Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-13 / 12. szám

Szeged, 1915. január 13. DÉLMAG YARORSZÁ.G. 3 tábornok olyan visszavonulást produkált, a mely fényesebb 'volt az elönyomúlásnál is; ugy tűnt el. mint egy (kísértet, nem hagyott hátra sem ágyút, sem fegyvert, még egy töl­tényt se és alig veszített embert. Október 20-án az orosz lovasság felderítő útra ment, de alig haladtak 30 km.-nyire előre, vissza kellett íordiulniok, mert egyáltalán nem bírták az ellenséget megközelíteni. Igy aztán elkés­tek attól, hogy a németek 'visszavonulását el­vágják. Nikoláj nagyherceg vezérkara egy dara­big azt remélte, hogy be fogják keríteni a né­met sereget. Ugyanis nemcsak Varsó alatt vontak össze csapatokat az oroszok, hanem Lovicnal is 20,000 főnyi lovasság állott a né­metekkel szemben. Itt igyekeztek arcvonalu­kat annyira meghosszabbítani, hogy IMorgen tábornok egyetlen visszavonulási lehetőségét meghiúsíthassák. A németek azonban résen voltak és kivágták magukat a körülkerítés ve­szélyéből. A német haditerv nerti sikerült, de en­nek oka inkább a tartós esőzés és a rossz utak. mint az orosz stratégia. Kezdetben Var­só körül 120.000 orosz táborozott, de később 400,000 emberre emelkedett a számuk. A bukovinai Kárpátok lakói, — Utazás a huculok falvain keresztül. — Dr. Alván Cramer, egyetemi magántanár tollából a Berliner Tageblatt a következő cik­ket közli: A nyugat-galíciai harctérről bezámoló jelentésekben gyakran szó volt a huculokról. A Kárpátoknak ezen rutén lakói régtől mint kormányhü néptörzs ismereteseik. Kiandl csérnovitm tanár, legjobb huicul-iíinierőnk már évekkel ezelőtt azt mondta: „A császár iránt ez a nép [föltétlen .hódolattal viseltetik. Oly rendelkezések, amelyek az ő fülfogásuk­kal ellenkeznek, rendszerint azt a. hitet kel­tik közöttük, hogy a,zok a császár akarata és tudta nélkül .bocsáttattak ki. ,A hueul szive­sen katonáskodik." Most ezek a huculok, akik­nek a földjén nem rég átutaztam, saját sza­kállukra gueriUa-harcot inditattak Bukovi­nában az oroszok ellen és mint az összes hegyszorosok kiváló .ismerői kitűnő szolgála­tot tesznek az államnak. Ennek a néprajzi és erkölcsi szempont­hói fölötte sajátságos néptörzsnek a neve ro­mán és. rablót jelent. Érthető okokból téliát a huculok ezt a nevet becsmérlő névnek te­kintik. Ök maguk vagy keresztényeknek, vagy opryszkíknek nevezik magukat. Ez az utóbbi elnevezés talán a nemes íxibló kifeje­zéssel fordítható. Nyelvük rutén dialektus, melyet megért minden lengyel azon kevés szó kivételével, amit a románból vettek és amelyek főleg az állat- és tejgazdaságra vo­natkoznak. A tudósi nyelvkutatók persze nem elégedtek meg ennek a. szónak a románból való etimologiai származtatásával, nem tet­szett nekik ez a rabló-magyarázat és kun szókat véltek ebben a nyelvjárásban fölfedez­ni. Föltették, hogy a hucul név a kunból szár­mazik, annyival inkább, mivel a kunok gu­coknak vagy ucoknak nevezték magukat. Mások még tovább mentek és a buciitokban a szkíták egyenes leszármazóit látták. Sőt vannak olyan kutatók is, akik azt állítják, hogy a huculok a rómaiak leszármazottai. Kolomea és Kvty helységek ugyanis állító­lag- a rómaiak számüzotési helyei voltak. Né­melyek szerint ebben a római Szibériában töltötte Ovidius élete utolsó éveit. A huculok életében a legnagyobb szere­pet a szerelem játssza. (Egy szép nő nekik a legmagasabb, ami után a nyomorult ember­nek e földtekén való rövid zairándokolása alatt törekedni érdemes. A szerelmes hucul számára nincs elég erős törvény, vagy elég nagy akadály, mely a szerelmeséhez vezető utat elzárhatná. Még ha ez a. szerelmese a — saját leánya is. __ A JStrmdberg iskolájából való nőgyűlölő a huculok közt való rövid tartózkodás után bizonyára kigyógyulna. A hucul nő egyene­sen bűnnek tartja bármely férfi kívánságá­nak eleget nem tenni. Életének jelszava: jó --ok gyermek! Annyi gyerek, ahány csak le­hetséges, származzanak azok bár a legkülön­bözőbb apáktól is. A nőnek egyedüli bivatása a Ihueulokuál: bizonyos számú gyermeket, a. világra hozni és elterjedt köztük az a hit, •hogy amely ik nő ezt a hivatását nem teljesí­tette e földön, annak halála után a túlvilá­gon annyi gyermeket kell fölfalnia, ahány­nak a világra születését elmulasztotta. Ez a babona a huculok közt nagyon elterjedt és a szüléssel a legkülönbözőbb szokások vannak kapcsolatban. A még meg nem kerestzelt új­szülöttekből az ördögöt égő gyertyával űzik ki. Az anya legkésőbb három nap multán el kell hogy hagyja a gyermekágyat. Egy ínég most Is Kolomeáiban élő asszonyról beszélik, hogy amikor szülés után néhány órára a kolomejkát hallotta egy hegedűn játszani, kiugrott az ágyból és a hucul nők bájos moz­dulataival ellejtette a legnehezebb tánclépé­seket is. A kolomejkia csodaszép tánc olyan figurákkal, aminők a magyar csárdásból és az orosz 'kozáktánicbál ismeretesek. A tánc­hoz énekelni szokott dal egyik strófája: KoLomeából egy hucul, Egy hucul e lány másunnan, Leültek egy fenyőfa alá, Hogy megreggelizzenek. De nem olyan volt a reggeli, Melyet meg kell enni, Hanem inkább olyan reggelicske, Mely köziben csókolózni kell. Idősebb leányt keveset láttam, annál több fiatal menyecskét. Ha a nő szerelmes, akkor a férfi féltékeny, bár ő belé szerelmes is az asszony. A hucul népiélekre jellemző, hogy a népdalokban ünnepelt nemzeti hősük: Do­bos a féltékenység áldozata lett. Dobos kü­lönbben a huculok Rinaldójia (RózSa Sándora). A szegények érdekében fosztogatta a gazda­gokat. Osztrák golyó nem fogott rajta. A 2000 méter magas Czarna,korán, ahol eltemetve fekszik most, az üldözött rabló­főnök üldözőinek a kigunyolására. a mere­dek szélén eigánykereket hányt. Végül egy féltékeny linóul lőtte agyon. — Féltékeny­ségi jelenetek általán sürün tarkítják a hu­culok egyébként csöndes családi életét. Az nem igaz, hogy a hucul vendégszeretetből mindent megoszt vendégével, még hites fele­ségét is. A 'hucul a nőkkel szemben mindig lovagias, még az idősebb nőket is „molodios­ká"-nak (ifj'asszonyniak) szólítja, kiindulva abból az alapigazságból, ihogy a vén kecske is megnyalja a sót. „Nem tudom miért — vallotta be nekem egy kora érett faj hucul leányka — de na­gyon vonzódom a férfiakhoz." Sötét hajfonat övezte bájos arcát ós két ördögi szem, melyet nem lehet egyhamar elfelejteni, egészítette ki értékét. Inguja az ízléses hímzés műremeke volt. Szoknya helyett két kötényt viselt, ami­nők az egyiptomi síremlékeken láthatók. Anyja, aki barátságosan mosolygott és az idősebb nővér benyomását, keltette, ruházati­lag csak a fejkendővel különbözött tőle. És ismét visszatérek ingének piros-sárga-zöld hímzésére. A hímzés legtmüvésziesebb min­tája, amilyen csak a zágmb-vidéki paraszt­asszonyok ruháján található. A népművészet náluk egyáltalán nagyon magas fokon áll. A kis faragott fokostól, amelyet minden hucul hord és táncközhen sem tesz le, minden tárgynak megvan a. maga stílusa. Iiires hús­véti tojásaikon az ékirás-diszletek oly műre­mekek, amelyek muzeumokba valók. Ha ná­lunk rajzolna valaki ilyesmit, bizonyára az volna alatta olvasható: „Tervezte X. Y. mű­vész." Ott eltörik a tojás héját, náluk érték­telen: mert ott mindenki művész, köztük a mű vészet, él. Innen dél felé mentem; Nadvorán ke­resztül lnicul-ló vitt liennünket a Kárpátok túlsó felére. A huicul-ló kicsiny, de erős: ösz­vér lóformával. Uj élet nyílt meg számomra Kőrösmezőn, annál a községnél, .ahol a minap az Aage Madelungtól megénekelt magyarok vívták ki vére.s győzelmeiket. Nemsokára a vendégszerető magyar Alföld terült el sze­mem előtt. Más nyelv, más emberek, más szokások, más táj, más világ... de gondola­taim a fiatal hucul asszonynál és szépséges leányánál időztek. SCHAW A HÁBORÚRÓL. Bécsből jelentik: Shaw Bernhard (müvei­nek német fordítójához, Trebitsch Siegfried­hez a következő táviratot küldte: — Én itt tartózkodom Salcombe (fürdő­helyen. A háborútól való undor késztetett rá, hogy magányomba visszavonuljak. iMilyen ferde helyzetbe került a civilizáció. Lejáratta önmagát. Ahelyett, hogy helyes célunkat fölismernénk és mindannyian összefognánk egyetlen ellenségünk: a kelet ellen, magunk idézzük elő pusztulásunkat. Mi ellenségekké lettünk? Hihetetlen! Eszerint nem szabadna, hogy szivem kívánságát közöljem önnel. Minden jót kivánok önnek és azt, amit ma­gam is leginkább óhajtanék, hogy ez a pusz­tulás minél hamarább befejeződjék. Lucaciu és Goga kiléptek a román nemzetiségi pártból. (Saját tudósitónktól.) iá magyarországi románság hazafias lelkesedésébe bántóan disszonáns hangokát vegyített a hírhedt lac­falusi pópa, Lucaciu László ós Goga Okta­viaii magatartása. Az ő hazafiatlainságuk azonban a magyarországi románság eddigi dicséretes' viselkedését nemcsak hogy nem kompromittáltatta, lianem ép az ő hazafiat­lanságukon keresztül domborodott ki még jobban a magyarországi románok király hű­sége és hazaszeretete, mert ők voltak >az el­sők, akik a két hírhedté vált nemzetiségi agi­tátort: Lucaciu Lászlót és Goga Oktaviánt kiközösítették magukból. Nemrégiben megirtük és- az egész világ­sajtót bejárta a ihir, hogy a bukaresti Liga Culturaia Liga Nationala-vá alakult át és programjának sarkpontjává tette az összes románok egyesítését, a nagy román biroda­lom megalakítását. Ennek a Liga Nationala­nak elnökévé Lucaciu Lászlót választották meg es egyik igazgatósági tagjává Goga Ok­taviant. Mikor ez a választás nyilvánosságra jutott, a magyar országi nemzetiségi párt hivatalos lapja, az aradi Románul felhívta Lucaciut és Gogát, hogy lépjenek ki a Liga Nationalaból, mert ennek a programja egy cseppet sem egyeztethető össze a nemzetiségi párt programjával. Ök pedig, miint a ma­gyarországi román nemzetiségi párt végre­hajtó bizottságának tagjai, oly előkelő állást töltenek be a párt vezetőségében, hogy a Li­ga Nátionaiahan elfoglalt tisztségükkel disz­kreditálják a nemzetiéégi párt vezetőségét. Szinte természetesnek látszott, hogy eme nyilt felhívásra Locaciu és Goga otthagyják a Liga Naíionalét és részt vesznek továbbra is a nemzetiségi párt munkájában. Ámde nem ez történt. Lucaciu ós Goga- levelet in­téztek ilyóstfalvi Papp Györgyhöz, a román nemzetiségi párt elnökiéihez, amelyben beje­lentik, lemondanak a nemzetiségi pártban vi­selt végrehajtó hizottságii tagságukról és egy­ben kilépnek a pártból. Kilépésüket azzal in-

Next

/
Thumbnails
Contents