Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-10 / 36. szám

Szeged, 1915 február 10. DÉLíMAG YálROBSZÁG . 3 A polgármesterválasztás. (Saját tudósítónktól.) A pölgármestervá­lasztás kérdésével kedden délután tartott ülé­sén foglalkozott a város legelső politikai tes­tülete: a nemzeti munkapárt végrehajtó bi­zottsága. Az ülésen Rósa Izsó, országgyűlési képviselő elnökölt és a végrehajtó 'bizottság­nak körülbelül ihusz tagja jelent meg. A ta­nácskozás bizalmas jellegű volt, igy arról részletes tudósítást nem közölhetünk. A vég­rehajtó bizottság rövid ülésén akként határo­zott, hogy a nemzeti munkapártnak, mint po­litikai pártnak a polgármesterválasztáshan való részvételét nem tartja szükségesnek vagy kívánatosnak, igy a párt tagjainak teljesen szabad kezet ad. A pályázók személyének és politikai párt­állásának, valamint a közigazgatási választá­sok alakiságainak és természetének ismerete íeiment bennünket az alól, hogy a nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága határozatá­nak helyességét bővebben fejtegessük. A vá­ros első tisztviselőjének díszes állásáért való harc ez ideig meg tudott maradni a szüksé­ges mértékletesség, sőt méltóság színvona­lán. A munkapárt 'végrehajtó bizottságának határozata egyéb elvi okok mellett azért is bölcs, mert megakadályozza az egyes frak­cióknak politikai alapokon való csoportosulá­sát és igy a hangulat elmérgesedését. Egyébként kedden megérkezett Cicatri­cis Lajos dr. főispánhoz a második pályázati kérvény is. Bokor Pál polgármester-helyettes adta be és igy szól: Méltóságos Főispán Ur! Lázár György dr. m. kir. udvari taná­csos sajnálatos elhalálozása folytán Szeged szab. kir. városnál megüresedett s választás utján betöltendő polgármesteri állásra ami­dőn jelen pályázati kérvényemet a törzs­könyvi lapomon kitüntetett minősítésemre, valamint harminc éves közigazgatási műkö­désemre való hivatkozással benyújtani bátor­kodom: mély tisztelettel kérem Méltóságodat, hogy ezen elhatározásomat kegyesen tudo­másul Venni s tisztelettel alulírottat ezen tö­rekvésemben magas támogatásában részesí­teni méltóztassék. Szeged, 1915. február 9. Mély tisztelettel Bokor Pál, helyettes-polgár­mester. Minthogy Pálfy József dr. árvaszéki el­nök is beadta már pályázati kérvényét, az eddig 'kombinációba került jelöltek közül csak Somogyi Szilveszter dr.'főkapitány nem nyúj­totta be a pályázatát. Érdekes itt megemlíteni, hogy a legutol­só polgármesterválasztáson is, amikor 'harc volt, három pályázó küzdött az elsőségért. Pótválasztásra nem került a sor. Lázár György dr. ugyanis 160 'szavazatot kapott, a többi, körülbelül 90 szavazat pedig a másik két pályázó között oszlott meg akként, hogy Tóth Pál főjegyző kapta a több és László Gyula a kevesebb szavazatot. ft Gólem ufcft*naBBB»H«aBn«nBHBfiBaa0BBMaBBaBSBKBHBaaBHBflnaaBttK Adakozzunk az ingyentejre! A lisztkérdés megoldása Szegeden. (Saját tudósítónktól.) A kiskereskedők nagyobbik része képtelen liszthez jutni. Egyik részük azon a véleményen van, hogy a nagy­kereskedők visszatartják a 'lisztet, a mási'k rész azt tartja, hogy nincs liszt. A kérdést mindeníélekép rendezendönek vélik, nemcsak azért, mert 600 szegedi kereskedő érdekeiről vau szó, hanem azért is, mert a 600 keres­kedő utján juthatnak a város legkülönbözőbb részeiben lakók liszthez. A „Szegedi Keres­kedők Egyesülete" ép azért vasárnap délután tartott választmányi ülésén elhatározta, hogy küldöttségileg felkeresi Somogyi Szilveszter dr. főkapitányt, ismerteti vele azokat a sérel­meket, amelyek a kereskedő osztályt érték és kérni fogják azok orvoslását. A küldöttség kedden délben tisztelgett a főkapitánynál, szónoka Lövész Antal volt, aki a következő­ket mondta: — A Szegedi Kereskedők Egyesülete va­sárnap délután ülést tartott, melyen sok zok­szó esett a kis- és középkereskedelem meg­tépázőtt, meghurcolt kereskedelmi tisztessé­ge miatt. A választmány egyhangú elhatáro­zása utján jelentünk meg 'Nagyságodnál, mint közéletünk 'kiválóságánál, hogy egyrészt nagyrabecsülésünknek, ragaszkodásunknak s szeretetünknek adjunk kifejezést, másrészt mély tisztelettel aziránt kérjük meg Nagysá­godat, hogy közismert, sokszor tapasztalt jó­indulatát a szegedi kis- és középkereskedelern védelmére érvényesítse. Azzal vádolják a kis­és középkereskedelmet, hogy lisztuzsorát folytat. Akik a sajtó híradásait a lisztnagy­kereskedő'k túlkapásairól figyelmesen olvas­ták, meggyőződést szerezhettek arról, hogy az indokolatlanul felcsigázott liszttel kapcso­latos zsákárak még haszon nélkül való eladás mellett is a kis- és középkereskedőket, mint 'közvetítő kereskedelmet a legkellemetlenebb helyzetbe sodorták. A magas áron úgyszól­ván kényszer lisztvétel főlytán kereskedőink csak alig pár fillér haszonnal dolgozhattak. A nehéz történelmi idők, mélyeket most élünk, tekintettel a nagy gabonahiányra, mindin­kább sivára'bb, szomorúbb képet nyújtanak a közeljövőben való megélhetésre. A polgárság kereskedői ágazatának főrésze hadba vonult és az itthon maradottak közül kereskedést űző férjek és asszonyok lesznek a legelsők, akiknek a nehéz idők és viszonyok folytán a kenyér, 'a kereset kiesik a kezükből. Mind­ezekért arra kérjük Nagyságodat, mint váro­sunk hü fiát, ki az igazságnak és minden jó ügynek szószólója szokott lenni, 'hogy első­sorban iméptóztassék módját ejteni annak, hogy a mairnok necsak a nagykereskedőket, hanem a kis- és közápkeres'kedőket is zsá­konként való vételnél szolgálják ki. Továbbá arra kérjük Nagyságodat, hogy miután má­sok hibájából 'kereskedőink tö'bb tagja liszt­uzsorával van vádolva, a közismert adatok alapján méltóztassék ügyük beható átvizsgá­lása után odahatni, hogy a rendőrbiróság Ítél­kezése felmentő és elégtételt nyújtó legyen. !A főkapitány a következőkép válaszolt: — Mindazokra, amiket igen tisztelt el­nökük itt elmondott, ügyük iránt a legjobb indulattal vezéreltetve a következőket vála­szolhatom. A kereskedelmi és iparkamarában egy értekezlet volt, amelyen én is megjelen­tem. Azon az értekezleten a jelenvolt nagy­kereskedőkkel abban állapodtunk meg, hogy például a nullás 'liszt megállapított maximális árához a detájl-árusitásban 12 százalékot sza­bad hozzáadni. A nagykereskedők köte'léző­leg kijelentették, hogy ezt a hasznot hajlan­dók a kiskereskedőkkel megfelezni, ha nekik adnak el lisztet. Ha ők most ezt a jmegálla­podást nem állják, arra én őket törvényes •eszköz biján nem kényszerithetem. Itt ugya­nis nem törvény vagy rendelet, hanem egy­szerűen a becsületszó megszegésérőL van szó. Annak, hogy önök közvetlenül a malomból kapják a lisztet, olyan akadályai vannak a malom részéről, amelyeket figyelembe kell venni. Mégis azt ajánlom, forduljanak a Back­málomhoz. Talán az 'egyesület vásárolná a lisztet nagyobb mennyiségben és az osztaná szét tagjai között. Azt hiszem, hogy a Back­málom vezetőségével való tárgyalás során ki­küszöbölhetők lennének a fennáló nehézségek. Azon, hogy liszt nincs — ha igy lenne is — én nem segíthetek. A kormány már intézke­dett a gabonanemüek rekvirálása iránt. A közérdeket szolgálnák az urak, ha az Orszá­gos Gazdasági Bizottsághoz 'fordulnának, a melyre a kormány a rekvirálás jogát ruházta és ha felhivnák figyelmét az intézkedések sürgős szükségére. Azokról az eljárásokról, amelyek az egyes kereskedők ellen indultak, természetesen nem nyilatkozhatom. Ezekben az ügyekben az Ítélkező biróé a szó és legye­nek meggyőződve róla, Ihogy a fennálló eny­ihitó körülményeket figyelembe fogja venni Ítélkezésénél. A továbbiak során meg Ígérte még a fő­kapitány, hogy előterjesztést fog tenni a ta­nácsnak az iránt, hogy irjon fel sürgősen az Országos Gazdasági 'Bizottsághoz annak ér­dekében, hogy Szegeden a gabonanemüek rekvirálásának jogát haladéktalanul ruházza a hatóságra. Vándorlás a határszéli faluba. — Az ágyuk nyomában^ — Kárpáti harctér, február. A paraszt, mig az orosz erre tanyázott, lovastul kocsistul ós családostul lement a szom széd faluba. Aztán elmúlt két hét, a paraszt azt mondta a fiának: > — iMisku, eridj surranvást haza, tekints szét, mehetünk e vissza? iA gyerek megjött s ők megindultak, me­gint abban a rendben, ahogyan hazulról el­menekültek. A pár hét alatt nem lettek sová­nyabbak, sőt a malac ócs ka kissé meggömbö­lyödött. Szeretett a trének felé húzni, egy kis zabot, kukoricát mindég vetettek szegény me­nekült malacnak. A iMisku, az egyenesen meggyarapodott testi súlyban, — már szu­szogni alig birsz, — mondta neki az apja, — 'katonaszakácsoknál mindig hust evett és két kicsiny öcscse sem szűkölködött, evett az asz­szony is, csak az ember volt bánatos, a fejét lógatta, a szeme a földet- járta, mintha el ve­szi tett pénzt keresett volna; és krisztus-sza­káliat eresztett. Tehát megállottak a ház előtt, a kutya már előre szaladt, bent ugat a házban. — Érzi az idegen szagot, — mondá az asszony. Be kellene fordulni az udvarra, de a két lovacska csak prüszköl, a fülét kiegyenesíti, a szőrét felborzolja, mint a macska. A lovak nem indulnak; bát mindnyájan leszállnak,az ember kezében bunkósbot, előre lépeget, nyo­mában a többiek, a kutya már várja őket az ajtóban. De ajtó nincs, felütötték; az ajtóifél­fát meghagyták; bent a házban az ablaküve­gek összekeveredtek szalmával, szennyes ron­gyokkal, az -asszony fazékjainak cserepeivel, az ágynak is csak a nyoma van, de a kemen­cében üszkös fadarabok, nyilván annak ma­radványai. A két kicsiny talált egy szijat,

Next

/
Thumbnails
Contents