Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-24 / 48. szám

Szeged, 1915. február 21. DULMAGYARQBSZAG, 5 Szerbia készül a védelemre. Az ujabb nagy küzdelmek előtt. Uj komiiácsikat nevelnek a szerbek. A).nint Pribicsevics (Milán és Tankosics Volja szerb őrnagyok előkészítő tanfolyamon oktatták iki a szerajevói merénylet gyilkosait, 'akként kaptak rendszeres oktatási azok a szeribeik, akik nein lelhettek kombattáns katonák, de önként jelentkeztek a monarchia elleni harcra. Utóbb .már kényszerrel toboroztak a szerb hadsereg iíészére untaugl(:ch szerbeket és egy katonatiszt felügyeléte alatt komitácsikká képezték ki őket. iA koimitácsi nem rendes katonaság és meg nem engedett fegyverekkel küzd. Vérszomjas -haramiákként öldöklik l-e a fogságukba került katonákat. A monarchia seregének nagyon sok dolgot adott eleinte, amig a komitácsiktól megszabadultak. Nagyon sokszor megtörtént, hogy a szántóföldeken szerb parasztok miínejték a im,unkát s mikor katonaságunk 'a közelébe ért, kézibomlbát dobtak soraikba. Persze a megérdemelt büntetés ne,m maradt el. Máskor leshelyből, orvul lövöldöztek 'a komitácSik katonáinkra, akik bizony erélyesen torolták meg a szerb civilek gazságait. A -kémkedés napirenden volt s erre nemcsak a szerbiai, hanem 'a hazai szerbeket 'is iparkodtak felhasználni. A koimitácsik rettenetesen kegyetlenkedtek a 'sebesülten a kezeik köz-é került (harcosainkkal, a halottakat megcsonkították, a ruhájukat lehúzták s abban közelítették meg a mi csapatainkat. A kémeket és a komitácsikat a hadijog szem előtt tartásával irgalmatlanul kivégezték s igy lassankint annyiba megriúkitották a kumitúcS k sorait, hogy azok lassankint megfogyatkoztak, a szerb sereggel együtt. Ekkor már biztonságosabban haladtunk előre. Már Krugujevác falait döngették az ágyúink. Azóta semmi .hir sincs a déliu harctérről. Az előkészület folyik. .4 monarchia készül az offenzívába, a szerbek a védelemre. Szerbia tudja 'már, hogy napjai -meg vannak számlálva és Ihogy Belgium után Szerbia is el. fog tűnni a föld színéről. Minden előkészületet megtesz az életéhalál tusába, amit a monarchia csapatai .-ellen kell kifejtenie. — Orosz- és Franciaországból muníciót szállíttat magának, -a tüzérségét francia tüzérekkel szeretné frissíteni, a hadseregét reorganizálta s hogy a monitoraink ellen védve legyen, aknasorokat helyez el a Dunán. Hogv az egészségügyét megjavítsa, fizetés fejében orvosokat hozat semleges államokból. És ami a legérdekesebb, újból komitácsikat neveltetett, mert tudja, hogy az irreguláris katonák milyen szolgálatot tettek eddig a szerb seregnek. A monarchia seregének vasmarkai alatt fuldokló Szerbia görcsösen, az -életösztön minden erejével kapaszkodik az utolsó szalmaszálba, airrfi megmenthetné ezt a nyugtalan vérű, kalandor államot, amely megrabolta Törökországot és szövetségesét, Bulgáriát is. amelynek segítségével érte el nagyszerű sikereit a Balkánon. Hogy milyen lázas készülődéseket tesz Szerbia 'a -monarchia ujabb offenzivajának a megindulására, arra vonatkozólag igen érdekes dolgokat mondott el a napokban 'a Szabadkán tartózkodó Tomasev Radko szófiai kereskedő, aki Budapestről tart haza Bulgáriába. — Én csak nemrégiben is voltaim Nisben. A szerbek és bolgárok nincsenek jó viszonyban Macedónia miatt, de azért Bulgária korrekt semlegességét igyekszik fentartani. A szerbek szemmellátlhatólag keresik Bulgária barátságát, mert attól -félnek, hogy ihátba támadja s ép azért gyakori tanácskozások ís folytak a két állam diplomatái között a macedón kérdés rendezésére, sőt már arról is volt szó, hogy a szerbek átengedik Macedóniát Bulgáriának, de ekkor megszakadták a tárgyalás fonalai... A szerbek -eleinte nagyon, el voltak keseredve Pasics miniszterelnök, a szerb tábornokok ás az uralkodóház ellen s ez az 'elkeseredés Belgrádnak a monarchia hadseregének kezére jutásával a tetőfokra hágott. De amikor Belgrád ismét szerb kézre került, a szerbek hangulata is barátságossá vált Péter királlyal szemben. — Biztos tudomásom van róla. h-ogy a szerbek ismét komitácsikat \igyőkeznek nevelni. Rendszeres oktatásban ' részesitetteik gyanús civil egzisztenciákat s most újból közel ezer komitácsival rendelkezik Szerbia. — Ezenkivül a hadseregét is organizálta s egyes hírek szerint a tizennyolc éveseik 'besorozásával és a felgyógyult sebesültek harctérre; dobásáv-al kétszázötvenezer emberi állit a harctérre. — Élelemben a szerbek nem szenvednek hiányt s most nagyon bizakodnak a győzelemben, mert Oroszország folyton biztatja s győzelmi hirekkel áltatja. Beszéltem viszont több -olyan katonával, akik a török és bolgár háborúikat is végigküzdötték és a monarchia serege ellen is harcoltak. Ezek alig várják 'a béke virradó napjait. Üvöltő dervisek hadbavonulása. Az erzerumi nők. Konstantinápoly, (február eleje. A Dalmabagcse mosénak a tenger hullámaitól körülnyaldosott ud-varán az üvöltő dervisek önkéntes csapata elbúcsúzott 'kalifájától. Mehmed Resad már akkor lett barátja a mohamedán, hivők ezen szektájának, mikor még Abdul Mamid foglya 'volt. Mint, herceg elég gyakran vett részt -az ő ájta,tassági gyakorlataikon és sokszor látogatta meg Jeni Kapuban állt faházukat, amelyet Abdul, Fehim -pasa alázatos kezeivel később ifölgyujtatott. Mehmed Res-ad a mevlevik iránt tanúsított barátságát mint szultán ís megőrizte. Utoljára jelentek meg tegnap a szeíamlikon, -mielőtt a harctérre indultak, hogy Mezopotemiában és- a sinai sivatagon testvéreik élén résztvegyenek a vallási harcban. Félig katonásan állanak itt sorjában, egyforma, hosszú gallérral izmos, de mégis silány testükön. Dísztelen, olajzöld nemez-fezük alól sovány arcuk most még hallgatagabb •ás alázatosabb, mint máskor. Csa'k 'a (hit tüze lángol söt-ét szemükben. Nincs sem kardjuk, sem puskájuk. Fegyvertelenül vonulnak az izláim, ellenségei ellen, hanem égnek tartott, kitárt kézzel fogják leiimádkozni az áldást. Védelmük és legdrágább kincsük egy ócska, selyemlobogó, melynek 'a végeit tisztelettel, tartja kezében két dervis. A zászló fakósárga, piros széllel. Zöld, kerek mezőkre pedig bele vannak préselve a Korán szavai és a prófétának, Mohamednek 'az igéi. Kivül a -mosé udvarának a rácsozata előtt tele van az utca tarka tömeggel. A szultán testőrsége zászlőcskáival leszállott a lóról, az ódon falakon pedig ot't ülnek ennek a ragyogó kék égnek csodás napfényében a kíváncsiak. Egyszerre kiáltás hangzik föl a sorfalat álló katonák ajkáról és aranyas hintóban, melyet két gyönyörű táltos huz, megérkezik -a szultán a mosé udvarára. A jeligékkel megrakott zászló ellőtt megáll á kocsi. Sokáig nézi Mehmed Resad a Korán zöld betiiit. Azután nehézkesen, a fogságban töltött évektől meghajoltan kiszáll a hintóból. Két szolga ünnepélyesen visz két ezüst szelencét szantálfával a moséba. Egy sarokban, pedig összebújik körbe öt palotaszolga. Szorosan összedugják a fejüket és vontatott hangon kiabálják törökül: ^Gondold meg, hogy ember vagy!" Mély meghajlással láp be a szultán a rnosé bejáratán, ahol Goltz táborszernagy, Limán Sanders és mások várják. bosszankodás és kellemetlen kezelési költségek a házicsengö berendezésénél, L^csengOrefluhtort kapcsoltat a világítási hálózatra. Kezelését s fentartást egyáltalán nem igényel. Kapható FONYÓ SOMA világitási vállalkozóná1 Kölcsey-utca, Wagner palota. Adakozzunk az ingyentejre! Az üvöltő dervisek pedig ném-et vezényMars!" elvonulnak. szóra: Minden év első Beiraim napján Azizie várának temetőiébe vonulnak ki az erzerumi törökök. Mig a többi mohamedánok otthon a lakásaikban kívánnak egymásnak boldog ujesztendől, addig az erzerumi törökök ebben a temetőben, a zöld sírhalmok és szürke sirkövek között teszik azt. Ezen sírhantok alatt ötszáz erzerumi asszony alussza örök álmát. Nagy bajtól mentették meg ezek egyszer városukat. A napokiban mesélte el azt nekem. Hussrin Tossaun bej, Erzerum képviselője. Alkalmikig majd megírom. Az erzerumi nők nem szépek, nincsenek szelid. lágy vonás'aik, hangjuk pedig férfiasan érdes. Azonban az 1876. év leányai hasonlítanak anyáikra. Ebben az országban, a hol minden közlekedő -eszköz csődöt imond, ők viszik nehéz, rossz, több k'ilöméte-r hosszú uton a férfiak harcvonalába a muníciót. — Igazság szerint ezeknek is kell majd síremléket állítani az aziziei temetőben. Az orosz cséplőgép. — A szövetségesek uj vigasza. — A Temps pétervári levelezője lapjának megnyugtató sürgönyt küldött, amely 'valósággal szimptomatikus, mivel az orosz hadmüveletekben csalódott franciáknak a figyelmét mindenféle mentséggel és -badarsággal kell az orosz vereségekről elterelni és uj reményeket beléjük oltani, „Lehetséges, — irja a Temps tudósitója, hogy az orosz fronton végbemenő hadmüveletek degusztálják a francia alVasókat, miután nem váltak be, -mert a lehetőség határain, kivül esők azok a remények, amelyeket az orosz gőzhengerhez füz-tek. Ámde a hatalmas orosz gép sokkal inkább cséplőgép, amely szakadatlanul csép'li a búzát ( a németeket és minket!). Ez á cséplőgép a Iialti-tenger töl a román, határig végzi a munkáját. Többet a velünk szövetséges oroszoktól nem szabad ki-vánnunk é-s nem szabad mindig mindjárt (szépen mindjárt!) azt várnunk, hogy az orosz lovascsa-patok elözönöljék Szilézia vagy Poroszország síkságait. A „M'at'in" -már augusztusban jelentette: „Berlin ented les clhevaux cosaques". Amit az oroszok csináltak, az hallatlan, és megfizethetetlen. Az ilyen. ímegőrlő háború az egyetlen eszköz a kívánt eredménynek: a németek teljes kimentésének az elérésére. A gőz-henger még ne-m Ihat ad előre, mondja a tudósító, azonban csodálatosan dolgozik helyette a cséplőgép. Dacára annak, hogy önmaga folyton egy helyben áll, mégis úrrá lesz a németek gyors helyváltoztatásai fölött, ami pillamányikig a németek egyetlen fölénye. Az idő munkában -van. A német katona kimerül, miközben be |(kar törni az előtte emelkedő ércfedón, amely ha kell, éveken keresztül mindig ugyanannyi emberből fog állhat ni.