Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-10 / 36. szám

i DÉLMAGYARORSZAG. Szeged, 1915, ifebruár 10. már Ióliajtást játszanak. Mísfcu ül a padkán éei bámul, nézi, hogy krisztusszakállu apjának mint rándul a válla, -az anyja az imént eresztette le kötőjét a szemétől és -a sírástól szinte fuldoklik. — M-it szólsz éhez Misku, hegy az Isten pusztítsa el őket, Misku e pillanatban szégyelte, hogy a katonaszakácsok konyhájára gondolt, holott a padmalyon van egy lyuk, -melyen kétségkivül ágyúgolyó dördült keresztül. Kint ő-döngél az egész család az udvaron, néznek a mindenfelől boruló égre, az útra, melyen néha föltűnnek hasonló sorsú emberek. Katonák is jönnek, elvétve ritkásan, nyögve bandukolnak visszafelé, -bicegő lábbal, vagy felkötött 'karral; a tót paraszt csak néz-i őket, a savószeme oly szépen ragyog most, mintha egész tudatlan szive -benne volna ebben a ragyogásban. — 'Misku te, Misku, hozzad a kényeret a kocsiról, még hozzad a sonkát. És kiáltott az egész család a sárba a doj bogóra a sonkával, a kenyérrel. — Egyél, te magyar katona, egyél. Misku az apját biztatta: — Nagyobbat apám. Mit ér kis darab az éhes katonának? -Most jötték katonák vagy húszan, már messziről szóltak: — Jaj, de megéheztem. — És nem volt már se kenyér, se sonka egy fálat sem, de még morzsája sem. Misku mosolygott ebez a-z állapothoz és örvendezön proponálta: — Gyerünk -apám vissza a Irénekhez. A két aprót megint betették a kocsiba, az asszony elsirt egy verset az ajtótlan-ajtón, a •kutya odaszaladt a kocsi alá, a lovak értő szemmel és bólongatva visszatekintettek, a paraszt pedig fülig liuzta a sipkáját. Elmentek. A szél az ablaktalan ablakban fölsóhajtott, a szegény, bánatos ház magára maradt. A nők szolgálati kötelezettsége. — Félix \Sulim levele. — Mindenesetre figyelemre méltó, ti-s-ztelt barátnőm, ráadásul meglepő és nem egészen érthető, liogy ön oly heves ingerültséggel fordul a nők szolgálata kötelezettsége ellen, mint valami közvetlenül létesítendő kötelezettség ellen, holott egyelőre nincs másról szó, mint egy még csak ébredező, valóiban elég félénken jelentkező gondolatról. De az ilyen uj gondolatokat, az ilyen -csírázó eszméket csak nem fogjuk mindjárt elfojtani? Itt mindenesetre egy probléma van előttünk, amelyről ma beszélünk és amelyet holnap meg kell oldanunk. Ma... ezalatt a háború egész időtartama értendő, melynek folyamán uj, kiható szervezetek létesítésére nincs ráérő időnk. Holnap ... azalatt ;a bekövetkezendő, nyugodt, -békés munkaidőt kell értenünk, amely lassankint közeledőben van. Akkor majd vizsgálat alá vesszük azokat a tapasztalatokat, amelyeket most. a jelen halomszámra raktároz -fel agyunkba és lelkünkbe. Sokan közülünk már most sem tudnak védekezni ama benyomás ellen, mintha addig az óráig, amig Európára rárontott ez a csapás, tévedésben éltek volna, mintha addig se-rn néni ismerték, sem meg nem értették volna korunkat. -Egy nőnek az arcképe jut eszembe, amelyet egyszer a véletlen a kezein,bo játszott. 0,1 vasva ül asztalkája mellett, miközben a kezét az arca ós a szeme elé tartja. -Nem sokkal többet tudtunk a mi korunkról sem, -mint amennyit én erről az asszonyról. Aztán jött a háború, levette annak a nőnek az arcáról a kezét és szemébe nézhettünk a — jelennek. Nincs elhamarkodva-, ha már most akarjuk tudni, mi lehetséges és mi lehetetlen? Egyik legkiválóbb sebészünk, miután visszatért a balkáni háborúiból friss-, borzalmas tapasztalataira támaszkodva azt mondta, hegy egy harcba induló modern hadseregnek negyvenezer beiskolázott, tapasztalt ápolónőre van szüksége. Ami-kor ezt -olvasták az emberek, megijedtek egy háborúnak a lehetőségétől, amelyet olyan távolnak (hittek. .Ez két évvel ezelőtt volt. Siettünk-e -azonközben az ápoló nővérek ezreit kiképezni? M-ost pedig Ihat hónapot töltöttünk el a háború füstölgő zivatarai közepette és láttuk azt, hogy az asszonyok munkája e háborúban csodálatra méltó. De rájutottunk annak a megismerésére is, hogy a -nők sokkal különbet volnának még képesek teljesíteni. Százszorosan, ezerszeresen -nyertünk egyes példákon a mai asszonyok képességeiről mértéket. Vájjon elutasítsuk-e magunktól azt, 'hogy ezt a mértéket a jövőben alkalmazzuk? Ez egyenlő érteimii volna azzal, mintha, a nőkkel érdemükön alul bánnáilk. -Már az ő saját soraikból hallatszottak hangok, amelyek nagyobb részt követeltek a maguk számára a háborús munkáiról. Osztrák és magyar nők -egyformán -zajosan követelték, hogy eresszék őket a harcvonalba, liogy rójják rájuk is a szolgálati kötelezettség kényszerét, Ihogy tőlük is követeljük meg a hadi készültség áldozatát ép ugy, anint a férfiaktól. Ezt a, követelést oly jelnek kell tekintenünk, hogy a nők maguk sincsenek megelégedve teljesítmény ükkel, mert nagyobb dolgokm is éleznek magukban erőt. Minden nap hangzik el türelmetlen női ajkakról a kérdés: „íMit tehetnénk?" Minden nap halljuk a sóhajtást: „Csak tehetnénk valamit!" És ezek-ben -a szav-akban az önállótlannak az erős vezetés utáni vágya, a tanácstalannak -az a kívánsága lélekzik föl, -bár megfogná valaki a kezét és állítaná valahová oda, ahol munkához láthat, ahol hasznossá t-eheti magát, 'Azt íbiszein tisztelt barátnőm, hogy -a nők szolgálati kötelezettsége elleni ellenállása azért olyan heves, mivel ehhez közel fekszik a védkötelezettség gondolata. És bizonyára azért is, mivel nem tartja elviselhetőnek, hogy közvetlenül ezen háború után megint katonai készülődések, sőt talán még szigorúbb drill következzék be. Persze, -azt senki sem tudüatfj-a, mi fog a háború után történni. Hogy azonban az egész népnek a katonai nevelése -megbecsülhetetlen erkölcsi értékeket fejleszt, arról most bőségesen meggyőződhettünk. És ami a nők szolgálati kötelezettségét illeti, a lehető leggyorsabban kell kiküszöbölnünk egy félreértést, még mielőtt -abba beleélték magukat, A nők ne vonassanak be fegyveres szolgálatra. Ilyen kísérletekre ckos ember nem gondol. Jeanne d'Arc-szerü természetek persze itt-ott mindig akadtak .Csaknem minden háborúban találkozott leány, aki puskát, kardot ragadott. De -ezekből az egyes esetekből senki sem vonja le azt a -következtetést, hogy a nőket fegyveres szolgálatra kellene alkalmazni. De női tulajdonságokat lehetne a nőkben ép ugy kifejleszteni, nevelni és fegyelmezni amint a törvényes szolgálati kötelezettség a férfiakban férfias tulajdonságokat ébreszt és fejleszt. Ez a- háború most mutatja meg nagy, élő valóságnak először azt, ami eddig csa'k jelszó volt: az egész nép fegyverben. Ez az általános védikötelezettségnck első kipróbálása. És amilyen- sok, előre nem látott dolgot hozott ez a háború, amennyi minden képzel-met fölülmúló csodát, amennyi meglepetést leplez le ez a háború, alapjában semmi különös nincs abban a gondolatban, hogy a nőket is a haza szolgálatára kell kötelezni. Hogy ez a gondolat most támadt és terjed, az olyan egyszerű, mint a ábécé rendje. A férfiak gyakorlatilag tevékeny vé elkötelezettségére a nők szolgálati kötelezettségének a kérdése követft Gólem kezik. [Mert ez -a háború mélyen belevési a lelkünkbe, hogy kivétel nélkül mindnyájunknak szolgálat- és áldozatkészeknek kell lennünk a hazával szemben. (Miután tehát korunknak a szemébe néztünk és -megismertük, sok elmúlt dolgot értünk meg utólag és igy megértjük a többek közt azt is ,hogy a nők ilyen szolgálati kötelezettség lehetőségéhez mind közelebb és közelebb jutottak. -Az utolsó báróm évtized alatt számtalan életpályára hatoltak be. Hasonlítsa csak össze, nagyságos barátnőm, a hatvanhat és -hetvenes évek otthon maradt, hadba vonult férfiak feleségeit a -mai asszonyokkal. Az a nő, aki ezer meg ezer gyári üzemben ott áll a gép mellett, aki a telefonközpontokon hivatalnokoskodik, aki tudományos labor,atoriumokban dolgozik, aki -a műteremben kezeli az operáló kést, az a nő, aki minden nehéz testi munkához hozzáedződött és minden magast szellemi munkának megfelel, -aki mindenütt megbízhatónak, kitartónak és tehetségesnek mutatkozik, az — s ezt ön ;be -fogja látni — nem elégedhetik meg ma már azzal, hogy otthon üljön és tépést csináljon. Gondoljon csak arra, mint vívták ki fiatal leányaink azt, hogy az összes egyetemeken, minden kenyérkereső pályán és; minden sportlielyen köztük és a fiatal emberek közt a pajtásság szabad, elfogulatlan, ifriss hangja kifejlődhessék. 'Csak természetes, hogy most ezek a leányok, amikor 'férfi pajtásaik künn küzdenek a harcmezőn, ellenállhatatlan vágyat éreznek elfoglaltság, komoly kötelesség és szigorú szolgálat után. Meg 'kell engedni legalább annak a lehetőségét, hogy megbeszélhessük, liogy minden alkalmas 18—20 év közti leány egy évet a haza szolgálatának szenteljen. Olyan szolgálatnak, amely a női lényt százszorosan foglalkoztathatná női munkával. Első a betegápolás. De a tábori pásténál, a raktárakban, az intendatumn, a konyhákon; az egész tápterületen ... számtalan helyen szabadithatnák fel a férfierőt, akikiből egész hadtestek alakulhatnának a harctér számára. Ne vágjon a szavamba, tisztelt barátnőm. Úgyis csak azt mondom: talán! Az olyan ügy, mely anynyira kiható, fontos és kényes- nem is oldható meg az első szóra. Alapos előkészítést, a leggondosabb törvényihozói munkát követeli ez meg és azonkívül hosszú éveik tapasztalatára van szükség, -hogy a kellő mederbe jusson. Ha azonban sikerül és ha egyszer határozatba fog menni a nők szolgálati kötelezettsége, én akkor még mindig nem találom a női kérdést megoldottnak. Még soha sem tehettek a nők egy lépést sem előre, amelyet ne kísért volna az -elveszendő nőiességről jajongó panasz, gúny, felháborodás, 'karikatúra és erkölcsi prédikáció. Ha mindez útját állhatta volna a haladásnak és a nők engedték volna magukat ilyenek által elriasztani, -egy tapodtat sem mozdulhattak volna arról a helyről, amelyen évszázadokkal azelőtt állottak. lA nők általános szolgálati -kötelezettségénél természetesen tekintettel kellene lenni a női természet összes tulajdonságaira, és akadályaira, Ez a kötelezettség a nőkben valószínűleg ugyanazt eredményezné, amit a férfiakban érlelt meg a szolgálati kötelezettség. A legtöbb fiatal leányban a szolgálatban eltöltött esztendő bizonyára olyan erőket fejlesztene ki, amelyek -egyelőre még fel sem becsülhetők. Energiát, önfegyelmet, lélekjelenlétet, emberismeretet, érzéket a közügyek iránt, egy szóval mindazt, amit a fiatal emberek hoznak magukkal a katonaságtól az életbe. Szilárdabbu-l, egyenesebben és bátrabban állbatnának meg az éleiben. És lia a külömbözö társadalmi rétegekből kikerülő női; az egyforma szolgálatban megismerhetnék egymást, ka előkelőek és alacsony rangnak, szegények és gazdagok, müveitek és műveletlenek a szükségszerű bajtársia-sságban közelebb jutnának egymáshoz, az ugy az egyesekre, mint pedig az összességre -beláthatatlan nevelő hatással lehetne. Nagyon sok ok szól amellett tisztelt barátnőm, hogy ezt az uj gondolatot üdvó-