Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-08 / 8. szám

Szeged, 1315. január 8. DÉLMAGYARORSSZÁQ 5 Hadba indult egy tizenegy éves szegedi fiu (Saját tudósítónktól) Vas Zoltán, Vas Sándornak a Korzó-Mozi népszerű igazgatójának tizenegy éves fia, a napokban val-simi ifjúsági lapot olvas-ott kis hősök kalandjairól. Ennek kapcsán egy-szerre anyja elé állított a lui-deskedés iránt ugy látszik fogékonysággal kiró „ifja" és igy szólott: — Mit -szólna hozzá anyukáin, ha én is elmennék a háborúiba? Vasaié nevetett a kissé kémikus kérdésen és jóhiszemű derűvel válaszolt: — Hát -csak -eridj fiam! Férfiaknak ott van a helyük. 'Tegnap délután bárom órakor -Va:.ék lakása előtt katonák mentek az állomás felé. A gépfegyver-osztag indra-lt útnak; a csapat előtt a katonazene játszott víg indulókat; fent pedig a gyerek-szobában egyszerre felugrott a képes könyv mellől a kis Vas, mavára1 -kapta télikabátját- és ugy ahogy volt, vékony ruháiban, otthoni vászon cipőben, szaladt a katonák után. Otthon pedig várták vissza a fiút. Va-sné látta amikor kiszaladt ,-i szobából, de -gondolta, ninj-d visszajön, bizonyára csak a zenét akarja hallani. Teltmúlt- az idő, de a gyerek még- est-e hét órára se került haza. Ekkor már a szülők aggódni 1: zdtek. Vas igazgató minidjárt sejtette, hogy itt baj van és ismerve vállalkozó szellemű fiát, azonnal arra gondolt, hogy a gyerek képes volt tényleg a háborúba indulni. Felhívta telefonon a Tisza-pályaudvart, de innen azt az értesítést kapta, hogy a vonat már délután öt órakor elindult. Ekkor Vas a rendőrségre -.inert és jelentette az esetet, A rendőrség táviratilag intézkedett, hogy ha Ceglédre megérkezik a vonat, a kis 3rő?-jelöltet- szállítsák le a katona-vonatról ős hazafelé irányítsák... Közéén pedig az történt, hegy Vas Zoltán tényleg a katonákkal elment. A Tiszapályaudvaron felszökött -a, katona-vonatra és belbuj-t a. fékező házikójába. A vonat öt órakor el is indult, a kis Vassal egyetemben. D-e k.'-őbb a nyílt pályán megállt és hc-sszas ké• • delem után, csak este 9 órakor érkezett meg a szegedi rendező pályaudvarra. Itt sokáig álldogált, ugy, hogy a -megéhezett katonák leszálltak vacsorázni. Vas Zoltán ur is nagyon megéhezett odafönt a fékező -hideg hajlékában, tehát ő is leszállt és szóiba ereszkedett a katonákkal. — Én is a harctérre megyek, — mondotta, — mint a hirös Körösy Bandi. Elbújíam a -fékező (házikójába, de ha megérkezünk, akkor én is kimegyek magukkal a lövészárokba és majd hordok vizet. De most adjanak valamit enni, im-ert nagyon éhes vagyok. A katonáknak megtetszett a villogó szemű, bátor gyerek és -egy egész próifuntot -szavaztak meg neki, iA fiu épen nagyban falatozott, amikor jött az őrmester, észrevette a -hívatlan vendéget és jelentést tett a létszám szaporodásáról az osztag parancsnokának: egy hadnagynak. A hadnagy -kikérdezte a fiút Ás amikor megtudta, hogy Vas igazgatónak a fia, akit személyesen jól ösuier, erőltetett haraggal kiáltott rá: — Te csirkefogó. El menj haza, mert rögtön agyonütlek. A fiu, aki a harctéren szívesen elvérezne a hazáért, de -egy dühös hadnagytól nem volt kedve magát- pont agyonüttetnii, szépen útnak indult és a hosszú sötétségen, keresztül, minden félelem nélkül haza is érkezett féltizenegykor éjjel. Szerencséjére szülei még a moziban voltak; ő tehát gyorsan levetkőzött és fülig elbújt a paplan alá. Mikor aztán Vasék liaza értek, annyira megörültek a gyereknek, iho-gy os'ak ima kérdezték ki, hol járt tegnap. -A krónika teljessége -kedvéért megírjuk, hogy a nagy öröm miatt a szülői szigor szokásos következménye is elmaradt. HÍREK 0000 A szláv. Zsenge ifjúságomban egy francia tengerparti városkába vetődtem. Oly furcsa sápadt lámpák voltak az utcákon, szűk sikátorok, * pici házak kapuinál lenbaju leányok énekeltek esténként — éjj-el-nappail pengett a. gitár s folyt a bor a diáktanyán. Sokaíi szoktunk összejönni éj szakánként — franciák, olaszok, magyarok, románok. Volt közöttünk egy moszkvai kereskedőnek a fia is. Jól emlékszem reája: erő-, magas legény volt, szemei savósak és szőrösek a kezei — nagyon féltünk tőle, s 'mindenki ugy hívta: „medve," Egy viharos éjszakán, egyik román testvéreim sok bort kapott hazulról s mindnyájunkat meghívott-. Talán tiz diák lehet; tt együtt. Az olasz elhozta a gitárját. ,s érzelmeiskedet, — a francia finom mosolylyail ült a divánon, a német diák az óráját, nézte, mert reggel az egyetemre akart menni — mink, románok, a sarokban ültünk. A szláv nagyon későn jött, -azt hazudta, hogy kalandról jön — izgatott és durva v-olt. Folyt a bor, esengett a nóta, frissen, illatosai! szólt a gitár — a tenhaju leányok benéztek az ablakon, ,<• kacagva futottak haza, ujságo-lni a hírt, hogy a -diákok mulatnak. Éjfél felé nagyon jó kedvünk lett — már könyesek voltak a •••.szemek, mert távoli -emlékekről beszélt- a szó. Mindenki elmondta azt, amit akart, a,mi élénkítette vagy szomorította emlékezését — ,s őszinte barátság gyöngyözött -a bor-e-pohárban. Az orosz sokat ivott. Már féltünk, hogy feldönti a lámpát szokása szerint, s felkapta a széket, mint ahogy rendesen szokott, ha iszik. Az orosz diáknak jutott eszébe, bogy jó volna felzörgetni a szomszéd asszonyt, esetleg kicsalni a leányt, hisz az anyja -gyenge és beteges, s ugy -se tudna ellenkezni... Mindnyáj an 'megrettentünk. A szomszédban nyugodtan alusznak a hársfák alatt: anya és leány, csendes álmaiban nem zavarja őket senki... az orosz reájuk akar törni, vad indulatait reájuk erőszakolni, elrabolni a nyugalmukalt... Kórusban tört ki belőlünk a méltatlankodás, De -az -orosz nem tágított. -Felugrott egy székre, villámlottak a szemei, -fenyegetett az üstöke, csattogtak a fogai, s ugv üvöltött: — Akarom, hogy ,igy legyen! Betöröm az ajtaját, Ikibur-colom a leányt, idehozom, kell nekem! Ha, jöttök, ha nem jöttök, én megyek. -S hatalmas ökleti-t rázta. Megrémülve néztük a megvadult szlávi,t. Ilyenkor már -csak gyors tett segíthet — s csodálatos, olas-z, román, német- diákban egyszerre ébredt fel az önérzet. A diákok rárohantak az oroszra, gúzsba kötötték s behajították, mint egy fadarabot a sarokba. Az crosz részegen jajgatott, aztán megadással tűrte, begy lefektessük. Az olasz diák felkapta a gitárt, kihajította az ablakon. A német diák megtisztito-tta az asztalt — mi, románok, -csendesen bujtunk köpenyeinkbe — e -az éjszaka utolsó mosolyaitól me-gfürösztve, ballagtunk hazafelé. Annit zsenge ifjúságomból, -mint emléket tartogatok, az-t, ugy látszik, az -élet hatalmas arányú indulattá fejleszti. Most -sem történt más, mint akkor, a diáki a,káéiban; nicst se akar mást az egész szláv faj, mint akkor az orosz diák. Minden- nemzet nyugalmat és békét kívánt. Senki sem akart semmit mástól. (Békésen aludt a szomszéd asszony és a leánya.) Miniden nemzet pihenni akart. De a szláv alázni akar ... És most ,is ugy fog történni, -mint -akkoi, régen, a diáklakásban. A ,szláv óriást megkötözzük, -a sarokba dobjuk s üvölteni if-o-g, mert rettentő ereje megseminiisült. De senki -se fog rúgni rajta: se olasz, s-e magyar, se német, s-e román. -Csak vergődjön megalázva egy darabig — a kötelékek -erősek -és biztosak lesznek. * -Egy hindu mesében olvas papa, hogy a megkötözött alligátort ötesztendős gyermek is képes vezetni. lsac Emil, — Az iskola-zék ülése. Ma délben az iskolaszék Bekor Pál helyettes polgármester elnöklétével ülést tartott. Ezen az ü'A-en jelentek meg elő zör az i- k-c-laszék uj- e-nan megválasztott tagjai, -akik tették az esküt, azután megválasztották az elnököt, alelnököt, jegyzőt és gondnokot. Az ii-lésen korelnök Rósa Izsó dr., ko-rjetgyző Nemeeskaj,' I .van lett. .Az elnökválasztás 'következeti ezután; két jelölt volt: Faragó Ödön dr. tiszti (főorvos, a régi elnök és Gaát -Endre dr tanács.s. Faragó Ödön dr, 1-8, Gaál Endre dr. r? szavazatot kapott, az is-kolaszék elnöke ichát ismét Faragó Ödön dr. lette Az ujoni ;vn megválasztott elnököt Ró-a Izsó dr. üdvözölte, aki megköszönte' újból való ínegváte. -ztásái. Az iskolaszék ezután egyhangúlag unegvá1 osztotta Karács Jánost alelnöknek, Ncitvccskay Istvánt jegyzőnek és Tóth Antalt gondnoknak. — Orosz ágyú és gépfegyver Szegeden. A városhoz leirat érkezett a hadügy :mi:; terce r tői, amelyben közli, hogy január 8-án röggel a Széchenyi-téren egy ágyút és egy gépfegyvert állítanak ki közszemlére, -m ilyet az oroszoktól zsákmányolta!k katonáink — A számonkérőszék ülése. A szánionkérőszék csütörtökc-n folytatta ülését Cicát riCis Lajos dr. fő-ispán elnöklésével. Dacára annak, hogy az egy-es ügyosztályok munkája a háború alatt tetemesen megnöve-kedett, viszont a munkaerő -megfogyatkozott, a bizottság mégis a legnagyobb rendet és pontosságot találta. Érdemes külön -felemlitem a katonai ügyosztályt, ahol a háború ó a éjjelnappal -folyik a munka és elismerésre méltó buzgalommal végezik el az összes teendőket. — Auguszta főhercegnő Szegeden. A népfelkelő cimü aktuális színmű érdekességét fokozza, h gy a darab Ibeirfíél-:-! .megjelenik Auguszta főhercegnő; aki immár szívvel-lélekkel a magyar hazáé. A feu-égf-asszony megjelenik előttünk, mutat a budapesti kórházakban sorra járja ;a szenvedő katonákat, a közlegényekkel is -társalog, vigasztalja őlket és ajándékokat osztogat 'nekik. — A százötven éves Zsombolya. Zsombolyáról jelentik: i916-ban lesz százötven éve, hegy Zsombolya községet letelepítették, amely idő alatt Torontálmeigye egyik legszebb -és legvirágzóbb községévé fejlődött. A nevezetes évfordulót a zsombolyaink nagy ;- za'bésu imórion akarják megünnepelni a jövő évben, amelyre már m-ost megindul ink az eleké-ízületeik. -Az illetékes tényezők legutóbb tanácskozást, tartottak s azon -megállnpr -dtak, te gy az ünnepségek gerince egy történeti kiállítás lesz, amelyen Zsombolya történetét, fejlődési atom ntumait mutatják lle. Erre a kiállításra már most. megkezdték a gyűjtő munkát s összegyűjtenek minden Zs ombolya történetére -vonátkozó anyagot. Fölhívással is fordulnak a közönséghez s kérik, hogy mindazok, -akik Zsombolya történetére vonatkozó báirimety anyaggal rendelkeznek,