Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-07 / 34. szám

2 NÉMETEK ÉS MAGYAROK EGYÜTT. Leonihard Aclelt, a Berliner Tageblatt harctéri tudósi tója február 4-én a következőt sürgönyözte az -osztrák-magyar hadisajtószállásról : A m-ost folyó harcok súlya Dukla környékén van, ahol az oroszok ott összevont tetemes erőikkel nagy nyomást gyakorolnak magára a Dukla-hágóra és a vele szomszédos átjárókra. Ezen átjárók körül heves harc folyik. Az oroszoknak szémmellátiha-tólag az a céljuk, ihogy szövetségeseink uzsoki és a keleti Kárpátoknál elért sikereit ellensúlyozzák. A nagy hó miatt a kárpáti harcok tempója lassúbb, mindazáltal ide tolt német csapataink a nekik ismeretlen terepviszonyok dacára igen kiválóan harcolnak. A most már hivatalosan is közzétett jelentés, mely szerint német csapattestek is küzdenek a Kárpátokban, hogy támogassák Magyarország megvédését, amint az osztrák-magyar csapatok segítségünkre vannak, hogy a német tartományoktól visszatarthassuk az ellenséget, az egész osztrák-magyar birodalomban szíves visszhangra talált. Sokszor voltam szemtanuja annak a vendégszerető fogadtatásnak, melyben a mi derék német katonáink magyar földön részesültek. Katonáink itt -már sokat éltek át, jókedvűek és a magas hóval borított Kárpátok közt tizenöt fog hidegben vigan és lelkesen éneklik a „Wacht a-m Rhein"-t. A lelkes borválság. Zágrábból jelentik: Az a páratlanul mély hatás, mel-lyel Tisza István gróf legutóbbi beszédének -a horvátság hazafias bátorságát elismerő része a horvát közvéleményre volt, a sajtóközlemények hatása alatt napról-napra fokozódik. Az az iszonyodás, amely a szerajé vói merénylet nyomán Horvátország népét is elfogta, együvé forrasztotta az egész horvátságot. A horvát nép lobogó lelkesedéssel sietett a megsértett jogrendnek s a minden oldalról fenyegetett hazának védelmére s « közös hadmüveletek során a magyar és horvát katona egy testté, egy vérré vált. A kölcsönös megismerkedés s1 egymásnak megbecsülése szoros kapcsolatot teremtett a magyar és -horvát -katona között s ez a szoros érzelmi kapcsolat a katonák hozzátartozóira s végül az egész társadalomra is kiterjedt. Ennek a közös érzésnek megnyilatkozása volt Tisza István gróf beszéde. D-e Horvátországban többre becsülik ezt a beszédet a nagy érzélm-i közösség al-kalo-mszülte megnyilatkozásánál. A -szebb, nyugodalmas béke biztos zálogának tekintik. E beszéd1 nyomában járó megértés és lelkesedés elsöpört minden félreértést a magyarok és a horvátok között s mindenki tudja és látja, hogy a magyarság vezetői s velük együtt az egész magyarság elismeri a horvát nép erényeit és tiszteletben tartja a horvátok alkotmányos és törvényes jogait. Tisza Is-tván gróf beszéde történelmi esemény voit s ennek méltatja az egész horvát közvélemény. Szói dariiás a lövészárokban. Egy német harcos katona irja barátainak, december 18-áról: Kelet-Poroszország védelmében még mindig a régi helyünkön vagyunk. Az utóbbi napokban tűrhető volt az időjárás, de most havaz k vagy inkább havaseső esik. Civil cipőben nem messzire jutnál az országúton, olyan nagy a sár. Bizonyára sehol sincsen jobb alkalom a szolidaritás érzésének az érvényesülésére, mint a harctéren. Tudod, -hogy az első hónaBELMAG YABÜKS&AG . pókban a harc-vonalban küzdöttem, mint népfölkelő. Akár a szolgálatban, akár a szünetekben, mindig egymásra voltunk utalva. Ha valahol kettesben őrségen álltam, mindegy volt, tanitó vagy egvéb foglalkozású ember lett légyen is a társam, cselekvésünkben és érzésben egyek voltunk. A lövészárokban még jobban megnyilvánul a szolidaritás érzése. Itt az egyiknek a gondja és baja az egész lövészároké. Néhány nappal azelőtt a nyolcadik század lövészárkába kollettt mennünk, mert sok sebesültjük volt. Itt láthattál volna csak szolidaritást! Milyen aggodalmasan kérdezgették a katonák, vájjon sulyos-e a sérülése, milyen gondoskodva kérdezték, hogy mi a kívánsága és milyen készségesen adták oda utolsó korty italukat a kulacsukból, amely pedig maguknak is annyira kellett volna! Nem kérdezgették sokáig, hogy kicsoda? Sőt még a betegek is hozzá láttak és cipelték a sebesülteket ki az első sorokból, bár az orosz golyók csak ugy sfvi'tottak a fülük mellett. De senki sem kérdezte, ihogy kicsoda, micsoda az, akit elvisz! Csak a részvéttel íeit gondoskodás nyilvánult meg mindegyiknél. Igen, barátom, igaz szolidáris érzés ez! Az ember gondolkodóba esik mindezek láttára és azt kérdi: Hogy lehet az, hogy a polgári életben annyi szót kell pazarolni, mig végre, az egyiket vagy a másikat rábírják, hogy csatlakozzék a szervezethez? Ahoz a szervezetihez, amelynek egyéb célja sincsen, minthogy megsz-épitse az életét. Itt a életünk a tét, ott pedig csak'nyomorúságos nJiány filléres heti járulék és itt mégis a sziklaszilárd szolidaritás uralkodik, odahaza meg egyesek kilépnek a szervezetből, mert garasaik esetleg a munkástársuk javára fog szolgálni. Ezeket az embereket a lövészárokba kellene dugni. Az orosz golyók hamarosan olyan szolidaritást ébresztenének bennük, amilyenről azelőtt sejtelmük sem volt! Kétségtelen, hogy a kölcsönös támogatás gondolatának legerősebb támaszai azok a szervezett munkások, akik a hadseregben szolgálnak. Epp ezért elképzelhetetlennek tartom-, hogy a kormány a háború után i's üldözhesse szervezeteinket. Meggyőződésem, hogy a vér- és vaskereszt.ségen átesett szervezett munkások nem feledkeznek meg arról, 'h-ogy volt idő, amikor büszkék voltak rájuk és cselekményeikre. Ebből láthatod, hogv a háború nem semmisítette meg a szervezeteinket, hanem olyan tagjai lesznek, akik keserűen komoly iskolát jártak és a szervezetekben nem lesznek kicsinyes civódások, mint eddig. Remélem, hogy valamennyien jól vagytok és mi-ndannyiotokat üdvözölve, -maradok F. A. Sándor trónörökös Szerbia helyzetéről. A Journal des Balcans Szerbiába kiküldött munkatársát Sándor herceg, szerb trónörökös .külön kihallgatáson fogadta és nyilatkozott előtte Szerbia helyzetéről. A trónörökös itniindenekelőt-t nagy elegs-éggél emlékezett -meg a szerb asszonyok magatartásáról, akik három év óta maguk művelik meg a földet, nem zúgolódnak amiatt, hogy férjeik húrom év óta alig voltak odahaza és stoikus nyugalommal várják a haza sorsának fordulását. A trónörökös nagyon dicsérte a szerb katonák szívósságát és ellenálló képességét. A tüzérségükről igy nyilatkozott: ü Gólem Szeged 1915. február 7. — A szerb tüzérség csodákat müveit. Legkiválóbb tulajdonsága, hogy a gyalogságnak nemcsak anyagi, hanem lelki támogatója is. A szerb gyalogos katona a legnagyobb nyugalommal és biztonsággal megy a tűzbe, hogy ha hallja dörögni a szerb ágyukat. A mi tüzérségünk azonkívül kitűnő pontossággal lő Creuzot-gyártmányu 75-ös francia ágyúival. Azonkívül külön módszerünk van az ütegek fölállítására és fedezésére, ami igen nagy előnynek bizonyult a mai háborúkban. Ha kezdetben az osztrák-magyar tüzérség tapasztalatlanságának némi jelét adta és ha tüzelése eleinte nem volt elég hatásos, el kel! ismerni, hogy később sikerrel működött és igyekezett a mi módszerünket elsajátítani. A trónörökös ezután Romániáról beszélt. — Amennyire én személyes tapasztalataimból és hallomásból tudom, a román hadsereg jól van kiképezve, jó a fölszerelése és kitűnő szellem hatja át. Az újságíró azt a benyomá-st merhette a trónörökös további kijelentéseiből, hogy a trónörökös szerint a béke megkötésének időpontjára nagyon sek tekintetben befolyással lesz még Románia magatartása is. — Minden szem az önök országát figyeli, — mondta a trónörökös. Az osztrák-magyar hadseregnek uj offenzivájáról a trónörökös igy nyilatkozott: — A mi hadseregünk kész. Az emberek kipihenték magukat, uj friss újoncaink vannak, anélkül, hogy a macedóniaiakat közéjük számitanók, akik szintén jó katonák. Az Isten eddig 's megsegítette Szerbiát, amikor léte veszedelemben volt. bizom benne, hogy ezután 's megsegíti. „A szegedi honvédek rohannak előre." Przemysli Tábori Újság fekszik előttünk. S a kis magyar lapban verset találunk, verset, amely a szivünkhöz férkőzött rigmusaival. A szerző nem professzionista versi-ró, nem, ha-nem szegedi férfin és a szegedi honvéd-ezred dicsőségéről, hősi lelkéről dalol. A szegedi honvéd-ezredről csak jót hallhattunk eddig. Véreink közül sokan Przemyslben küzdenek, sikerrel, bízva szentül a végleges diadalban. Az ottani küzdelemről igy ir a szegedi vitéz katonánk: HONVÉDEK HARCA. Oroszország felől sötét felhők szállnak, Nagy viharral fenyegetik szép magyar hazánkat. Sötét felhők nyomán milliónyi muszka, . -Mindegyik vállán haláltiliozó puska. Nyomulnak előre a Kárpátok felé, Elszánt honvédcsapat, áll a muszka elé'. Dördülnek: az ágyuk, szórnak srapnclesőt.' Előre honvédek! Mi leszünk az elsők. -Szegedi honvédek rohannak előre, „Szuronyt szegezz" s aztán fut aiz ellen tőle. Nap-nap után küzdve tengernyi -muszkával. Szolgálják a hazát vérük hullásával. És az orcsz készül döntő csapást mérni, Nem látja a magyart harci vágytól égni, Támadni az ellent, védeni királyát, Ne tapossa muszka magyarok hazáját. Magyarok istene! Ne hagyj el, légy velünk! Segíts meg letörni ádáz éllenségünk, Mert ha elhagysz minket jobb hailni, mint élni. Hegy a muszka győzzön, ne hagyd azt megérni. Mészáros Csordás Mihály, 5. honvédgyalogezre d-bel i őrmestei.