Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-05 / 32. szám

2 DÉLMAGYARÖB8ZAG. Szeged, 1915. február 5. Nagy események előtt a nyugati harctéren. lovassági harcokhoz csatlakozón kisebb ve­gyes csapatosztagok csatározása folyt. A Bzura mentén, Sochacevtől délre az oro­szoknak egy éjjel támadása az ellenségnek súlyos veszteségei mellett, összeomlott. Bo­íinovtól keletre támadásunk az ellenség he­ves ellentámadásaival szemben is előbbre haladt. A foglyok száma nő. A Kárpátokban néhány napja a német haderők vállvetve küzdenek az osztrák-magyar hadseregek­kel. A szövetséges csapatok a nehéz, beha­vazott hegyi terepen szép sikerek egész so­rát érték el. A legfőbb haí/vezetöség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Szemelvények orosz lapokból. Túlságos jelentőséget persze nem szabad nekik tulajdonítani, mivel nagy részük bizo­nyára az orosz közönség elkedvetlenedését akarja megszüntetni,, másrészt pedig bizo­nyos elkerülhetetlen eseményekre előkészite­nii az oroszokat. A Novoje Vremja kitejti, hogy a szövet­séges (hatalmak visszavonulásáról szó sem le­bet, dacára annak, hogy az oroszok hősies módon harcoltak. Ellenkezőleg, azok a meg­erősítések, amelyeket a németek szünös-szün­telen kapnak, komplikálják az oroszok had­műveleteit. Ha általánosságban meg is tört a német offenzíva a hatalmas orosz falon, he­lyenkint azonban mégis sikerült a németek­nek az oroszok sorait Varsó felé áltörniök. A Rjecs közli, hogy az oroszok a Rav­kánál bírt állásaikat fölcserélték a Blonie mel­lettiekkel, mert ez utóbbiakat sokkal keve­sebb erőkkel lehet tartani, A Golos Moskoy arról ad hírt, hogy az orosz előnyomulás Mlavánál német túlerőre akadt és megakadt, amiért itt rövid szünet várható. Szeimnellátbatólag inspirált az a híradás, amely a bukovinai helyzettel foglalkozik és azt erősiti, hogy az oroszoknak Bukovinában ismételt előnyomulása azt a célt követte, hogv ide erős osztrák-magyar csapatokat csaljon és ezáltal tehernusntesit.se galiciai és lengyelországi főerőit. Ezt a céljukat el is ér­ték (?). mert a Bukovina' felszabadítására 400,000 (?) osztrák-magyar katona jött. Ezért aztán óz oroszok ezt a kóronatartományt is­mét elhapvhatiák. A Rnsk'ia Vjedomosti-bari Odrynski Sergei, aki Lembergben járt. azt irh. hogv az orosz katonák egyértelműen dicsérik az osztrák-magyar harcosok bátorságát és hő­siességét. Kérdésére azt felelték: „Erősek és nagyon iól harcolnak". A semleges államok joga' és a béke. Amsterdamból jelentik a Vossische 7A­tung-nok: A brüsszeli Tyd közzéteszi Otht Pál, a-nemzetközi miunkásszövetség vezér tit­kárának a levelét, melyben többek közt ez áll: Az Unió 21 amerikai állama összeállított egy bizottságot, melynek elnöke Bryan. Ez a bizottság azt indítványozta, hogy az összes semleges államok üljenek össze kcnferenciá­-ra a semleges államok ezen háború alatti jo­gai érdekében. Ez az ajánlat megérdemli az európai semleges államok részéről, nevezete­sen Hollandia és a skandináv államok részé­ről, hogy kedvezően fogadják. Kétségtelenül pártolja a pápa is. Mint a vatikáni körökből hírlik, a pápa kész arra, hogy bármikor köz­belépjen a béke érdekében. Diplomáciái ne­hézségek elkerülése céljából, nem fogja köz­belépését diplomáciai irton felajánlani, hanem közvetlenül fog az érdekelt országok uralko­dóihoz fordulni, hogy békeközvetitését fel­ajánlja. Bécs, február 2. Katonai szakértő irja a Neue Freie Presse legutóbbi számában; A német tengerészeti vezérkar főnöke ma olyan hírt tett közzé, amely a legnagyobb fi­gyelemre méltó. A Franciaországban augusztus és szep­emlber havában vívott nagy harcok nem ered­rényeztek döntést. Az októberi antwerpeni tóker sem döntötte el a harcot a (flandriai harctéren. A súlyos és véres harcok lényegi­'eg elpihentek egv időre, mig decemberben ;s januárban a franciák megkezdették offan­zivájukat. Döntésről azonban még mindig nem 'ehetett szó. A német fegyverek néhány fé­nyes haditette által sem változott a helyzet, (gv, amint az a végeredmény szempontjából kívánatos volna. A franciaországi és nyugatrlandriai riely­'etre jellemző a mái kommüniké: „különböző helyeken folyó tüzérségi harcokon ki'vül nin­csenek fontosabb események". A tengerészeti vezérkar most azt jelenti, hogy Anglia számos csapatot és nagy meny­nyiségü hadiszert szándékozik Franciaország­ba szállitani'. Január 2-án vettük a hirt, hogv Angliában, -hat, egyenkint három hadtestből álló, ui hadsereget állították fel. Ez körül­belül fél millió katonára becsülhető. A háború kitörése óta Anglia 29,100 tisztet sorozott se­regébe. Ugy az angol hadseregek erejét és legénységének, mint tisztjeinek baszná'ható­s'ágát illetően sok oldalról merülhetnek fel ké­telyek. Azonban a francia hadügyminiszter a minap odányil átkoz ott, hogy az angolok készültsége minden várakozását felülmúlia. Mi ebből a túlzás és mi a valóság, egyelőre nem puhatolható ki. Németországnak azonban most az a fel­adata. hogv az angol ereknek á partraszálli­+ását megakadályozza. Ezekkel az angol szál­lít Hiányokkal szemben Németország minden London, február l. A Daily Chroniele Flectwoodból kapja a jelentést: Hogy a német tengeralattjáró-szolgálat ép oly vakmerő, mint derék, azt nem kell kü­lön bizonyítgatni. Ezt hallhatni az összes an­gol tengerészt! sztektöl. Ennek a megállapítá­sa annál 'kellemesebb, mivel a német tenger­alattjárók tisztjei ós legénysége mindig elő­kelően viselkedett. A Daily News egyik vezércikkében a töb­bek közt ezt irja: Három angol hajónak a hmcashirei par­ton re ió e-1 sül vesztése olyan esemény, meh" elmélkedésre csábit. Az operáció fényes nan­oai tői térti a nagv liverpooli kikötő egyik fő­keresxerieliroi vonalán. Ezek a tengeralattjá­rók sokkai nagyobb -ut mfegiéteiére képesek, semm'nt azt a háború kitörése elélt gondol­tok. Az a kérdés most. vájjon rcnde'kezjk-e Németország elegendő számú tengeralattjáró­val, hogv sok veszéllyel egybekötött, kocká­zatos taktikáját végre tudja hajtani. Nem sza­rtd elfelejtenünk azt sem. hogy az összes ed­dig eJsülvesztett hajók kicsinyek és lassú iá­rntuak voltak. Maguknak a tengerahttiárók­uak is esekélv a menetgvorsaság'i és kis ágyukkal rendelkeznek s igy sHtbefőleg -nem igen okoznak kárt trvors és iólí felszerelt ha­tókban. Erre a konPnensre történő zavarta­lan csanntszáltítás egymagában ís elegendő bizonyíték. Ha azonban ezek a tengeralatt­járók komolyabb formában ielentkeziuek, a gvorsiáratn zuzókhoz kell folyamodnunk. Az "t-olsn eszköz nedig az volna, hogv az angol kereskedelmi hajókat semleges lobogók alá helyezzük. Azok, akik a Dáciára vonatkozóan drasz­tikus eljárást ajánlanak és a nemzetközi ke­reskedelemmel szemben extréjn álláspontot foglalnak el. a te"gprelattiiár6kra való tekin­tettel vegyék c nézetüket revízió a'á. Egv ten­geralattjárókkal való blokád a legközelebbi Háborúban esetleg megvalósítható. Ránk szi­getbeliekre nézve emiek sokkal komolyabb di­reudelkezésére álló hadi eszközével fog fel­lépni. Ezek a hadi eszközök valószínűleg: ten­geralattjárók, torpedónaszádok, a flotta, a léghajók és a tengerparti ütegek. Anglia az ő szállítmányait nyugati part­járól Le Havre-, Rouen-, Brest-, Nantesban rakhatja partra. A Calais-szoros legrövidebb irtja: Calais—Dover a szövetségesek birtoká­ban van. Az Eszaki-tenger kereskedelmi hajó­zásának a Skótország köriili ut ajánlatos és óvják a francia északi és nyugati tengerpart 'megközelítésétől. Felette érdekes akciók ezek, amelyek a hadi tengerészetire várnak. Vájjon a Calais-szoros íorszirozásáról lesz szó? Az angol flotta ellenére lehetséges-e ez? Avagy célszerűbb, egyelőre a kisebb eszközökkel dolgozni? Oly kérdések ezek, amelyek ha­marosan az egész világ tengerészetét fogják foglalkoztatni. Bizonyára nem a tengerészeti vezérkar 'esz az egyedüli, amely a legnagyobb figye­lemmel fogia kisérui az angol szállítmányo­kat. Ugyanolyan mértékben fog ezzel az ügy­gyei a legfőbb hadvezetőség is foglalkozni. Nagv önérzetre vall, Ihogy a tengerészeti vezérkar elhatározását a nyilvánossággal kö­zölte. Az angoloknak ugyancsak résen kell 'enniük, hogv az átlhajózásra szükséges hosz­szu idő alatt ne szenvedjenek tol sok kárt a német, vállalkozási szellemtől. A néimteti ten­gerészet. ugv látszik, biztos, a dolgában. Vaj­tón a döntést német részről meg a tél folya­mán 'keresik-e Franciaországban,, vagv nedlig tavaszra halasztiák. nz egyformán érdekel­heti az angol áthaiózást. A ne^et terv, hogv az ellenség re jusson megerősitésekhez. Mindezek alawán se<t!hatő, hogv rövv-de­ven mozgalmas idő következik a francia, an­gol és talán a német tengerpartokon is1. Nyu­gatról tehát jelentőségteljes események vár­1 hatók. menziói lentiének, mint bármely szárazföldi birodalomra nézve. A Timesből: Anglia népének nem szabad elfelejtenie, hogv a német tengeralatti háborúnak az a célja, hogy az angol lakosságot felizgassa és az. admiralitásnak nehézségeket okozzon. Azért szembe kell szállani minden kísértettel, mely arra irányul, hogy a közhangulatot az admiralitás ellen tiizeMe. A kereskedelmi ha­lóknak oedig azt ajánl ia a tan. hogy vegyék tel a küzdelmei a tengeralattjárókkal, oly­képpen. hogy teljes gőzzel gázoljanak rajtuk keresztül, vagv pedig ne engedelmeskedjenek a tengeralattjárók parancsainak, hanem ipar­kodjanak a legnagyobb gyorsasággal elme­nekülni a harctérről. Kopenhága, február 2. A Politiken Vezér­cikkében ezeket irja: A tengeralattjárók u,i harca aggasztó ér­zést kelt a semleges országokban, mivel at­tól tartanak, hogy ez nehézségeket fog okoz­ni a semleges hajózás számára. Magától ér­tetődik, hogv a német flottától nem lehet rossz néven venni, hogy minden eszközzel iparko­dik az angol kereskedelmet megbénítani. El­végre Anglia ki akarja éheztetni Németorszá­got és Németország felel erre. Csak az a kér­dés, vájjon van-e Németországnak ez idő sze­rint elegendő ilynemű ereje, hogv az angol hajózás ellen1 irányuló intézkedései célt is ér­jenek. Hadifoglyaink helyzete Szibé­riában, Szabadka, február 2. Rövid néhány soros levelet irt Kertész Samu. a szegedi származású szabadkai ke­reskedelmi iskolai tanár Szibériából, ahol ha­difogoly. A levélből azt az örvendetes dolgot tudjuk meg, hogy a hadifoglyok a nekik kül­dött pénzt hiány nélkül megkapják. De meg­tudjuk azt is, hogv Szibériában nagy !az ol­Anyó! rettegés a német tengeralattjáróktól.

Next

/
Thumbnails
Contents