Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-11 / 37. szám

4 DÉIÍMAGYMRORSZÁG. Szeged, 1015. február 11. Megkaptam én is őket az üvegemmel: Az oroszok háromnegyed része fogságba esett, a többiek menekülnek az óriás halántékán. Négy tarackgránát gőzölög köztük, tórapntfllek robbannak szét a fejük fölött. Egy vezérkari százados leadja telefonon a jelentést: — A domb meg van tisztítva az ellenségtől. Kétszáz fogoly közéledik kettős rendekben. Az elfoglalt állásba tábori őrsöket küldök. — Nem. a győzelmes csapatok a dotnlb lábánál maradnák. Fönt nagyon exponálva volnának s ki lehetnének téve egy éjjeli támadásnak. Lassankint leszáll az est. A megfigyelők elölről jelentik az ezredesnek, ihogy ellenség nem látható. Az ütegek beszüntették a tüzelést. Mindenfelől tüzértisztek tűnnek elő rejtett állásaikból és ujjonganak örömükben. A futár. Éjifél. Kis város, nem messze ta. harcvcna-ltól. Csapatok pihennek és alusszák az elcsigázottak mély, íbuta álmát. Egy autó robog bele ebbe az ijesztő -csöndbe. Veszedelmes csend volt itt, mely fölött mint egy távoli lebelet sejtelme reszketett az ágyúdörgés. Most tlifög az autó és felzavarja -ezt a csendet. Egy férfi ugrik ki az autóból, akiről a sötétben nem állapítható meg, öreg-e vagy fiatal, tiszt-e vagy közember. Az őrsparancsnok néhány szót vált vele. Egy alvó házat felzörgetnek. Makacsul ós irgalmatlanul. Az alvók előbb nem akaróznak, elleptállanak, de az ébresztő hangok túlságosan parancsolóak. Az autós férlfi fölszalad a lépcsőn, oly erővel és gyorsasággal, ihogy -a lépcső bizonyára leszakadna alatta, ha ideje lenne rá. 'Bent meggy uj inak egy nyomorúságos, büdös olaj-lámpát és az autós lefejti magáról többszörös burkait. Most. látszik, bogy csinos, szálas termetű, sápadt, ideges arcú főhadnagy. Futár, — autón járnak most a futárok ós nem lóháton — akinek holnap éjjel föltétlenül Bécsben kell lennie. Minthogy a gépén valami javítani való akadt, szert tett egy váratlan fél órai pihenőre. A közben fölébredt bajtársak köréje gyülekeznek. Megkinálják ennivalóval. Pislog tágra nyitott szemeivel: .jEnnyivaló? Alh, az nagyszerű gondolat! 'Mikor is ettem utoljára? Tcngapelőtt vagy tegnap? Nem emlékszem." Egy altiszt kirohan, hogy fölkeltse a házigazdát. De mig ezek rászánják magukat, hogy fölkeljenek, addigra nagyon sok idő telik el. Azért az altiszt maga főzi meg sürgősen a teát. Egy tiszt a Mállására siet kolbászért ós szardíniáért, A futár-tiszt ezalatt szivja a nyomorúságos szoba fojtott, büdös melegét és egész komolyan mondja: „De jó nektek!" Elegáns, •ifjú gavallér, aki éppen cigarettát vesz ki aranytárcájából és mégis ugy találja, hogy nagyszerű egy hely ez. Kanalankint szürcsöli- a teát, lassan, mint mikor a -gyerekek iny-encfalathoz jutnak s mindegyik azt akarja., hogy neki még legyen belőle, amikor a többié már elfogyott. Kérdezik tőle ezt is, azt is. Előbb repülő volt a déli harctéren, azután autójával a főhadiszálláshoz osztották be, de csatákban is résztvett és annyi elbeszélni valója volna, A legtöbb kérdésre mentegetőzik: „Bocsássatok meg, de nem tudom. Most már egy bét óta megyek az autómon szakadatlanul. Teljesen képtelen vagyok valamire emidékezni . . ." Egy bét óta nem aludt ágyban, sőt egyáltalán alig aludt és most -sem ülne itt, ha a kocsi gépje nem. mondta vöVa föl egy pillanatra a szolgálaKORZÓ-MOZI Igazgató VAS SÁNDOR. Telefon 11-85. Csütörtökön: A Nordisk filmgyár legújabb szenzációja! detektív dráma 3 felvonásban. dráma 2 felvonásban. Valamint az uj kisérő műsor! Hl 5,7 ÉS! Itt tot; de a f-a ját testének a gépezete az nem merül ki. Már jelentik is, bogy a -gép ki van javitva és erre rögtön fölugrik. A bajtárs, aki a kolbászért és szardíniáéi t futott, még nem érkezeti vissza. Egy pillanat mnlva itt keli lennie, biztatják a többiek. De a futár mosolyog azon, bogy ezék azt hiszik, bogy ö ráér várni. Felcsatolja a kardját. Egy második kardot, egy oroszt, sétapálca módjára hord. Hadi zsákmány. iA többiek ki vaucsiak ... De ő csak bucsut int és robog tovább a végtelen éjszakába . . . A fogoly. A nap leszállóban volt, amikor az őrmester megkapta -a parancsot, bogy néhány -emberrel vonuljon előőrsi szolgálatra az erdőcske -szélén, ott, aibol a cserjés kezdődik. Sem közelben, .sem távolban n-em volt ellenség látható. Már napok óta nem mutatkozott s igy az egész szolgálatnak nem volt más- kellemetlen oldal-a, mint, lliogy oda lesz .a legénységnek a-z éjjeli nyugodalma. Az éjszaka sötét volt ugyan, de enyhe, a levegő kellemes. A pár -szál katona kényelmesen -lépdelt, az őrmester jó messzire elől. Mikor pedig a legénység még vagy ötven lépésnyire mögötte áthaladt a pallón, ő már ott volt a rendeltetési helyén. -Gyanakvó tekintettel mustrálta az erdőcskét; semmi sem mozdult. -Mi-kor -pedig visszafordult az -emberei felé, közvetlenül maga előtt két idegen katonát pillantott meg, -oly közel, bogy megfoghatta volna őket. Valamely más csapattest patrulljának gondolta őket és szervusszal akarta őket üdvözölni. Ámde egyenruhájuk olyan idegenszerűnek tetszett és ugy ebben' a pillanatban arra -eszmélt, 'hogy ezek az croszok, akiknek ugyan-az a feladatuk lehet, ami az övé: az erdőcske előtti nyitásnál őrt állani. De már nem igen volt rá ideje, liogy a dologról sokat elmélkedjék, mert az egyik orosz már a szuronya után nyúlt. Azonban az őrmester gyorsabb volt és egy hirtelen, meglepő mozdulattal (kiragadta -a-z ellenség kezéből a. fegyvert, Az ember maga azonban kicsúszott a kézéiről és az erdőbe akart Ifütni, mint a bajtársa, ak-i előbb egy lépéssel arrébb állott volt. iAz őrmester rája kiáltott, bogy álljon, mert különben lő. És ha az orosz nem is értette -meg magukat la tszavakat, bizonyárafelfogta az értelmüket. Mert automatikusmozdulattal fölemelte a -két karját é-s állott mint a cövek. Az őrmester óvatosan közeledett feléje, megragadta.és egy csaknem kedélyes gesztussal maga előtt tolta, ugy, hogy az orosz háttal volt feléje és engedelmesen lépdelt a most már fogoly -orosz a palló felé, ahonnan a többiek közeledtek, akik az egészből mit- sem vettek észre. Egyszerre csak golyók süvítettek feléjük az erdőből. Nem éppen sok; a másik orosz, akiknek sikerült elillanta, ugy látszik, csak az örömének -akart ily módon kifejezést adni. Az őr-mester vilü Gólem