Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-20 / 45. szám

4 DÉLMAGYÁROESZAG. Szeged, 1915. február 20. A blokád. (Saját tudósítónktól.) Ma február hu­szadika. Két nappal a német .blokád megkez­dése után. A csoda, amelyet naiv lelkek hivő várakozással reméltek, nem következett be. A nemetek ugyanis február tÉennyolvadi­kán neim forgatták ki a világot s'arikaiból, seim az Északi-, sem a Keleti-tengert, sem az English Chanellt, de még a Pas de Ca­laist sem. Ntem a németek telhetnek róla, hogy sok naiv embernek ezt a reményét nem vál­tották be. A naiv hivők a hibás'alk, akiik bele­beszélték magukba ezt a .reményt. Sőt feb­ruár tizennyolcadikán iseirn'mi különös sem történt, haosa'k nem; az, hogy a tengereken, Anglia jóvoltából megszaporodtak ai mino­res genti'um tengeri- -hatalmak lobogói: a hol­land, svéd és dán. Iclbogók. És történt az, hogy nincs brit, francia és orosz lobogó az angol kikötőkben, holott február .18. előtt ezé­két a lobogókat olyan büszkén lengette 'az entente hazugságok szele, sőt orkánja. Ezek a lobogók most megbújtak, sőt egészen el­tűntek, jcib'b idők járását várva. Ez. már egymagában is a német blokád szimbolikus győzelmé. Amint győzelem az is, hogy két nap óta egyetlen angol hájó sem érkezett Hollandia legnagyobb kikötőjébe, Rotterdamba, amint győzelem, a német blo­kád győzelme az is, hogy a dán és norvég gőzösök legénysége nem akar elindulni An­gliába. Az ilyen látszólag apró győzelmek a magáik összességéiben igenis árról tanús­kodnak, mennyire effektív a németek tengeri blokádja. A németek nem azt Ígérték, amit sokán vártak, hogy február tizennyolcadi­kán légbe fogják röpíteni, vagy a viz alá sülyeszteni az csszes angol hajókat, ök csak azt ígérték, Ihogy azon a bizonyos napon meg fog kezdődni a — blokád. Értsünk szót: megkezdődni. De nam helyezték kilátásba azt, 'hogy a hirdetett blokád még aznap be is fog fejeződni. Mert mindenesetre befeje­ződött volna, ha egy nap alatt tönkre tudták volna tenni az összes angol hadi- ék keres­kedelmi hajókat. Ellenben ben\e volt a né­met blokád progr'almjában, hogy ott, ahol é's akkor, amikor, bár,mi -néven nevezendő angol hajót tönkretenni módjukban áll;, hát tönkre­teszik. És — hogy a forrás hit-élességéihez kétség ne férjen: az angol Times közli, 'hogy február 18-án egy német tengeralattjáró na­szád az északi francia- tengerpart mentén el­.sülyesztette a Dulmch nevü angol szénszál­litó hajót, in'a pedig ugyanott: a Cap d'Anti­férnél öt másik angol hajót fúrtak fenékbe a német tengeralattjáróik. Ezt Ígérték a németek é's neim többet. Azaz mégis többet ígértek, d-e a híajók számát illetően. Dekát Ina jól akarunk lakni, nem egyszerre tömünk minden fogást a szánkba. Először jön az izelitő, azután kanál'ankint és f'al'atonkint folyik az étkezés. Ízelítőt mái­kapta k az angolok a blokádból, a sz'agábói pedig jutott a franciáknak is, mivelhogy az említett hajók elsüllyesztése ép ,a francia ten­gerparton történt. Jön azután még majd több is. Hogy a német blokád kudarccal végződ­jék, az teljességgel kizárt dolog. Neim azért, -mert isimerjük a németeket, akikről tudjuk, hogy nem szoktak hangzatos szavaikkal do­bálózni és nem is azért mondjuk, nsintíva azt hinnők, hogy ezentúl nem f-og egyetlenegy amerikai vagy más semleges hiajó élelmi­szerekkel és hadi árukkal angol kikötőbe fut­hatni, vagy, hogy egyáltalán -lehetetlenné lesz téve, hogy az angolok átszállitih'assá'k •„jól kiképzett önkénteseiket" a flandriai és a francia harctérre. Kudarcról akkor lehet­ne szó, ha a németeknék egyetlenegy angol hajónak sem sikerülne elvágni az útját. De máris sikerült, nem is egyet, hianem sokat. Még mielőtt ki lett mondva a blokád. A logi­ka rendje már most, hogy a kimondott blo­kád idején még nagyobbak legyének a né­metek sikerei. Minden egyes csapatszállító hajónak az elsiilyesztése fölér egy-egy kisebb fajtájú lö­vészároklkirc győzelmével. Néhány német .harcos, amennyi egy tengeralattjáró legény­sége, száz meg száz angol katonát fog harc­képtelenné tenni, mert bizony harckép telének lesznek az-ok az -angol „önkéntesek", akiket elnyel a csatorna hullámsír ja. A lövészárok­ban egy-enilő számú erőt kell egymással szent­be állítani, a tengeren „azonban máskép lesz. És azután vegyük csia'k, micsoda konsterná­ciót fog kelteni egy-két ilyen csapatszállító hajónak az elsülyesztése azoknak az ango­loknak a körében, akiket eddig is csiak s'ip­pal-dobbal, hogy ne mondjuk, kötéllel lehe­tett önkén leseknek verbuválni. A tengeri blo­kád tehát mindenképpen megkönnyíti a né­meteknek a szárazföldi hadviselést is és ezért rtem végződhetik a blokád német kudarc­cal. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy mi­csoda zavart és fennakadást fog okozni An­gliának most mennyiség tekintetében fokozott igényű élelmezésének a német blokád. Przemysl első ostromából Egy orosz tiszt, aki a minap került a kárpáti harcokban fogságunkba, Przemysl első ostromáról, mélynek maga is. -részese volt, azt beszeli, hogy a Przemyslt körülzáró orosz seregnek eleinte nem Rad'ko Dimitriev. hanem Stserbatov vezérőrnagy volt a pa­rancsnoka. Egy alkalommal azt ihitlták, bogy bevették a vár egyik vedőerődjét, de azután kitűnt, ho-gy az csak álvédőerőd volt. -Ugyan­ott megjelent ak-okr egy osztrák tiszt és elki­áltotta. magát: —- Aknamező fölött állótok, vagy adjá­tok meg ima .gatoltait, vagy a levegőbe röpül­tök! Az egész csapat lerakta a fegyvert. Az ó-naptár szerinti szeptember 28-ára elrendelte Stserbatov 'a vár elleni nagy ostro­mot. Erre mi tiszteik — beszéli a fogoly — ö-sszeálloittunk -és testületileg kértük meg ez­redese ink-eít, ih-cgy halasszák el Przemyrí os­tromát, mivel az még nem érett- meg az os­tromra. Elhalasztották, de csak egy napra, mert másnap újból elrendelték. 24-én délután engem járőrbe küldtek, Ihogy kikémleljem, hol lehetne észrevétlenül .megközelíteni a, vá­rat. 'Mikor visszatérteim, minden század ik-a­not-t néhány drótvágó ollót. A 9., 10., 11. és 12. hadtestből v.al-ó embereinket este Sorakoztat­nunk kélltítt és esküjükre emlékeztetnünk, hogy hátrálni nem szalba.d és liogy nem lé­tezik más, mint Előre! -Az én ezredem, -a 75. számú, hadosztályt.artaílók maradt. Éjfélikor megjött a parancs, hogy reggel 3 óraikor megkezdődik -a rab a-m. iA tartalékot beáíliltottn'k a -najvonaliba. Az én ezredem Pakaszczból-vonult -elő és óráik hosszat -állott egy erdőcskében -shrapnelltüz aliátt. tőlem jobbra a 10. hadosztály többi rósz-e. Balról a 60. tartalék-had osztály, amely hurrával in­dult- el .állásából. (Mi zajtalanul, e.gy lövés nékül meneteltünk, tüzérségünk is néma volt. Amikor már eleget futottunk, m-egállottunk, hogy lélekzetet vegyünk. Azután uíjlbél ímen­tünlkí előre, sók vonalban egymás mögött. Én a második vonalban voltam. A 60. 'tartalék­hadosztály hurrája elárult bennünket és a vár fényszórói és világító pisztolyai játsza­doztak minduntalan fejünk fölött. Az úttest alatt aknamezők voltak elrejtve, amelyek felrobbantak. Mind-en robbanás után szól­sz aggatott katonák ordítása és jajgatása hal­latszott. Egész csapatokait temetett el egy-egy robbanás. Én olyan voltaim, mintha részeg lettem volna, a fáradalmaktól elcsigázva, mert három nap, három éj nem. aludtunk, mindig csak ástunk és ástunk 'embereimmel. Ha most minderre visszagondolok, magam is elcsodálkozom, honnan vettük a bátorságot. Akkor esalki egy gonddlat töltötte el egész va­llómat: Előre, -előre! Revolverrel hajtottam legénységemet a tüzet okádó pokolba. Már átvágtuk volt az első drótakadályo­kat és már csak 40—-50 lépésnyire voltunk a Ivartól, amikor -az egyik oldalsáncból ig-ollyót kaptam a karomba. Mi történt azután, -azt nem tudom, azt azonban (biztosra álütbatom, hogy csak ennék -a Siedlieshára init-ézett' ro­hamnak az összeomlása után lett- Radlko Di­mitriev a Przemyslt ostromló hadsereg fő­parancsnoka. A hadtest-felefonosztagná! Rcda IleKla oitt törtónt látogatását a Neue F-rem Presseben igy irja le: Az iskolateremi hangos, nyo'lic telefondrót a frontról és kettő hátulról, itt fut össze. A hadtest-telefonosat ag a harcvonal- minden po-nltjával, a körlet -összes csapat-parancsno­kaival ós intézetéihveT, azonkívül a hadswneg­főparanjcsnokisággal, Bécsen el és Budapesttel telefaniee és távirati érintkezhetik. Itt Ifút­nak öslsze az ütközetekről szóló jelentések, ide érkeznek be a szomszéd hadtesteknek az ér­tösitése-i, almi különösen ilyen hegyvidéken, mint ez, fölötte fontos. Az egyik készülék ép­pen a rajiv-rmal -egy veszélyeztetett pontjaival v-ara összekötve és a Ikagyló't néhány pillana­tig a fülemhez tarthatom. Antit hallok, az az ütközet zaja: géppuskák kattogása, vezény­szavaik, íáigyiulcVégekn-ek rövid időközökben való zizegóse és dörgése. „Jobbról messze! Balról közel!" hallható köaben-közlben, majd: „Nagy-szerű"! most. a kellős közepén vagy­tok!" Egy gyalogos tiszt tüzm-eg fi gye lése n tüzérség számára. — Hadi eszköz, mondja egy százados, tá­mogató a vezetésben, ami nélkül el sem tud­juk a hadvezetést képzelni. iA távbeszélők jclbban működnek, mint reméltük. Ha a Ihad­teistparaniasnokság, vaigy a csapatok meigvá1!­tozitaltjálk állásukat? a telefonosok az utolsók a régi és az -elsők az uj állásiban. Szándék' ­rongálásnak ínég nem voltunk kitéve és a hó sem okozott- még zavart. Egyetlen ellensé­günk a saját trónunk. Kora reggeltől be a késő éjszakába szün­telenül f-olyilk a mimika. Reggel öt órakor jönnek a helyzetjelentéseik, este nyolc felé lanyhul a forgalom, éjjel két órákor pedig cakneim teljéén -mogzünik, díe azért minden készüléknél állandóan ott ül valaki. -Nehogy azt higyjo valaki, hogy a telefo­nos' szolgál hit -veszélytelen. Tegnap egy osz­tag vezetéket épített előre felé. Egy házikó­ban főzött magának, majd a metsző szél elő! egy pajta mögött keresett menedéket. Ebben a pillanatban csapott le ogy gránát az építés helyén. Véletlen szerencse, ihogy ép nem dol­goztaik a helyükön. Egy emberük mindazál­tal elesett, 'de — a saját vigyázatlansága folytán. Hogy jobban védekezzék a hideg el­len, a saját csukaszürke köpönyege fölé rá­húzta egy elesett orosz köpönyegét és abban mászott föl egy sürgönypóznára. Egy népfel­kelőnk ellenséges járőrnek nézte, aki el alkar­ja pusztítani a vezetékünket és 500 lépésről lelőtte. Mint- a hadsereg minden alakulatának, a luidtest-ltolefonosztagoku-ak is megvannak a maga hősei, iA Volima-mwjorban a San .mentén ltud­nik mellett ogy telefonos állott a készüléknél inig kint -a -miiéink az elelnséges túlerő követ­keztéiben éjjel elvonultak. Mikor megkezdte a szolgálatot, azt kapta parancsba: kitartani! És ő kitartott- a-ko-r iis, amikor észrevette, bogy az izgalom hevében ő róla inegfeledkez-

Next

/
Thumbnails
Contents