Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-10 / 10. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG. Az ostromlott Varsóban. Egy olasz újságíró a rémes napokról. (Saját tudósítónktól.) Több ízben/ kaptunk hivatalos német híradást a lengyel (fővárosnak, Varsónak a /bombázásáról: Hol Zeppelinek, hol repülőgépek jelentek meg a város fölött s adták le borzalmas üzenetüket hatalmas, gyilkos erejű bombák utján. Hogy milyen lehet 'a helyzet, a lakosság kedve s főképen, hogy szirapadiias, látványos nézőpontból milyen egy-egy ilyen irtózatos látogatás, - arról érdekes, festői és megiható képet ád egy nagy olasz újságnak, a Torinóban megjelenő Stampának Varsóban tartózkodó munkatársa, a kitűnő tollú C. Pettinato. Hosszú tudósításában mindenekelőtt azt mondja el, hogy miután Varsóban már unatkozni kezdett, eredeti terve szerint az orosz csapatokhoz akart eljutni. Hogy ezt elérhesse, Varsó katonai parancsnokától, Turbinn generálistól kellett engedelmet és ajánlást kérnie. Ime, •miként játszódott lé a jelenet: Fölszerelve a római orosz nagykövet ajánlólevelével, — írja Pettinato — amely egyként szólt Oroszországi polgári és katonai hatóságai/hoz, nefcimerészkedtem a cárba vivő Inának. Semmi fél/elem! Az ágyuk, mintha hason feküdnének és— ásítoznának. Lent, a •falak aljában, ameddig csak eltet a szem, a fákat döntögetik. A lóidnál két, a szájáig fölfegyverzett őrszem fogad. Kihallgatnak, útlevelet kérnek,. megkérdik külön is .a nevemet, apáin, anyáim nevét, ám minden rendben van, S ekkor nnegimondom, 'hogy a parancsnokkal óhajtok beszélni. —'Nem fogad senkit. — hangzik az elutasító válasz. — Ám, ha akar, próbálkozzék meg a kormányzósági épületben. Amint átvergődtem az őrök során, immár teljesen szabad vagyok. Ez az orosz logika. Sehol egy teremtett lelket sem látni s ha volna a zsebemben néhány bomba, levegőbe röpíthetném az egész citadellát, Turbinn IMranosnokkal egyetemben. De nincs a zsebemben egyéb,. csak egy zsebkendő és egy skatulya gyújtó. Sétálgatni kezdek a várban, s a .sok érdekesség között egyszerre csak szemembe ötlik a katonai parancsnok kicsi palotája. Fölmegyek s ott áll előttem a parancsnokló generális és már meg is szólal udvariasan: Jó napot! Mivel szolgálhatok ... Szőke, .egyszerű, jóképű ember, ha nem tudnám kicsoda, azt hűlhetném, hogy vidéki képviselőjelölt, oly biztatóan, sokat, Ígérően néz rám és beszél hozzám. Körülbelül ezeket mondja: — Szerencsésen utazott? Ah, igen, értein. A frontra óhajt menni. Az nagyon érdekes. Az én ajánlásomat kéri? Gondolja, hogy az szük-éges? Oly szép a nagykövet levele. Iga zán, szeretnék a hasznára lenni. Van is egy ötletem: menjen Bia,lisztokba, ott van a főhadiszállás, ott kezdheti. Ajánlólevelet aduk önnek barátomhoz, Leontiev tábornokhoz. Onnan azután tovább mehet Kelet-Poroszországba, vagy Pietriko felé, amerre tetszik. öt perc múlva megvolt a levél és ékes pecsétet is ütött rá a tábornok. Azután elbúcsúzott udvariasan s még jó utat is kívánt. Én azonban bizalmatlan voltaim a lezárt levél iránt s egyébként is sejtettem, hogy a gyors siker nem jelenthet jót, Hosszas tépelődés után fölbontottam a levelet,, melynek ez veit a tartalma: Kedves Iván Georgievics! E s-or-cik átadója — olasz ember és azonfelül újságíró — 'a harcvonalba szeretne jutni. Tudom, ez lehetetlen. De mert nehezemre esnék egyenesen elutasítani, hozzád küldöm, tedd meg te. Igy cselekszem rniíndazckkall, a kik ilyesmit kérnek. Udvariasnak kell lenni az idegenekkel, nemde? Bocsáss meg e kis háborgatásért. Megkaptad a keztviiket, amiket küldtem? Feleségem és Eunadia Pavlovit. i üdvözölnek . . . Ezek után Varsó lengyeleinek a hangulatát mondja el az olasz tudósító. A lengyelek nagyon elégedetlenek és dühösek az oroszokra. Különösen az önkormányzat ígéretének a komédiája bántja őket, amit az emlékezetes manifesztum ígért nekik. A kiáltványt azonban nem a cár irta alá, hanem Nikalajevics nagyherceg. Kétségtelen, hogy most igen finomak az oroszok a lengyeleknek, A hivatalokra lengyel fölír ásókat akasztottak és megengedték a lengyel lapok árusítását. olyan városokban, ahol azelőtt tilos volt. A lengyelek igen jól tudják, hogy az oroszok a lengyel katonákat mindig olyan föladatokra használják, amelyekből élve vissza nem kerülhetnek. Egyébként Varsóban bölcsen tudja mindénkíi1, hogy ciz oroszok rengeteg elbukott leánynak vörös-keresztes karszalagot adtak, akik most mindenüvé nyomon követik a cár csapatait... Színes, plasztikus képben vázolja ezután C. Pettinato azt ,az izgalmat és kétségbeesést, amelyet a német légjárók bambái okoztak egy hajnali látogatásuk alkalmával. Eleinte— írja — olyan volt, mintha csak tovább tartott volna az éjszakai álom. Három dörrenés hallatszott, gyöngén, messziről. Később ismét egy dördülés, miajd pedig közelebbről gyors, ideges robbanó zaj. Semmi kétség, ágyútüzelés. Félig felöltözöm és magamra rántom a huindát. Az ágyuszó a Vitanor-erőd irányából érkezik. Igy leltet bízni a hivatalos jelentésekben. Aizt mondották, a németek messze vannak. Az ágyúdörgés egyre erősebb lesz és lasemkint valóságos pokoli lárma támad, Az utcán nincs egyetlen ember, noha mindenki ébren van, áim senki sem merészkedik a szabadba. Már meg lehet különböztetni az egyes ágyuk hangját, amint felelgetnek egymásnak, mintha csak társalognának. Az együknek tiszta, csengő, szinte zenei a hangja. A másiké olyan, mint a hamis pénz kongása. Van, amelyiknek a haragja ugy zsong, búgva hosszan, mint a harangütés. Ismét másik gyors, tompa, süket ütést hallat, mint az izgatott szív dobbanása. Házigazdáin nem alkar kibocsátani az utcára. De hiszen talán már itt vannak a városban, — mondom. Egy okkal több arra, hogy ne menjen ki, — feleli. Az ablakok remegnek. Erkélyem alatt a rengeteg Jeruzsálem-ut egészen üres. Messzebb, a városi erdők fölött időről-időre valami sárgás, tünedező fény mutatkozik. Egyszerre csak dolgozni kezdenek a gépfegy verek, egészen közel. S ugyanekkor irtózatos robbanás, eső módjára; hullani kezdenek felülről a petárdák, megőrjítve, kétségbeejtve mindenkit. A borzalmas dörgésben nem látni egyebet, csak fent, az égbolton valami aranyfüst-szerü fényt. A mit látni, abban nincs is semmi vészes, ijesztő. A dörgésbe ekkor uj liang vegyül: a kézi fegyverek ropogása. Szinte ugy érezzük, mintha, már az utcákon folyna a harc. Megszólalnak a citadella nagy ágyul is és a levegőt olyan zaj tölti meg, mintha irtózatos nagyságú acélos ércdarabok zuhognának egymásra. Lent, az utcákon kalap nélkül rohanó emberek s a felizgult fantázia már látja is az utcasarkokon a véres szuronyiharcöt. Az izgalmak közepette lasankint hajnalodik. Már tudja mindenki, mi történt. Nem a katonaság rohanta. meg Varsót, csupán több Zeppelin látogatott el ismét a város fölé.. Egy német léghajót — messzelátóval — könnyű követni útjaiban. Lassan, enyhe csillogással siklik a bécsi állomás felé. Az ágyuk mind feléje fordítják öblös torkukat és ontják magukból a lövedékeket. Nem tehetek róla, kissé nevetségeseknek látom őket. Ekkorra már rengeteg tömeg hullámzik az utcán s mintha mindenki megőrült volna. Tisztek vágtatnák lovon, robogó kocsikon, mindannyian a fenyegetett állomás irányában. Arra tartanak az emberek is. E pillanatban kattogás ballatszik odafönt: egy repülőgép siklott el fölöttünk. Egy-egy villaSzegted, 1915. január 4. nás mutatja légcsavarjának forgását. Oly közel járt a földhöz, hogy okvetlenül érték a golyók. Ám könnyedén, nyugodtan röppent tova. Egyszerre csak irtózatos, mindent megrázó robbanás: bomba hullott l-e a Marsalkovszka negyedben. Ugyanakkor az ágyuk is elhallgatnak, mint a fáradt kutyák, amikor kimerültek az ugatásban. Ezután lassan teljesen helyreáll a csend, a nyugalom. TIZENNÉGY HADSEREG. Genfből jelentik: A lengyelországi harcokról az Echo de Paris a következő pétervári jelentést kapja: A sochacevi küzdelmek leíoiy ása bizonyítja, hogy mennyire fontos Németország számára Varsó elfoglalása. Hogy a lengyel fővároshoz vezető utat Hindenburg a serege számára megnyissa, a Visztula balpartja mentén 14 hadsereget vont ősz sze, ehez számítandó az a hat vagy hét hadtest, amely a nyugati harctérről érkezett. A németek éjjel-nappal küzdöttek; különösen az éjjeli támadásokat forszírozták. Előfordult, hogv egy rohamot egy éjszaka tizenegyszer megismételtek. Alig volt egy támadás befejezve, máris ujabb csapatok intézték támadást az oroszok lövészárkái ellen. Az oroszoknak arra se volt idejük, Ihogy halottaikat és sebesültjeiket eltakarítsák, ugy, hogy az ember-ember elleni küzdelem egész holttesthalmok felett tobzódott. Nem lehet képet : 1kotni annak a pillanatnak a rrítenetességéről, amikor a németek, mint kísérteties árnyékok a fényszórók világítása mellett tömött sorokban zenévél, hurrá kiáltásokkal az orosz gépfegyverek tüzébe rohantak. UKRAINAI IFJAK AZ OROSZOK ELLEN. Budapesti tudósítónk jelenti; Az ukrainui ifjúkból alakított légió, amelyet Vassiikó képviselő teremtett meg, Bukovina északnyugati hegyvidékén gnerUluharcot folytat az oroszok ellen és már eddig is nagy veszteségeket okozott nekik. Az ukrainai ifjak, az úgynevezett huzalok, már gyermekkorukban megtanulták a fegyverrel való bánást, valamennyien kitűnő céllövök és ismerik hazájuknak minden bokrát, hegyét, völgyét. Ezek a bátor csapatok hazájuk szabadságáért küzdenek. SZÁZ ANGOL HAJÓ PUSZTULT EL AKNÁN. Stockholm, január 9. Az Afíonbladet jelenti: Scarborough bombázása után megsérüli angol-hajók esete azt bizonyítja, hogy az angol hajózás igen kritikus módon megnehezedett. Hogyha Angliának aknák által szenvedett kárairól nincsen is hivatalos jelentés: az aknák által elpusztított angol hajók számát mégis százra tehetjük és ezen hajóknak értékét rakományostul harminc-negyven millió fontra. Ehez még hozzájárulnak az Emden által okozott károk, melyek magukban is 4—-5 millió fontot tesznek ki, valamint minden egyéb kár, melyet az angol hajózásnak a német cirkálók és segéd-cirkálók okoztak. Az angol hajózás kára jóval több 100 millió fontnál (vagyis 2 milliárd 400 koronánál). Az Evening News, meíy legutolsó számában közli ezeket az adatokat, azt hiszi, hogy az utolsó német haióíámadásnak nem is az volt a szándéka, hogy az angol partokat bombázza, hanem az, hogy fedezetül -szolgáljon egy német aknaszóró flouilának. Ez a londoni lap ebből az alkalomból arra szólítja föl az angol kormányt, hogy ama hajóraj -legénységi állományát, mem az aknák kihalászásával foglalkozik. 6000 emberről 10,000 emberre emelje föl.