Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-23 / 47. szám

Szeged, 1915. február 21. DULMAGYARQBSZAG, 5 A lengyel légiók. Számúikról és nagyságukról hadászati okokból természetesen nem tehet számot ad­nunk. Tény azon ham, hogy mar egész ezredek küzdenek kötelék tinikben (Lengyelország harc­mezőin. Lengyelek szabadságáért röpköd cí­merük vörös mezején a fehér sas. Mindjárt az oroszdkikall való első összeütközésekben a lengyel légiók az első harcvonalban küzdöt­tek. iKelet-Galiciából, Nyugat-Galíciából, az eke mellől és az iskolapadokból siettek elő. Kezdetiben egy kissé tarkám festettek száza­daik, egyik-másik parasztlegénynek, alki ott­hagyta majorját, lovait és barmait, nem volt egyebe, niimttt katonasapkája vagy konföde­ratkája a lengyel sassal. Közben fáradhatatlanul dolgozott a „Leg­főbb lengyel nemzeti tanács." Bécsbe, Lem­bergbe és Krakkóba özönével folytak be a városok adományai. Lemberg egymaga kerek egy milliót adott. A legényeik parasztruhája egy-kettőre .felcserélődött előírásos csuka­szürkével. És most már nem félig titkon gya­korlatoztak düledező kolostorok, folyosók és korridorok csöndjében, amint ezt Tarnovbau és másutt csinálták, ihogy előkészüljenek a lengyelek harcára. Az orosz háborúra az utol­só előkészületek Lemberg gyakorlóterein, majd mikor ezt a várost ki kelttet ürítenünk, Krakkó kapui előtt folytak. A lengyel ifjú­sági lövészekből és ,a szokolista tornászokból ,gyallogos és lovas csapatok alakultak, most: már tüzérséget is kaptak és velünk közösen küzdenek a győzelemért vagy halálért. IAz oroszoknak ezek a. lengyel légiók se­hogy&em tetszettek. Fehér sasuk mindenütt legelői röpködött az ütközetekiben. 'Rohamuk vakmerő volt é&< ugy vágták a kozákokat, mint a répát. Azonfelül a meghódított Orosz­lengyel városokból: Kielcéböl ós Stassovból, a cipészek városából mindig nj erők csatla­koztak hozzájuk. Az utóbbiból egyszerre 200 legény. Eleinte azt hitték az oroszok, hogy a legjobb fegyver ez ellen: a (kegyetlenkedés. Aki ,a légionisták közül a kezükbe jutott, azt rövid uton felakasztották. Most azonban nem lehet már szépíteni ezt a népjogellenes ke­gyetlenkedést. Mert most .mint ,'Cs. és kir. lengyel légiók" hadiseregünk szervezetébe tal­lóznak. Eddig bámulatra méltó bravúrral küz­denek. Minden esetre jobban, mint az ,a 300 nyomorult, akik Varsóban Dmavszki ezredes alatt orosz-lengyel légiót alakítottak el le­nünk és — testvéreik ellem, de akik a hires tonnenbergi csatából pánikszerűen megfuta­modtak. Azóta nem igen kívánkoznak a go­lyózáporba. Kalandjaikról, vad rohamaikról min­den légionista kötetre valót tud elbeszélni. Lehet, hogy a fiatal hősök élénk tempera­mentuma néha tüzesebbre festi az élménye­ket, mint aminők a valóságban festettek, de még ha ezt a tüzes lendületet le íja számítjuk, még mindig marad annyi, ami a legnagyobb hősiességről tanúskodik. Vakmerő, bátor ka­tonacsiny, amint elsőkül masíroztak be KieL cébe, elfoglalták a várost és a legfőbb nem­zeti tanács közigazgatása alá helyezték. A jelentkezett önkénteseket pedig mindjárt Krakkóba küldték kiképzésére. Harcoltak hősiesen Mieohovnál, Lubasovnál és nem egv ­szer védelmeztek mintaszerű bátorsággal hi­dakat négy-ötszörös túlerővel szemben. A kémkedés miatt a lengyel légionisták sem szenvedtek kevesebbet, mint más csapa­taink. iAz oroszok ijesztgetik és lázítják az ostobább lengyel parasztokat: „Ausztria-Ma­gyarország olyan borzalmas, zsarnoki ha tar om, amely a lengyeleket lengyelek ellen kényszeríti." A gyönge ítéletnek erre min­den további nélkül franktirörökké lesznek saját testvéreik ellen. Vagy pedig gurul a rubel. Ezáltal kémekké lesznek. Érdekes még a harcok kezdetének idejé­ből az egyik légionista napi jelentés: „Elő­ször mi — húszan — ötven kozákkal vereked­tünk. .és megvertük őket. Utána azonban még busz ilyen „gavallért" magasztaltunk fel az akasztófán. Nekünk t.iz .halottunk volt. I>e nem baj, csak győzzenek a szövetségeseik." Egybehangzóan beszélik, hogy a legionis­tákboz való tömegtódulás abban a pillanat­ban kezdődött, amikor iliire terjedt a mi­echovi ütközetnek és miután ismeretessé vált, liogy aránylag nagyon sok légionista esett el. Amikor a lengyel légionisták az osz­trák magyar csapatokat elkísértek Orosz­Lengyelországba, itt lelkesen fogadták őket és számuk alaposan meg növekedett. Lodzból pedig azt irtálk: ,iA német megszálló'csapatokkal egyide­jűleg megérkeztek Krakkóból a lengyel légio­nisták, akiket mendenütt kitörő örömmel fo­gadtak. A lengyel (orosz-lengyel) ifjúság mindenütt csatlakozott a németekhez. Magá­iban Lodzbaix 2000 ifjú állott be önként a lé­gionisták hoz. A németek főleg megszálló csa­patokul alkatimázták ezeket az önkénteseket. Oroszország is iparkodott ugyan szintén ilyen lengyel légiókat -alakítani, de sikerte­lenül. I/odzban mindössze két önkéntes akadt, de ez is kihívta a közönség felháborodását. Említettük már, hogy az oroszok a len­gyel légiókkal, mint szabad csapotokkal bán­tak el. Erre az osztrák-magyar külügyi hiva­tal a somleges államokhoz a következő jegy­zéket intézte: „Az orosz hadsereg főparancsnoksága lengyel lapokban egy nyilatkozatot tett köz­zé, mely szerint a Sokainak nevezett lengyel szervezet tagjai, akik a galíciai harcokban az oroszok ellen küzdenek, dum-dum lövege­ket. használnának. Ehhez az orosz főparancs­nokság hozzáfűzi, Ihogy a iSokolt ós .más ily­nemű egyesületeket nem ismeri el hadviselő feleknek és hogy ezeknek a tagjai ellen a hadftörvények teljes szigorával fog eljár­ni. Ez a körülmény azonban a lengyel légi­óknak a hadi törvények szerinti minősítés dolgában egyáltalában nem jöhet tekintetbe. A. légiók ugy alakulnak, ihogy nemcsak meg­felelnek mindazon föltételeknek, amelyeket a szárazföldi háborúra vonatkozó törvényeink­nek és szokásainknak szabályzatunk első cik­kében megkövetelünk, hanem egyúttal részét képezik az osztrák-magyar hadseregnek, amellyel szerves összefüggésben állanak. Tagjaik megesküsznek zászlónkra. Alosztá­lyailkat osztrák-magyar tisztek vezetik, élü­kön egy osztrák-magyar tábornok áll, aki maga hadsereg-főparancsnokságunk rendel­kezése alatt áll. Ami a dnm-dum-lövegeknek a lengyel légiók által való alkalmazását il­leti, arra vonatkozólag az osztrák-magyar kormány kinyilatkoztatja, hogy sem ezek a légiók, sem az osztrák-magyar hadsereg más része ilyen lövegeiket nem használtak és nem •használnak. A dolgok ily állása mellett .Orosz­ország minden cselekedete, amely a lengyel légiók hadviselő feleikül el nem ismerését fog­lalná magában, a hágai határozatok nyilván­való es> flagráns megsértését képezné, ami ellen az osztrák-magyar kormány a leghatá­rozottabban l i! takozik." Harc a drágaság ellen. — A szegedi társadalom (Saját tudósítónktól.) Az élelmiszeruz'so­rások, a 'háború lelketlen haszonlesői ellen folytonos és egyre /fokozódó védekezésre' kényszerül a társadalom. A 'hét hónap óta dúló világháborúnak egyik természetes követ­kezménye az áruk drágulása, de mintha ugy tetszenék, hogy olyan élelmi cikkek áráa is fölsrófolnák amelyek megdrágítására sem ni ok és m.intha más cikkeket a mértékén jóval tul drágítanának ímeg. Érthető teihát, hogy védekezésre és ellenakcióra készül a szegedi társadalom, amelynek egyi'k megnyilatkozása volt az a népgyűlés, amelyet vasárnap dél­után tartott Felső'városon a negyedik kerti­leit háztulajdonosok és polgárok egyesülete. Szántó János kataszteri mérnök elnökölt a épgyülésen, aímtely Balogh Lajos ny. száza­dosnak egy indítványát fogadta el. Az indít­vány, igy a határozat is nem a legszerencsé­sebbek közül való, itt közöljük: 1. A város hatósága haladék néllkül ós közvetlen a termelőktől vásárolja, .a lakos­ság szükségét kielégítő mennyiségben a min­dennapi megélhetéshez nélkülözhetetlen ga­bonát és husnemüeket; '2. a vásárolt g.aboiianeniüeket őröltesse meg, a vágó állatokat fogyasztásra hatósági uton vágassa, a hust dolgoztassa fel; 3. a giahonanemüek lisztjeit, a hadi célok ifo 1 y-t á n i^ll a mér dcIklhőU, kormán yhatósá gil a g megszabott arányban, hivatalos ellenőrzés mellett hevertesse a lakosság közfogyasztá­sára; 4. a kenyérsütés körüli, visszaélések ellen­súlyozására, alkalmas sütőtelepeket béreljen 5 ahol a hatósági uton megkevert lisztből, a la­és a hatóság akciója. — kosság közfogyasztására megfelelő mennyi­ségű és minőségű kenyeret, megbízható ipa­rosok bevonásával és hatósági ellenőrzéssel süttessen; 5. az igy rendelkezésre jutó, a nép nélkü­lözhetetlen közifogyasztására való élelmi cik­keket, — elvileg közvetítés kizárásával — leg­följebb hatóságilag megszabandó mérsékelt ki,árusítási jutalékkal — a város önköltségi árán, a nép számára csak a valódi közfo­gyasztásra, redukált mennyiségekben: heti­vásáronikint vagy hetenkiint, sziigoru ellenőr­zés mellett árusitt ásson Iki; 6. minden jelentkező helybeli család szá­mára, a családtagok szánra és valódi szüksé­ge szerinti részmennyiségü áruk kiszolgálta­tására, közigazgatási kerületen kinti árusító helyre szóló hatósági bevásárló könyvet ad­jon ki; csak e könyvre, csak az abba való be­jegyzés mellett .szabadjon az illető családok­nak közvetlen a kicsinyben való kimérést eszközölni, mikor is a mennyiség és ár be­jegyzendő: minden visszaélés ellen a legszi­gorúbb hatósági ellenőrzést, és megtorlást gyakorolhasson. Az élelmisz'erdrágaság kérdéseivel mai ülésén ismét foglalkozott a tanács. Ismeretes, liogy Koczor János tanácsos indítványára Szalay József dr főkapitány már megbízást kapott arra, hogy tárgyaljon Rózsa Izidor mészárossal., a hatósági mészárszék felállítá­sáról. A tanács tudomásul vehette, hogy a ha­tósági mészárszék ma már meg is nyilt. Ha­tósági liszt- és élelmiszerüzlet felállítását is tervezi a tanács, amely, Koczor János indít­ványára imiinden valószínűség szerint na­Vendéglóben KÁVÉHÁZBAN FOszerkereskedésben MINDENÜTT KÉRJEN HATÁROZOTTAN w SZT. ISTVÁN ; ÓVAKODJÉK Csemegeflzletben ddDlaiTialátaSÖrt. ** UTÁNZATOKTÓL II

Next

/
Thumbnails
Contents