Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-05 / 5. szám

Szeged, 1915. január 5. DÉLMAGYARORSZÁG s Karácsony a harctéren. Szegedi katona levele karácsony estéjéről és az ajándékok kiosztásáról. Az észak; harctéren küzdő Grumáz Gerő írta a következő levelet Szegeden nővéréhez. .Színesen festi benne a harctér hangulatát karácsony es léjén és a katonák mégha tódoltságát a karácsonyi ajándékok kiosztásán. A tevéi: Ktéves Jó Testvérkém! Kissé megkésve jutok írásihoz, ágy .legalább irhatok valamit :a ml Karácsonyunkról is. Magam azok közé a szerencsések közé tartozom, akik idejében megkapták csomagjukat, amint azt eddigi lapjaimból bizonyára tudod s igy az én kr.iszkindlim biztosítva volt. Karácsony estéjén az itteni szép kis lengyel templomba mentünk, ép ugy ünnep első napján is. Hiszen ez olyan természetesnek tűnik fel az ember előtt, — 1 ékében is. Ez magában elég ajándék karácsonyra; mindig respektáltam mások vallásosságát, de ezután még jobban fogom. Olyan végtelenül jóleső megnyugtató volt a templomban,. az óriás ellentét a már megszokott életmódunk és a béke s szeretet bázáuak csendje között. Este körülálltuk a karácsonyTál s azt hiszem, hogy nem én voltam az egyetlen, aki elő] az egész környezet eltűnt s a fát az otthoniak kedves arca vette körül. .Láttalak mindnyájatokat együtt Ernőéknél s a könnycsepp, .melyet visszafejtottam, talán ugyanakkor bugyant ki a ti szemetekből. (Vájjon együtt voltatok-e?) Az álmodozásnak az ajándék (szardínia, cigaretta) kiosztása vetett véget, A „szeretet ajándékok" még utón voltak s igy csiak tegnap este jutottak hozzánk. Talán még jobb volt igy, legalább a tegnapi estét is egy szép, (hangulatos estévé varázsolta a. kedvesen kötözött kis csomagfkból megszólaló szeretet, távol otthoniaknak szívből jövő üdvözlete s ajándéka ismeretlen embertársainknak. Itt-ott egy kis cédula a selyem szalagocska alá kötve, a kedves ajándékozó nevével. A mi .ajándékaink Tengeri csata. * A párisi Temps .hasábjain Francois de Curel, az ismert nevű kitűnő francia költő .. zen a címen érdekes tárcát közöl, amelyből kiszakítjuk a következő művésziesen meg irt gyönyörű részletet: 'November 6. délután egy órakor. A parnmesőrtiszt ijedten siet le a Carnot parancsnokához : — Monsieur, a toronyban levő motróz távcsövön keresztül egv jelegein hadihajót lát. Lobogója után ítélve, német hajó lehet, Capitaine, mit tegyünk? A parancsnok feltűnő nyugodtan eme'kedik fel a pamlagról, amelyen újságot olvasoft, szivarjáról leveri a hamut. (Szemet csodálatos tűzben égnek s csupán avkai remegnek idegesen: — 'Mindenesetre, rendelkezzék kedves hadnagy, hogy az ágyuk megtöltessenek. A legénységet hívja fegyverbe ... R indben vannak a mentőcsónak-ok? A lánopík elég erősek? Nos, menjünk. És kimegyünk mindhárman a fedélzetre. A parancsn.rk magához int. .Fellépünk a parancsnoki hidra s a páncélablakon keresztül figyelmesen nézzük a messziről jövő hullámokat. Valóban, a messziségben egy hadihajó finoim füstje látszik, n. m több mint egv cigarettafüst egy bronz veretű k'ubbtcrembe i. A füst beleíonődik a novemberi fénybe — s a haragos viz zöldje éles ellentétként morajlik .íi távolban. Ausztriából jöttek véletlenül s bár a meglepetés még nagyobb lett volna, ha onnan If-előietek került volna erre, de igy is pótolja az a tudat, lliogy ott éppen olyan szeretettel és bálával, gondolnak Rátok és a mieinkre, mint mi. Akiben finom léitek laiki'k, az erről a két estéről olyan mély és szép érzések emlékeit őrizheti meg, amilyeneket az életben ritkán lesz alkalma erezhetni. (Dohány, cigaretta, pipa, szipka, tüzszerszám, rum, pálinkafélék kis üvegekben, csokoládé, füge s a jó ég tudná még felsorolni mind. Ez a levél papiros is ajándék. Szebb karácsonyt háborúban nem is érhettünk volna, csak az idő nem akart hozzájárulni, ma különösen, szaporán esik. Újévi üdvözlet Ausztriából Szegedre. (Saját tudósítónktól.) Anni itt következik, az a háború példányszámokban ritka csodabogarai közé tartozik, ajáltatik trillát a műgyűjtők legnagyobb becsű .figyelmeibe. Közöljük szórói-szóra, mindenki elolvassa, mindenki megfontolja, mindenki meggondolja és akinek mindez nem sikerül abból az egyszerű okból, mert nem érti meg, 'forduljon Ginek urékbez, Kőrigsbergbe, további magyarázattal ők szolgálhatnak. Tehát: Szerencsé^ karáemny-ünnepeket és boldog uj éret ki vámjuk! Königsberg, Éger melleit 1911. december hó. Igen tisztelt uram! Sziveink vágyódásra következendő, ugy kötelességünk nézegetjük, hogy közeleg karácsony — és jövő vj-évi tekintetéből, önnel:, mint kedves, hü munkatársaink azt fejezünk ki, a mi szivünk lelkesít. Majd egy fél év óta a mi honházunk a háború rettenetes szenvedések által áll, ezen régére még el nem látható. A városban mint a faluban, a szegényeiknek kunyhóról mint a gazdagoknak palotáról, mindenütt és mindenhol a háború már áldozatai • rétetett el. Az általános szen redősek rajzolásról ellátva. ugy a háború a mi körünkben -- mint némely más ipari vállalatában, -- nagy kárt okozott. Az iparkodás majd egészen be van A fedélzeten őriilt futkosás és láz támad. A mechanikusok, kék, olajpecsétes kabát-oki kai rohannak a vas pincébe — az Ingenieur. aki halálos biztossággal ianszirozza a torpedót, feszesen szalutál egy kapitánynak, aki ideges mosollyal biztat mindenkit — s az égen száz és száz sirály ihuz át gyermeksiráshoz hasonló sivalkodást hallatva. Az egész hajón átdübörög a várakozás ás a sejtés nehéz izgatottsága. És mindent átbágyaszt a novemberi napsugár -— vérvörös csikók szaladnak át a viz ismeretlen utjain. Az ellenséges hadihajó már tisztán láttatja oldalbordáit — három, óriási cigarettaszerű kéménye mered ki a vizből s fehér, porcellánszerü csípői, miként ringó asszonyderekak, himbálóznak a tengeren. Az ellenőrző tiszt feljön a parancsnoki hódira s átnyújt egy mértani tabellát a parancsnoknak. Ezen tudós komolysággal számította ki a hajó mérnöke, hogy az ellenséges Ihajó, a tükrök mutatása szerirt. körülbelül tiz mértföldnyire van tőlünk. Igv pár perc múlva sikerrel szólaltathatjuk meg 23 és fél cen t irn'é í e r e s ágyú inkát. — És az orvosok? Lenn vainnak már a kórteremben? Készen vannak az összes óvóintézkedések? — Minden, Capitaine, — jelenti a bretagne-i hevességű ifjú ellenőrző tiszt. —- Ugy hát kezdjük meg. Vive la Francé! Kiáltja szenvedélyesen az ősz parancsnok s az ellenőrző tiszt legott megszólaltatja a gongot. Türelmes cscnd után száz és száz torokból hallatszik az őrjöngéses zaj: „Vive la Francé". S néhány másodperc múlva már is megdördül hat vad ágyu. A zenékar rázendít állítva, •mindkét főnökünk, szinten nagyobb résznt a mi irodatisztek és szakismereté) munkások a harcztere.n vannak. Karácsony kór, ez a szép időben, melyében minden ember a harangnak hangjától örvend, az embernek szive meglágyul, de: „Tisztelet legytn az Isten a fennségben s béke az embernek a földön" ahelyett haragos, bajnokziig, nyomorúság és jajpanasz hangjának át a világteren keresztül. Szieessen álljuk alá az Ur akaratának s kérjük reménykedő, hogy szerencsés győzedelem által a inindenségünk béke le'sz. Önök tisztelt uram, becses családjával együtt, egészségét es elég erősségét kívánjuk, hogy ezen nehéz időt áltartani $ köszönjük egyúttal becses együttdolgozásáért. Kérjük, hogy hűségét is a jövőben megtartani szirrskedjék. Reméljük még, hogy Önök tsztelt uram, munkatársaiul: körében a jő ró érben is találjuk, maradunk, messzeterjedő előzékenységét biztositra, szívélyes tisztelettel Glüek J. és E. Egyesitett gör-függöny- és ablak-redőnygyárai Königsbergbeu, Éger mellett, Csehországban. Igy szól ama nevezetes üdvözlet Glück uréktól Kőnigybergből, Éger mellett. Csehországiban. örömmel; nyugtázzuk, mint a búbom egyik legelső vívmányát. Ausztriából magyarul akarnak velünk levelezni. BirBjpjiiiBBSBBBOsaBiJiaBBBíiBiBnBBBBBBBBiiBBBBBStSBanaBBBaBii 0000 Hozzájárulhatunk sok könny felszáritásához, ha varrási, javítási és kötése munkáinkat a feministák varrómühelyében rendeljük meg. A no és a háborii. (Saját tudómtónktól.) /A Feministák Szegedi Egyesülete meghívására Gergely Janka, a Nőtisztviselők Országos Egyesületiének elnöke vasárnap délután a kereskedelmi ós iparkamara üléstermében A kenyérkereső nő és a háború ciméu tartalmas és érdekes előadást tartott. Az egyesület ügyvezető alelnöke, dr. Turcsány i Imréné szíves szavakkal üdvözölte az a Marsall lei se-re, egy pap magasan emeli a feszületet. A fedélzeten már senki sincs és mnitha a viz alól sirna fel a bánat. Oly r'tkán hallott szenzáció ez: a hit ölelkezése az ügyudörgéssel, idegeink kattognak, mint beteg órák percmérői. A szivünk maiid kiszakad a mellünkből — az ily perceket még akkor sem felejti el az ember, ha utolsókat sóhajt a levegőbe. Megkövülten várjuk a választ. Onnan, hullámok ezrein túlról bizonyára felelnek nekünk. Lehet, hogy ott is imádkoztok már s elcsengett a fedélzet alatt a Wacht am Rhein - szelíd normandiai családapák lelkük ehér galambjait üzenettel küldték haza: hirdessétek, hogy mi most harcolunk s meghalunk. S a sirályok átsírnak a tengeren — a tengeri csaták fehér hollói ők. nem hiába •mondják a kelták, hogy a sirályok ímegbhértdett bánatot jelentenek. IzgaSmas' -percek. Négy—öt—tíz—ihusz. IMi az? Talán elaludtak odaát? Vagy nem akarnak felelni? Nem lesz -véres a nymplhák nedűje — nem kezdődik a rég várt s mégós oly b-orzalo-mmal elgondolt tengeri csata? Már emlékünkbe idézzük Traíalgárt és a színes olajnyomatai kérek csatáit — s a parancsnok a kémlelőlyukon Stanley-binoklijával figyeli a füstfelhőket. A kriptacsendet megszakítja messziről jövő morgás. Mintha poklok szelindekjei harsognak csattogó fogaik közön vad üvöltésüket. Rettenetes zúgással bőg fel a tivoli ágy-uszó — s móré feleszmélnénk, -máris zúgva, kavarogva tajtékzik a viz a hajónk körül.