Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-23 / 47. szám

4 DÉLMAG YARÖRSZÁG. Szeged, 1915. február 23. gyobb mennyiségű élelmiszert fog beszerezni. A nagyjelentőségű kérdés részleteivel Somogyi Szilveszter dr polgármester megbízásából Bokor Pál, Koczor János és Szalay József dr foglalkoznak. Köszönettel fogadta el a tanács a Back Bernát és fiai cég ismert ajánlatát, a mely szerint a város közönsége szamára beszerzendő gabonát ,vám- és díjmentesen megőrli. , • A kétélű fegyver, (Saját tudósítónktól) Senki sem tudja, a mai pillanatban csak némi Galószinüséggel is megmondani, milyen eredménye lesz a tegeralatti háborúnak Anglifa tengeri és tengerfölötti hatalmára. De annyit a buvárlhajók eddigi működése alíapján is meg lehet álla.pitani, hogy ezelk a dreadncugihtokhoz 'képest olcsó, kicsi és azt lelhet, mondani, demokratikus hajók a legforiiai tlmibb hatásu fegyverek közé tartoznak, amellyel a hadviselés történetében egyáltlán találkozhatni. Ha a tengeralattjáró valóban annak a fegyvernek bizonyul, amelynek most hirdetik magaszta lói, akikor ez az uj fegyver ép ugy iforradalmositawi fogja a tengeri hadviselést, ntint aihogy a puskapor forradalmasította ,á szárazföldi háboru formáit és módszereit". ,Ezt a forradallmositó 'hatását egyrészt abban •letet m'egtalálni, hogy .aránylag igen kis eszközökkel igen nagy eredményeket tud e'érni. Ha a tengeralattjáró elsülyeszt egy dreadnouglhtot, a 'hadi kockázat és elérthető hadi eredmény aránytalansága a képzelhető legnagyobb. De ennél ai tisztán hadihatásnál a mi szemünkben figyelemreméltóbb másrészt' a tengeralattjáró akciónak esetleges politikai hatása. Hogy ez világos legyen előttünk, gondoljunk a lutbormiak arra a meghatározására, amelyet a legtöbb 'katonai iró elfogad. Eszerint a háborúnak az a célja, 'hogy az ellenséget védtelenné tegyék és rákényszeritsék a szemben álló fél akaratának elfogadására. Á háborúval tehát az egyik fél a másikra rákényszeríti a maga akaratát és az erősebb" .fél akarata lesz az uralkodó akarat. Igy .olvasható ez minden katonai kézikönyvben." Minden fegyverrel szemben, melyek alkalmasak enniek a célnak az elérésére, a tengeralattjáró hatásairól azt lehet mondani, hogy azok védtelenné teszik ugyan az ellenséget, de ujam biztosítják a győzelmet a másik félnek sem. Tegyük fel, hogy Németországnak buvárihajóval sikerül mindazt elérni, amit Conarf-Doyle !kis> rém regénye jriegjósol. A mely pillanatban Németország azonban ki akar ménni a tengerre, abban a pillanatban Ugyanabba a helyzetbe kerülhet, amibe ő juttatja most Nagybrittániát. Világos, hogy ez a győzelem nem ugyanaz a fajta győzelem, mintlia egy nagy hadsereget véglegesen megvernek. III. N'aipoleon Szedán után nem kezdhetett uj háborút, mert; a németek győzelmének éppen az volt a jelentősége, hogy III. Napóleont védtelenné és. ellentállásra' képfelenné tette. De ha Németország ki tudná éheztetni is Angliát, annyira semmi körülmények között nélm tudná elgyöngifei, hogy 20 vagy 30 vagy 50 tengeralattjáró "h'ajóvaL az angolok most el ne kezdjék ugyanazt a németek ellen, amit a németek most vittek végbe ő ellenük győztesen. A tengeralattjáró ha-' jóv'al olyan államra, mint .amilyen Anglia és amilyen bizonyos mértékig már Németország is, valóban halálos csapást lelhet mérni, mert ezekre az állaímckra szó szerint igaz a régi mondás: „Hajózni szükséges, de élni nemi szükséges". Leverni, vereséget okozni az ellenségnek ,-— ezt lelhet a tengeralatti hadjárattal. Ellenben győzni, győzelmet aratni vele, ez teljesen lehetetlen. iMi következik mindebből? Ha Németországnak bem sikerül a tengeralatti hadjárattal komoly csapást mérni Nagybrittániára, ha nem sikerül neki a Conan-Ooyle rajzolta' veszedelmet fölidézni, akkor a háboru történetesen sikertelen epizóddal lett gazdagabb, a •melynek' a jövőre nézve semmi távolabbi következménye nincsen. Ha ellenben a tengerA tengeri hadjárat forradalmi átalakítása. Fölszabadítás: minden nép számára alattjáró Iháboru Valóban azzá fejlődik, aminek elindult, akkor a történelemnek rendkívül fontos pontjához Jutott el az emberiség. Mert ha a tengeralattjárókkal az egyik nemzet ki-" söpörheti a tengerről a másiknak hajóit, de nem érheti el vele azt, Ihogy saját hajóin künn legyenek a tengeren, vagyis ha a tengeralatti' hadjáratnak csak az telhetjárója, Ihogy mindenki számárja egyfoAmán elviselhetetlen állapot születik meg, ennek csak két következménye léhetségies. Vagy az, Ihogy ellen séges -indulattól hajtva valamennyi nép kikergeti egymást a tengerről, 'valamennyi kénytelen lesz lemondani a hajózásról, a nemzetközi forgalomnak erről a legfontosabb és legrélkiilözbetetlenebb eszközéről; vagy pedig a tengernek szabaddá, egyformán sz\ibaddá kell lenni mindén hMjózó nemzet számáfy. A nagy flották, a' dreadnought.ck segítségével a gazdag és hatalmas nemzetek, elsősorban az angol, még a tenger vizét is. a imagá számára foglalták te. Ha a tengeralatti Iháboru eredményei olyanclk lesznek, aminőket' előre lehet látni, akkor a tengeralattjáró kis hajék vissza fogják szerezni minden nép számába a tengereknek azt a szabadságát, amelyet a tengerre kivitt (fegyverkezés legjellemzőbb képviselői, a dreadnouglhtok elvettek. Az angol hadsereg angol szatírában. (Saját iudósitóntól.) Abban a nagy háborús látványosságban, amely most Flandriáiban a döntés elé érlelődik, látjuk .azt a görcsös igyekezetet, hogy a dologtalanokból kiegészített angol zsoldos hadsereget képessé tegyék arra, hogy a német, nemzeti '.hadsereggel a harcot fötvehesse. Ollvassuk, hogy sok bajjal jár az újoncozás, telki szemiinkikél látjuk az összes éghajlatok és színek native-jeit, akiket a harctérre szállítanak, hogy velük a hézagokat kitöltsék. Senkisem pillantott oly mélyen a brit hadsereg belső összetételébe, a brit tiszt l'pkébe, mint a leghíresebb angolok egyike William Tkaekerey, a Pimeh megalapítója. The book of Snob ci.mü könyvében az angol' katonai állapotoknak rendkívül érdekes képét festette meg, amely még ma is hat és sokat megmagyaráz, ami nekünk az angol katonai viszonyokban érthetetlennek látszik. IÁ snobról irt könyv szellemes, k'laszszikus gyüjtőmüve ama szörnyen elterjedt osztály ferdeségének és félszegsége.inek, amilyet még ma is a snebek osztályának neveznek. Néhány katonai snobról irt fejezetében Thackeray először suhogtatja az irónia ostorát az angol tiszt felett, akit közelről látott. „Semmiféle társaság sem oly kellemetlen és tűrhetetlen, mint a katonai snoboké, az angol tábornokon kezdve, akinek vattával kidomborodó mellén egy tucat csillag, esatt és egyéb dtaz ragyog, egészen a még gyermekkorban levő zászlósig, .aki ugy pöffeszkedik, akár egy kaffér törzsfőnök." Az angol hadseregben levő rangosztályok, igy gúnyolódik Thackeray tovább, mindig a legnagyobb bámulatra ragadtak. Az a fiatal teremtés, akit mult héten még a ve-z^fokozzunk az ingyentejre! szővel fenyítettek meg, egyszerre parancsnokló és vezénylő ur lett öreg, bajuszos harcosok felett, akik az égihajlat és a csata összes veszedelmeit kiáltották. És mindez azért, rolert a fiatal kölyöknek volt annyi pénze, hogy a tiszti pátenst megvásárolhassa. Igy már sokra viheti, mig elleniben az öreg ikiatcna, akit a fickó vezényel és akinek ezerszer több érdeme és tapasztalata v,an, boldog lehet, ha. öreg napjaira valami nyomorúságos állást kaphat a Chelsen-'kórbázKan. A kellemetlen, nehéz szolgálatot nem ismeri a fiatal1 ur. Harminc éves koráiban már ezredes, mert pénze van és Grigsby lord az apja. Az a fiatal ember, akiknek néhány lezer font jövedelme van, ezrede-Bégen kezdheti katonai pályafutását. íAz angol .hadsereg, mondja a nagy angol iró, politikai intézményeknek legretteneteseb csereberélő intézménye. Ez természetes még a krimieai háboru angol (hadseregére 'vonatkozott. De hát ötven év óta megszűntek voltra, az összes bajok, az összes ferdeíégek és félsz.egségek, amelyek mélyen az angol társadalomiban gyökereznek? Thackeray különösen a tipikus angol protekciós tisztre zúdítja szatíráját. „Tessék elképzelni .azt a szörnyű sok ostoba szolgálatot, .amelyiet el kel végeznie. A lakáj kötelességei ép oly sokfélék es nehezek. Akármelyik cifra libériája inas bátran pótolhatná ezeket az üresfejű, affektált, :lié.ha, görvél'yes kis hadnagyokat, akiket magas sarkú kicsi csizmákba bujtatnak, akik délelőtt, a Pali Mail gyalogjáróján sétáinak, vagy délben, amikor a katonazene játszik, ezredük zászlaja körül csoportosulnak. Vagy lássuk az angol táhornoktipusát: Sir George Granby Tnfto, ,a Batllnreud lovagja, számos más rendjelnek tulajdonosa, a 'katonai fegyelemnek mintaképe, aki egész életében mindig csak elit-ezredeikben szolgált vagy ilyen ezredeket vezényelt. Mit telhetnek az emberek róla, hogy bolond? És akármilyen öreg is, iSir George hatvannyolicadik évében sokai nagyobb szamár, mint amekkora. tizenöt éves korában volt. Pedig mindenütt kitüntette magát; számtalan napiparancsban magasztalva, emelték ki a nevét. A mellett egész életében egyetlen köny vet sem olvasott, önző, brutális, könnyen .föllobbanó és csak a kéjelgósihen tud lelkesedni. Az. emberek bizonyos tisztelettel viselkednek a vén szamár iránt. Lenéz téged és lenéz engem és ostoba őszinteséggel árulja el, bogy megvet mind a kettőnket. Ha gutaütésibeu talál .meghalni, akkor a Times több hasábos cikket fog neki szentelni. Csak a címei és rendjelei nyolc sort fognak elfoglalni és a világ meg fog szabadulni a legostobább és legi tentelén ebb öreg gazembertől, aki valaha a földön járt. Thackeray ezután gúnyosan hajlandónak nyilatkozik arra, Ihogy elvállalja egy angol vezérőrnagy rangját, de azzal a föltétellel, hogy a vállrojtck ne legyenek többé vásárolhatók és Iba a katonákat annyira megalázó korbáiesibüntetést meegszuntétilk. Rag kapitány egy málsik tipikus .angol tiszti alak. Az északi megyékből való, már mint gyermek belekerült egy finom, könnyű lovasezredbe s addig, amíg kapitány lett, összes bajtársait kivétel nélkül megcsalta, sánta lovakat egészségesként adott el nekik és minden elképzelhető módon pénzt csalt ki tőlük. Ezredétől való megválása előtt egy fiatalembernek, aki akkor lépett be az ezredbe, eladott, jegy beteg lovat. Famish hadnagy, egy örökösien részeg kéjenc, legjobb barátja. Anyja egy dragonyos ezredbe akarja áttétetni, amelynek; nem kell Indiáiba menni. Mosolygunk a siót katonák érdekes balletszoknyáeskáin. Nagyon kevés ember .viselne saját szántából, .mondja Thackeray, olyan kalapot, amilyet WMte ezredes és ezrede naponkint mutogat — karmantyú, amelyről ihatni vörös kötött zacskó lóg le, él'ül pedig borlélyecset ékeskedik. Az angol snob azt képzeli, hogy az egész világ az övé és hogy honfitársaink íközöl mindenkit ostobán, együgyüen lenézhet és megvethet.