •rőí. éppen egy hordágy felé tekintett, íntíy1 vel két egészségügyi katona közeledett lassan és óvatosan az uton. A főherceg egy in térére letették terhüket. —• Kit Hoztok? A katonák nem tudták. A főherceg óvatosan fölemelte a takarót. Lányi! Lányi tizedes, mi történt magával? És mikor lett szakaszvezető? A sebesült kutyái:őséggel tekintett fel a főhercegre, de felelni képtelen volt. — Gyorsan a törzs-orvos úrhoz! — parancsolta a főherceg. Az egyik sebesültvivő azonban igy fe lelt: ' — — Kirá'yi fenség, nem olyan nagy a haja. csak egy kicsit megszédült egy sokktól. Egy gránát éppen mellette csapott le. Lányi szaakszvezétő erőlködött, hogy fölegyenesedjék, de a főherceg gyöngéden viszs/miyomta. A herceg segédtisztje, fíetrirh főhadnagy érkezett oda. — Császári fenség, én azt hiszem, ez az az altiszt, aki ma hajnalban elfogott negyven oroszt. — Oh nern, — felelt a főherceg, — azt a negyven oroszt Georgievics szakaszvezető fogta el és Summer őrsvezető. Lányi ott sem volt — ugyebár? Lányi tagadólag intett a fejével. - Neki valamivel odébb jobbra kellett állani, — szólt a főherceg,.— az ő százada ott állóit előőrsön. Közben még két százados is odaérkezett cs egyik pontosan tudta: — Ez a szakaszvezető annak az előőrsnek volt a parancsnoka, amely tegnap este ... — iAli ugy, — kiáltott fel a főherceg, — azt Lányi csinálta? 'Nekem csak azt jelentették, hogy egy hórihorgas altiszt volt és én Hartmann őrmesterre vagy Seelingerre gondoltam. Seelingernek már odaszántam a nagy ezüst vitézségi érmet. Akkor hát legyen a Lányié. A főherceg kutatólag körültekintett — és szerencsére ott állott a. közelében egy tábori csendőr, akinek a mellén ott díszelgett az első osztályú vitézségi érem. Rögtön oda kellett, hogy adja Lányi számára. Igy lettem önkéntelenül is, még mielőtt bemutattak volna a főhercegnek, egy olyan jelenetnek a tanuja, amely annyira jellemzi az ő modorát. ÜTKÖZET TÁVCSÖVÖN KERESZTÜL'. Egy tüzérezred törzsét egy kunyhó előtt találtam. Az ezredes távcsövön át néz. Amikor megfordul, X. ezredest ismerém fel 'benne, aki főhadnagy korában valamikor vélem egy ütegnél szolgált. Kényelmesebben ütközetet végignézni nem is lehet, mint innen: velünk szemben egy lejtön — 3000 lépésre becsülöm a távolságot — játszódik te minden. A legkisebb veszély sem fenyeget néző szerepemben, az oroszoknak tudniillik nem 'volt séhoisem tüzérségük, legföljebb, ha egy messze eltévedő gyalogsági löveg ér. De ez (fölötte valószínűtlen. Az ezredes távcsöve kézzel fogható közelségbe hozta a harc szinterét. Egy hóval borított, lapos 'hegytetőt láttam, lejtőjén két messziről látható fa. Olyan az egész, 'mintha egy lapos 'homlokú óriás emelkednék ki a földből, ugy. hogy az orra még kilátszik. A két kerek fa a két szeme. Az óriás 'fejének a búbján ritka bozót a haj. A fej keleti, tőlünk nézve a jobb oldalán befészkelték magukat az oroszok és egy ivszerii sáncot tartanak megszállva, olyan a sánc, mintha az óriásnak a szemöldöke volna. A domb 'keleti felén a bozót között, az óriás bal szem szöglete felé előre megy a gyalogságunk. Mi mindnyájan, akik néztük őket, remegtünk az izgalomtól. Hangyákként másztak előre századaink apró alakocskái. néha, hogy féllélekzejenek. levetették niagu' kat a földre, azután rajokban ismét előretörtek, hogy támadjanak. Láttam sebesülteket, akik ott maradtak a havon, mások erélyesen előre nyomulfák, mindig közelebb és közelebb az ellenség ellen. Balszárnyunk most kissé visszahajtott, majd egv előre rohanással utolérik bajtársaikat. Most a centurm van az élén, majd kiegyenesedik megint a a vonal. Mindebbe belejátszik a nehéz tarackok lassú, jól célzott tüze, Minden lövés az óriás koponyát találja és mindegyik után óriási hótölcsér porzik fel. Egyszerre valami olyan történik, hogy eláll a szívverésünk: az oroszok oldaltámadásra emelkedtek föl. Es nemcsak az: az óriás keleti halántékán uj. ismeretlen ellenséges erők bukkannak föl. Az ezredes a telefonhoz siet. Az oroszok az erősítéstől még jobban nekibátorodva heves támadásba mennek át. Századaink keleti szárnyát már átkarolták és távcsövön át látni, mint állanak egyes patrulljaink az elfogatásihoz közel. Ekkor Ihat borzalmas ágyúlövés ráz meg. Csak most veszem észre, hogy közvetlen -mellettem áll egy csodálatosan elmasz'kirozott ütegünk, fis már mögöttem is' megdördülnek a tarackok, távol az erdőből is hat más ágyú és mellettem az üteg is újból ontja a halált. Végnélküli pokoli lárma. Tizenkétszeres prizmaüvegeimen keresztüi kémlelődöm és nem látok egyebet, mint szökőkutakat 'hóból és füstből. Régi bajtársam. az ezredes ujjong: — Megvannak a kutyák. Lefültetiik őket. j Nézd csak Roda, hogy hányják el a íegyve' reiket. -hogy futnak! __ Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Föszerkereskedésben mindenütt kérjen határozottan T. ISTVÁ Csewegeiizl étben {J || * ÓVAKODJÉK • amalátasört. az utánzatoktóui