Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-20 / 45. szám

Szegied, 1915. február 20. DÉLA1AGYARORSZA9. Hol lesz a döntés? Melyik állam fog leghamarabb letörni. Künn Lipót ezredes erről a következőket irja Bécsből: Hol lesz a döntés? Melyik állam fog leghamarább letörni? Ez a dolgok mai állásában a legfontosabb két kérdés. Ahogyan most állanak a dolgok, közelifekvő az a végső következtetés, "hogy a leghamarább ott várható a nagy döntő, ahol mozgó háboru folyik. Ez most különösen a Kárpátokra és Bukovinára vonatkozik. Ha az oroszok itt döntő vereséget szenvednek, az magától értetődően kihatással lesz az egész lengyel h arcvonalra. Azzal azután a hadjárat egyik fontos fázisa érne véget. Hogy azzal azonban magának a hadjáratnak is végé lenne, az alig állitható. Az oroszok ugyanis b'roda'limuk óriási kiterjedése folytán nem nyújtanák támadási lehetőséget ütőerük elvágására és igy még sokáig 'húzhatják a háborút. Másképp állunk azonban Franciaországgal. Megkockáztatható annak a véleménynek a kimondása, hogy Franciaország lesz az első állam, mély előbb vagy utóbb le fog törni. A kölcsönös erclhatalmi eszközök mérlegelése veztet bennünket erre a következtetésre. Eddig azért tarthatta magát a francia front, mert jobb szárnyának a Belfort—Tóul i—Verdim erődrendszerében erős támasztéjka van, a front többi részére és a bal szárnyára pedig hatalimias •erőrezervoir Páris, mert pótlást kaphat a belga és az angol had-, seregtől, a tengeren való szabadsága pedig lehetővé tette, hogy csapatokhoz és hadianyaghoz jusson, éltette továbbá az orosz segítségben való remény, melyet angol részről is rmodig uijból és újból élesztgetnek. Ezzel szemben óriásként áll az egységes német front, mely élő vasgyürüként merede ,zi'k a francia front előtt, bár nem támaszkodni atik véderődrendszerre. A németek lakosságuk nagy 'számánál, csodálatos és n'agyszabásu szervezettségüknél még mindig rendelkeznek uj, katonailag kiképzett és intelligens emberanyag fölött, amely, ez pedig a legfontosabb, kemény hadegységeket (zászlóaljákat, ezredeket, hadosztályokat, hadtesteket) tud a harcvonalba dobni. Tisztek és törzkarok nélkül a katonák olyainok, mlint a viz, amely elszivárog 'a homokban. A német hadseregnek nincs 'szüksége buzdításokra, mert büszke jelszava: Kitartunk! Az erkölcsi tényezők messze felülmúlják a franciákéit. Pénzügyi eszközök dolgában az a helyzet, hogy Franciaországnak lesz pénze a hadviseléshez, de Németország sem fog kifogyni belőle. Érdemes lesz még a francia katonák lelkivilágába is egy pillantást vetnünk. Hazaszeretet és hadi erényeket persze fel kell tételeznünk róluk. A katonai léleknek szüksége van egy messziről látható, erős tám'aszra, mint a borostyánnak az erős tölgyre. A francia katona számára ki a haz'a reprezentánst, az állami feje: Poincaré ur? Az egy 'frakkos, cilinderes ur, akiért a ká'tona .,s:e.m(mit sem érez éjs nem js érezhet, aki a katonára nézve semmit sem jelent. Érezhet valamit a hadvezére iránt, aki győzelemre vezeti. Azonban sikerült-e ez Joffre urnák? . Ezzel szemben a német, az osztrák és a magyar katona feltekint a legfőbb hadurára, hazája első katonájára: császárára és királyára. Utolsó csepp vérükig küzdenek értük. Tudják, kiért harcolnak éls kiért véreznek — erre pedig a katonai léleknek szüksége van. A legifjabb .franjeia évfolyamoknak, csaknem gyermekeknek a sorba állitás'a, jajkiáltást váltott ki a francia anyákból. A hatalmon lévők ugyan el tudták ezt még fojtani, de azért a fájdalom tovább él, ki fog tör'ni és hallatszani fog az egész francia földön ... , Szenteljünk most egy szót az angol segítségnek is. Ha az a szárazföldön abszolúte nem is ,volt nagy, mégis van relativ jelentősége. Az angolok háromszázezer embere megnyújtotta, /megerősítette és tartotta a franciák ész'a'ki szárnyát. További erők indulóban vannak. Anélkül, hogy ezeknek a „gyorsfornaió" csapatokfiiak katonai méltánylásába belebocsátkoznánk, többet nem lehet töltik kívánni, mint ahogy betömik a támadt réseket. Kérdés azonban, micsoda hatással lesz a német bolkád az angolok csapatszállitására? Alig hisszük, hogy Németország csak tengeralattjáróira és léghajóira akar támaszkodni. Nagyon könnyen hihető, hogy az egész német tengeri haderő fog működésbe lépni. Nagy tét, de az angoloknak még többet kell" kockáztatni ok. Angliának ,a hajóhada a mindene. Ha az megsemmisül, vagy csak súlyos veszteségeket 'is szenved, akkor Anglia világhatalmának vége. Ellenben, ha Németország e! is veszti hajóhadát, a szárazföldön még mérhetetlen erő áll rendelkezésére. Azonban a német tengerészet elég bizonyságát szolgáltatta bátorságának, amint bebizonyosodott az is, hogy a némtet h'ajők tüzérsége sokkal jobb, mint az angoloké. Az előzmények után az angolok aligíhh ringathatják magukat abban tévhitben, hogy az e'gész tengeri ütközet egyszerű céllövészet lesz az ő részükről. Fontos erkölcsi momentum az is, hogy az angol flotta — ép, mért mint említettük: Angliának imíindene — nem fog tulsok'at kockáztatni .akarni. Ez már magában is nagy hátrány, mig a német flottát illetően mindenki meg .lehet arról győződve, hogy ha kell, feláldozza utolsó .tengerészét és utolsó hajóágyuját is. Akármint is lész a dolog, az bizonyos, hogy simán nem fog végbemehetni az angol cs'apat- és badianyagszállitás. harcterek áttekintése. Bécs, február 17. A világháborúnak elmíult egy fél esztendeje. Nugaton a harc megmerevedett a lövészárkokban és csak itt-ott éled fel, mint valami villaimo's áram által uj, rövid életre, azután ismét megmerevedik. Az Északi-tengertől a semleges Svájcig vékony vonalban állanak egymással szemben az ellenségek. Átkaroló vagy bekerítő mozdulatok ki vannak zárva, a hadi művészet csak korlátolt térre 'szorítkozik, meg kell elégednie áttörési kísérletekkel. Eddig azonban bármely részről történt ilyen kísérlet, egy áttörés sem sikerült. Legföljebb egy frontrésznek némi benyomását vagy visszaszorítását eredményezte. Meddig fog a látszólagos egyensúlynak ez az állapota tartani? Hagyjuk egyelőre ezt a kérdést felelet nélkül és elégedjünk meg annak a megállapitúsá'val, hogy mindkét ellenség helyhez rögzítette magát. Tekintsünk azonban kelet felé. Ott egész más képet látunk. Kelet-Poroszországban megint sikertelenül (ha még csak az volna!) rohant egy orosz hadseregcsoport a Mazuritavak ominozus vidékére. Orosz-Lengyelországban hasonlít a helyzet a nyugatihoz. Száz meg száz kilométer hosszú lövészárkokban feküsznek egymással szemben, csaknem mell mell ellen az ellenséges katonák. Itt is mintegy lesröfolták magukat az ellenségek. Persze a mi sróíunk és a németeké keményebb acélból való és miként általában, ugy nyugaton, mint itt keleten is ellenségeinket mi szögeztük oda és igy már a mechnika törvényei alapján is hátrányban vannak. Ez az állapot Nyugat-Gatíciálmn a Dunajec mentén folytatódik. A Kárpátoknál azonban ez a front nyugatról keletre elhajlik. Itt a természetnek van rá gondja, hogy egy kis változatosságot nyújtson. A völgyek csaknem mind északról délnek dűlnek és azokat a megközelítő utakat foglalják magukban, a melyek magától értetődő mozgási vonalakui kínálkoznak az ellenségnek. A hadmiiveletck tehát észak-déli és fordított irányban folynak le. Habár a begyimagaslatok nem is képeznek legyőzhetetlen akadályokat — nehéznek elég nehezek — a gyalogság számára. mégis minden szoros az őt körülvevő magaslatokkal önmagában képez egy-egy csatateret. A sok szakadéka hegyvidék nern nyújt ugy teret hosszú, összefüggő lövészárkok számára, mint a többi harctereken. Igaz. hogy itt is folyik lövészáro'k-lharc, ámde ez területileg nagyon is korlátolt és igy nem vehet fel olyan tartós jelleget, mint másutt. A hadművészetnek tehát itt bőségesebb tér kínálkozik. Világos azonban, hogy az ilyen zárt csatatéren lefolyó események a szomszéd áiiásokban is éreztetik visszahatásukat. Ha például az egyik szórókból kivetik az ellenséget, akkor a vele szomszédos csapatok oldalíámadásoknak lehetnének kitéve, tehát ők is visszavonulnak. Ez magyarázza meg a kárpáti harcoknak eddig észlelt ide-odaiiullámzását. Az oroszokat az utolsó időben általában a hegygerinctől, északra szorítottuk vissza. A szövetségesek energikus, amellett tervszerű működése szép perspektívát nyújt a közel jövőbe. ...... A Kárpátokban folyó hadműveleteinkkel összefügg offenzivánk a Bukovinában, amely eddig szép sikerre! járt. Ez főleg azért sokat igérö, mivel az oroszokat a legérzékenyebb pontjukon: a hátunkon érinti. Ebből származhatnak a Lemberg kiürítéséről szóió hírek is. Amennyiben ez csakugyan megtörtént, abból nem szabad arra következtetnünk, mintha az oroszok Lemberget föladták volna, hanem' csak azt, hogy az oroszok a Lemberg területén rendelkezésükre álló erőket összevonták, hogy a kárpáti, illetve a bukovinai harcokba dobják azokat. Majd csak akkor, amikor az itt működő orosz seregeket megvertük, lehet szó Lemberg fel adásáról és a megszállott országrészek kiürítéséről.