Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-21 / 46. szám

332 DÉLMA G YARORSZÁ G. Szeged, 1915. február 27. Hetvenezer orosz fogoly. Berlini haditudósítók egyértelmüleg je lentik, hogy a keletporoszországi kiizdel rnekben elfogott oroszok száma meghaladja a hetvenezret. A Visztulától északra a né metek mindenütt orosz földön állanak. A fo lyó mindkét partján harcok vannak. Az oro szok ujabb erősítéseket küldtek, veszélyben látják a Novogeargievszk felé vezető utat. Pétervári hir szerint a vereség nyomán vizsgálat indult meg és változások várhatók az északi sereg vezényletében. Angol lapok beismerik, hogy az oroszok veresége még súlyosabb, mint ahogy a német lapok jelentették. Pétervárott óriási a bizonytalanság. VARSÓ BEVÉTELE RÖVID IDÖ KÉRDÉSE Stockholm, február 20. A Göteborgs Morningpostnak jelentik: Az oroszok helyzete Közép-Lengyelországban annál súlyosabb, mert a Varsó előtt álló utolsó védelmi vonal a legsilányabb állapotban van. A vár bevétele a németeknek nem fog sóik véráldozatába kerülni és már csalk rövid idő kérdése. Itteni beavatott körökben valószínűnek tartják, liögy az oroszok visszavonulása Eszak-és Közép-Lengyelországban a Bug folyóig közvetlen küszöbön áll. A csernovic! vonalon, Rotterdam, február 20. A Daily Mail Marmonicából a következő távirati értesítést kapta az oroszok osernovitzi visszavonulásáról: Csernovitz kiürítése rendben történt. Az oroszolk a hidakat felrobbantották s a négy láb magas hótengeren át a liegykitakon vonultak Csemovitztól északra fekvő hadá!l ásaikba. Egy orosz kozák szotnyát egy hegyszakadék közelében teljesen körülzártak, azonban a kozákok 18 halott hátrahagyásával keresztülvágták magukat és elmenekültek. Az osztrák és magyar csapatok a hegyszorosokat fatörzsekkel zárták el, ugy, hogy az oroszok csalk nagynehezen tudtak átvergődni. PRZEMYSLT KÖRÜLZÁRVA TARTJÁK Amsterdam, február 20. A Times pétervári tudósítója hosszabb cikkben számol be a kárpáti harctér eseményeiről. Alig van szó a cikkben Przemys'lröl, mindössze egy mondatban emliti, hogy az orosz seregek Przemyslt még körülzárva tartják, mégis, talán vigasztalásuk ezt a cimet adja a cikknek. Az ostromlott Przemysl. A Przemyslről szóló bevezető mondat után kénytelen rátérni a kárpáti helyzetre és — természetesen igyekezve szépíteni az eseményeiket, — ezeket irja: — Az a hir, hogy mi aggódunk Lembergért, alaptalan. Lehetséges, hogy az ellenség a harctér déli szárnyán párhuzamosan nagyobb előhaladást tett, de ennek katonai szempontból nincs nagyobb jelentősége. Az ellenség elfoglalta Bukovina egy részét, de meg kell jegyezni, hogy Bukovina nem a fontos események színhelye és az ellenség itteni előnyomulása neitn veszélyezteti a mi terveinket, vagy a mi balszárnyunk vasúti vonalait. MIÉRT UTAZOTT PAU OROSZORSZÁGBA ? Berlin, február 20. iPárisban részletek szivárogtak ki Pau tábornok oroszországi iküűidetéséhek titkos céljairól. Azt mondják, bogy a tábornok Joffre egyenes kivánságára utazik Pétervárra és onnan az orosz .főhadiszállásra, s útja a szo szoros értelmében szem leüt: személyes meggyőződést akar szerezni az orosz htadsereg állapodról és arról, 'bogy milyen katonai támogatásra számithat Franciaország az oroszok részéről. Visszatérne után Pau terjedeCimesen be fog számolni a francia fővezérnek a tapasztaltakról. GYÖRGYE MÁR NEM HARCIAS Rómából jelentik: A Triibuna munkatársa beszélt György szerb herceggel, akit a sebesülés alaposan megviselt és a'ki — az olasz lap szerint — már nem harcias, hanem azt szertné, ha a háború véget ért volna. Bulgár-görog konfliktus. Szófiából jelentik: A bolgár kormány tiltakozó jegyzéket adott át a görög kormánynak. A tiltakozás oka a görög csapatoknak a bolgár határon való összevonása. Ha vasárnapig nem történik változás, az esetben részleges mozgósítást jelentenek be. A Newyork Times harctéri tudósítója mindvégig érdékes jelentésben számol be lapjának arról a beszélgetélsről, .amelyet von Heeringen német tábornokkal .a francia harctéren nemrégen folytatott. Heeringen tábornok, a siaarbourgi győző,, volt hadügy miniszter, egyike a niélmet tábornoki kar legkiválóbb vezérmbereinek. Az angol sorkatonaságról nagyon elismerőleg nyilatkozott a tábornok. — Tapasztalt, kftünő katonák, — mondotta — de kiváltképpen a defenzívában kiválóak. De hiszen, ha nem ilyenek volnának, dicsőség lenne-e legyőzésük! Ám a franciák is kitűnően verekednek. Joffre tábornok katonához méltóan, dicséretes módon végzi roppant munkáját, .amiben Castelnau nagy segítségére van. Ami a hírszolgálatot illeti, e tókintetten neim vagyunk egészen a német hivatalos jelentésekre utálva. A ml szlkratáviró-készülékünk ugyianis felfogja az- Eiffel-torony készülékének jeleit. Heeringen nobiliisan beismerte, ihogy még ők is tanultak egyet-mást az ellenségtől, aminek hasznát látják; például az angolok ritünő példát mutatnak, hogyan kell a fedezéket jól kihasználni s ilyet késziteni. Érdekesek 'a tábornok amaz észrevétee, amelyeket a mai 'háború tanulságára vonatkozólag tett. — Például, nem hinném, hogy jövőre olyan nagy súlyt helyeznénk a várak építésére, — jegyezte meg. — Azonkívül elavultnak vélem a sáncmüvek épitésének teóriáját is. nnekelőtte szükségesnek tartottuk, hogy a sánc előtt legalább Is egy kilométernyi nyilt fér terüljön el, hogy a gyalogságnak jó „kiövése" legyen; most ép ellenkezően, a tüzérség szerepének előtérbenyomu 1 ására való tekintettel nem ez a nyilt tér a fontos, hanem inkább az ellenséges tüzérség tüzelése ellen való biztos fedezék, még annak árán is, hogy a gyalogságnak a fedezékéből csak ötven méternyire Van kilátása. Ez a távolság ugyanis elégséges; a gyalogsági rohamot ötven méternyiről biztosan föl lehet tartóztatni és ki. le'het védeni. A gyalogságnak az ellifoglalt uj pozíciójában nyomban, szinte pillanatnyi késedelem! nélkül gondoskodnia kell jó fedezékről, mert ji más k pillanatban már el kell készülve lennie a tüzérség lövéseire. A telefont és a repülőgépet ma már nem lelhet nélkülözni a modern háborúban. Az idézett lap tudósítójának arra a kérdésére: melyik hőstettet becsüli legtöbbre azok közül, almiiket eddig tudomására hoztak, a tábornok igy felélt: — Annyi hőstettről van tudomásom, liogy igazán nem tudom, melyik dicsőbb, melyik nagyobb. De mégis, ha mindent egybevetek, legjobban hatott rám azoknak a fiatul újoncoknak a viselkedése, akik, mikor legelső izben kerültek bele a leggyilkolóbb ellenséges golyózáporba: a „Deutscíh'l'and, Deutsclh land über Alles" éneklése közben rohantak meghal n i.. Hu szárlovak a csatában. Egy szegedi honvédbe szár .beszéli: A ló lrókeidő'ben is hü társa a lovasnak, de e háborús, véres napokban csak meghatottsággal lehet derék lovainkról megemlékezni. Akár hiszik, akár sem: a ló tudja, hogy mi csalóban vagyunk, ahol keményen, szívósan és erőink megfeszítésével egész az összeroskadásig harcolnunk kell. (Azt kérdik, honnan tudom én ezt'? 'Nemcsak ,én, lianem miniden egyes bajtársam tudja, mert inagyon könnyen meg lehet állapítani, hogy így van. Egynehányszor álltunk erdőben vagy szakadékban, rejtett helyeken. Lovainkról leszállva, mindenki a kantárszárat tartotta kezeiben és várta, hogy a sor ránk kerüljön, bogy megjöjjön a parancs az indulásra. Ilyenkor gyakran előfordult, hogy lövegek repültek át az erdőn és puska golyók s üvöltöztek felettünk, nekünk pedig csöndben én nyugodtan ott kellett várakozni. Az én 1 •va.m lövés, ágyúdörgés és fegyyéiikattogö után fél ráfordított a fejét és aggódva, igénk aggódva nézett rám, hog yvajjon ép és sebcsületlen maradtam-e? És minden Tmszárló ilyen, én ismerem őket. É's a rohamok! Ha a csatatéren rohamra megyünk, lovaink szüajjá, vakmerővé' válnak, Ormciimpájuk kitágul ós remeg a vágyaózó® izgalmától, a tüzes harcikedvtől; vadul prüszkölnek és> előre rohannak; nincsen szükség seim sarkantyúra, sem biztató szóra. Olyanok ilyenkor, mint a micsobelli táltosok, oly iszonyú erővel mennek az ellenségnek, hegy az egészen megbénul1. Lovaink tudják, hogy harcolnak és együtt küzdenek velünk. Néhány heves támadás és vakmerő nekirohanás alkalmával az orosz gyalogsorok közé repültünk és a krményöklü Ihuszáilkard irgalmatlan nyomatékkal kaszálta a menekülők nyakáról a szakállas fejeiket ugy, hogy azok nagy ívben mes'sze repültek. A hir telein elsápadó orosz fejekben rémültén tekintő szemek ülteik és az eltorzult szájból a nyelvek o'l'y gyorsan öl födtek ki és húzódtak vissza, mint egy megbolondult orsó; 'de a. fej nélküli test kezei' még mindig a borzasztó rémület elhárító mozdulatait végezték. És a mi lovaink az ide-oda röpködő fejek után kapkodtak, megragadták azokat és fejük lendületével hátradobták. Borzasztó Tapdaijáték! És mennyire félti a ló u gazdáját és gondoskodik róla, Én magam láttam, amint a kedves állat a nyeregből sebesülten lefordult lovasát óvatosam fogai közé vette, a kabát zsinórjainál ifogva erősen tartotta, de az elernyedő testhez hoz.zá nem .ért és a sebesültet a csata forgatagából kivonszolta, (Mondhatni: biztonságiba helyezte a huszárt. Ez neim mese! És az sem mese, hogy ami kedves .kapitányunk szürkéje égy heves ütközet alkalmával egyszerre csak őrülten a kötözőhelyre iramodott, azt 'körülfutotta és ismét eltűnt. Hirtelen ujra előrohant, izgatottan és (kétségbeesve. Az orvos a. derék lovat megismetre, ne vén szólította és a. nemes állat hátára pattant. A sízüirfee ezután az orvossal a hátán előre rohant a gyilkos forgatagba és megállott gazdája, a kapitány előtt, aki megsebesülve, ájultan feküdt a földön. A hü ló megmentette gazdája életét. Az északi ihadszintér nagy területén soksók gazdátlan, elárvult lovat lehet látni a fájdalomtól mintegy eszetlenül feli és ala nyargalni. Mi, akik ismerjük lovainkat, tudjuk, hogy azok ott cél és terv nélküli nyargalnak össze-vissza, a szeretett Itvasuk halála miatt való bánattól gyötörve. Bátor, hir, nagyszerű lovak!