Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-24 / 48. szám

4 DÉLMA GYARORSZÁG. ' ^ TO Szeged, 1915. február 24. A turáni nyíl. — Magyarok keleti missziója. — (Saját tudási'tónktói.) Terítsük magunk elé Európa és Ázsia térképét. Tegyünk erre egy nyílvesszőt, akkorát, 'amekkora :V'as-m-egyétől a Mongol terület keleti részéig elér. Mit látunk? A nyílvessző feje Európában, a szára Ázsiában jóformán mindenütt olyan földrészen nyugszik, melyeken a turáni nép a lakos. Független az egyik, elnyomott, leigázott nép a másik, a' műveltség és tekintély bizonyos fokán áll közülök nem egy: viszont csupán a régi műveltség romjai látszanak másfelé. De a régi hatalom, a régi dicsőség hagyományosai valamennyien.: szálnv ban többen száz milliónyi'nál. Jellemző rájuk legfőképpen az, .ihogy egymásról, egymással való rokonságukról, érdek és kulturális közősségükről tudomásuk alig van. Magyaroiiszág térképén nyugszik a nyílvessző feje; a hegye 'a szélső imagvar határszéli faluiban, Vas vármegyében. A fe..i .a főnél. Az európai műveltség legmlagasún álló turáni népnél, ia magyarnál. A nyil-fejen 'az első ág délen nyúlik v'szsza keletre a bolgár, török, kttár és cserkesz rokonság egészen a Kaspi-tengerig. Az északi ág a rutének, kJs oroszok, az ukrajnajak földjéről 'a finnek felé tart. A szár egyenes vonalban, jelzi a turáni óriás területeket, a perzsa, az afgán és egyéb rokonok Világát egészen a mongol szélső határig. • Ezt mutatja a turáni nyü. Ennek a nyiln'ak a sulhanása uj korszakot jelent a világháború végén erre a világra nézve. Ezt reméljük és hisszük: mi Ezt érzik s ezt tudják: ők Az angolok és az oroszok egyaránt. Ettől rettegnek; főleg a oroszt tölti el iszonyat, mert az a nvil, az ő hatalmán, testén át vágód''k Európába, neoeszti meg és hullatja részeire a pánszláv kolosszust. Tudia ő ezt rég. És ki tett felőle, Ihogy azt a nyilat a homály takarja el előlünk és a fajrokonok elől. El is takarták Ihosszu évszázadok, melyeken át az egymásra találás helyett egymást\a uszították s egymást pusztították a turáni népekkel. 'Legutolsó sakkhúzás a bolgár rokonságnak a törökre való rászabaditása volt — Oroszország részéről. Ámde a legutóbbi idő eseményei óriás fordulatot idéztek elő. A próféta zászlaja fölleng magasan, Az uj korszak hajnali szellője fodrozza talúnff A zászló hatalmas lengése: mintha megmozdítaná a felibőt, a sötétséget a földabrosz közepén és a turáni nvil kékes acélja fölvillan a turáni népek szemei előtt! I Az uj világalakulás első jelensége ez, a melyet nekünk magyarokrtik kall legelőbb is iidvözözölniink; üdvözölnünk a jelt, 'a szimboiulmot, mely az uj helyzet kialakításában nem1 az utolsó szerepet játsza. A turanizmus felvonulása ez ia történelem színterére; eddig nem is sejtett (hatalomban, erőben, a szlüvizmus.és a germanizmus meRé kerül, mint a pán.szlavizmus elsep rője. Ezt látjuk a próféta zászlajának kibontásakor. A kérdés nagy jelentőségű részletei már is sokszoros méltatásnak tárgyai. Ezúttal csak két dologról emlékezünk meg. Egyik az, hogy a turáni nyílról a lein magyarázattal, már négy-öt éve gondolkoznak és folyik eszmecsere Magyarországon, szűkebb, tudományos körökben s az érdekes az, hogy a nyit elmélete a Krímből, az európai Oroszország déli részéről érkezett hozzánk. Tudós emberek, tatár tanárok jártak itt nálunk. Azzal a tervvel jöttek, hogy Budapesten a tanár ifjúság itteni képezése céljából egy ívtár internátust létesítsenek. Faji alapra kívánták átbillenteni az ifjúságiik nevelését — mint mondották >— a vallási alapról; az izlám a jövő nagy feladataira szerintük nem kinálkozik immár alkalmasnak; a turáni rokonság legkiválóbb nemzete, az európai műveltség legmagasabb fokán álló magyar testvér közelségét keresték. Akkor a tervük nem sikerült, közeledésük a kívánt eredménnyel nem járt. De hogy a faji összetartozandóság gondolata eleven nálunk s ők már ápolják régebb idő óta, mutatja ezt a gondolat elterjedésének mértéke — náluk. Az orosz hadseregben megtalálni nyomát annak, ihogy a tatár a magyarról való rokonságról nemcsuk tud, hanem ápolja is és érvényre juttatni is tudja, a mit érez. Egyszerű közemberek beszélik, akik a turaniz,urasról semlmit se hallhattak még, hogy az uzsoki szorosnál orosz katonák messziről kiabáltak hozzájuk: —• „Nye russze; tatár!" 'Nem oroszok, hanem tatárok. Nem lőttek ezért, hanem megadták magukat a magyaroknak, A másik dolog ezzel kapcsolatos. Neim. nydlhatna-e mód és alkulom a turanizmus örve alatt arra. hogy a tatár foglvok. akik velünk való rokonságot vallják s ápolják, esetleg némi jobb helyzetbe kerüljenek?! Fiaratttfeiie, a túranizmusnak még odaadóbb íhiVeí lennének a szegény fiuk. Viszont pedig mi. mig velük eként foglalkozunk, nem a turáni ügyben gvakoroljuk-e magunkat? S neim leszünk-e öntudatlanul is. más körökben is buzgó, terjesztő apostolai ennek a mi uj 'hitünknek, turáni hitvallásunknak! ______ f" I Harcosok alvása. Van nekem egy öcsém, egyik bátyámnak a fia:: 'Szem. A hálnom alatt, lett tizedessé, amiért ő azok közül az önként jelentkezettek között volt, akilkt mindjárt a háború kezdetén, sőt legkezdetén, amikor a mi katonáink még farkasszemet néztek át a Dunán a szerbekkel, át rándultak Kevevárából Szemen áriába és égy Ibissé ráijesztettek a szerbekre, néjhálnymak kipi sikálták sznronynva.1 a lelkét stb. rctb. De hiszen ezt mint hősi cselekedetet bőségesen megírták annak ideién az összes lenek. ÍEz az én Széni öcsém egy eleven eszii sváb parasztfiú, aki ha annak idején lett volna kedve „úri" pályára lépni, ma bizonyára jobban tudná megírni azrlkiat a 'dolgokat, amelyeket nekem a háborús életről el szokott -mondáin, mint, jó magam. Azért, amit most a katonák háborús alvásáról elmondandó vagyok, ugy tessék venni, mintha Ő mesélné el. iA háborúba induló katonák alvása voltaképpen álmatlanság. Mert mire a 6 ló vagy 36 embernek való vasúti (kocsiban elhelyezik a katonák a bornynjnkat, fegyverüket és egyéb cókmókjukat: az útravalót, .amit még hazulról visznek s amely nem egy számára útravaló a más világra, éppen csak annyi hely marad a kocsiban, ho-gy valahogy, jólrosszul ők maguk i-s elférnek ibenne. De alvásról, a nagy szorongásban szó sem lehet. IS mivel igy aztán nagyon unalmas volna az éjszakát hallgatagon eltöltőni, nótázással riogatják az álmot, mely ott röpköd körülöttük, de nem találja helyét. Mikor pedig ebbe beleunnak, jönnek az adomák. Kitől milyen telik. Jók is, rosszaik is. -Finomak és durvák. Egyikkel másikkal mégis csak birokra kel az álom és van bizony, akit legyűr, •elnyom. Akilk pedig erősebbek, mint az álom, elkezdenek csintalankodni az alvókkal. 'Megéri kiáradják, szalmaszállal megpiszkálják az, alvók orrát, egy-egy kis vizet lóditanak a pléh palackból .a -nyakukba, a fülükbe ordítanak. Általában a esintatainság mint mindé-' nütt, ngy itt isi leleményes és gyorseszü, sokszor igyorsikezü. Az álmatlanságtól eTtörődötten érkeznek a végállomásra, amely persze jó messzire esik még a tüz vonaléi. Sokszor csak napok multán küldik őket a tűzbe és akkor a harcvonal mögötti falvakban szállásolják el őket. Többnyire istálló és padlás ilyenkor az éjjeli szállásuk. Itt aztán fejedelmi -alvás esik. A galíciai falvakban a parasztok, .főleg a szegényehbje, -nem ugy csépelik vagy nyomtatják a gabonát, mint -mi nálunk. !Áz élet, ugy ajjoigy learatták, kévékben a padláson van felhalmozva és csak a szükséghez képest verik ki a, szemet egy-egy asztalon, vagy egyegy kiemelt ajtón, melyet vízszint, fektetnek le két (kecskelábra. Úgyszólván minden háznál van kézi Iftilő, olyan, aftnjilyen mellett uraid egy évezreddel azelőtt Szent -Gellért, találta munkában a daloló magyar lányokat, és azon -megéri ik a rozst, vagy árpát, amelyből ugyancsak öre-gszemü liszt készül. Persze a kenyér is- -olyan aztán. Különösen eleinte, araikor ínég nem -ismerték a lengyel parasztok a háborús világot és katonáink emberségét. ugyancsak, meginstálták -a padlásra kerülő harcosainkat, csak ne szedjék szét a kévéiket, visznek föl majd inkább szalmát, az úgyis puhább, háljanak azolb lÁmint aztán közelebb jutnak a, harcvonalihoz, vége a-Z istálló ós padlás nyújtotta kény-elemnek és védettségnek. Következik -a szabad ég alatti bálás. A szüz-anyafökl, vagy dehogy is szűz már az a föld, amelyet efcei* meg ezer bakancs, ezer -meg ezer lópatkó taposott, ezer meg ezer ágyútalp meg szekérk-enéik szántott föl, szóval az anyaföld a -nfo -szolya, hornyu a párna, pokróö a takaró. Azért lehetőleg védeti bély-et, legszívesebben erdőt szemeinek ki éjjeli táborozásra. . Néhány köröskörül felállított őrszem virraszt ilyenkor fáradt testek mély álma fölött, Ha az eső fel áztatta a talajt, kényelmes fekvés esnék ugyan a tollas ágynál is puhább sárban, -de mert átjárná őket a föld nedvessége, előszedik -az ásójukat és a lehetőség szerint lehántják « föld öreg testéről a sárréteget, a-mig száraz talajra akadnak. Kemény üliihka ez sokszor, de legalább ii-eíri kell vizben aludiniok. Aztán arról is jó ez -a lehántott sárréteg, ho-gy töltést -csinálnak belőle a -szél ellen. Ugyanilyen szélfogó töltést csinálnak katonáink a illóból. Persze ilyenkor nnár a hideg ellen -is kell védekezniök. Ezt ugy Csinálják, hogy egy pokrócot leterítenék á földre, jobban mondva- a bóra. (Egy másikk-a-i meg takaróznak:. D-e mert minden katonának csak -egy-egy pokróca van, két-két katonának társulnia kell. Olyan társas alvás ez. Igy vau legalább kályha is. Egyik -k-altoiia teste kályhája a másiknak, Beszéli az Ötvsém, liogy m-ikor első sebesülése után vissfcakerii.lt a. harctérre, most ugyanis már másodszor sebesült meg: egy ortisz shrapnell ugy szétszaggat a a bal keze fejét, hogy minden -csontját szétroncsolta, mikor másodszor visszakerült a- harctérre, eleinte nagyon irtózott ettől a társas alvástól. Bajtársai ugyanis mind nagyon — vakaróztak. Vagy két éjszakát (külön hósirbaii magánosan töltött. Ámde e'z a magános, azaz páratlan fagyoskodás legyőzette vele a vakarózást -okozó állatkáktól való undorodását és a harmadik éjszakára már ő is keresett magának hálótársat. Ugy gondolta mégis esalk jobb vakarózva ébredni, mint megfagyni ós — nem ébredni. Reggelre persze aztán ő is vakarózott. Mic az első vonalban: a lövészárokban netn voltak, hanem ide-oda tolásra szánt tartalékot képeztek, éjjeli alvásról nem isen volt szó. Az -ellenséges repülőgépek miatt ugyanis a csapatéitól ások majdnem kizárólag éjjel történnek, hogy ellenséges megfigyelés nélkül erősíthessék a szükséghez képest emberanyaggal tüzv-on alunkat itt vagy ott. A lövészárokban v-nló alvásról már sokat olvastunk, sőt kénben i-s láthattuk, azért az arról való írást bizonyára szívesen engedik el nekem olvasóink, vagy 'helyesebb, ha ugv fejezem ki magam, hogy én engedem el közönségünknek az arról való olvasást? Strieyl F. József.