Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-11 / 37. szám

i hantak neki az orosz állásoknak. Gyilkos tüz. Lovagló pálcával a kezével ezredesem Muhr, én mellette, tőlem balra Szántay. Erdőn keresztül tartunk a magaslatnak. Kilenc, mondd kilenc lépéssel az ellenséges gépfegyverek előtt Muhr magasra tartja a pálcáját és azt mondja nekem: — Zalay, menjünk neki! Hurrá Zalay, gyérünk! Egy pillanat múlva holtan rogyott le mellettem Szántay és az éri hősies Muhrom is lebukott. Ssulyos sebesüléssel az altestén ott feküdt mellettem az oroszok tüzelése között. Vadállatként ordítottam fel. Egyetlenegy vágyain volt, az ezredest megmenteni a 'fogságbaeséstől. Ez sikerült is, ugy, hogy a lábainál fogva ráncigáltam el és hurcoltam tova. Két óra multán holtfáradtan még mindig a fűzben voltam. Karjaim 'közt halt meg. Utolsó aggodalma: a fogság volt, utolsó üdvözlete: szegény feleségének szólt. Hat órán át vittük hegy-völgyön át, mig végre egy szekérre akadtunk. Most egy kis város papjánál vagyok és 'fenyőággal diszitem a szegény hőst. Felesége arcképével a keblén holnap reggel fél kilenckor fogom eltemetni hős ezredesemet. ezt a talpig embert. Ez volt életem legborzalmasabb napja. A franciák ugrasztják a semlegeseket. A német tengerészeti vezérkar hirdetménye Franciaországban nagy megbotránkozást okozott. A sajtó tengeri kalózkodásnak mondja az ilyen hadviselést, amely a népjog ujabb megsértése. A Temps igy ir: A német flotta hadat üzen az egész világnak és azzal fenyegetőzik, Hogy semleges hajókat is elsülyeszt. Ez o. semleges államokra nézve ok a háborúra, Né-' metország nem hajthatja végre szándékát, mert a buvárhajók nem elegendők ebez. Ha egy hadviselő állani, saját bevallása szerint arra készül, hogy semleges hajókat elsülyeszszen, olyat tesz, ami a népjog szerint semmivel sem menthető. Ha aoznban egy állam arra készül, hogy semleges hajókat ágyúzzon azzal az ürügygyei, hogy a hadviselő államok kereskedelmi hajói hamis lobogó alatt mennek, ez az erkölcsi fölfogás teljes megsemmisülésének jele. Hamis lobogó használatát semmiesetre sem szabad Németországnak ürügyül választania, mert az eddig előfordult egyedüli ilyen eset, az limden esete volt, amely orosz zászló alatt támadta meg és siilyesztette el a Zemcug orosz cirkálót. Az Eclair igy ir: Németország csak súlyosbítja saját helyzetét. A semlegesek már csak egy eszközhöz nyúlhatnak, hogy tudniillik csatlakoznak Németország ellenségeihez, hogy legyűrjék Németországot. A Matin a következőket irja: Anglia nem beszél. Anglia cselekedni fog. Még mielőtt tudná, hogy a német buvárhajók csak egy negyedrészét is végre tudják hajtani annak, a mit tőlük várnak, elhatározta Anglia, hogy hadseregét három millió főnyire emeli. Az Echo de Paris fölveti a kérdést, mit szól Amerika a német tengerészeti vezérkar 'bejelentéséhez. A Petit Journal-ban Pichon óva int attól, Hogy gúnyolódjanak Németország fenyegetésén. Inkább a veszedelem elhárításának eszközeit kell keresni. Nem elég csak fenyegetőzni á megtorló intézkedésekkel. A német agráriusok vezére Magyarországról. (Berlini levél.) A német birodalmi gyűlés centrumának egyik vezére, Georg Oertl, akivel Burián báró 'külügyminiszter is boszszabb megbeszélést folytatott berlini tartózkodása alatt, a következőképen nyilatkozott a magyarságról és hazánk missziójáról: — Magyarország szerepe ebben la világháborúban igen nagy jelentőségű és olyan DÉLMAGYARORSZAG. fontos, hogy csak kevesen vannak, 'akik ezt kellőképen méltányolni tudják. Természetes földrajzi helyzete következtében beékelődik az északi és déli szlávok közé, ez volt mindig világtörténelmi missziója, amely most jutott • teljesen érvényre. Ép ezért rendkívül fontosnak t(irtom, hogy Magyarország megtartsa a világpolitikában azt a helyzetet, amit eddig elfoglalt és megtartsa azt a pozícióját is, a melyet a monarchia keretén belül az utolsó hónapok nagv történelmi eseményeiben kivívott magának. Ezt követeli Németország érdeke is, de Magyarországé is, amely megszűnnék nagyhatalom lenni abban a pillanatban. amikor megbontaná a mai kereteket és nem volna többé képes gátat vetni a szláv áradatnak. Rendkívül fontosnak tartom, 'hogv Magyarországot nem szaluul gyöngíteni, Németország érdeke egy erős Magyarország, a melynek fejlődését a háború után az eddigieknél is nagyobb mértekben várjuk. Magvarországban és a magyarokban, akikkel különben (Saját tudósítónktól.) A liszt-, kenyér- és főzelékdrágasághoz a legutóbbi időben a hus és zsirfélék rohamos emelkedése járult. Az utolsó 3—4 napban minden húsféle ára ujabb 20—40 fillérrel emelkedett. A disznózsír ára két hét alatt 70 fillérrel emelkedett; a disznóhús ára pedig nem kevesebb, mint egy koronával. .Nyilvánvaló, hogy ez ellen a rohamos drágulás ellen tenni kell valamit. Mi már a háború kitörésekor figyelmeztettük az illetékes köröket, hogy nemcsak a növényi, hanem az állati tápanyagok beszerzéséről és árszabályozásáról is gondoskodni kell. Ez az aránylag nagy fölhajtás onnan származott, hogy a gazdák a takarmányárak nagyarányú drágulása folytán nélkülözhető állatállományukat eladásra bocsátották. A marhafölhajtásnál ez a folyamat még mindig tart: a sertésnél ellenben, amelynek állománya tudvalevőleg sokkal gyorsabban fogy és szaporodik, a.'kiárusítás már megtörtént és ez az oka a rohamos árdrágulásnak. A rohamos drágulás nemcsak nálunk, hanem 'Bécsben is mutatkozik: az áremelkedés miát héten a bécsi sertésvásáron oly rohamos volt, hogy hatósági árakat szabtak .meg, amint ezt a mult héten már ihirü'l adtuk. A hatósági árszabás maga azonban, a mint ezt a lisztnél tapasztatjuk, nem segit a bajon. A hústermelés állatni monopóliuma, minthogy az állattenyésztés és hizlalás folytonosan folyamat és nem nyer egyszer évente befejezést, mint az aratás, szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik, a hozzá szükséges óriási hivatalos szervezet miatt. Ezért ezen a 'téren mi sem mérnők az állami monopóliumot ajánlani. Ehelyett a rendelkezésre álló hus mennyiségét kellene szaporítani. Erre alkalmas volna az állat- és husvámok megszüntetése és a 'Balkánról behozható husmennyiség megszorításának eiejtán megszokott piacaitól 'el van vágva: innen, valamint Bulgáriából bizonyára lehetne behozni husi és hústermékeket, mert ott most fölöslegnek keli lenni. A vám leszállítása imérséklőleg hatna az árakra. A (hústermelés előmozdítására alkalmas volna, mint már régen megírtuk, a házinyúltenyésztés fölkarolása. Most, amidőn egy kiIogram disznóhús 3—4 koronába kerül, a váSzeged, 1915, ifebruár 10. magam mindig nagyon szimpatizáltam, csodálatos vonásokat fedeztünk föl a háború alatt, ami szemmeliáthatólag közelebb hozott bennünket egymáshoz és a közöttünk levő szövetségi viszonyt még melegebbé és szorosabbá tette. Egyáltalában ugy gondolom, hogy ebben a háborúban nagyon sokat tanultunk. Meg kell vallanom, hogy volt idő, amikor elválasztott a magyaroktól az az érzésem, hogy Magyarországon elnyomják a németeket és a német kulturát. Szándékosan nem akarom itt az alldeutsoh szót használni; testestől-lelkestől németnek érzem magam, de azért még sem vagyok alldeutsclh a s?ó agitátori értelmében. Az utóbbi időben azok a dolgok, amelyeket Magyarországról hallottam, teljesen megnyugtatnak e tekintetben, meggyőződtem róla, hogy a németek helyzete Magyarországon nagyon jó és azok a hírek, amelyek a németeknek s kultúránknak az önök országában való elnyomatásáról beszélve, nagy mértékben túlzottak. rési nép bizonyára szívesen fogyasztaná a nyulhust: Franciaországban, Belgiumban ez béke idején a mindennapi eledel. Érdeklődők számára közöljük a következő felhívást: A HázinyuJtenyésztők Országos Szövetségének ((Budapest, Csillaghegy) választmánya ülésén foglalkozott a német föklmiveiési miniszternek a mezőgazdasági kamarákhoz intézett leiratával, amelyben fölhívja ezek figyelmét a bázinyultenyésztés fontosságára. A haltom szükségletére ugyanis föláldoztuk marhaállományunk nagy részét s igy előreláthatólag nagy hiány fog beállani a húspiacon. Mig a marha csak 4 év múlva válik a.,' ',</, 'u, n rázinyu'l már egynéhány hónap alatt szolgáltathat nagymenynyiségü vágó állatot. A házinyultenyésztéfontossága tehát fokozott mértékben lép most előtérbe. * ' {¥J Fölszólítja ezért a sző rétség az összes nyúlt eny észtökei és gazdákat, hogy a nemzeti érdekre való tekintettel fokozott mértékben fogjon a tenyésztéshez. A maga részéről minden tekintetben rendelkezésre áll a szövetség az érdeklődőknek. Akik érdeklődnek a dolog iránt, forduljanak mindenféle íölvilágositásért az emiitett egyesülethez. A huskérdés a német közvéleményt is erősen foglalkoztatja. Ott elrendelték, hogy a disznóállomány egyharmadrészét le kell ölni és a hust nem romlandó állapotban (füstölve, száritva) u községeknek, városoknak beszolgáltatni, későbbi fogyasztás céljából. Valami hasonló intézkedés talán nálunk is hasznos volna. Valamit mindenesetre sürgősen tenni kell, mert ha talán a hust el is lehet nélkülözni, zsírra és szalonnára a szegény embereknek föltétlenül szükségük van. Még egyet. Ha speciel a szegedi viszonyokról irunk, megdöbbenéssel tesszük szóvá azokat a piaci-mizériákat, amelyek egyenesen a hazafiatlanság és iegalávalóbb kalmárság szellemét viselik magukon. A szegedi piac becsületével senki nem törődik! Trösztrendszert teremtettek a szegedi közönség kifosztására és megcsalására. A leghitványabb, csak nálunk buriánoz'ható trösztről van szó: a kofák trösztjéről. Szegeden és környékén ezernél több kofa tartja kezében a város lakosságának piaci élelmezését. A város illetékes hatósága direkt elősegítette a mai helyzetet. csak azért, mert bizonyos filléreket a bárcákért bevasalhat. Fillér hasznokért károsítanak meg koronákkal becsületes családokat. Csak a keserűség és íölhá borod ás hangján lehet e kérdésről irni, annál inkább, mert a szegedi piac-viszonyokat évek óta senki nem rendezi, a hajlandóság sincs meg erre és ma a helvzet az, hogy (Szegeden, a gazdag magyar Alföld szivében, nagyobb a drágaság, mint bárhol a monarchiában. Rendezzék a szegedi piaewiszonyokat. Rohamosan drágul a húsféle. — Föl kell függeszteni a husvámokai. — A házinyúl fengésztése. — Németország példája.