Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-06 / 6. szám

4 DÉLMAGYARORSSZÁG Szeged, 1915. január 10. Meddig fog még tartani ? Roda-Roda a háború ideiérői. A „Neue Freie Presse" mai száma RodaRoda haditudósító következő érdekes cikkét közli: Meddig tart még? „Meddig tart -még a Iháboru?" Bárkivel találkozom, — legyen az a harctéren, az ország belsejében, civil vagy katona, férfi vagy nö, — mind ezt a kérdést intézik hozzám. Ezt olvasom minden levélben. __ A mi közönségünk bizonyára nem fáradt bele a háborúba, legkevésbé pedig a harcoló katona. Mégis a legtöbben várva-várják a békét: várják az anyák, kik fiaikért és a feleségek, kik férjükért remegnek; várják sokan felebaráti': szeretetből, ba nincs is közvetlenül részük ;a háborúban, mert szivük irtózik a vérontástól; másokat a kenyérkeresetben gátol a Iháboru. Igy aztán mind azt kérdik: „Meddig fog még tartani?" Válaszolni senki se tud. Azelőtt azt hitték, hogv a világháború egy hónapig se tarthat — és ime: már ide s tova fél éve dühöng, anélkül, hogy akár keleten, akár nyugaton valódi, jelentős döntés történt volna. A flották java még érintetlen — ugy nálunk, mint az ellenségnél; nem1 esett még el nagyobb jelentőségű vár sem orosz, sem francia, sem német vagy osztrák-magyar részen; a hadseregek sokat szenvedtek — az ellenségéi többet, mint a miénk, — de egyik nagyhatalom sincs megsemmisítve; számos foglyot ejtettünk, úgyszintén az ellenfelek is; a németek benn vannak Franciaországban; az orosz és francia offenzívát visszavertük — és elleneink mind. Meddig fog hát tartani a háború? „Amig győzünk", — felelt nemrég egy porosz generális. Bizonyára: mig csak nem győzünk. De hát talán már győztünk is, anélkül, Ihogy ma még biztosan tudnánk. Elég jel mutat arra, hogy az ellenséges táborban bizonyos demoralizáciá lépett föl. De nem nyertünk még elég betekintést ahhoz, hogy tényekről beszélhessünk. Nem az a kérdés, mikor fogjuk az ellenséget legyőzni, hanem az, Ihogy mikor válik érezhetővé az ellenségnek veresége. Csak akkor lesz vége a háborúnak. A mi legfontosabb ellenfelünk, Oroszország, akkor fogja érezni vereségét, ha kimerülnek utolsó tartalékjai és segélyforrásai. Egy perccel se hamarább. Az oroszok soraiban legalább két hónap óta harcolnak 19-től 42 évesig katonák. Tudjuk továbbá, hogy az orosz tüzérség Krasznik, iKomarov, Przemyslnél minden lövésünkre sortűzzel felelt, de a San mellett már takarékoskodni kezdett a munícióval és Lodz, Kutnó és Limanovónál már csak a leghálásabb célokat vette tüzelés alá. Az ágyulövegek nagv részét nem birjáik Oroszországban előállítani és az orosz tüzérség nagy része Tannenbergnél és a Mazurimocsarakban maradt ágyúikkal együtt. Tudjuk, hogy orosz divíziók Mannlicherés Berdan-íegyverrel lőnek; hogy hiány vau náluk repülőgépekben, mert az orosz ipar nem készit motorokat; hogy orosz seregek hiányos ruházatban álltak velünk 'szemközt és hogy egyik szövetségesük isem1 szállíthat nekik segítséget, mióta Vladivosztok és Archangelsk kikötői befagytak. Igaz, hogy Oroszország kétszer meglepett bennünket: először augusztusban mozgósításuk gyorsasága által; mi azt hittük, hogy a keleti' hadakat csak akkor fogják behívni. .ped'g a kaukázusi és a szibériai seregek már májusban elindultak és augusztusban már Varsóban1 voltak. Másodszor fölszerelésük szolidsága lepett meg bennünket; évekig beszéltek nálunk az orosz hadbiztosság korruptságáróí és ime, katonáik rendesen fölruházva, erős csizmákban, jól táplálva és felfegyverkezve állt elénk. Bőségesen volt muníció és élelmiszer, a srapnellek pedig nagyon is jól robbantlak. Mégis — Oroszország anyagi materiális forrásai kiapadóban vannak. Az orosz császári főintendáns kifogástalan csapatokat küldhetett az első csata vonalba, de a tartalékok már alig használhatók, különösen, ahol csak saját országukból láthatják el őket. De ha föltételezném is, hogy Oroszország készletei kifogyhatatlanok: nem áll ez az emberányagra nézve. Pediger orosz generális a kiképzett katonaságot' 3.5 millióra becsüli, Veltze 4 millióra. Összes veszteségeiket azonban a mai napig 2.5, 3 millióra kell számitanunk. Nem kell fejcsóválva hallgatni ezeket a számóriásokat; a mi veszteségeink is hatszor akkorák, mint azt békeidőben elképzelhettük. A cár régen harcba küldte minden tartalékseregét, valamint a mi népfölkelőinknek megfelelő csapatait is. Ama népfölkelők, kik még sohasem' szolgáltak, nem mehetnek a csatasorba, mert szükség van rájuk az ország belsejében: ők őrzik a mindig ingadozó közrendet, a raktárakat, vasutakat, foglyokat, 'stb. Különben se bírnák őket fölszerelni se fegyverrel, se ruhával és főleg tisztiekkel nem. Alapos számitások szerint Oroszország utolsó tartalékja április l-re csatlakozni fog az orosz hadsereghez. Ugyanezen időszakban a hóolvadás által előidézett járhatatlan utak meg szoktak javulni /és íaz operációk újra megkezdődnek. Ennek! a háborúnak legnagyobb, rettenetes csatája fog kitörni. iHa javunkra dől el, ez lesz az utolsó ütközet, mert Oroszország ezután ki lesz merülve. Tegyük föl, 'hogy ez a harc hat hétig fog tartani: akkor május közepéig befejezésre számithatunk, anélkül, hogy katonáink hazatérésére vagy a iháboru általános befejezésére gondolhatnánk, — legföljebb az orosz-német és osztrák-magyar-orosz ellentétek megszűnésére. Ha mi ezt az utolsó nagy ütközetet megnyerjük, az oroszok kénytelenek lesznek fegyverszünetet ajánlani. Ha véletlenül ugyanekkor nyugaton is jelentős fázisához érkeznék a iháboru, ebből a fegyverszünetből hosszabb, esetleg hónapokig tartó tárgyalások után béke keletkezhetnék. A -béke szerződések kidolgozása és a hadisarcok lefizetése után következnék azon csapattestek leszerelése, melyek nem őriznek megszállott tartományokat!. Mindezek a föltevések csak arra az esetre szólnak, ha mi győzünk és nem avatkozik bele egy harmadik. Hónapokig tarthat a béketárgyalás, leszerelés, a csapatok hazaszállítása; nagyon nehéz tehát arra a kérdésre válaszolni: „'Meddig is tart még a háború". Svájc tiltakozik Anglia cllso. Zürich január 5. Svájci lapok megállapítják, hogy Svájcban nagy a. szükség gabonában, petróleumban, rézben és egyéb ércnemiekben, mer} Anglia elkobozza azokat a szállítmányokat, amelyek Svájc számára érkeznek. Az angol hadihajók jogtalan eljárása miatt olasz és francia kikötőkből Svájc nem kaphatja meg megrendelt szállítmányait. A Neue ZÜT'iolier Zeitung ..Hova jutunk?" címmel tiltakozó cikket közöl, amelyben iAnglia önkényes eljárásának tulajdonit ja. Svájc gazdaságii megkárosítását, mert Anglia megakadályozza a fogyasztási cikkéknek Svájcba szállítását. nHasQSHatisQsasBBBaBBCSESHiaaassHCaaBBBiiaaHBagartKTa Hozzájárulhatunk sok könny felszáriíásához, ha varrási, javítási és kötése munkáinkat a feministák varrómühelyében rendeljük meg. „Olaszországnak és a monarchiának meg kell értenie egymást." Berlin, január 5. Scarfoglio a Mattinoban, amely lap, ép ugy, mint a cikk írója, eddigelé sohasem volt német barát, korholja Olaszország belga-kultuszát és őrülteknek mondja azokat az olaszokat, akik Belgiumért lelkesednek. — A német birodalom lebirhatatlan erejével acélpáncél, amely ellenségeinek <százaival dacol, — igy szól többek között a cikk. — Mindenütt: a levegőiben, ia váz alatt, az északi és déli tengereken, a távol gyarmatokon, a keleti és nyugati 'lövészárkokban, mindenütt bámulatos energiával és leküzdhetetlen hősiességgel harcol a német birodalom a népek egész áradata ellen, amelyeknek szószólói bujtogatjak Olaszországot. Ez az állítólagos ellenségünk egész Belgiumot és 'Franciaországnak egynyoilcaid részét megszállva tartja. Megfoghatatlan, hogy miképen támadhatott Olaszországban olr/an borzasztó gyűlölet, a németek ellen. Ofesaorezágnak az az érdeke, hogy távol tartsa a szlávokat az Adriától és Ausztriával egyesülve, nagy politikát vigyen. Szentül meg vagyok arról győződve, hogy rövid néhány hónapon belül az oroszok és franciák külön fognak válni a konfliktusból. Oroszországban -már sok jele mutatkozik annak, hogy a nép belefáradt a háborúba és békéért sóvárog. IJgyanez fog bekövetkezni Franciaországban. A cikk azzal végződik, hogy Ausztria-Magyarországnak és Olaszországnak meg kell értenie egymást. HINDENBURG NYILATKOZATA. 1 A Corriere della Ser a londoni táviratot közöl, mely hírül adja Hindenburg tábornoknak a newyorki Sun legújabb számában 'közzétett, az oroszokra és a háborúra vonatkozó nyilatkozatait. A Sun egyik tudósi ója, aki a keleti harctéren Hindenburg főhadiszállására van beosztva, kérdést intézett a német hadvezérhez, hogy mi a véleménye az oroszok mai harcképességéről és a hadjárat menetéről. — Ma még nagyon korai volna azt állítani, — mondotta Hindenburg, — hogy az oroszokat már megvertük és hogy az oroszok harci szervezetét már megbontottuk, meri: hiszen az oroszok még mindig nagyon vitézül harcolnak. Oroszországnak rengeteg sok embere van és ha a vasúti hálózat szempontjából Oroszország helyzete sokkal kedvezőtlenebb is, mint a mienk, azt tapasztaniuk, hogy az oroszok azért mégis rendkívül gyo's hadmozdulatokat visznek véghez. Az amerikai újságírónak arra a kérdésére, hogv minő jelentőséget tulajdonit Hindenburg az oroszok ellenállásának, a hadvezér igy válaszolt: — Bízom benne, hogy a német hadseregnek sikerülni fog a győzelmet kivívnia. Seregeinknek azonban addig még nagyon sokat kell harcolniok itt Lengyelországban. Hiszen köztudomásu, hogy negyven orosz hadtesttel állunk szemben, mintegy négyszáz kilométer hosszú vonalon. Arra a kérdésre, hogy nem1 túlságosan nagy-e az oroszok számbeli túlsúlya, Hindenburg igy válaszolt: — Kétségtelen, hogy az oro-zok most még számbeli túlsúlyban vannak, de ezt, azt hiszem, ellensúlyozza az a körülmény, hogy irni egy eléggé kifejlett vasúti hálózat birtokában vagyunk, amelynek segítségével a számbeli túlsúlyt bármikor és bárhol kiegyenüíhctjük. Különben is az utolsó négy hét alatt nem csupán az ütközetekben, de egyébként is rendkívül sok embert veszítettek az oroszok, ugv, hogy hadtesteik korántsem harcolnak már a teljes létszámmal.