Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-21 / 46. szám

DEIJMAG YABORSZJLG. Szeged, 1915. február 21. zal a 'bőbeszédüsóggcl és 'kitartással kezelik a tollat, amely a mükedvelő-irókat általában jellemzi. A belga újságoknak ezen német uralom alatti stílusa együk történelmi emléke lesz az újságírásnak. Sok jóinalk a megtermője mást, ihiszlen megmutatja az utat mindazoknak az embereknek, .akiknek kenyeret, ruházatot vagy lakást Ikell keresniök. A (HoHland.iálbe.11, Franciaországban és Angliában tartózkodó belga újságírók persze szidják a bajtársaikat, akik aliélyett hogy külföldön né metgyülöletet szítanának, kevésbbó kallandvágyórafk és otthon maradnák. Annyira meinnek ebben, bogy az otthon maradottakat ki akarják átírni a belga sajtó szakszervezetéből. Szerencsére ezek nem sokat törődnek .Belgiumban ezzel a lármáival. # Azolk a németek, akiknek .a mozgósítás idején el kellett hagyniuk Belgiumot, akik elvesztették kenyérkeresetüket, sőt nagyrészt niindlen ingótbingó vagyonukat, .most türelmetlenül várják a kártérítést. lEzzel a kívánsággá® a német hatóságok számot vetettek és most azon .dolgoznak, bogy a kárvallottak a a maguk igazához jussanak, mielőtt még békekötésre kerül a sor. A népjog ési .minden egyoldalú belga törvény alapos vizsgálat alá kerül. Csak egy néhány mértékadó szempontról történjék 'említés* IA ibelga hatóságok általában azt állítják, hogy ők egyetlenegy németet sem utasítottak Iki az országból és bogy a németek csak . l|0lí7Ólitást" (invitatikm) kaptak, hogy hagyják el aiz országot. Ennek a szójátéknak azonban a németek egy-kettőre véget vetettek. A kiutasítás az állami ifenségjog körébe esik és igy Belgiummal szemben nem lehetne kártérítési igénnyel fellépni az ő magyarázatuk szerint, hacsak valami más naigyebb baj nem érte a németieket. Ilyenek a testi és é'let-veszólyezettség és a vagyoni megkárosítás. Több mint 12.000 német tett ily irányú panaszt, követeléseik vizsgálat alá Ikerültek és e 'vizsgálat .még részben .folyik. De már most állítható, bogy nagyon sok a túlzás. Sem a megkárosított németeknek, sem a bepanaszolt belgáknak nem szabad megkárosulnioik. Ezért a német biztos megköveteli az eskü alatti vallomást a birodalmi! németektől. Köztudomású, hogy a felizgult belgák nagyon sok német üzletet és vendéglőt romholtak szét. Ezeket a károkat a községeknek kel'l imíegtóriteniölk. E tekintetben lehet hivatkozni egy még érvényűién levő törvényire, amely 1789-lből származik. Ennek értelmében a városi (hatóságok kötelesek a kártérítésre, ha. területükön, valakitéletében vagy vagyonában népcsődület folytán ér kár. Közvetlenül a háboru előtt mondotta ki a brüsszeli bíróság ennek a törvénynek az érvényességét, üzen törvény alapján állapították meg ugyanis Colfs képviselőnek 60.00 frank kártérítést. A képviselőit ugyanis politikai ellenifelei nyilt utcán ugy elpáholták, bogy orvosi gyógykezelést kellett lioszszaibb időn át igényibe vennie. Belgium birodalmi biztosa, a kormányzó és a polgári közigazgatás főnöke most oly Ítéletet, akarnak hozatni, mely a belga nép német áldozatait ugyanazon arányiban kárpótolja, mint a brüsszeli (képviselőket. ÍAz üzleteket és vendéglőiket ért kár tényálladékai egészen 'világos. A polgári lakásokban okozott kárnak a megállapítása 'és felszámítása azonban sokkal nehezebb. Ezért minden vitás eset egy bárom tagból álló döntőbíróság elé Ikerül. A bárom tag közül kettő német, egy peidig belga. Kívánatos, hegy ezek a három ta.gu test öletek .minél gyorsabban végezzék a. munkájukat, hogy a valóbeu megkárosultak aminél előbb jussanak készpénzhez. bosszankodás és kellemetlen kezelési költségek a házicsengő berendezésénél, SyiSBüflírBíuHopt kapcsoltat a világitási hálózatra. Kezelését s fentartást egyáltalán nem igényel. Kapható FONYÓ SOMA világitási vállalkozónál Kölcsey-utca, Wagner palota. Az általános védkötelezettség Angliában. Eqg munkásvezér cikke. — Az uraSgodó osztályok a munkássághoz appellálnak. London, február 15. A Morning Fost, az angol militaristák főorganuma, ritka fogást csinált. Mai számában James Sexton, az isimért liverpooli dokkmunkásvezér hosszú cikkét közli, amelyben ez bejelenti, hogy az általános védkötelezettség hive lett. A mostani háboru — mondja Sexton, — meggyőzött róla, hogy az általános lefegyverzés ideál marad, amelynek a megvalósítására nem is gondolhatunk a közel jövőben. A háboru Angliát katonailag készületlenül találta. A szerencsés körülmények sorozata azonban lehetővé tette Angolországnak, hogy a .háboru alatt némileg pótolja az elmulasztottakat. A munkásoknak azonban, ha gyakorlati politikát alkarnak követni, nem szabad elzárkózniok az elől a szükségesség elől, hogy ezen tapasztalatok után Angliának a jövőben jobb katonai készültséggel kell bir.nia. Ez pedig csak az általános védkötelezettség alapján lehetséges. Sexton ezután pozitív javaslatokkal áll elő. A szolgálat tartama egy év legyen. A hadköteles ezt az egy évet a saját tetszése szerint 19—23 éves korában szolgálja le. Az egy év eltelte után minden katonai szolgálat megszűnik. A háborúban váló részvételit i's teljesen a hadköteles tetszésére bízzák. A szolgálat éve alatt a katonának meg kelt fizetni a teljes munkabérét és. a kormány köteles a hadseregből való elbocsátása után nyomban munkát biztosítani neki a mlesterségéten. Nem számítva a jobb katonai készültséget, Sexton szerint ez a reform rendkívül áldásos lenne a nép testi fejlődésére is. Nem akarunk szemet hunyni az előtt a válóság előtt, hogy komolyan figyelembe kell venni egy szakszervezeti vezérembernek ily irányú rejtegetéseit. Természetesen, tudott dolog, hogy Angol ország uralkodó osztályáHétfőn és kedden nnüm Bemutatásra kerül — dráma 5 felvonásban. A főszerepet játsza. naik széles körei vágyakozva áliitozzák az általános védkötelezettség megvalósítását. Ezek a tervek azonban jámbor kívánságok maradnak mindaddig, amíg a munkásság eddigi egységes elhatározottságával lép föl ellenük. Mert az angol államitudományolk ólső íüadványa, hogv semmire sem szabad vállalkozni a szervezett munkások egységes ellentállásával szemben. Ha a szervezett munkásság köréten komoly nézeteltérések merülnének fel az általános védkötelezettség kérdésében, ugy ez a militaristák nyeresége lenne. Sexton állásfoglalását azonban túlságosan sem; szabad felbecsülnünk. Sexton általában becsült és okos munkásvezér ugyan, de igen gyakran lovagol a saját külön vesszőparipáján és a szakszervezeti kongresszusokon nem ritkán egyetlen szóból álló kisebbségben maradnak a javaslati. Most minden attól fiigg, hogy ebben a 'kérdésben mennyiben értenek vele egyet a többi munkásvezérek. Egyelőre nincsen semmi okunk feltenni, Ihogy kedvezően fogadják a javaslatát. Erre vall a Morning Post is, amlély, bár örömmel és lelkesedéssel veszi tudomásul Sexton megtérését, nem füz hozzá tulnagy reményeket, mert szükségesnek tartja, hogy az alábbi megható felszólítást intézze a munkásokhoz: „Angolország munkásaihoz apellálunk, 'hogy ez (hogy ugyanis Angolország kénytelen a legnagyobb sietséggel hiányosán kiképzett csapatokat küldeni a 'harctérre, ami fölösleges veszteséget okoz neki) sóba többé elő ne fordulhasson. Ne engedjék át magukat illúzióiknak! Ez nem volt az utolsó háboru, a melyet megvívnak. A világ kezdete óta minden nemzedéknek meg volt a maga háborúja. És az emberiség nem változta meg egy év, vagy egy évszázad alatt. Nézzétek meg a gyermekeket az utcán. Puskával és karddal játszanak dobszó mellett. A jénai és auerstádti csatákban Napoleon teljesen megsemmisítette a porosz katonai államot. Hat éven belül azonban Poroszország a lipcsei csatában megsemmisítette Niapoleont. Még korántsem győztük le Németországot, de a szövetségeseknek van okuk a reménységre. De nincsen okunk arra a reménységre, hogy az ilv háboru Európáiban mindörökre megszüntető' az ellenléteket és lehetetlenné teszi a háborút a jövőben. Miért hunynánk szemet a Valóságok előtt? A mostani háborúban a szövetségesek mentették meg a brit birodalmat. De őrültség azt hinni, hogy mindig akadnak szövetségesek, akik föláldozzák magukat Anglia éredkében. Képtelenség azt hinni, hogy azért ajánljuk ezt az utat a munkásságnak, 'hogy a felsőbb osztályokat megkíméljük a terhektől. Nyíltan gijetentjük a munkásoknak, hogy hia csak a felsőbb osztályokra és némi a hazára gondolánk, akkor a mostani rendszert tartanánk helyesnek, mert a felfegyverzetlen .munkásság sohasem; lelhet veszedelmes a társadalomra. Mi azonban teljes bizalommal Vagyunk a munkások iránt és puskát adunk a kezükbe, nem félve attól, hogy annak csövét azon osztály felé fordítják, amelyet képviselünk. Egyébként nem takarítunk meg semmit, mert ennek az országnak állandóan szüksége lesz a hivatásos hadseregre és az erős flottára. Nem kívánunk egyebet, minthogy ,a brit ifjúságot képezzék ki a fegyverhasználatra, hogy szükség eseten, megvédhessék otthonukat és tüzhelyüket. Ez a reform nemcsak a békét biztosítaná a jövőben, hanem a brit férfiak egészségét és erejét is. ha a munkások még mindig bizalmatlansággal fogadják tanácsunkat, nézzék meg .a veszteség-listákat. Aránylag több nevet találnak abból az osztályból, amelyet mi képviselünk, imint a saját osztályukból. Ha ez az élet- és véráldozat nem bizonyltja eléggé a hazaifiságunkat, akkor lemondunk arról a remény-