Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-09 / 9. szám

Szeged, 1915. január 9. DÉLMAGYARORSSZÁG 3 OROSZ VILÁG LEMBERGBEN. Krakó, január 8. A Csasz a lembergi viszonyokról ujabb részleteket közöl, amelyeket a lap kerülő utón megbízható helyről kapott. E szerint egyre több orosz hivatalnok és kereskedő érkezik Kiewből és más orosz városból Lembergbe. A kávéházakban élénk élet van. Az iskolák és a lengyel városi színház zárva vannak. A hivatalnoki fizetések kiút alhat ása céljából a galíciai Országos Bank 60,000 koronát előlegezett a tartományi bizottságnak. Az emiitett bankon kivül még a Galíciai Jelzálogbank és a Galicid Iparbank működnek. Szénhiány következtében a vi lamos közúti vasút és a gázgyár üzemét korlátozzák. Halálra ítélték Essadl pasát. Szófia, január 8. Essad pasa helyzete annyira kritikus, kegy legutóbbi veresége után kénytelen volt feleségét Olaszországban biztonságba (helyezni. Az albán nemzeti kori :ité halálra ítélte Essad pasát, s barátai attól tartanak, hogy nem fogja kikerülhetni sorsát. Hir Belgrád bombázásáról. Bécs, január 8. A berlini Deutsche Tages. zeiiung jelenti: Parisba távirat érkezett Nisböl azzal a hírrel, hogy az osztrák-magyar tüzérség január 3-ikán bombázta Belgrádot. Párisban ez a jelentés meglepetést keltett, mert hivatalos szerbiai közlések megelőzőleg ugy szóltak, hogy az osztrák-magyar sereg legalább a legközelebbi időben nem is gondolhat offenzívára Szerbia ellen. Beszélgetés SErkotíes^tál>ora©kkal. Szerajevóból jelenti tudósítónk: Sarkotics István gyalogsági tábornok, Bosznia és Hercegovina tartományi főnöke ő excellenciája szerdán délután ct órakor automcbilos körútjáról visszatérve, a koriakban 'fogadott. Keleti szőnyegekkel csaknem teljesen elborított, ragyogó berendezésű dolgozó szobában találkoztam ő excellenciájával. Sarkotics tábornok magas, szikár, őszbajuszu és mosolygó kedves ur. Szívesen érdeklődött jövetelem céljáról. Megkértem, hogy programjáról és látogatásainál eszközölt benyomásairól szóljon néhány szót. •— Legfelségesebb uram. — mondotta a tábornok, — kirendelt erre a helyre. Örömmel. jöttem és kedvvel teljesítem parancsát. Uj ember vagyok itt, uj viszonyok közepette, még nem ismernek és előttem is ismeretlen az itteni helyzet. Szándékaim az ország legjobb érdekeit szolgálják és dolgozni fogok a tartomány nyugalmáért és fellendüléseért. Ma nem itt dől el a kérdés, ma fegyverek mérkőznek az ország békéjéért, a szó azoké és csak azután lehet belső ügyekről beszélni. Programom a béke és haladás és azt tartom, hogy a legjobb politika az, amely a politikától mentes. Már nem vagyok ifjú, életem a hadseregé volt. Láttam és tapasztaltam sokat és elmondhatom, hogy olykor a mellettem állott közlegénytől is tanultam. Tanulni fogok ismét és dolgozni a legfőbb hadúrért, a király ős a császárért és szeretett hazánkért. Munkám friss erőben talál, amit emberi erővel elbírok, feláldozom. Hiszem és remélem, hogy sikerrel, közmegnyugvásra fogok működni. Bízom' fegyvereink dicsőségében és győzelmében, mert igaz ügyért, igaz nép küzd a harctereken. Lengyelek A iBócábe menekült lengyelekről külön cikket. ígértem. Hogy az igéret ne csak szép szó legyen: ime! Már említettem, hogy egymagában Bécsben körülbelül 200.000 menekült lengyel él. Ezek természetesen csekély kivétellel mind hadisegéyben részesülnek. Január hónapra például kés és fél millió koronát irányoztak elő erre a célra. Mint a mi hadba vonultjaink családtagjai, ők is 70 fillért kapnak naponkint és fejenkint. Nevetségesen csekély öszízegnek látszik ez, ha elgondolj ulk, hogy ebből Bécsben kell megélni, amely békés időben sem tartozik az o.lcsé városok közé, hát még most! És mégis megélnek a lengyel menekültek. Nem fényesen, dclhát Istenem, lei. él most, a tőkepénzeseken -kivül fényesen?! Az ilyen csekély összegből való megélhetésnek kettős a titka. -Először, mert a fejenkinti 70 fillért az Aufbesserungs-Fondból napi és fejelik inti 20 fillérrel feljavítják, másodszor oly társadalma jóléti intézmények alakultak a háború idejére a menekültek számára, amelyök a szerény, vagy mondjuk a legszerényebb megélhetést mégis telhetővé teszik. Ilyen intézményeik: a város különböző körleteiben felállított Theestuben (teaszebák), ahol 4 fillérért minden menekült kia-phat reggel és este egy-egy adag tejes teát kenyérrel. A külön az ő számukra felállított Vclkskuchékben (népkonyhákban) 20—44 fillérért ebédet kapnak. Gyermekeiket külön owodákban gondozzák. A csecsemőkről és anyákról a Wöcknei • i n 1i e n-F ürsarg e ba n (gyermtíkágyasok gondozójában) gondoskodnak. Itt van helyük még azoknak az asszonyoknak is, akiknek még meg sem születtek a csecsemőik, ahogy Bécsben mondják: dde Ungciborenen. Ennek az intézménynek az élén egy angyali jóságú, Bécsben közismert hölgy: Frau Annit-e Müller áll. Van azután Armem-AmbulaMon für FlüchUinge (Szegények ambnlációija menekültek részére.) De nemcsak az -orvosi kezelés díjtalan, hanem a gyógyszereket, is ingyen szolgáltatják ki azoknak, akik arra rászorul nak. Mindezeket az intézményeket központilag igazgatják a Zentralstelle der Fürsorge für die Flüchtlinge aus Galizien u. der Bukovina. (Wien, II. Cirkiisgasse 5.)'Egy nagy négyemeletes épületben van ez. Az intézmény vezetője dr. Rudolf Schwarz-Hilier városi tanácsos, helyettesei von Rübner 'kerületi tanácsos és Lemberger, Armenrat (szegényügyi tanácsos.) Ezeknek a vezetése alatt azután néhány száz hivatalnok és önkéntes, jobbára magukból a menekültekből kikerült munkaerő dolgozik. •A Bécsbe kerülő menekültek már az állomásion azt az utasítást kapják, hogy mindenekelőtt szállást keressenek maguknak. A szálláspénzt a szállásadók egyenesen a központból kapják. Akinek megvan a szállása, az a Zentralstellen jelentkezik, ahol kellő igazolás után felveszik az úgynevezett Kataster-Bogent, amely feltünteti az illetőnek és családtagjainak a pontos naeicnaléját. Erre megkapja a hadisegélyre vonatkozó utalványt, melynek az alapján megkapja két hétre előre azokat a. bizonyos 70 filléreket. flakonunk az ingyentejre! A Zentralstelle épületében van a Bekleidungs-Sektion (felruházás! osztály) és a Verni issten-Bureau (eltűntek irodája). Az előbbiben ruhát kaphatnak az arra rászorulóik, az utóbbiban pedig bejelentik az eltűnt családtagokat, akiknek a hollétét ez az iroda puhatolja ki. Sajnos, nem nagy eredménynyel, mert mikor ott jártaim, január 1-én, az eltűnteknek mindössze 8%-áról tudtak [fölvilágosítást adni az érdekelteknek. A Zentralstellén azután foglalkozási ágak szerint osztályozzák a menekülteiket, knlö-nkülön csoportba a hivatalnokokat, papokat és tanítókat, az ügyvédeket, a mérnökét és más értelmiségeket, a földbirtokosokat, a bank- és magántisztviselőket, végül a kersekedőket és Iparosokat. Ezeknek az ügyes-bajos dolgait azontúl más és más épületben intézik. Föl dm ives-menekültek Bécsben nincsenek, azdkat részint Csehországban, részint Tirolban helyezték el. Akiknek a szülőföldje fölszabadul és ismét biztonságossá válok, azok vasúti szabadjegyet kapnak, amelyek a Máv. jóvoltából a magyar államvasutak hálózatain is érvényesek. Nagyon sok az egyenruhában járó lengyel diák is Bécsben. A sapkájukon disalő csetrkoszor u-ról és az abban elhelyezett. G„ R. vagy Rg. (Girnn., reál vagy reálgimn.) betűkről könnyen .felismerhetők. Miután ezek a .lengyel diákok tanárostul menekültek az oroszok által megszállott lengyel területekről, Bécsben külön iskolákat nyitottak az ő számukra. Sok továbbá a pléíbánáátlan lengyel pap, akik nyáj nélküli pásztorokként sodródtak bele a világváros forgatagába. Egy szép napsütéses délután fogaskerekűvel a Kablenbergre mentem. A vonaton találkoztam és megismerkedtem két ilyen lengyel menekült pappal. Mint e tájon ismeretlen hozzájuk csatlakoztam. Első utjuk a kalhlenbergi egyszerit és rendkívül ízléses templomba vezetett. Maga a templom, mely a XIV. században épült, tele van lengyel vonatkozással. Van egy Smóicszfc.iy-kápolnája, melyben a bős lengyel király a törökökkel való összecsapása előtt győzelemért imádkozott, A sekrestyében a Bécs-alatti lengyeltörök összeütközésekről néhány 'helyzettérkép. Az együk pap meg nem tudta állani, begy föl ne lépjen a szószékre. Valami mélységes fájdalom ült ki az arcára. Szomorú tekintetét végigjártatta az üres templomon. Bizonyára a világ minden tájaira szétszórt b iveire gondolt, — Mikor hirdetheti újból nekik az Isten igéit? Mikor?!.... Aztán fölmentünk a kórusra. S ha az egyik pap az előbb képzeletben prédikált, a másik most a valóságban orgonázott. Előbb ájtatos karácsonyi énelkeket, majd a lengyel himnuszt. Elkezdtünk énekelni. Ök lengyelül, én magyarul: Szarut oltárodnál térdre hullva kérünk: Szabad hazánkat, óh, add vissza nékünk! És térdre borultunk. És talán senkisem énekelt tisztább ós őszintébb szívvel Szilvestzer-napján mint mi hárman: a két lengyel pap meg én a bécsi Ka-bleniberg templomában. Stiűegl F. József.