Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-06 / 6. szám

Szeged, 1915. január 6. DÉLMAG Y ARORSZÁG 5 HÍREK A magyart csendőr dicsérete. Útban FenyvesvöSgy körül. „Vándor ne bántsd, maradjon az utókornak." Aki még nem járt háborús területen, an­nak fogalma sem lehet az ágyú-lövésektől és a nehéz, trénszekerek _ tízezreitől földúlt or­szágutak állapotáról. És az ungmenti utat a tíznapos esőzés folytán most negyedméteres sár is födi, szétterülő, puha sár. A sár e vég­telen és rejtelmes tengerének vágtunk neki az ereszkedő homály ködében, miután meggyő­ződtünk róla, hogy Csontosról fölfelé nem megy vonat. Tizennyolc kilométeres ut állott előttünk, melyet a községükbe visszatérő csendőrök társaságában meg keltett tennünk, hogy eljussunk az orosz uralom alól csak az imént felszabadult Fenyvesvölgyre. A téli est korai sötétsége mind átlátha­tatlanabb, mind súlyosabb tömegében terült ránk — és még vagy tizenöt kilométeres mt állott előttünk. A hegyek, melyek az Ung völ­gyét beszegik, -egyre közelebb jöttek hozzánk megvillanó hősapkáikkal és néha ugy tetszett, hogy egy ör-eg hegynek megmozdul a feje és álmosan felénk bólint. Már a folyót is alig látjuk és a hold szürkülő kék világot hintve még egyre küzködik a vastag hófélhckkel. Telettünk gonosz, fekete madarak csa­pa: ja: szállnak el. — Soha ennyi kánya nem járt erre, — mondja az egyik csendőr. Ez mind északról jön. A határmenti magyar csendőr -dicséreté­vel most tele van az egész Kárpátok-altja. Gyö­nyörű emberek, válogatott előkelősége min­den íegvveres -embernek. Példátlanul bátrak, de e mellett megfontoltak és önállók, küknek csapatszolgálatra beosztva feleannyi hasznát sem vennék, mint veszik igy, hogy mindegyik a maga feje után jár, napszámra bújja a ren­gő,egeket és szakadékokat s a legkitűnőbb fel­világosításokat küldi az ellenség mozdulatai­ról. Ezek a mi csendöreirlk most négy napon át szakadatlanul szolgálatban voltak, szeiji­hunyvást sem aludtak, de azért nyoma sincs rajtuk a kimerültségnek. Azzal a vig kedvvei, mely a törekvő embert jellemzi, ha a maga szakmájáról beszélhet, mondják cl csodálatos kalandjaikat, mint lőtték és vágták keresztül magukat százszor is az ellenség őrség vo­nalán, az erdőbe elbújva tizen, mint szalasz­tották meg sürü tüzeléssel a völgyön átvonuló orosz ..századot, mint kezdtek 'nyílt harcba, mindegyik önállóan, legjobb belátása szerint a' ellenséggel. Elbeszélésük lebilincselően szines és tö­kéletes. Minden ujabb hegyhátnál a legapróbb részletéig elmondják az itt lefolyt harcok tör­ténetét, megmutatják, ihol állott az orosz tü­zérüteg, gyalogság s hol a miénk. Amott, hol az Ung ketté vágia a hegy láncát, tiz nap'g állottak ágyúink és pusztították a hígyen tul levő ellenséget. Az oroszok ágv.ui mind erre küldték golyóikat, de azok egy ke sem talált, mert közbül emelkedő hegynyereg felfogta és félrecsapta a mi ágyúink dörgésének hangját és igy a visszhang félrevezette az ellenséget, mely sehogy se tudott ráakadni az ágyuk he­lyére, A csendőrőrmester átvág -egv rétnek, egy kicsiny -domb mellett megáll és gyújtót gyújt. A dombnak sirformája van. de nem földből hányták, hanem sok száz kilőtt srap­nel! hüvelyből emelték. A sir fejénél kereszt, rajta orosz sapka. A sir fölirata: — Emelte az —. tüzérezred — százada. Vándor ne bántsd, maradjon az utókornak, — céltalan orosz lövések haragos sírja. ez. • Erre a pontra hullott az ellenségnek sok ezer lövése, mikor az ágyút kereste, anélkül, hogy egyetlen emberünkben iis kárt tehetett volna. De aztán komolyabbra fordult hangon egyéb sírok fölirását is elolvasta az őrmester a gyújtó fölvillanó fény-énéi. Orosz katonák és magyar honvédek frissen hantolt sírjai ezek. A Ihold már lebirtá a fe'hők függönyét és a kékes homály ragyogó pompájában úszik az egész völgykatlan. Mélázásunkból hirtelen felrettenünk a siro-k mellett. Megindult a ha­vazás. Mire -elérünk az ötödik sírhoz, azon már a frissen esett hónak szűzi rétege szik­rázik a hold fényében. — Gyönyörű napok voltaik, — mondja az egyik csendőr. Itt körülkörül, ameddig csak a szem ellát és föl egészen Galíciáig, orosz ez­redekkel és magyar honvédekkel volt meg­rakva minden hegyhát, a hegységnek minden nyerge, csúcsa. És amint a sötétség beálltá­val szűnni kezdett a harc, egyszerre száz meg száz ponton gyúlt föl fölöttünk a tábori tiiz, nékünk, kik itt alant.jártunk, olyan volt, mint­ha tűzbe borult volna az ég. A lobogó tűznek ebben a gyűrűjében volt napokon át Fenyves­völgy, a lakosság otthonmaradt része nyu­godtan végezte dolgát, miközben feje fölött az ágyulövéseknek szapora raja szántott ke­resztül. -Mig lassú baktatásunk közben, megbo­tolva elhányt orosz fegyverekben, .srapnell­ihüvelyekben, a konzervskatulyák egész domb­jain. beszélt a csendőr, 'mellettünk, lenn a fo­lyó partján, vizm-osásokon, szakadékokban és a fenyőerdők peremén megrogyott, sötét ala­kok lopóztak előre. A fenyvesvölgyi ruthén parasztok, kik tépett ruhában, minden batyu is egy darab kenyér nélkül most mennek vissza kipusztult falujukba. — És az volt csak az igazi, — folytatja a csendőr — ha rohamra mentek a rnietek. December 23-án rendelték el az általános ro­hamot és ekkor húszezer fiatal honvédunk vá­gott neki az ágyuk szakadatlan dörgése köz­ben. valamennyi hegyoldalnak, valamennyi vízmosásnak, szakadéknak, fenyőrengetegnek. Éljenzett, hurrázott valamennyi, — ez pedig nagyon visszhangos vidék és ugy tetszett, mintha megindultak volna a hegyek és az er­dők is, bog harsogó éT'enzéssel szintéi ro­hamra menjenek a mi honvédetekkel. Láttuk, mint kúsznak egyre föliebb a mieink, itt visszahanyatlik egy soruk a felülről jövő p.us­katüz gyilkos esőjében, de már is másik csa­pat töri át magát az erdőn, a vízmosáson, ve­rekszik a szuronnyal, a puska;usával és nem egyszer irtózatos dühében a puszta két kezé­vel is. Pokol volt ez a völgy katlan, de mire ) az -este leszálltával fáradtan elhallgatott az ágyú dörgése, a miénk volt valamennyi hegy­csúcs és velük Fenyvesvölgye is. A pápa döntő eseményt vár. Róma, január 5. A Vatikánban azt beszé­lik a Giornale d'ItaEa közlése szerint, hogy a pápa valamely nagyobb, döntő eseményt abar bevárni s azután béhé ajánlatokat fog tenni a hadviselő államok uralkodóinak. Fel fogja kérni őket, hogy közöljék azokat a fel­tételeket; amelyeknek alapján -hajlandók a békéről tárgyalni. A Frankfurter Zeitung jelenti Rómából: A Ion-doni Daily Chronicle az évforduló al­kalmából nyilatkozatért (fordult a pápához. A szentatya Gaispari kardinális államtitkár ut­ján válaszolt. Kijelenti, hogy miután a há­borút megállitani nem tudta, mindent elkö­vet arra nézve, hogy annak -a szegény fog­lyokra és vigasztalan családja-ikra való fáj­dalmas következményeit enyhítse, A hűd-vi­selő államok kormányait felszólitotta, ho-gy vessenek véget és kéri valamennyi ország sajtóját, hogy éhben a békemunkájában min­den erejükkel álljanak mellé. »B!tWBBB»«Ga«9BDHHaSSSBaBBBBBBB!aaíaH*HBBaBKBSIia!3JCI3BBaF Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesü­letnek ! Segítsük a hadbavonultak csa'ádjjaii és az elesettek hozzátartozóit! 0000 Szegéűv pilóta bajtárs... -Megemlékeztünk annak iid-e-jón Feszi Béla pilóta,hadnagy dicső 'haláláról. Egyik nehéz, veszedelmes (felderítő útijában lezuhant és szörnyethalt. Barátai és 'bajtársai, akik eigy-ik legkedves-ebb emberüket siratják benne, ka­rácsony napján -gyönyörű emlékezéssel adóz­tak Feszi Bélána-k. A przemyali Tábori Uj­sáp-ban szép és lendületes cikkben rögzítet­ték meg a kitűnő -pilóta egyéniségének képét s a megható áráéból mi .is idézzük a követ­kező sorokat: Szegény pilóta bajtárs! •A mennyboltoz-atos egek iéghulláímait szel­ted át nemrég gépeddel, amikor -egy sötét nap reggelén szárnyaszegetten hullottál alá a magasból, Ihogy az anyaifökl sár-oe rögén tapasztald ki a sors -mostobaságát. Téged, kit annyit csodáltunk ott fenn a magasban, amint bátor sasként szelted a le­vegőt és hoztad le azután -a (híreket, gyászba borult szívvel, könnyező szemmel láttunk vi­szont november 25-én, amikor a gyarló gép szárnya felmondotta a szolgálatot és te ment­hetetlenül buktál alá, hogy többé föl se emel­kedhessél. Fájt ez nekünk nagyon. Hisz t-e 'bátor voltál és igaz, hü barát és­lelkes katona, ki a legnehezebb szolgálatot vetted vállaidra, hogy a -föld biztos rögéről fölemelkedve szemlélődj s földerítő (híreket hozz küzdő csapatainknak. T • méltóan töl­tötted be hivatásodat! Porhüvelyed lehullott, de -szellemed Fhönix-inadárként támad föl hamvaidhói és őrző angyalként -virraszt (fö­löttünk és pilótatársaiid fölött. Tüzérnek ké­szültél, de te magasabbra -vágytál. Lelopni akartad az egek s-ujtó villámaia, ho-gy azokat zúdítsd alá a zsarnok ellenség gyülevész tö­megére. Ma szinte lázongva kérdezzük tőled sors, miért raboltad el tőlünk Feszi Bélát, a huszonhat éves, hamv-asarcu -ifj-ut, ki rokon­érzésünket körünkben való első megjelenés? óta folyvást birt-a. A te ha-llgatag ajkaid n-eim fecsegett s-cba és távolba néző szemeid su­gara nem a földi hiúságokat kereste. Most örökre elnémultál! Búcsúztatlak hazád szent bérceitől, alhová haló poraidban is megtértél, hogy ott is hü -maradj hozzá, bú­csúztatlak tiei'd-től, -kik könnyes szemmel ki­sérték utolsó utadon és végül búcsúztatlak pilótatársaidtól, kik szivük szerető rejtekébe zárva őrzik emlékedét. Eperjesen temették el. Áldva boruljon poraidra az anyaföld, mely­nek büszkén voltál hü fia. — Vízkereszt. Szerdán, Vízkeresztkor ve­szi kezdetét a farsang, amely ezúttal február 174-kéig, vagyis -negyvenkét napig fog tar­tani. Természetesen az idén szó sem lehet ar­ról, hogy nagy költségekkel járó bálokat ren­dezzenek ós hogy vidám céeóktól Legyen bar gos az ország. Azok az urak ugyanis, akik táncolni szoktak, ez idő szerint a csatatere­ken, a lövészárkokban foglalkoznak a musz­kákkal, azok a kisasszonyok pedig, akik bál­királynőkként szerepelnek, a katonáknak kötnek meleg rufeanemüeket vagy a jótékony intézetek szolgálatában állanak, a sebesültek ápolásával is foglalkozva. Nálunk is, akár Ausztriában avagy Németországban, szüne­telni fognák a nagyobb táncmulatságok és azokat az izlés-e-s emberek még jótékonycélra való tekintetből is óvakodni fognak megtar­tani. De h-a itt-ott mégis kitör a vígság és r, táncolni vágyás a fiatalokból, a keret csakis kisebb házi mulatság lehet, igen gyér .szóm­mal és a nyilvánosság kizárásával. Mivel pe­dig a legtöbb családinak küzd valakije a ha-

Next

/
Thumbnails
Contents