Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-21 / 46. szám

Saeg&d, 1915. (február 21. DÉLMAGYAiBORSZAB. 3 Az osztrák-magyar had- sereg. Der Weltkrieg cimü Stuttgartban megjelenő krónteszerü folyóirat 'hadseregünk és az osztrák-magyar monarkiia különböző népei szellemének a jel'leimzésére a következő-' jcet közli: 1 ,Az osztriáikkn'agYar vezérkar 'helyettes főnöke, Höfer altábornagy nyilatkozatával kezdjük: ' ' '"> — Egyes külföldi sajtószervek azt állítják, hogy egyik-másik nemzetiségű csapatunk a háborúban, nem felel meg teljese. Egyik angol forrás, amely máskor i's1 a legvadabb híreket terjestette, cseh ezredek lázadásáról is adott Ihirt. Ezen irányzatos állításokkal szemben, amelyek arra számítanak,' hogy itt-ott neim ismerik a monarchia belső viszonyait, a leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy imint régebben, ugy ebben a reánk kényiszeritett háborúban is bátorságban vetélkedve és egyértelnnüleg szállanak .szembe a monarchia összes katonái „mindén ellenségünkkel szemben, bárki is legyen az". Az orosz-galiciai harcmezőkön ép ugy, mint a balkáni harctéren katonáink: németek és magyarok, észlaki ős délszlávok, olaszok és románok a legfőbb hadiur iránti hűséges odaadással és abban a tudatban, hogy magasztos javakért .egyformán csodálatraméltó hősiességgel harcoltak, ami legveszedelmesebb és számbelileg minket messzire felüiimlüló ellenségünknek is kivívta az elismerését. Hogy csa'k egy példát hozzak fel: északon a szlovénekből, horvátokból és olaszokból álló 97. számú gyalogezredünk Lemberg mellett kiváló bravúrral (é's kiválósággal harcolt és- állhatatosan. viselt el súlyos veszteségeket. Ha imlég megemlékezem a 79. számlu gyaloigez.redüníkről, amely oly bátran viselkedett a Drina melletti harcolkban, azt csak azért teszem, hogy mégcáfoljam azt a túlzott szerb hiresztelést, mely szerint ez a csápattestünk' egészen megsemmisült A szerbek azt állítják, hogy ennek az ezrednek csuk halottakban .3000 ember vesztesége van —tehát az egész ezred, mert ennyi- a létszám, — ezzel szemben hivatalos mégáliaipitás szerint az ezred' összivesztesége halottakban, sebesültekben és' geltüntekbein 1424. Az orosz forrásokból származó azt a híradást, mély szerint a lembergí ütközetekben 70.000 emberünk került fogságba, az eddigi hivatalos 'helyreigazítások utáni bizonyára ném kell külön megcáfolnom. • ' Ha ezen hivatalos nyilatkozatihoz imég .magánosoktól eredő bizonyságokat1 csatol-"1 lünk, amelyek Ausztria-Magyarország népeinek jelenlegi egyetértéséről szólanak, akkor az neim .azért történik, — aimit különben egészen 'fölöslegesmélk tartunk, — hogy a Höfer-\íéle jelentést további okmányokkal támogassuk, hanem h'ogv szövetségeseink egyes nemzetiségeik hősi küzdelmünkben való részvételét erősekben kiemeljük, mint' az a hivatalos jtelentés összefüggő előadásában mlegtörténlhetett. A Berliner Tagblatt egyik tudósítója irja Galíciából: ' ? — Újból és újból azt beszélik a tisztek, hogy ,a legénység egyáltalán nem tartható, a legszívesebben Moszkváig rohannának szuronnyal a kezükben, hogy fölspékel.iék a cárt.' Az összes fajok legénysége. A csehek a legbátrabbak közé tartoznak. A morvák Komarovnál teljesítettek rendkívülit. Egy barátom elbeszélte, hogy a cseh legényt a tűzvonal mögé küldte. Az idő hűvösre fordult. Egy-' szerre csák a legnagyobb srapnellzubatagban sétalépésben' jó a legény és elhozza hadnagyának a köpönyegét, hiszen hűvösre fordult az idő ... Ugyanlaz a oséh legény előadást tartott nékem a németekről. A németek, igy szólt, azelőtt ellenünk voltak. Dé most megváltoztak és testvérek vagyunk. Egyáltalán sok mégváltozott. A galiciai lengyelek azelőtt egészen féldülhösödtek, 'ha a. a porosz névét hallották. Ennek dacára (megéltem1, amint egy lengyel önkéntes, zászlóialj rágyújtott a „Wiaclht am Rlherri'-ra. A magyarok 'hősiességének számtalan tanúbizonyságai közül visszaadjuk egy német tábornok szavait, akit „Az Est" tudósítója látogatott meg. — Különösen megleptek bennünket az önök honvédjei és népfölkelői, akik nlagyon' jó anyagnak, bátor ős kitűnő katonáknak bizonyultak. Különös elismeréssel kell az önök „vörös ördög"-eiről megemlékeznem, akik rémei az oroszoknak. Tüzérségük a legjobbak közé tartozik a világon. Amit az önök motorütegei Lüttich, Namiur ős Mjaubeuge előtt végeztek, az megszérzi önöknek az egész világ ellslmlerését. Azt hisszük, nem vétünk a német cikk tendenciája ellen, ha a vezéreik vezérének, a lángeszű Hindenburg-xvdk a magyarokról tett tegnapi nyilatkozatát betoldjuk a cikk sorai közé. Elvégre mégis os'ak ő a leg'lletékesebb arra, hogy katonákról véleményt mondjon. (A szerk.) Egy alkalommal, almikor Hindenburg magyar tisztek közé jutott, ezeket mondta: — Uraim, rendkívül meg vagyok elégedve önökkel és legényeikkel. Én a történelemből tudtam, hogy az önök nemzetének fiai rettenthetetlen harcosok s ha arra kerül a sor, bármily módon is kivívják a győzelmet. Amit azonban én tapasztaltam önökről, ezt jóleső érzéssel állapítom1 meg, felüllmul minden képzeletet. A legvakmerőbb fantázia sem képes olyat kitalálni, amire a magyar katonák ne vállalkoznának. Uraim, bámulom önöket és a rnannsclhialftjuikat, igaz szívvel, büszkeséggel gratulálok fényes és hervadha ta t tan érdemeikhez. A Frankfurter Zeitung egy vukovári levelet közel, atnély igy szól: Ha a horvát ezredek roham;a ménnek, akkor nem „hurrát", haneimi „zsiviót" kiáltanak, ami körülbelül a német „Heil"-nak felel meg. De rnig a horvát zsivió-kiáltásök azelőtt kellemesen hangzottak a szerb füleknek, akikor, amikor a kulma.novai hősök horvát ifjak vállain hordoztatták magukat, addig ma a horvát harcosok zsiviója mindent inkább jellent, mint „HeiT'-t (üdvöt.) Ahol felhangzik, ott nem marad más a kumano'vai hősök számára, mint lelkük üdvéén (Heiljáért) imádkozni. Szórói-szóra elhihető a szerb foglyoknak, hogy a szerb hadsereg kevesebbet szenvedett volna, „ha ezelk az ördögök nem volnának, akik a mi nyelvünket beszélik és zsiviót kiáltanak, ha rohamra kerül a sor". A horvátok a lövészetet is jól értik, de erejük mégis, a roham marad. Talán, mert ez felel meg legjobban ezen nép jellemének, mely most éli hőskorát. A bosnyák mohamedánok lelkesedése talán legjobban abban a levélben jut kifejezésre, amelyet Roda Roda, a Neue Freie Presse harctéri tudósítója kapott Banjalukából: Mustafa Fazli Pasics bég özvegye egy fél millió koronát adott a hadi alapra, továbbá néhány felszerelt kocsit lóval és autót, Harunna Beglerovic asszony 10.000, özvegy Djarnit Aga Abrisagic 4000 koronát. A kisebb adományok fel sem sorolhatók. A mieink Valamennyien, öregje, ifja a határon vannak. Én már kivénültem abból, hogy kimenjek a harcmezőre, de három fiam, unokám, öcséim és unokafivéreim künn .vannak, hogy a mi jóságos uralkodónkért harcoljanak. Unokáim még nem voltak katonaikötelesek, önként állottak a sorba. Ép most készülődik a fiatal Omcr, hogy ő is menjen. Csak aztán, be is vegyék. A fin szegyei né, ha neíki itthon kellene kuksolnia. Megáldjuk öt és örölmimel küldjük a harctérre, mert most mindenkinek kötelessége: feláldozni miagát. Egy bosnyák ezred tisztje ezeket irja; A nemzeti egyetértés Ausztria-Magyarorszá-1 gon bizonyos mértékig torta/áfe-alakulat, a mely csa'k liábora esetén válik mobillssá. A katonák szellemére jellemző, hogy a századok nemzeti zászlóikkal mennék a harctérre; itt egy csapatot magyar zászlóval látsz, egv másiklat román szinelkkel. isimiét egy másik ezredet, mélv német zászló alatt „HeiT'-t kiabál é's a „Wadht am Rhein"-t énekli. Sőt 'a próféta zöld zászlaja sem hiányzik a mi bosnyákainknál, csak a szerb vörös-kék-fehér zászlók vannak száműzve, helyettük ott vannak a hozzájuk hasonló vörös-fehér-kék horvát zászlók. Nagyon okos eljárás a legkülönbözőbb népeik nemzeti érzésének szabad folyást engedni, de azért megtartani ezt az érzést az állameszme szolgálatában. Német közigazgatás Belgiumban: Brüsszel, \feb ruárban. Mig az ellenséges és semleges külföldön még mindig járják izgató történetek, amelyeik a németek belgiumi közigazgatásának szigorúságáról és önzéséről, addig az ország sz:símmel láthatólag ismét feléled. Belgium természeti gazdagsága és a belga parasztok dicséretes Ikitartáfea segítségére van a német kormányzatnak (főleg a jövőbeni élelmezés súlyos kérdéséiben. .Amikor háború .esetén egy egész ország kerül idegen uraloim ail'á, akkor rendesen megoszlik azoknak a véleménye, akiikre annak igazgatása bárul. Egyeseik azt .mondják, hogy az ellenséges országot minden (módon sanyargatni kelll és Ihogy nemcsak katonailag, de gazdaságilag .is le kelll azt törni. A másik párt enyhébb, kiméini akarja a lakosságot, amennyiben az polgári kötelességeinek eleget tesz. Azok a katonai és (polgári németek, alkik Belgium közigazgatásának az ellen állanak, a kíméletes és emberbaráti eljárást követik. IA legfőbb német személyiség Belgiumban a kormányzó újra és újra hangsúlyozza, hogy Belgiumot a saját gazdasági előnyére akarja kormányozni és ily irányban adott ki utasításit az összes hivata Írnokoknak 'és tiszteknek, akik alája vannak rendelve. iSzérenésósen elérte, bogy a semleges hajók élelmiszerekkel egyelőre kár nélkül tudják áruikat partra szállítani. De ez a behozatal inem lesz az egyetlen eszköz, amellyel a hét milliónyi lakosságot táplálni akarja. A német kormány kiküldöttei körülnéztek az negyekben és elegendő trágyát találtak, amely a tavaszi vetéshez szükséges. A cukoripar csaknem egész terjedelmében volt, fentartható, ami egyebek közt azért is ífontos, mivel .a munkásclk ezreinek nyújt, megélhetést. És már (most dolgozik azon a német közigazgatás, lioigy a cukorgyártás melléktermékei állathizlalási célokra legyen fordítható. ,A liáborn természetesen erősen megapasztotta Belgium állatállományát. Az e téren Isfolytátott szemlék azonban azt az örvendetes tényt állapították meg, bogy az értékesebb tenyészállatok állományában alig esett kár. Legtöbet szenvedett a lótenyésztés. (Mindazáltal azon a véleményen vannak a szakértők, bogy két-három derekas munkaév elegendő ahhoz, hogy ismét talpra lehessen állítani azt a fajt, amely a belga lótenyésztésnek megszerezte a jó hirét, * 'Ez idő szerint mintegy ötven újság és folyóirat nyomódik Belgiumban. Ez, tekintvea háborús időt, tekintélyes szám, főleg ha elgondoljuk, liogy az azelőtti lapokból csak nagyon 'kevés maradt /fenn. Ezeknek a sajtótermékeiknek most. az a feladatúik, liogy előmozditsanak minden tisztán emberies, közeledést. a:z egymástól eliolegeniedett társadalmi rétegek között. iA gyér sürgönyanyag, közömbös cikkecskék exotikus szokásokról, vagy a. mult háborúiról, mindez a lap töltelék háttérbe szorul azon hirelk és értekezések mellett ,amelyek közvetlenül a belga közjóléttel foglalkoznak. A mai belga llapok nagyon hasonlítanak azokhoz a lapocskákhoz, amelyek a 18. században voltak divatosaik. Minden olvsó munkatárs' akar egyúttal lenni, minden olvasó leadja a véleményét a legégetőbb kérdésről, amely természetszerűen a — gyomorkérdés. Az olvasók levelei már nem kerülnek a szerkesztőségi papirkcsárlba. Mindazok a hirek, amelyek a modern újságokban a hirdető rovatban ifoglallnaik helyet, most a szöveges oldalakon díszelegnek. A belga újság családi lappá l'ett, amellyel az olvasók szövetségi viszonyt éreznek. Nézeteik és kívánságaik szavakba öntését azonban már nem bízzák bizalmi férifiaikra: a szerkesztőkre, hanem ők maguk ragadnak tollat és az-