Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-10 / 36. szám

Szeged, 1915 február 10. DÉLíMAG YálROBSZÁG . 3 A polgármesterválasztás. (Saját tudósítónktól.) A pölgármesterválasztás kérdésével kedden délután tartott ülésén foglalkozott a város legelső politikai testülete: a nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága. Az ülésen Rósa Izsó, országgyűlési képviselő elnökölt és a végrehajtó 'bizottságnak körülbelül ihusz tagja jelent meg. A tanácskozás bizalmas jellegű volt, igy arról részletes tudósítást nem közölhetünk. A végrehajtó bizottság rövid ülésén akként határozott, hogy a nemzeti munkapártnak, mint politikai pártnak a polgármesterválasztáshan való részvételét nem tartja szükségesnek vagy kívánatosnak, igy a párt tagjainak teljesen szabad kezet ad. A pályázók személyének és politikai pártállásának, valamint a közigazgatási választások alakiságainak és természetének ismerete íeiment bennünket az alól, hogy a nemzeti munkapárt végrehajtó bizottsága határozatának helyességét bővebben fejtegessük. A város első tisztviselőjének díszes állásáért való harc ez ideig meg tudott maradni a szükséges mértékletesség, sőt méltóság színvonalán. A munkapárt 'végrehajtó bizottságának határozata egyéb elvi okok mellett azért is bölcs, mert megakadályozza az egyes frakcióknak politikai alapokon való csoportosulását és igy a hangulat elmérgesedését. Egyébként kedden megérkezett Cicatricis Lajos dr. főispánhoz a második pályázati kérvény is. Bokor Pál polgármester-helyettes adta be és igy szól: Méltóságos Főispán Ur! Lázár György dr. m. kir. udvari tanácsos sajnálatos elhalálozása folytán Szeged szab. kir. városnál megüresedett s választás utján betöltendő polgármesteri állásra amidőn jelen pályázati kérvényemet a törzskönyvi lapomon kitüntetett minősítésemre, valamint harminc éves közigazgatási működésemre való hivatkozással benyújtani bátorkodom: mély tisztelettel kérem Méltóságodat, hogy ezen elhatározásomat kegyesen tudomásul Venni s tisztelettel alulírottat ezen törekvésemben magas támogatásában részesíteni méltóztassék. Szeged, 1915. február 9. Mély tisztelettel Bokor Pál, helyettes-polgármester. Minthogy Pálfy József dr. árvaszéki elnök is beadta már pályázati kérvényét, az eddig 'kombinációba került jelöltek közül csak Somogyi Szilveszter dr.'főkapitány nem nyújtotta be a pályázatát. Érdekes itt megemlíteni, hogy a legutolsó polgármesterválasztáson is, amikor 'harc volt, három pályázó küzdött az elsőségért. Pótválasztásra nem került a sor. Lázár György dr. ugyanis 160 'szavazatot kapott, a többi, körülbelül 90 szavazat pedig a másik két pályázó között oszlott meg akként, hogy Tóth Pál főjegyző kapta a több és László Gyula a kevesebb szavazatot. ft Gólem ufcft*naBBB»H«aBn«nBHBfiBaa0BBMaBBaBSBKBHBaaBHBflnaaBttK Adakozzunk az ingyentejre! A lisztkérdés megoldása Szegeden. (Saját tudósítónktól.) A kiskereskedők nagyobbik része képtelen liszthez jutni. Egyik részük azon a véleményen van, hogy a nagykereskedők visszatartják a 'lisztet, a mási'k rész azt tartja, hogy nincs liszt. A kérdést mindeníélekép rendezendönek vélik, nemcsak azért, mert 600 szegedi kereskedő érdekeiről vau szó, hanem azért is, mert a 600 kereskedő utján juthatnak a város legkülönbözőbb részeiben lakók liszthez. A „Szegedi Kereskedők Egyesülete" ép azért vasárnap délután tartott választmányi ülésén elhatározta, hogy küldöttségileg felkeresi Somogyi Szilveszter dr. főkapitányt, ismerteti vele azokat a sérelmeket, amelyek a kereskedő osztályt érték és kérni fogják azok orvoslását. A küldöttség kedden délben tisztelgett a főkapitánynál, szónoka Lövész Antal volt, aki a következőket mondta: — A Szegedi Kereskedők Egyesülete vasárnap délután ülést tartott, melyen sok zokszó esett a kis- és középkereskedelem megtépázőtt, meghurcolt kereskedelmi tisztessége miatt. A választmány egyhangú elhatározása utján jelentünk meg 'Nagyságodnál, mint közéletünk 'kiválóságánál, hogy egyrészt nagyrabecsülésünknek, ragaszkodásunknak s szeretetünknek adjunk kifejezést, másrészt mély tisztelettel aziránt kérjük meg Nagyságodat, hogy közismert, sokszor tapasztalt jóindulatát a szegedi kis- és középkereskedelern védelmére érvényesítse. Azzal vádolják a kisés középkereskedelmet, hogy lisztuzsorát folytat. Akik a sajtó híradásait a lisztnagykereskedő'k túlkapásairól figyelmesen olvasták, meggyőződést szerezhettek arról, hogy az indokolatlanul felcsigázott liszttel kapcsolatos zsákárak még haszon nélkül való eladás mellett is a kis- és középkereskedőket, mint 'közvetítő kereskedelmet a legkellemetlenebb helyzetbe sodorták. A magas áron úgyszólván kényszer lisztvétel főlytán kereskedőink csak alig pár fillér haszonnal dolgozhattak. A nehéz történelmi idők, mélyeket most élünk, tekintettel a nagy gabonahiányra, mindinkább sivára'bb, szomorúbb képet nyújtanak a közeljövőben való megélhetésre. A polgárság kereskedői ágazatának főrésze hadba vonult és az itthon maradottak közül kereskedést űző férjek és asszonyok lesznek a legelsők, akiknek a nehéz idők és viszonyok folytán a kenyér, 'a kereset kiesik a kezükből. Mindezekért arra kérjük Nagyságodat, mint városunk hü fiát, ki az igazságnak és minden jó ügynek szószólója szokott lenni, 'hogy elsősorban iméptóztassék módját ejteni annak, hogy a mairnok necsak a nagykereskedőket, hanem a kis- és közápkeres'kedőket is zsákonként való vételnél szolgálják ki. Továbbá arra kérjük Nagyságodat, hogy miután mások hibájából 'kereskedőink tö'bb tagja lisztuzsorával van vádolva, a közismert adatok alapján méltóztassék ügyük beható átvizsgálása után odahatni, hogy a rendőrbiróság Ítélkezése felmentő és elégtételt nyújtó legyen. !A főkapitány a következőkép válaszolt: — Mindazokra, amiket igen tisztelt elnökük itt elmondott, ügyük iránt a legjobb indulattal vezéreltetve a következőket válaszolhatom. A kereskedelmi és iparkamarában egy értekezlet volt, amelyen én is megjelentem. Azon az értekezleten a jelenvolt nagykereskedőkkel abban állapodtunk meg, hogy például a nullás 'liszt megállapított maximális árához a detájl-árusitásban 12 százalékot szabad hozzáadni. A nagykereskedők köte'lézőleg kijelentették, hogy ezt a hasznot hajlandók a kiskereskedőkkel megfelezni, ha nekik adnak el lisztet. Ha ők most ezt a jmegállapodást nem állják, arra én őket törvényes •eszköz biján nem kényszerithetem. Itt ugyanis nem törvény vagy rendelet, hanem egyszerűen a becsületszó megszegésérőL van szó. Annak, hogy önök közvetlenül a malomból kapják a lisztet, olyan akadályai vannak a malom részéről, amelyeket figyelembe kell venni. Mégis azt ajánlom, forduljanak a Backmálomhoz. Talán az 'egyesület vásárolná a lisztet nagyobb mennyiségben és az osztaná szét tagjai között. Azt hiszem, hogy a Backmálom vezetőségével való tárgyalás során kiküszöbölhetők lennének a fennáló nehézségek. Azon, hogy liszt nincs — ha igy lenne is — én nem segíthetek. A kormány már intézkedett a gabonanemüek rekvirálása iránt. A közérdeket szolgálnák az urak, ha az Országos Gazdasági Bizottsághoz 'fordulnának, a melyre a kormány a rekvirálás jogát ruházta és ha felhivnák figyelmét az intézkedések sürgős szükségére. Azokról az eljárásokról, amelyek az egyes kereskedők ellen indultak, természetesen nem nyilatkozhatom. Ezekben az ügyekben az Ítélkező biróé a szó és legyenek meggyőződve róla, Ihogy a fennálló enyihitó körülményeket figyelembe fogja venni Ítélkezésénél. A továbbiak során meg Ígérte még a főkapitány, hogy előterjesztést fog tenni a tanácsnak az iránt, hogy irjon fel sürgősen az Országos Gazdasági 'Bizottsághoz annak érdekében, hogy Szegeden a gabonanemüek rekvirálásának jogát haladéktalanul ruházza a hatóságra. Vándorlás a határszéli faluba. — Az ágyuk nyomában^ — Kárpáti harctér, február. A paraszt, mig az orosz erre tanyázott, lovastul kocsistul ós családostul lement a szom széd faluba. Aztán elmúlt két hét, a paraszt azt mondta a fiának: > — iMisku, eridj surranvást haza, tekints szét, mehetünk e vissza? iA gyerek megjött s ők megindultak, megint abban a rendben, ahogyan hazulról elmenekültek. A pár hét alatt nem lettek soványabbak, sőt a malac ócs ka kissé meggömbölyödött. Szeretett a trének felé húzni, egy kis zabot, kukoricát mindég vetettek szegény menekült malacnak. A iMisku, az egyenesen meggyarapodott testi súlyban, — már szuszogni alig birsz, — mondta neki az apja, — 'katonaszakácsoknál mindig hust evett és két kicsiny öcscse sem szűkölködött, evett az aszszony is, csak az ember volt bánatos, a fejét lógatta, a szeme a földet- járta, mintha el veszi tett pénzt keresett volna; és krisztus-szakáliat eresztett. Tehát megállottak a ház előtt, a kutya már előre szaladt, bent ugat a házban. — Érzi az idegen szagot, — mondá az asszony. Be kellene fordulni az udvarra, de a két lovacska csak prüszköl, a fülét kiegyenesíti, a szőrét felborzolja, mint a macska. A lovak nem indulnak; bát mindnyájan leszállnak,az ember kezében bunkósbot, előre lépeget, nyomában a többiek, a kutya már várja őket az ajtóban. De ajtó nincs, felütötték; az ajtóifélfát meghagyták; bent a házban az ablaküvegek összekeveredtek szalmával, szennyes rongyokkal, az -asszony fazékjainak cserepeivel, az ágynak is csak a nyoma van, de a kemencében üszkös fadarabok, nyilván annak maradványai. A két kicsiny talált egy szijat,