Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-10 / 36. szám

Szeged, 1915 február 10. DÉLMÁGYARÖRSZÁG 5 zöljük és egy sem teszi kívánatossá annak elvetését. Valamennyien együtt sem tudjuk, fejlődésünk mily irányt fog venni. Nincs ember, aki csak egy betűt is sejtett volna tiz évvel azelőtt abból, ami ma lehetővé vált. Ebben a talán ép most ébredező gondolatban az egész társadalmi élet átalakulásának az előjele rejlik. Az ilyen előjeleket elég sokszor hagytuk figyelmünkön kívül vagy értettük félre. -Lehet, bogy a jövendőnek a lehelete van abban a szóban, amely most keresztülszáguld az utcákon, amint sokszor a téli zivatarból is a tavaszi szellő lengedez ifelénk. Mindenesetre van ebben a gondolatban annyi erő, hogy szenvedelmes izgalmat keltsen. Szenvedélyesen elítélik és csaknem fanatikusan ujjonganak mellette. Teliát kell, bogy valami nagy elevenség legyen .benne. Elevenség, mely (forrón és gyorsan lüktet benne, mint a gyermeki szív. És én ezért a fiatal, sértetlenül -friss érveréseért. nem utasítanám el durcásan magamtól ezt a gondolatot. közelről és csa'k horzsolta! Iszonyú megvetést érez.az orosz iránt, aki -épen újból céloz. De a zillerta'li gyorsabb és az orosz megint ott fekszik. Mégis' elsőnek szeretne az erdőben lenni, de azért arról is szeretne meggyőződni, jól talált-e? Hátba csak tetteti magát megint az a gyáva kutya. S aztán ... a fegyver, az orosz fegyver! ... A zsákmány! . . (Idaszalad az oroszhoz. Jöhet ugyan megint egy shrapnell, de nagyon kíváncsi a saját lövésére és nagyon vágyik a zsákmány után. Már ott áll az orosz mellett és szakértően megállapítja: Mellövés! Felkapja a zsákmányolt'fegyvert és az erdő felé távozik. Hogy fogják majd otthon irigyelni a lövöldében! Ott van már az erdőben és a mieink közül .még senki sincs ott! Na, ezek aztán csigák! Kényelembe helyezi magát, leveti a bornyut és vár. Gyöngéden nézegeti az orosz fegyvert! Milyen jó, hogy ez az orosz fickó még élt és lőtt. Miiven szerencse! . . . Azután ott ül az erdőben és a többiek még mindig nem jönnek . . . jelképéül. Az eszme oly .poétikus, bogy érdemes volna nálunk ;S foglalkozni vele.' — Sorozás a — londoni törvényszéken. Londoni lapok a következő kis dialógust közlik: Színhely a londoni törvényszék, szereplők a bíró és a, vádlott. A biró: Mondja csak, miért nincs maga a hadseregben? A vádlott: Mert feleségem és gyermekem van. Biró: Az ország gondoskodik majd róluk. Vádlott: Szép. De nincsenek cimboráim a hadseregben. Biró: Na, azt- hamar talál. Vádlott: Jó állásom van. Biró: Ha mindenki igy gondolkozik, ugy a németek hamarosan itt lesznek és elveszik az állását. Akar belépni a hadseregbe? Vádlott: Inkább nem. Biró: Jó. Elitélem másfél font bírságra. Tudja mit? Maga megérdemli, hogy a Zeppelin egy bombát dobjon a fejére, — Dr. Gar el Hatna IV. A Nordisk-filmgyár detektivsorozatának ,a legfrissebb szenzációja ez. Dr. Gar el (Hanta bravúros: sti-khje a legnagyobb izgalomba hozzák a nézőt, annyira, hogy reszketve, lélékzetét visszafojtva lesi az ember az ujabb fejleményeket. Ami trükköt a világ legelső filmgyára csak tud, azt lépten-nyomon fölhasználja ebben a detektivslágerben, amelynek szüzséje is olyan frappáns, bogy -mindenki érdeklődéssel kísérheti figyelemmel. A szegedi közönség a detektivhistóriákbau igen kényes, de azt liiszszüik, liogy ez a. darab köztetszést arat. Szerdán és csütörtökön adja a Korzó-mozi a Gar el Hatna negyedik részét, amikor a műsoron a legújabb háborús filmeket is játsszák. — A gőzgépkezelők és kazánfűtők legközelebbi képesítő vizsgáit Szegeden március 7-én délelőtt 9 órakor -a szegedi felső ipariskolában tartják. A vizsgálati kérvények -kellően felszerelv-e a m. kir. kerületi iparfelügyelőséghez (Földváry-utca 4. szám') küldendők, — Árverés az állomáson. A vasúti kocsikban és állomási 'helyiségekben elhagyott és tulajdonosaik által nem igényelt tárgyak február 16-án délelőtt 9 órakor a Szeged-állomás III. osztályú várótermében nyilvános árverés utján fognak eladatni. A befolyt összeget a vasutas árvaház céljaira fordítják. — Alvásközben zavartalanul folyik a száj üregben visszamaradt étel fölbomlása és táplálékot, ad számtalan baktériumnak, melytől épen a szájat, a testnek kapuját kellene legjobban megvédeni. A fog és a száj rendszeres gondozásával elháríthatjuk a difteritisz, tífusz, tuberkulózis, kolera stb, fertőzésének veszedelmét-. A száj tisztántartására és a fog gondozására ajánlhatjuk az orvosoktól 28 év óta ismert és kipróbált iSarg-féle Kálódon! fogkrémet és szájvizet. A Kalodontnak kellemes ize van, antiszeptikus hatású s gyógyszertárakban, illatszerüzletekben és drogériákban, úgyszólván minden szakbavágO üzletben kapható. Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesületnek ! Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! A zsákmány. (A helyzet barátságtalan, sőt éppenséggel kétségbeejtő. Nincs egv vakondtürásnyi fedezék az erdőig, amely mintha meg volna átkozva, most távolabbnak látszik, mint előbb. A katonák a tisztjeiket néz-tk és századosukat. Ez aggódó szorongást érez. (ha nem is 'félelmet, hiszen felesége és gyermekei vannak, mögötte pedig 250 ember lépdél, akikért ő a felelős. Érzi. hogv nem szabad gondjait és nehéz lelki állapotát egv arcmozdulattal sem elárulnia a legénységnek. Előkotorász tehát a zsebeiből egy szétnyomott, összetöredezett szivart. Az embereit ez megnyugtatja. Azt gondolják: „Nem lehet a helyzetünk olyan borzasztó, ha századparancsnökiunk szivarra gyuit . . ." Azonban a 'százados nem gyuit rá. A százados egyszerűen nincs ... Az ellenséges slhrapnellek ez egyszer jól találtak. Nem látni a századosból semmit, sem azokból, akik a közelében voltak. Az egyik (hadnagy veszi át a parancsnokságot és azt kiáltva;, hogy oszoljanak jobban szét és ugv fussanak az erdő felé. És a hadnagv öntudatlanul is 'kimondja a százados utolsó, megölt gondolatát: — Csak jönne végre a saiát tüzérségünk. Akkor az ellenség rögtön őket keresné tüzével és mi addig fedezékbe juthatnánk! A katonák kettesévél, (hármasával rohannak előre. Olyanok, mint valami ugráló pontok. Azonban nehezen megy a futás, ha negyven kiló nyomja az ember vállát. És aztán á tiroli ember nem is szeret futni. Még élőre sem; egyenletes, nehézkes léptekkel szeret jár ni. A shrapnelíek most már nem egyes cseopekként, 'hanem felhőszakadás módjára hullanak. Egyszerre csak felhangzik a hátuk mögött a mennydörgés, mintlha égi harangok szólanának: ez a saját tüzérségünk. Végre! . . . 'Nemi látnak már semmit sem. Az egyik fekszik, a másik megy, de mindegyik egymagában. Egyik sem gondol semmire sem, lehet is ilyen pokoli lármában valamire gondolni. Végül megszűrik a shrapnelíek zizegése és az a zitlert-ali legény, aki már csak kétszáz lépésnyire van az erdőtől, kezd zugé agyában- rendet teremteni: Tehát mégis csa'k végeztek velük a tüzéreink és megboszulták századosunk halálát! Cs-ak egv oár perccél jötték volna előbb. Kár! Hát a többiek hol vannak?" Körülnéz, szeretne elsőnek az erdőbe érni és siet. Meghökken. Szélesen a földre terülten. arccal lefelé, egv orosz fekszik a lába előtt. Fegyvere mellette hever. Hogy szerette volna ezt a fegyvert zsákmányul haza vinri magával! De föltette magában, hogv csak olyan ellenségét viszi el zsákmányul, akit maga teritett le. Egv halottét — soha! Borzasztóan sajnálja, hogv az első orosz, akit valaha látott, már halott. Ez oeclh! Tovább siet. Hirtelen valami fütyül a lába mellett, meg is horzsolja, ép ugv. mintha meg -akarta volna csiklandani. Puskagolyó . . . igazi puskagolyó. Villámgyorsan megfordul, mert a golyó hátulról jött. És ime, harminc lépésnyire mögötte ott ál'l a halott orosz, ő lőtt rája. Ilyen HIREK oooo Ébresztő. Aahmet Hikmet*) Oroszlánfia a török hazának. Dobbantsd meg lépteddel a. vén föld szivét. Mutasd hogy dicső őseid emléke Nagyszerű utadon újra kisért. Véreid régen hmnak téged, Siess, török! Ébredj! Ébredj! Széttárult kapui mögül az izlámnak, Turáni népek dicső utja látszik ... Oltalmazó Isten gond viseléseért Harcba menő török imával áldozik. Véreid várnak uj időre: Siess, török! indulj! Előre! Tizenhárom század nagy ideje után Kaukázus, Egyptom uj fénnyel kecsegtet. Évszázados járom súlyos terhe alól Dicső fegyvereddel oldozd fel véredet. Bég várnak ők felszabad'Mól: Siess, török! Bontsd már lobogód! Hagyd el anyád, ölelő hitvesed. Ne boldogítsa őket szerelmed ... A véres küzdés legyen szeretőd, Jóságos Allah hatalmas segítőd. Véreid rég hívnak téged: Siess, török! Ébredj! Ébredj! Törökből: Bodó Pál. *) Kevesen tudják, hogy Aolimet Hikmet bej budapesti török főkonzul egyike a legszámottevőbb modern török költőknek. Az Ébresztő cimü költemény, melynek fenti hevenyészett forditása az eredeti néhány szépségét, sajnos, nem adja vissza, a költő legújabb verse, mely nálunk még sehol sem jelent meg. — Hősi tölgyfák. Érdekes felhivást tett közzé Lange berlini főkertész. Azt ajánlja, liogy ültessünk elesett hőseink emlékére tölgyfákat, .Mindenkinek, ki életét áldozta Németország szabadságáért, a németség eszméjéért, faj és vallás-kidömhség nélkül mindenkinek, ki Németország hősévé lett, ültessenek egy tölgyfát hazánkban." Ilyen módon minden (községben egy töJgyfaerdŐ fog keletkezni, az elesettek emlékére és a nagy idők % Goletn