Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-10 / 10. szám

Szeged, 1915. január 10. IJÉLM AGYÁRüRSSZÁG 3 Szegedi honvédhoszáp harctéri napiója. ikilogi Dezső, a 3. honvéd 'huszárezred -zakaszvezetöje, az északi harctéren küzdött, de azért szakított időt magának arra, Ihogy , .nevezetesebb eseményeket papírra vesse. Nemrégen megsebesült és .most felgyógyulva visszatért Szegedre ezredéhez. Naptóját, me­lyet lapunknak beküldött, ezennel közread­JUK: November 25-én érkeztünk Dobra koz­közelébe, hol egy magas hegyet száll­ítók meg, lovainkat 8 kilométernyire hagyva mögöttünk, mert itt gyalogharcban kellett a 'többször 'közeledő ellenséget visszaverni. December 2-án előre mentünk 4 kilómé­ért vitéz Pintén főhadnagy ur vezetése alatt, -íi ©mber a 3. honvédhuszárezredből és 95 "inber a 9. ezredből. Erdők közt 100 lópósnyi­tőlünk látunk 2 oroszt, kiket lelőttünk. Ek­kor a főhadnagy ur kérdezi, ki jelentkezik az cnlőt átkutatni? Én vállalkoztam 10 huszár­ral• az erdőben erős gépfegyvertüzzel fogad­tuk', de mi fölvettük a harcot, mire Pintér fő­hadnagy ur is megérkezett embereivel. Ekkor már 6 gépfegyver és vagy ezer puska szó­lalt meg ellenünk és mi kénytelenek voltunk visszavonulni régi állásunkba. Ott már várt vadászzászlóalj és a parancsnok kért a főhadnagy úrtól egy ügyes altisztet, aki né­metül tud s el tudja őt arra a helyre vezetni, ahol mi voltunk. Én ugyan nem tudok jól né­metüi, mégis én jelentkeztem, mert más nem akart. Elvezettem a vadászzásztóal'jat előbbi helyünkre, már esteledett, nekem se pokró­com, se szalma nem volt és vissza 'akartam menni a századomhoz. A parancsnok lebe­szélt, hogy ez veszedelmes, egyedül, de hát mégis elindultam. Szép holdvilágos este volt, haladok az erdőben, egyszerre csak hallok idegen beszédet, hat lépésre rám kiált a szür­ke ruhás: huszár, éti feleltem: nye kozák, — de már futottam i'S. Ök hatan lóháton üldöz­lek és. revolverrel tüzeltek rám. Én neki: a ma­gas hegynek! Átugrottam egy kis patakot, gondolva, hogy ők lóval nem' biriiák keresz­tül ugrani. De kettő leszállt a lóról és ugy ül­döztek. Én már alig tudtam mászni a mere­deken, ihát egy muszka megragadja a köpö­nyegemet. Visszafordultam és a karabélyom­mal ugy ütöttem fejbe, hogy szörnyethalt, a másikat meg agyonlőttem, Így aztán este 10 óraikor egy faluba értem és ott éjszakáztam. December 3-án bevonultam századom­hoz s aznap Limanovára mentünk. December 4-én reggel az volt a század föladata, hogy menjen egy utászszakasszal a Neu-Sandez felé vezető Dunajec h'd'hoz és lobbantsa fel. Alig voltunk öt kilométernyire, mikor a hegyoldalból erős tüzet kaptunk és 25—30 lovasból álló kozákjárőrt láttunk. Er­re mi kilencen kirohantunk és lövöldöztünk vágtatás közben a kozákokra. Kettő egész közel ért hozzánk és mikor feléjük vágtattam, ledobják a fegyvert és megadják magukat. El­kísértük őket a századihoz, az egyiknek volt furulyája és muszáj volt neki játszani la hu­szároknak. A százados ur azt, mondja, ki vál­lalkozik megnézni a Dunajec hidat — én je­lentkeztem és még 9 bátor 'huszár. Eljutottunk a hiidhoz, ahol már sok musz­ka tanyázott és sok mindent fedeztünk fel az ellenségről. Este 9 órakor értünk 'haza ós na­gyon szép jelentést hoztunk a százados ur­nák, aki nagyon megörült neki. December 5-én megint előre mentünk egy iahfig, ahol a templomudvarban rövid pihenőt tartottunk. A templom mellett korcsma is volt és írni megragadtuk az alkalmat, mert ritkán lehetett egy kis italhoz jutni ! A század aztán ei ment előre, én és még hárman, ott marad­tunk a. lovak miatt. Épen indulni akartunk, mi­kor jön egy lengyel civil és jelenti, hogy nála o muszka van és mindent megesznek. Jóked­vünk volt, hát elhatároztuk, hogy megfogjuk őket. A civil odavezetett és a muszkák meg­adták magukat és mi 5 fogollyal jelentkeztünk a százados urnái. December 6-án reggel parancs jött a szá­zadnak, (hegy a rém túlnyomó ellenség elől vonuljon vissza Limanova irányában. 7-én este előre mentünk a raj vonalba, gyalog. December 8-án, uj állást foglaltunk el s egy hegyoldalban jó fedezéket ástunk. 9-én is itt voltunk, én nagyon jó helyén- vo-tam, egy magaslaton és láttam jól az orosz tüzér­séget; jelentettem a százados urnák, hogy a mi tüzéreink vagv 800 lépést túllőnek az, oro­szokon, A százados ur elküldött az ütegpa­rancsnok úrhoz, hogy jelentsem ezt neki, ő megköszönte és azután az én magyarázatom szerint lőttek és a muszka ágyuk csakhamar megnémultak. Aznap este vissza mentem a lovainkhoz és ott aludtam a földön, a ló mel­lett. 10-én visszamentem a rajvonalba, egész nap és éjjel visszavertünk kisebb támadáso­kat és reggel felé átmentem a szomszéd lö­vészárokba, ahol két jó pajtásom vo'lt, jó li­kőr volt nálam, ittunk és viccelődtünk, kér­dezték, Ihogy aludtam, mire én azt feleltem: — 'Mesésen, kétszer kaptam éjje'i zenét. Alig mondtam ezt ki, már ropogtak a fegy­verek. A rajvonal ugy volt fölállítva, hogy tőlünk balra lengyel népfölkelők vo.tak, mi Diószeghy kapitány ur parancsnokságai alatt voltunk. Hat óra felé, látom, hogy a balszárny egész összetömörül felénk; nem bírtam to­vább nézni a gyáva lengyel népfölkelőket és pisztollyal rohantam feléjük, kiabálva, hogy menjetek előre, mert mind lelövöldözlek ben­neteket! Egyszer csak észreveszem, hogy -egy orosz bajonett majd a mellemhez ér: balke­zemmel ellöktem, jobbkezemmel mellbe lőt­tem a muszkát és még azonkívül kettőt lőt­tem le. Abban a pillanatban kaptam egy lö­vést az oldalamba, de oly szerencsésen, hogy kigyógyultam, De ahogyan ez a pár honivéd­huszár harcolt, olyan vakmerő;ti és szeren­csésen talián az egész világon nem harcolt em­ber. Minden huszár 15—20 muszkát lőtt le és aki a lövészárokig eljutott, azt puskatusával vertük fejbe. Szinte, elérzékenyül az ember, ha rágon­dol, milyen hősök voltak köztünk! SZERBIA NEM SZÁMÍTHAT SEGÍTSÉGRE. Bukarest, január 9. A Dimineata jelenti Pétervárról: A Russkoje Slovo megállapítja, hogy Szerbia egy oldalról sem számíthat se­gítségre. Románia sem hajlandó segítséget adni. Ellenfeleink, — igy ir az orosz lap, — a háború folyamán nem csalódtak annyira barátaikban, mint mi, de nekünk elég erőnk lesz ahhoz, hogy Szerbiát Romániáival és Bulgáriával szemben is megvédjük. A FRANCIA EGÉSZSÉGÜGY NAGY HIBÁI Kopenhágából jelentik: A párisi Libre Parole a francia egészségügyet bírálja és rendkívül nagy hiányokra mutat rá. Igy azt jelenti a lap a többek között, hogy Bagrieres" de Luchon fürdőhelyen 2500 sebesült volt, de se orvost, se betegápolót nem láttak, a szál­lodák szobaleányainak kellett az ápolást el­lá tniok. Egyébként is az ápolók legnagyobb része kiképezetlen és tanulatlan. Neu'fchateau vidékén tifuszbetegeket a lazarettek túlzsú­foltsága miatt kénytelenek voltak egy üdülő­helyen elhelyezni. A sebesültek legnagyobb része szalmán fekszik. Az Ypern vidékéről érkező sebesültek kötéseit nem újították meg és fűtés nélküli marhaszállitó kocsikban' vit­ték őlíet Franciaországba. Hét-nyolcszáz se­besültre jut egy orvos. Ezen a vidéken is szalma szolgál a sebesülteknek fekvőhelyül. Még Párásban is hiányosan felszerelt kórhá­zakban helyezték el a betegeket; a Saint An­ton ie-Hospi talban 12 sebesült közül öt meg­halt. A lap kijelenti, hogy még számtalan pél­dát sorolhat föl és javaslatokat tesz a hely­zet javitására, amelyek keresztülvitelét köny­nyünek mondja. Bombavetés szerb városokra. Szófia, január 9. Nisböl jelenti a szerb sajtóiroda: Egy osztrák és magyar aerop­lán megjelent Ozsarevác és Gradiste váro­sok felett, ahol több bombát vetett le. A szerb tüzérség tüzelni kezdett az aeroplán felé, amely azonban a Duna magyar part­jára visszatért, anélkül, hogy a lövések el­találták volna. A törökök Perzsiából is kiszorítják az oroszt. Konstantinápoly, január 9. A török fő­hadiszállás a következő kommünikét közli: Asserbeldsíinban operáló csapataink meg­szállották Kotort. Az ellenség ezt a zónát is elhagyta és Salmas és Choi irányába vonult vissza. A Miandoab környékén lefolyt ütkö­zetben többek között Alexander, a cár szárnysegéde és Sanxsbultak konzulja is el­esett. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Kotor perzsa 'község, az Urmia-tótól észak­nyugatra. Ennek elfoglalása és az oroszok­nak a kommünikében jelzett visszavonulása azt bizonyítja, hogy az orosz csapatok most már Perzsia egész északnyugati szögle;ébő visszavonulásra kényszerültek. Perzsia visszautasítja az ultimátumot. Kopenhága, január 9. A Novoje Vremja szerint a perzsa kormány kijelentette, hogy lehetetlen teljesítenie azt az orosz-angol kö­vetelést, mely arról szól, hogy a perzsa tör­zseket ne vonja be a kalifa csapataihoz. Anglia válasza az Unió Jegyzékére. London, január 9. A Morning Post was­hingtoni levelezője a kővetkezőkről értesült: Az államkormányzóság a londoni amerikai nagykövetségtől táviratot kapott, mely két­ségtelenül Anglia válaszát tartalmazza az amerikai jegyzékre. Az angol váíaszjegyzék állítólagos barátságos lesz, de kifejezésre juttatja azt, hogy az angol kormány nem szándékozik álláspontját feladni és az ame­rikai kormány irányelvét elismerni, hogy Anglia nem volna jogosult arra, hogy egyes cikkeket a föltételes dugáruk listájára te­gyen át. (M. T. I.) A „RADETZKY" CSATAHAJÓNK DICSÉRETE. Póla, január 9. Haus tengernagy a kö­vetkező flottaparancsot bocsátotta ki: — A Radetzky hajónak a cattarói öböl­ből való visszatérte alkalmul szolgát nekem arra, hogy a hajó legénységének, különösen pedig parancsnokának és tüzértisztjeinek, va­lamint a montenegróiak loveseni állásai ágyúz tatásánál akcióba lépett tiszteknek és legény­ségnek a legfelsőbb szolgálat nevében köszö­netet és elismerést fejezzek ki annak az ak­ciónak célirányos és szakszerit keresztülvite­léért, amelynek teljes sikere volt és amely hozzájárult ahoz, hogy a francia és monte­negrói ütegek időnkint nagyon heves és jól irányzott tüzelései erőmüveink és hajóink el­len * elhallgatni kényszerültek.

Next

/
Thumbnails
Contents