Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-09 / 9. szám

Szeged, 1915. január 9. DÉLMAGYARORSSZÁG 3 OROSZ VILÁG LEMBERGBEN. Krakó, január 8. A Csasz a lembergi vi­szonyokról ujabb részleteket közöl, amelye­ket a lap kerülő utón megbízható helyről ka­pott. E szerint egyre több orosz hivatalnok és kereskedő érkezik Kiewből és más orosz városból Lembergbe. A kávéházakban élénk élet van. Az iskolák és a lengyel városi szín­ház zárva vannak. A hivatalnoki fizetések ki­út alhat ása céljából a galíciai Országos Bank 60,000 koronát előlegezett a tartományi bi­zottságnak. Az emiitett bankon kivül még a Galíciai Jelzálogbank és a Galicid Iparbank működnek. Szénhiány következtében a vi la­mos közúti vasút és a gázgyár üzemét kor­látozzák. Halálra ítélték Essadl pasát. Szófia, január 8. Essad pasa helyzete annyira kritikus, kegy legutóbbi veresége után kénytelen volt feleségét Olaszországban biztonságba (helyezni. Az albán nemzeti ko­ri :ité halálra ítélte Essad pasát, s barátai at­tól tartanak, hogy nem fogja kikerülhetni sor­sát. Hir Belgrád bombázásáról. Bécs, január 8. A berlini Deutsche Tages. zeiiung jelenti: Parisba távirat érkezett Nis­böl azzal a hírrel, hogy az osztrák-magyar tüzérség január 3-ikán bombázta Belgrádot. Párisban ez a jelentés meglepetést keltett, mert hivatalos szerbiai közlések megelőzőleg ugy szóltak, hogy az osztrák-magyar sereg legalább a legközelebbi időben nem is gon­dolhat offenzívára Szerbia ellen. Beszélgetés SErkotíes^tál>ora©k­kal. Szerajevóból jelenti tudósítónk: Sarko­tics István gyalogsági tábornok, Bosznia és Hercegovina tartományi főnöke ő excellen­ciája szerdán délután ct órakor automcbilos körútjáról visszatérve, a koriakban 'fogadott. Keleti szőnyegekkel csaknem teljesen elborí­tott, ragyogó berendezésű dolgozó szobában találkoztam ő excellenciájával. Sarkotics tá­bornok magas, szikár, őszbajuszu és mosoly­gó kedves ur. Szívesen érdeklődött jövetelem céljáról. Megkértem, hogy programjáról és látogatásainál eszközölt benyomásairól szól­jon néhány szót. •— Legfelségesebb uram. — mondotta a tábornok, — kirendelt erre a helyre. Öröm­mel. jöttem és kedvvel teljesítem parancsát. Uj ember vagyok itt, uj viszonyok közepette, még nem ismernek és előttem is ismeretlen az itteni helyzet. Szándékaim az ország leg­jobb érdekeit szolgálják és dolgozni fogok a tartomány nyugalmáért és fellendüléseért. Ma nem itt dől el a kérdés, ma fegyverek mér­kőznek az ország békéjéért, a szó azoké és csak azután lehet belső ügyekről beszélni. Programom a béke és haladás és azt tartom, hogy a legjobb politika az, amely a politikától mentes. Már nem vagyok ifjú, életem a had­seregé volt. Láttam és tapasztaltam sokat és elmondhatom, hogy olykor a mellettem állott közlegénytől is tanultam. Tanulni fogok is­mét és dolgozni a legfőbb hadúrért, a király ős a császárért és szeretett hazánkért. Mun­kám friss erőben talál, amit emberi erővel elbírok, feláldozom. Hiszem és remélem, hogy sikerrel, közmegnyugvásra fogok működni. Bízom' fegyvereink dicsőségében és győzel­mében, mert igaz ügyért, igaz nép küzd a harctereken. Lengyelek A iBócábe menekült lengyelekről külön cikket. ígértem. Hogy az igéret ne csak szép szó legyen: ime! Már említettem, hogy egymagában Bécs­ben körülbelül 200.000 menekült lengyel él. Ezek természetesen csekély kivétellel mind hadisegéyben részesülnek. Január hónapra például kés és fél millió koronát irányoztak elő erre a célra. Mint a mi hadba vonultjaink családtagjai, ők is 70 fillért kapnak napon­kint és fejenkint. Nevetségesen csekély ösz­ízegnek látszik ez, ha elgondolj ulk, hogy eb­ből Bécsben kell megélni, amely békés idő­ben sem tartozik az o.lcsé városok közé, hát még most! És mégis megélnek a lengyel me­nekültek. Nem fényesen, dclhát Istenem, lei. él most, a tőkepénzeseken -kivül fényesen?! Az ilyen csekély összegből való megélhetés­nek kettős a titka. -Először, mert a fejenkinti 70 fillért az Aufbesserungs-Fondból napi és fejelik inti 20 fillérrel feljavítják, másodszor oly társadalma jóléti intézmények alakultak a háború idejére a menekültek számára, a­melyök a szerény, vagy mondjuk a legsze­rényebb megélhetést mégis telhetővé teszik. Ilyen intézményeik: a város különböző körle­teiben felállított Theestuben (teaszebák), ahol 4 fillérért minden menekült kia-phat reggel és este egy-egy adag tejes teát kenyérrel. A kü­lön az ő számukra felállított Vclkskuchékben (népkonyhákban) 20—44 fillérért ebédet kap­nak. Gyermekeiket külön owodákban gondoz­zák. A csecsemőkről és anyákról a Wöckne­i • i n 1i e n-F ürsarg e ba n (gyermtíkágyasok gon­dozójában) gondoskodnak. Itt van helyük még azoknak az asszonyoknak is, akiknek még meg sem születtek a csecsemőik, ahogy Bécsben mondják: dde Ungciborenen. Ennek az intézménynek az élén egy angyali jóságú, Bécsben közismert hölgy: Frau Annit-e Mül­ler áll. Van azután Armem-AmbulaMon für FlüchUinge (Szegények ambnlációija mene­kültek részére.) De nemcsak az -orvosi keze­lés díjtalan, hanem a gyógyszereket, is in­gyen szolgáltatják ki azoknak, akik arra rá­szorul nak. Mindezeket az intézményeket központilag igazgatják a Zentralstelle der Fürsorge für die Flüchtlinge aus Galizien u. der Bukovina. (Wien, II. Cirkiisgasse 5.)'Egy nagy négyeme­letes épületben van ez. Az intézmény vezetője dr. Rudolf Schwarz-Hilier városi tanácsos, he­lyettesei von Rübner 'kerületi tanácsos és Lemberger, Armenrat (szegényügyi taná­csos.) Ezeknek a vezetése alatt azután né­hány száz hivatalnok és önkéntes, jobbára magukból a menekültekből kikerült munka­erő dolgozik. •A Bécsbe kerülő menekültek már az ál­lomásion azt az utasítást kapják, hogy minde­nekelőtt szállást keressenek maguknak. A szálláspénzt a szállásadók egyenesen a köz­pontból kapják. Akinek megvan a szállása, az a Zentralstellen jelentkezik, ahol kellő igazolás után felveszik az úgynevezett Ka­taster-Bogent, amely feltünteti az illetőnek és családtagjainak a pontos naeicnaléját. Er­re megkapja a hadisegélyre vonatkozó utal­ványt, melynek az alapján megkapja két hétre előre azokat a. bizonyos 70 filléreket. flakonunk az ingyentejre! A Zentralstelle épületében van a Beklei­dungs-Sektion (felruházás! osztály) és a Ver­ni issten-Bureau (eltűntek irodája). Az előb­biben ruhát kaphatnak az arra rászorulóik, az utóbbiban pedig bejelentik az eltűnt csa­ládtagokat, akiknek a hollétét ez az iroda puhatolja ki. Sajnos, nem nagy eredmény­nyel, mert mikor ott jártaim, január 1-én, az eltűnteknek mindössze 8%-áról tudtak [föl­világosítást adni az érdekelteknek. A Zentralstellén azután foglalkozási ágak szerint osztályozzák a menekülteiket, knlö-nkülön csoportba a hivatalnokokat, pa­pokat és tanítókat, az ügyvédeket, a mérnö­két és más értelmiségeket, a földbirtokoso­kat, a bank- és magántisztviselőket, végül a kersekedőket és Iparosokat. Ezeknek az ügyes-bajos dolgait azontúl más és más épü­letben intézik. Föl dm ives-menekültek Bécs­ben nincsenek, azdkat részint Csehországban, részint Tirolban helyezték el. Akiknek a szülőföldje fölszabadul és is­mét biztonságossá válok, azok vasúti szabad­jegyet kapnak, amelyek a Máv. jóvoltából a magyar államvasutak hálózatain is érvénye­sek. Nagyon sok az egyenruhában járó len­gyel diák is Bécsben. A sapkájukon disalő csetrkoszor u-ról és az abban elhelyezett. G„ R. vagy Rg. (Girnn., reál vagy reálgimn.) be­tűkről könnyen .felismerhetők. Miután ezek a .lengyel diákok tanárostul menekültek az oroszok által megszállott lengyel területek­ről, Bécsben külön iskolákat nyitottak az ő számukra. Sok továbbá a pléíbánáátlan len­gyel pap, akik nyáj nélküli pásztorokként sodródtak bele a világváros forgatagába. Egy szép napsütéses délután fogaskere­kűvel a Kablenbergre mentem. A vonaton találkoztam és megismerkedtem két ilyen len­gyel menekült pappal. Mint e tájon ismeretlen hozzájuk csatlakoztam. Első utjuk a kalhlen­bergi egyszerit és rendkívül ízléses tem­plomba vezetett. Maga a templom, mely a XIV. században épült, tele van lengyel vo­natkozással. Van egy Smóicszfc.iy-kápolnája, melyben a bős lengyel király a törökökkel való összecsapása előtt győzelemért imádko­zott, A sekrestyében a Bécs-alatti lengyel­török összeütközésekről néhány 'helyzet­térkép. Az együk pap meg nem tudta állani, begy föl ne lépjen a szószékre. Valami mély­séges fájdalom ült ki az arcára. Szomorú te­kintetét végigjártatta az üres templomon. Bizonyára a világ minden tájaira szétszórt b iveire gondolt, — Mikor hirdetheti újból nekik az Isten igéit? Mikor?!.... Aztán fölmentünk a kórusra. S ha az egyik pap az előbb képzeletben prédikált, a másik most a valóságban orgonázott. Előbb ájtatos karácsonyi énelkeket, majd a lengyel himnuszt. Elkezdtünk énekelni. Ök lengyelül, én magyarul: Szarut oltárodnál térdre hullva kérünk: Szabad hazánkat, óh, add vissza nékünk! És térdre borultunk. És talán senkisem énekelt tisztább ós őszintébb szívvel Szil­vestzer-napján mint mi hárman: a két len­gyel pap meg én a bécsi Ka-bleniberg templo­mában. Stiűegl F. József.

Next

/
Thumbnails
Contents