Délmagyarország, 1915. február (4. évfolyam, 29-52. szám)

1915-02-19 / 44. szám

Szeged, 1915. február 21. DULMAGYARQBSZAG, 5 Bobrinszky ukáza és Románia. Brassói munkatársunk irja: A bukaresti lapok élénken foglalkoznak a legutóbbi buko­vinai eseményekkel, de különösen szenvedé­lyes (hangon kommentálják Bobriszky gróf legutóbbi nyelv-rendeletét. Bobrinszky január 21-én hagyta el Csernovicot és elutazásával egyidejűleg az alábbi orosz nyelven megje­lent ukázt adta ki: 1. Bukovina számára a mai naptól kezd­ve, az egyedüli (hivatalos nyelv az orosz; mindenféle beadványt és Írásbeli utasítást, csak orosz nyelven lehet adni. 2. A mai naptól kezdve Bukovinában csak olyan újságok engedélyezhetők, ame­lyek orosz nyelven jelennek meg. 3. Az összes fennálló politikai egyesüle­teket a mai napon feloszlatom. 4. Tilos kávéházakban vagy .más nyilvá­nos helyeken politizálni, különösen tilos azok­ban a háborúról beszélni. Aki ez ellen a ren­delet ellen vét, haditörvényszék elé állítta­tik. Ez a rendelet Bukovina román lakos­sága körében nagy elkeseredést keltett. Ed­dig ugyanis az orosz hatóságok a megszállott vidéken a román nyelvet, mint országnyelvet ismerték el és a hivatalokban megengedték a használatát. Az oroszok első bukovinai in­váziójának idején ezt kifejezetten kijelentet­ték és1 tényleg Csernovic polgármesterei a ro­mán és az orosz nyelvet használták hivatalos irataikban. Bobrinszky ukáza után pedig a bukaresti és jassy-i román újságok 'behoza­talát szigorúan megakadályozták s (azok, aki­ket román újság becsempészésén értek, nem­csak drákói büntetést kaptak, de még kegyet­lenkedtek is velük. Egy romián például, akit Burdujeninél .megcsíptek, a kázokok halálra korbácsolták. Az ilyen esetek természetesen kinos ha­tást gyakoroltak a bukaresti sajtóra. Az ösz­szes lapok, élükön a russzofil „AdeveruT'-lal erősen támadják az orosz rendszert és hang­súlyozzák, hogy ezzel a módszerrel Orosz­ország végleg elveszíti Romániát. Az oroszok felszerelése. A foe-lvolk iren különbözően vannak fel­szerelve. Ha a. sereg jebíb is. mint vártuk — az orosz intenrlatura lopásairól való hirek méarsem alaptalanok. Amikor közvetlen eerv­má sutámban a lerellentétesebb ítéleteket 'halljuk a. ©ár hadseregéről, nem szabad meo­feledkeznünk a birodalom óriási- méreteiről. Krautwald altábornagy a minap hangsú­lyozta. ihogy az oroszok lábelije. oaierv, pu­ha, szén csizmáik és a szŐTimesiokáik különö­sen felkeltik csapataink irigységét. Amellett azonban elég sok ezred, melynek legénysége puskáját és patrantálskáját zsinegen hordja és a hadsereg legnagyobb részének nincs más fehérneműje, mint ami a testén van. A kár­páti fronton álló csapatok kitűnő felszerelé­snek. Egy lövészdandár, melyinek a számát nem jegyeztem meg és a sebastonoli 13. had­osztály áll itt. Tehát a gazdag Krímből való legénység. Az ottani gyárosok gyűjtést ren­deztek és házi ezredeiknek vatták köpenye­geiket és posztó csizmákat ajándékoztak. Azonban ezek a jobb csapattestek is erészen tetvesek. Addig hordják a fehérneműi őket, amig uj szeretetadományok érkeznek — a legközelebbi sátoros ünnepen. Az orosz tisztek. Csaknem az összes foglyok elitélőleg nyi­latkoznak tisztjeikről. A visszavonulásoknál a tisztek mindig elül szaladnak, az előnyo­muláisoknál pedig hátul tartózkodnak, miköz­ben a legénységet revolverekkel kergetik előre. Pálinkáznak, iitik-verik a katonáikat, megvesztegethetőek és tudatlanok. — A századosunk, mondja az egyik, né­zi, nézegeti a térképet, ide-oda forgatja és ha aztán zsebre vágja, ismét csak nem tudja, bol vagyunk. Ezeket az adatokat persze nem szabait készpénznek vénünk, mert a foglyok ageret­nek olyanokat mondani, ami a mi tetszésünk­kel találkozik. Hűtlenségüket és esküszegé­üket akarják 'lehetőleg szépíteni. Orosz tisz­teknek római hősiességre vallóé példáit is hallottam. Felsővizköznél az egyik tiszt, mi­után katonánk lefegyverezte, előhúzta még a bicskáját és azzal vagdalkozott maga körül. Egy másik alkalommal két járőr találkozott •egymással. Az orosz hadnagy kiragadta egy honvéd huszárunk kezéből a karabélyát. Amint a huszár puszta kézzel ott állott, meg­pofozta a hadnagyot. Erre a tiszit leült, ké­nyekben tört ki és — agyonlőtte magát. Olaszország. Kóma, február közepe. Hogyan oszlott szét az cl/asz kamara de­cemberben, még emlékezetben van.. Arány­lag nyugodt tárgyalások után nemcsak, bi­zalmat szavazott. Salandra miniszterelnök­nek, hanem teljhatalmat is adott neki, liogy a külügyekben a saját belátása szerint cselre kedhesisék. ,A kormány a maga részéről meg­ígérte, liogy egyetlen törekvése az lesz, hogy Olaszország érdekeit és „jogos kívánságait" szem előtt tartsa és hogy csalk addig inarad­meg semlegesnék, amig uj események arra nem kényszerítik Olaszországot, hogy ebből a semlegességéből kilépjen. Ily események a hivatalos szerint nem fordultak elő. A Török­országgal való feszültség a Hodeid a-epizód elintézése után megszűnt és nem Ihiat már a háborúra izgatóknak a Szuez-csatorna elzá­rására vonatkozó ráuratatá'sa sem. Végül az olaszokat különösképpen érdeklő keleti harc­téréül sem történtek olyan események, ame­lyek Olaszországot arra bírnák, hogy külpo­litikáján az izgatók szájaizének megfelelően változtasson. Tovább folyik azonban a fran­cia, (belga és- franko-román képviselőknek.és küldöncöknek olaszországi utazása és izga­tása, ami a népet és a műveltebb köröket is­már a forrpontig bevitette és Olaszországot minden áron. ele igazán „minden áron" ama akarják bírni, hogy szövetségesei ellen va­ló háborúba belerántsák. Szintúgy tovább folynak Londonból, Parisból és Pétervárról Rómába irányított részint hízelgő, -részint fe­nyegetődző csábítások. íMeg kell állapi tanunk azt a tényt, hogy bár nem -fordult elő oly esemény, mely a kor­mányt leszorítaná régi .ösvényéről, de nem csillapodott le a. pántok hangulata az ország­ban. Jól értsük: a pártok és nem az ország hangulata. iMaga ia 'dolgozó.ország nyugal­mat és békés- munkára való alkalmat kíván, az ,észak-olaszországi nagyipar, amely szen­ved a háború alatt — bár bizonyos elemek a Francia- -és Angolónszágba váló tömeg­szál litások révén ugyancsak keresnek, — a délvidéki gazldák, akik déli gyümölcsük kivi­telére vannak utalva, mit sem kívánnak job­ban, mint a békét és ép ugy gondolkoznak azok a politikusok is, akik még megőriztek valamelyest tárgyilagosságukból. Viszont azonban nagyon is ismeretes dolog, Ihogy a román országokban gyakran nem a higgadt többség a döntő, hanem az izgató ikseíbbség, amely demagóg pátoszával .és- szép gesztusok­kal magávial ragadja a tömeget. Ilyenek a vi­szonyok azon a napon, .amikor az olasz ka­mara ismét összeül. Mi fog az általános érdeklődés előterében állani azt nem kell ismételnünk. Részint a háború részint elemi csapások — földrengés — miatt a (belső helyzet ne.m olyan ki elégítő, mint má& években. Az angol flottazár által előidézett gabonahiány, a máskor külföldről behozott nyersanyagok hiánya, ami oly sú­lyosan érinti ;az ipart, a munkástömegeknek a hadviselő államokból való visszaözönlése, a tömeges munkátlanság, mind olyan dolgok, amelyeik a parlamentet ,a legsürgősebben fogják fogllalkoztani. Igaz, bogy a Giornale d'Italia, ez az annyira /befolyásos' olasz lap mindezeket csak bagatell dolgoknak nevezi. „Ami a legfőbb -ezekben a. tragikus órákban, azt Ariosto szavai foglalják magukban" és a lap idézi ennek a költőnek azt a versét, •amely Itália szolgalélküségét és az idegen népektől való félelmét ostorozza. Ezek mellett a bagatell ügyek mellett egy parlamenti kérdés is aktuális lesz. Tart­hatni fogja-e magát Salandra kormányai Mióta Giolitti a semlegességről szóló okos levelével annyi port kavart föl, szó van a kormányválság lehetőségéről, Ninc® azonban egyetlenegy tényállás sem, mely ezt indokolt­tá tehetné. Az ország legbefolyásosabb és leg­mértékadóbb politikusa ma Giolitti, akihez ha az események fejlődése őt ismét az állam­szükség esetén nemcsak solk elenfele, de sze­mélyes ellensége is csatlakoznék, ö pedig be­ha valami nagy veszély ismét a kormány­zat élére állítaná, ő csak a kényszer­nek engedne. Ö csak az ország érdekében tenné azt és a monarchia érdekében, amely­nek Giolitti, mint a piernoutiak általában olyan mélységes tisztelője. -A savoyai ház iránti hűségéből következik, hogy az egye­sült forradalmi és nacionatisztikus elemek támadásával szemben támogatja a kormányt, lévén ezekneík részint nyíltan bevallott, ré­szint titkos céljuk a köztársaság felállítása. Kétségtelen tehát, hogy mindjárt a ka­mara megnyitása után az egyesült háborús pártiak közös támadást fognak intézni a kor­mány ellen. Akár interpellációk utján, ame­lyekre a kormány aligha fog felelni, akár va­lamely más módon. A dolgok mai álifása mel­lett a kormány azt fogja válaszolni, amit de­cemberben, bogy semmi olyas nem követke­zett be, ami Olaszországot álláspontjának a megváltoztatására indíthatná. Erre a kama­ra előreláthatóan nagy többséggel isimét bi­zalmat szavaz Salaudráiniak, mivel az intei­vencionisták — az egyesült- háborús pártiak — minden lármájukkal is alig száz szavaza­tot hozhatnak össze a parlamentben. Mindezek, ellenére azonban ne ringassuk magunkat abban az ábrándban, Ihogy Olasz­ország föltétlenül és minden áron megtartja semlegességét. Nem szabad, figyelmein kívül hagynunk, bogy az összes olasz politikusban, a 1 eghigadtabalkban is és azokban is, akik a hánmasszövétség leghívebb barátjai közé tar­toztak és- tartoznak, ímeggyökeredzstt az. a meggyőződés, bogy a jelen eseményekből nem kerülhet ki Olaszország nyereség nélkül. Az olasz politikusok mind, ki-vétel és kü­lömbsóg nélkül, az őszes olaszok az elsőtől' az utolsóig azonban nem Nizza, Savoya, Tunisz Vendéglőben KÁVÉHÁZBAN Főszerkereskedésben mindenütt kérjen határozottan SZT. ISTVÁN: ÓVAKODJÉK • Csemegeuzletben dUpSaEIialáfaSÖ P *** UTÁNZATOKTÓL II

Next

/
Thumbnails
Contents