Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-08 / 8. szám

4 D É-LMAG YA R O RSSZÁ G Sz-eiged, 1915. január 8. Az szlárn szent háborúja. A Corriere della Sera jelenti Kairóból: Az angol cenzúra arra törekszik, 'hogy a harctéri 'jelentések elterjesztését megakadáj­lyozza. A Sinai-félszigeten, hir szerint, nagy összecsapás történt. A törökök ugyanis elő­készületeket tesznek az Egyiptom ellen való előnyc'miulásra. Már el is érték 'Machelt és a medinai vasút elágazását. Elárisban húszezer reguláris török katona állomásozik erős tü­zérséggel, hasonlóképen Gazában. A törökök főereje Jeruzsálemben van koncentrálva. A lakosság a török katonaságot mindenütt nagy lelkesedéssel fogadja. Jelenleg százhúszezer főnyi reguláris török katonaság és hatvan­ezer beduin áll készen arra, hogy Egyiptom ellen vonuljon és még további csapatok ér­kezését is várják, Dsertsal basát nem ölték meg. Konstantinápoly, január• 7. A török táv­irati ügynökséget felhatalmazták, hogy a leg­határozottabban megcáfolja azt a hirt, hogy Dsemal pasát megölték, Elsüllyesztett orosz torpedónaszád, A Vossische Zeitung levelezője jelenti Konstantinápolyból, hogy a legutóbbi tengeri csatában a törökök egy orosz torpedónaszá­dot elsiilycszteitek. Az oroszok üldözik a krimi rrsoíia­metfánoka!, Konstantinápoly, január 7. A Krímben le­telepedett mohamedán török alattvalókat az orosz hatóságok Melipopolban egv koncen­trációs táborban gyűjtötték össze. A mohame­dán közművelődési egyesületeket az oroszok bezártak. Szebasztopol katonai parancsnoká­nak rendeletére a tengerparti helységek mo­hamedán lakosait az ország belsejébe szállí­tották és ingatlanaikat elkobozták. Elég volt a levelekből. A „Berliner Tageblatt" inja: Pár nappal ezelőtt közöltünk néhány levelet, melyeket a karácsonyi és újévi ünnepek alatt kapott Hindenburg. Ezeket a -leveleket berlini isko­lás- leányok irták és részint komoly, rászánt tréfás bangón fejezték ki jókívánságaikat, kérve a hadvezért, Ihogy adja át üdvözletei­ket sere-gében harcoló fivéreiknek és ismerő­seiknek; az egyik kérte, küldjön neki egy oroszt. Ámbár ez mind nagyon kedves volt, mégis azt a sürgős tanácsot adjuk a kisas­szonyoknak, hogy intézzék leveleiket ezután direkt rokonaikhoz, nem pedig a komoly ügyekkel foglalkozó hadvezérhez. Be fogják ezt látni a szülők és a tanító­nők is és remélhetőleg -igyekeznek majd visszatartani az ifjúságot effajta irodalmi működé-'üktől. De nemcsak az ifjúság levele­zését kell beszüntetni, hanem a ifelnőtteknck is őrizkednlök kell, hogy ezt a nagy elffoglalt­sá gu 'férfiút, kitől -Németország oly sokat vár, fölösleges levelekkel zaklassák. iHindenhurg­nak nincs szüksége ilyenféle levelekre; bizo­nyára tudja ő ezek nélkül j®, hogy 'a- német nemzet szeretettel, hálával és bizalommal te­kint felé. Díszebéd Reimsban, a benibázás alatt. A iPolitbken haditudósítója leír egy díszebédet, melyet a francia kor­mány adott meghívott iiaditudósit-ók részére. Végigutaztam a déli fronton és Reims­ban éreztem először, hogy a tomboló csa­ták közvetlen közelében vagyok. Itt kaptuk meg a tűzkeresztséget és pedig egy ünnep­ság keretében. Csodálatos, majdnem törté­nelmi jelentőségű ünnepély volt ez, mely vé­leményem szerint „erimen laesae hutnanita­tis" volt oly pillanatban, midőn Franciaor­szág és az egész világ a legborzalmasabb há­borút vívja, mely valaha népek közt dult. A köztársaság adta ezt a villásreggelit a sem­leges tudósítók tiszteletére, kik idejöttek lát­ni lés hallani. Meglehetős későn érkeztünk -Epernay­ből Reimsba és anélkül, hogy a várost meg­tekintettük volna, a Hotel du Nordba siet­ünk, ahol az ebéddel vártak bennünket. A-z én autóm volt az utolsó a sorban és egy tel­jesen összeromboU homlokzatú ház előtt állt meg. Megkérdeztem az előzékeny hotel szol­gát, mikor történt ez. „Tegnapelőtt uram", volt a válasz. Azt hinné az ember, hogy ez az erőteljes intőjel kissé megdöbbentette a ven­dégeket. De egyáltalán nem. Ugy látszott, mintha ránk ragadt volna a tréfás vidámság, melyet a harctéren tapasztaltunk és a ter­mészetes nyugalom, mellyel Reims lakói jár­káltak, ugy, hogy 'mindnyájan kitűnő hangí.:­latban és jó étvágygyal ültünk asztalhoz. Az ebéd pompás volt. Az étterem ablakai arra a térre néztek, melyre a legutóbbi német bom­bák hullottak. Talán nem is jutótt eszünkbe, hogy a teritett asztal közepére explodáló né­met üdvözletet kaphatunk esetleg, — annyi tény, hogy a társalgás igen élénken indult meg, különösen mikor néhány tiszt jött be a lövészárkokból, kik nem győztek beszélni az ottani különös viszonyokról. A kitűnő bor­deauxi után pezsgőt kaptunk, ami egész ter­mészetes, lévén ez honi gyártmány, itt terem köröskörül a do'mbokou és még az utcák is róla vannak elnevezve, például: bculevard Pommery vagy boulevard Lonis Roederer. Még nem- ürítettük ki az utolsó üveget, mi­dőn — gránát robbant fel ablakaink előtt. Ez volt a németek mindennapi bombá­zása. Legidősebb kollégánk, egy svájci, 'föl­ugrott, mintha ágyúból lőtték volna ki és po­harat emelve üdvözölte a köztársaságot és a társaságunk!:eli tiszteket. Beszéde igy kezdő­dött: „Messieurs et elhers contfréres de,s pays­neutres, ce coup de oanon nous rappel-le no:tre devoir." (Uraim és kedves honfitársaim, ez az ágyúlövés kötelességünkre emlékeztet.) A beszéd végeztével -kinéztünk az abla­kon, hogy megállapíthassuk, hová csapott a gránát. A vendéglősné mosolyogva mondta: — Nem, uraim, ez a pályaudvar felé volt, kétszáz méterny-ire innen. De máris ujabb gránát jött, mely a leve­gőben explodált. ÍKKBSBEBaSBBniEaSIMSESBgSSBSSBaSSBEOaKSSES'eSSKiíSe.* V Hozzájárulhatunk sok könny felszáritásához, ha varrási, javítási és kötése munkáin­kat a feministák varrómiiheiyében ren­deljük meg. **cBBsg»aac:>BSR7E9G98BsaasaBBa®3SSBaiiBa*aB8as*iiagB* — Ez már közelebb volt, — mondá, —• körülbelül száz méternyire az ellenkező ol­dalon. Azután jött a harmadik. Tisztán láthat­tuk, amint egy ház összeomloit az utca vé­gén. Erre kissé elkomolyodott a vendéglősné és mintegy mentegetődzve mondta: — Uraim, mindent elkövettem, hogy ti­tokban tartsam ittlétüket, de kezdem hinni, hogy az ellenség mégis megtudta, hogy önök itt vannak! Egyik francia tiszt erre élte.te az or­szág legbátrabb hoteljét, mely a háború óta egyetlen egy napon se volt zárva, dacára an­nak, hogy a csaták központjában fekszik. Stockholmból jelentik: Rendkívül érdél­kes manifesztációval adnak kifője est a fin­nek iránt való rokonszenvüknek az itt meg­jelenő lapok. Csaknem valamennyi sto klhol­rnl lap egész terj-edelrrébea leközli és igen -meleg Kommentárral ki éri finn les véreink­nek egv most 'megjelenő k' '.Irányát, amely rávilágít a finn állapotokra ás a finnek elnyo­mására, de egyben dokumentuma is . noak : z orosz módszernek, amellyel Oroszország a h 'bo-ru kitörése óta a fi::nikkel és 'engyelek­cí bánt: a kezdetien mindent igérév és sem­mit sem adás módszerének. Ez a kid tvány az egész Európának szól: az eoíente 'hatal­mainak ép ugy, mint a másik hatalmi cso­portnak. A finn kiáltvány egy részét szó sze­rint itt közöljük: — Finnország nem szegte meg Orosz­ország iránti kötelességét. Oroszország azon­ban nem törődve ezzel, végleg letörte Finn­ország alkotmányát, nemzeti egzisztenciáját végveszedelemmcl fenyegeti. Számos fia e hazának, amié: t nem ak u t a teljesen törvénytelen orosz uralom alatt meghajolni, keserűen meglakolt ezért, orrsz fogságba hurcoltatott. Finnországban olyan alapon rendelték el a hadiállapotot, amelyhez semmiféle törvé­nyes ok nem- szolgált ürügyül. Ez a hadiálla­pot még inkább lehetővé tette az orosz ura­lom erőszakos politikáját országunkban. Lengyelországnak ugyanekkor teljes au­tonómiái igért az orosz kormány, nekünk is igért jogúkat, de még a meglevőket is egy­másután szünteti meg. A háború dacára is s noha az orosz sajtó is állandóan hangoztatta, hogy a teljes egyet­értést óhajtják velünk s felhagynak üldözé­sünkkel. egymásután hurcolják el a finn hi­vatalnokokat s vetik fogságba, a tartomány ­gyűlés elnökét elfogták s Szibériába. Tomsk­ba száműzték. Oroszországba és Szibériába naponta indulnak orosz csendőrség fedezete alatt finn hazafiak, akiket a legkisebb gya­nú ok .alapján letartóztatnak.. Egym'st érik a házkutatások és más gyanúsítások. A lapjainkat ártatlan közléseiké:' hallat­lan pénzbírsággal sújtják, vagy egészen el­nyomják. Újságírókat zárnak tömlöcbe vagv viszik Sz-'bériába. Maga a főkormányzó áll a provokáció élén. A kiáltvány azután elmondja, hogy az orosz állam' halálom korlátlan ur lett Finn­országban s hogy azt Oroszország egészen be akarja kebelezni Oroszországba. Finnország teljes eloroszositását és elnyomását az orosz törvények fogják betetőzni. — Oroszországtól nem várjuk többé sza­badságunkat. A fmn szabadságot kívülről jö­vő faktorok fogják megszerezni. Ezzel végződik ia kiáltvány, am ly egész Svédországban mély benyomást kellett.

Next

/
Thumbnails
Contents