Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-10 / 36. szám

tXÉLMA g yarorsz ág . 2 A helyzet Bukovinában. Berlinből táviratozzák; A Vossische Zeitung miegállapitja, hogy a Kárpátokban az orosz túlerő kiegyenlítődött még a tüzérségben is. Bukovinában az ellenség bekerítéstől tartva, visszavonult. Szucsavát, Radzautzot kifosztás után az oroszok kiürítették. Másfélmilliárd angol font. Berlinből jelentik: Az entente a háborúra összesen másfél milliárd angol fontot költött. A belga jegybank a német invázió elől megszökött Angliába. Igazgatói magáikkal vitték az egész aranykészletet, a bankjegyek készítéséhez szükséges kliséket, az összes váltókat és értékpapírokat. Mikor a németek rneg hódították Belgiumot és megkezdték ott a gazdasági életnek rendes medrébe való visz szaierelését, óriási nehézségeket okozott pénzügyi szempontokból a jegy kiboosátó intéze, megszökése és ezzel kapcsolatban a rendes fizetési eszközök hiánya. Végre is rendet kellett csinálni. Hosszú tanácskozások után, melyekben részt vettek a német birodalom legkiválóbb pénzügyi szakértői, radikális lépésre határozta e!l m;agát a birodalmi kormány. A régi belga jegybanktól megvonta a bankjegyek kibocsátásának jogát s átruházta ezt egy tekintélyes belga pénzintézetre. De Ihát egy jegybank létesítése nemcsak azt jelenti, hogy egv intézetnek koncessziót adnak és jó nyomdát bocsátanak rendelkezésére, ahol a gépék egyebet sem csinálnak, mint szép bankjegyeket. Még háború idején és egy hódított országban sem lehet fedezet nélkül tevő papinpénzzel elárasztani a piacot, itt is gondoskodni kell róla, hogy a kiboesá tandó bankjegyeknek teljes értéke legyen: ihogy az üzleti forgalom fenn ne akadjon, hogy a forgalomban levő régi bankjegyek ne devalválódjanak és ezzel a belga polgárság néhány száz millióra rugó vagyoni érdeke kárt ne szenvedjen. És itt megint olyan nagyszerűt alkotott a németek szervező talentuma, melyet méltán irigy ellhetnek tőlük a franciák, akik a német szellem egyetlen értékes tulajdonságáuLúgyis csak az organizáló képességet akarják elismerni. A legnagyobb probléma az volt, Ihogy az ui belga jegykiboosátó bank megfelelő fedezettel rendelkezzék. Honnét vegyék ezt a fe dezetet? Arról igazán nem lehetett szó, Ihogy a Reiohsbank az ő aranytartalékának egy részét átengedje Belgiumnak. Más úton-módon kellett a kibocsátandó bankjegyek fedezetéről gondoskodni. És a németek gondoskodtak róla. Olyan alapszabályai vannak az uj belga jegybanknak, melyek semmivel sem -rosszabbak más európi jegybankok statútumainál ós melyek a 'kibocsátandó uj bankjegyeket teljesen egyenlő értékűvé teszik a régi belga királyság bankjegyeivel. Az uj belga jegybank élére a németek odaállították egy Somary Frigyes nevü fiatal embert, akit még nem nagyon ismernek az európai piacokon, de német pénzügyi körökben ugy emlegetnek, mint legeisör a ngu zsenit. A „Qeneral-Oeld'marsehall von Brigién" harmincas évek elején levő fiatalember. Ha ebben a korban ilyen óriási fontosságú poziciót tudott teremteni magának és a német birodalmi kormány ő rá bizta Belgium pénzügyi kormányzását, egész biztos, hogy rátermett a feladatra, melyre vállalkozott. A német vasiparosok düsseldorfi központi egyesületében az elmúlt 'héten nagyon érdekes előadást tartott dr. Schrödter igazgató arról, bogy a ifraneia ipar szempontjából tóit jelent az ország .északkeleti részeinek a németek által való megszállása. Kitűnik az előadó által'összehordott adatokból, hogy a németek Franciaországnak ép azt a részét tartják kezükben, mely az ipartermelés szempontjából legnagyobb jelentőségű. Nem a meghódított terület nagysága, hanem a gazdag ipari A GABONAFÉLÉK KIVITELÉRŐL. A debreceni főispán fölhatalmazást nyert a kormánytól, melynek értelmében meggátolja, hogy a gabonanemüeket Debrecenből kivihessék, OLASZORSZÁGBÓL TILOS A VETEMÉNY ÉS HUS KIVITELE. Milánóból jelentik: Királyi dekrétum eltiltotta minden hiisnemii és vetemény kivitelét. vidék elvesztése okozza, hogy a franciákra nézve rettenetes csapást mért az északkeleti departement-ok megszállása. Egy pár statisztikai adat világosan megmutatja' ezt. Franciaország területéből kétmillió hektárt tartanak megszállva a németek. Ennek a területnek lakossága 3 és egynegyed millió ember. Franciaország területéhez mérten nem jelentékeny, csupán 3.7 százalék a hódított terület nagysága és az ezi'dŐszeriut német uralom alatt átló lakosság is csupán 8.2 percentje Franciaország egész lakosságának. De viszont az ország ipari termelésének legnagyobb része fölött németek lettek úrrá az által, hogy a leggazdagabb ipari vidék az ő kezükbe került. Franciaország széntermelésének 6r \ százalékát, a kokszgyártásnak 78 3 százalékát, a vasérc-termelés 90 százalékát és a különböző vasipari gyártmányok 75 százalékát ép azon a területen állították elő, ahol most németek vannak. Egész ipari produkciójának ezt az óriási hányadát augusztus első napjai óta kénytelen nélkülözni Franciaország és drága pénzen kell vásárolnia derék szövetségesétől mindazokat- a nyersárukat és ipari cikkeket, melyeket eddig.ö maga állított élő: kezdve a fűtéshez szükséges széntől, egészen a drótsövényig, mely az argonne-i erdők lövészárkait körülveszi. Borzasztó vérveszteség ez Franciaország gazdasági organizmusának. Olyan vérveszteség, melynek sorvasztó erejét nap-nap után kell, hogy érezzék a franciák és amelyet teljes képtelenség hosszú ideig elviselni. Ha ezeket a statisztikai adatokat megnézi az ember, rögtön érthetővé válik, miért sürgeti Pichon után Clémenceau ís a japánok segítségét és hogy miért vált ki kétségbeesést a franciák között, mikor az angol újságok azzal biztatják az olvasóikat, ihogy három esztendeig is tarthat a németekkel váló 'háború. A düsseldorfi gyűlésen szóba került az is, 'hogy Anglia minden képzelhető eszközzel meg akarja akadáyozni a réz bevitelét Németországba. Mikor az Unió kormánya megkérdezte az angol külügyminisztériumot, miért tartóztatják föl a rézszál'litó hajókat, azt válaszolta Sir Edward Grey, hogy a szigetország érdekeinek biztonsága ellen való lenne, ha Németország bármiféle nyersanyagot kapna hadieszközök gyártására. A németek azonban nem ijednek meg. — Majd segítünk magunkon — mondják — és hozunk rezet onnét, ahol találunk. Ha a készleteink vége felé járnak, elhozunk Belgiumból és Franciaország megszállott területeiről mindent, ami rézből készült: villamos vezetékeket, gépalkatrészeket, vasöntödék rézformált, cukorgyárak iistjeít, háztartási berendezési tárgyakat, iha szükség lesz rá, pz utoísó ajtókilincsig. Ha ezt a sok millió tonna c*KBeBRavRaaBaaaaaBBBBBaBBBBaaaBaBBBeaaaaaaaaaaaa^ A Gólem Szeged, 191.5. február 10. rézanyagot összehordjuk, harminc esztendeig is el tudjuk látni hadseregünket munícióval, anélkül, hogy bekövetkeznék annak a szüksége, amit az angolok jósolnak nekünk: a bronzból készült műemlékeinknek és szobrainknak beolvasztása ágyuk és lövedékekgyártására. — Mit ér e'l Anglia ezekkel a „kiéhez tetési" rendszabályokkal? Semmiesetre sem azt, amit el akarna érni: Németország letörését. A nekünk szánt csapások az ő szövetségeseit, Belgiumot és Franciaországot érik, de nekünk nem ártanak. A szabadkai bakák mulatsága. Goór István 86. gyalogezredben törzsőrmester, a'ki még a háború első napjaiban került le a harctérre, érdekes dolgokat beszélt-^ szabadkai katonák leíkességéről, a vakmerőséggel határos bátorságától. — Jagodina mellett, — mondta ideiglenes fedezékben voltunk beásva. Három napja a legerősebb ágyutüzben küzdöttünk, negyedik napon délután két óra tájban mindkét részről megszűnt a tüzelés. — Nagy kár bizony — mondotta a legénység, — most már benne vagyunk a tűzben, egyszerre végezni kellene a 'rácokkal. A parancs parancs, az dlen nem lehet tenni, a tüzelést be kellett 'szüntetni. Alacsony és lankás hegy tövében voltunk beásva, fölöttünk a hegyoldalban emeletszeriien négy sor lövészárok húzódott el. A legfelső ároktóíl alig néhány lépésnyire erdőszéle volt. — Ahogy az izzadságot törlöm kendőmmel a homlokomról, észreveszem, hogv az erdőből kiugrik egy szerb katona és rohan a legfelső árokba. Az árokpartján érte el a golyóm, holtan bukott a mélyedésbe. Láttam most már az ellenség célját. A legjobb lövészeket, számszerint hatot, magam mellé Ihivtam1 és azt mondtam nekik: • — Gyerekek, a túlsó oldalon, nézzétek meg jól, az ellenség az erdő széléről egyenkint az árkokba fog ugrálni. Ki fogjuk használni az alkalmat és egyenkint lelőjjiik őket. Én figyelek, ha fütyültem, célozzatok jól, lőjjetek. Egy hatos lesz a rácnak darabja. Készpénzben azonnal megkapjátok. Még ki sem ejtettem az utolsó szót, nem is értem rá fütyülni, az első, a második, majd utána néhány másodperccel a harmadik, negyedik és ötödik szerb bukott holtan a lövészárokba, A nagy sikeren fölbuzdultak a katonák, aljg lehetett őket visszatartani, hatan akartak a rácok nagy csoportja ellen indulni, A hangos ujjongásra Rossmanith őrnagy ur odajött hozzánk és kérdezte, min mulatunk. Jelentettem neki a dolgot és parancsára folytattuk a nagyszerű harcot. Egy órán bel iil huszonegy szerbet küldtünk a másvilágra. Mikor a huszonnegyedik ember elesett, 'hirtelen 'két katona odarohant, hogy fölvegye és elvigye. — Ezeknek korona darabja fiuk, — kiáltottam;, — 'bizonyosan tiszt volt a huszonnegyedik, Geíreiter Tésics megkapta a koronát az egyik szerbért, a másik koronán négyen osztozkodtak, ugyanis 3 vagy 4 golyót kapott egyszerre a rác. A mulatság közben az őrnagy ur kivette dohányszelencéjét és megkínált vele. Egy szál gyufán gyújtottak meg ő és én a cigarettát, mert a gyufa képezte az időtájt legnagyobb kincsünket. — No én fogok is magának egy meglepetést szerezni, —- mondta németesen az őrnagy ur, a meglepetés azonban elmaradt, mert az őrnagy ur másnap egy támadásnál elesett. Két óra hosszáig tartott ez a szórakozás. Az eredmény 2 szerb tiszt. 32 altiszt és közember halála a nyereség rovatban, a veszteség rovatban pedig az én részemről nyolc korona 40 fillér, amit a legényeknek fizettem. Bizony Isten megérte! I J A németek gazdasági háborúja. Az uj belga jegybank és a „General Geldmarschal." Francia ipari vidékek német kézen. — A belga ajtókilincsek.