Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-05 / 32. szám

Szeged, 1915, február 5. DÉLMA GYA RORSZAG. " 3 cspság. Egy szabadkai barátja kapta Kertész tanártól- a következő levelet: Rurgán, 24/XiI. 1914. Igen tisztelt . . . Ur! A táviratilag küldött 100 rubelt megkaptam. Fogadja szivességcárt hálás "köszönetemet. . Érdekelni fogja tán, hogy itt 1 font (40 deka) legfinomabb kenyér 3 kopekbe, 1 font marhahús 6—7 kopekbe kerül, 6 tojás 10 kopek. Egészséges vagyok. Hálás üdvözlettel: Kertész. Aki úr, az úr. — Kép a front mögül. — A kárpáti liarec-k frontja mögött, a harctértől nem túlságosan messzire, — hiszen a jófiilü ember az ágyuk moraját is hallhatta — a vasúti állomás éttermében szem- és fültanúi® voltam az alábbi esetnék. Ebédidő. Az étterem zsúfolásig, sőt talán még azon is -tüll megtömve. Katonatiszteik, a harctérre indulók és a harctérről jövök, menekülők: férfiak, asszonyok, gyerekek, katonai szállítók, akik bizonyára becsületes emberek, különben nem tehetnének itt és sok-sok másféle -ember csillapította itt az éhségét. Az étlap a legjobb ételek gazdag sorozata. Háromféle leves, négy-ötféle előétel, hathét-féle -pecsenye, többféle tészta stlb. Erről az étlapról -igazán senkisem sejthette, hogy Anglia tegífőbb hadi tevékenysége a tengeren abban merül ki, Ihogy a németeket ós velük együtt miniket — kiéheztessen. A szomszéd asztalnál -egy ur. Ruházata után őitéíve: hivatalnok. Komoly és fontos ábrázattal merült bele -az étlap tanulmányozásába. (Egy idő imuilva félre nem ismerhető elégedetlenséggel ledobja az étlapot-, a villájával néhányszor erélyesen megzörgeti az előtte álló pohár vékony fa'lát és a csirregő hangra három pincér is ott terein és hajlang körülötte: a főúr, az éthordó és ti pilkfeoló. Tekintve az étteremben zajongó embeitömeget, ebből a gyors felv-oniuliásból és alázatos hajion,g-ásból arra kellett következtetnem, hogy nem is hivatalnok az az ur, hanem — ur. — (Mondja csak főúr, — kezdte affektáló hangon, — miért nincs az étlapon rántott leves? — Bocsánat nagyságos uram, (legmélyebb hajlongás), ha parancsolni méltóztatik, csináltatok külön, egy pere múlva megtesz. — -Nem azt kérdeztem, csináltat-e, nem csináltat, hanem azt, hogy miért nincs az étlapon? — Bocsánat, nem tudtuk, hogy tesz szerencsénk, — s a főúr hangja minden más hanghoz inkább hasonlított, mint a fizetőpincérek megszokott konfidens hangjához. — De különben is, nagyságos uram nagyon dicsérte a múltkor a paradicsomlevesünket, z pedig van az étlapon. — Csak nem eszem megint paradicsomlevest?! — szólt méltatlankodva az ur, akinek számunkra neve nincsen, mivel nem mutatkoztunk be egymásnak. Miután méltatlankodó hangjának utolsó zöngéi is elhangzottak, nyersen és ridegen kiadta a parancsot: — Csináltasson nekem egy rántott levest! Aztán odafordult a borfiához: — Pikkoló, vau-e villányi vörös borotok? •— Van, kérem aássan, — pergett az öklömnyi gyerek nyelve. — De igazi, hamisitat] an a villányitok? — kérdezte kétkedően. — Igenis, valódi hamisítatlan, — erősítette a pikk cl ó szent meggyőződéssel, bár igazán nem volt bizonyos felőle. — Hozzál két decit! A fiu egy-kettőre -megérkezett a rendeléssel. A vendég haragoszöld zsebkendőjével (a nyakkendője persze rikitóan lila volt), megtörli a evikkerjét, azután fölteszi az orrára, a boros üvegcsét fölemeli, nézegeti, az ablak felé trtja és ugy vizsgálgatja a bor színét. — Te kölyök, ez nagyon piros villányinak! Küldd ide a főurat! Megjelenik. Az ur ráförmed: — Villányi vörös ez? — Az kérem. — Nem igaz! s most már ordit: — Küldje ide a gazdáját! Előáll a gazda. — Villányi vörös ez?! — Magam jártam érte a helyszínen, Villányban. Csak megbízható cégeiktől vásárlek, — nyugtatja meg a vendéglős a nagyságos urat. A vendég elhallgat, de nem hiszi, amit a vendéglős mond. Közben elkészült a rántott leves. Miközben a kanállal is hűti és a zajával is fújja a levest, egyúttal szagolgatja azt, fintorítja a>. orrát és megcsóválja a fejét: — Micsoda moslék tíz? A rántás meg esu pa csomós. Vigye! Ezzel a tányért dühösen az éthordó félé taszítja. A leves megsértodötien és sírva borul az asztalra. Az éthordó megindul, de az ur visszarendeli: — Csináltasson nekem perkelt darát. Tudja, hogyan kell azt csinálni? Következik' n magyarázat. Közben ordítás, kiabálás és az utazási láztól -ideges, türelmetlen vendégek brszaiikodó és bosznutó fölkiáltással ós rákiái tás-ai. Kevés a kiszolgáló személyzet. (A pincérek javát a háborúba vitték -katonáknak.) Mindez azonban nem feszélyezi a perkelt darás urat, ő rendületlenül tovább magyarázza, hogyan csinálja a szakácsné az ö perkelt daráját. Ha. nem csattanna ki az arca az egészségtől, azt hinném, hogy gyomorbajos, azért ez a különleges étrend. De az arca csak ugy csattan a-z egészségtol és a hasa, az gömbölyű, mint egy görög dinnye. Még én sem irigyíkedhetem rája. Fizetek. Nem tudom -megállani és odaszólok a főúrnak: — M-iért szolgálják ki egyáltalában az ilyen vendéget? A főúr odahajol a fülemhez, a félkezét hngf-ogófalul -odatámasztja a bal arcához és szájához és súgva mondja: — Evvel csínyján kell bánni. Ez az ur, a m—i üzletvezetőségtől való. (Minden héten itt van egyszer-kétszer s ha nem türnők minden szeszélyét, árthatna a gazdánknak. Megértettem. Csak azt -nem értettem meg és még ma — egy hónap multán — is töröm rajta a fejem, miért éppen az ilyen ember B) alosztálybeli népfelkelő, aki még ráadásul a hivatalában is nélkülözhetetlen. Bizonyosan az. Én legalább ugy gondolom. Stríegl F. József. Hozzájárulhatunk sok könny felszárliásához, ha varrási, javitási és kötése munkáinkat a feministák varróniühelyében rendelőik meg. A városi kórház idei költségvetése. (Saját tudósitónktól.) A kórház 1915. évi költségvetését a város iölterjesztette a belügyminiszterhez. A költségvetésre vonatkozólag csütörtökön érkezett leiratában a következőket jegyzi meg a miniszter: Az élelmezésre előirányzott 114,475 'korona helyett csak 97,000, a gyógyszerek 38,400 koronája helyett 30,000, a fűtés 24,000 koronája helyett 22,000, a világítási tétel 8000 -koronája helyett 7800, az épületfen tartás 10,000 koronája helyett 9000, végül a vegyesekre előirányzott 18,000 korona helyett csak 5400 koronát vehetett figyelembe, egyrészt azért, mert a mostani viszonyok mellett különösen megkövetelt takarékos gazdálkodással ezen hitelek elegendők lelhetnek, másrészt, mivel a kórház-bő vitési célból kibérelt helyiség bérösszege, úgyszintén a kórháznak nyújtott többrendbeli időleges kölcsön kamata a napi ápolási dijat nem terhelheti. A költségvetésnek többi rovatain fölvett összegeket, -mint elfogadhatókat, változatlanul meghagyta a miniszter. Az ápolási dij leszállítása ellen már tavaly előterjesztéssel élt a közigazgatási bizottság utján a tanács, kimondva, hogy a miniszteri rendeletet tudomásul nem veheti, miután előrelátható, hogy a k-'adási tételek csökkenése következtében a kórház háztartása továbbra is kedvezőtlenül alakul és állandó pénzzavarokkal fog küzdeni. A város ugyanis nem lévén köteles a közkórházoak kölcsönöket nyújtani, a kórházi pénztár hitelének érdekében adott kölcsönök után jogosan számithat föl kamatot. Tavaly annál is inkább, mivel a városi pénztár az addig nyújtott kölcsönöket továbbra nem nélkülözhetvén, azok visszafizetését kénytelen volt szorgalmazni s .igy a kórházi pénztár pénzintézeti kölcsönből fogja csak niegtérifhetni, aminek kamatait a kórházi költségvetésben kellett biztosítani.. : A kórház céljaira kibérelt ház -bérlését .a kórházi -bizottság javaslatára és azon föltétellel határozta el a közgyűlés, -hogy a bérösszeget a kórházi költségvetésbe illeszti be. Ezért föliratot intézett a közgyűlés a belügyminiszterhez, kérve, hogy a kórházi igazgatóiőorvos által visszaállítani kért tételeken tul a javadalmazásokra, fölvett többleteket, valamint a kölcsöntőkék kamataira előirányzott összeget, nemkülönben a bérbevett ház bérére előirányzott 8000 koronát a városi koz~ kórház 1914. évi költségvetésébe állítsa viszsza és a napi ápolási dijat 2 korona 55 fillérben állapítsa meg. Tavaly óta semmit sem változott a helyzet, legföljebb ha rosszabbodott, amennyiben a városi tér ujabb kölcsönökkel volt kénytelen a kórház segítségére sietni. Az ápolási djj megállapításánál, követett eljárás alaki részére vonatkozólag most érkezett leritában megjegyzi a miniszter, hogy az eljárás mai módja évtizedes gyakorlaton alapszik s ez a gyakorlat éppen az eljárás egyszerűsítése érdekében fejlődött ki. Eddig egyetlen -törvényhatóság sem emelt ellene kifogást. Módot hajlandó mégis nyújtani a törvényhatóságnak, hogy azokban az esetekben, amikor a törvényhatóságnak az ellátási dij mértékére nézve tett javaslatát nem találja /elfogadhatónak, esetleges észrevételeit még a miniszter végleges döntése előtt előterjeszthesse. MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN v HiMfeSjQÉÉi Vendégében KÁVÉHÁZBAN _ ^ ^ _ Füszerkereskedésben ****** • • • + ÓVAKODJÉK • Csemegeflzletben (j || p j fl ffl 3 1 Á t 3 S 5 f t. ™ UTÁNZATOKTÓLf 1