Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-05 / 5. szám

4 DÉLMAG Y AEORSZÁG Szeged, 1915. .január 5. l^agyarvilág Bécsben. :: A Délmagyarország kiküldött munkatársától. :: Tisza újévi beszéde nagy kavargást idézett elő Bécsiben, s bár nem aratott mindenütt egyforma tetszést, annyi tény, am.it egyébként a Neue Fréie Presse is elismert, hogy Tisza alakja már rég túlnőtt az ország "Határain és — az osztrák politikusokat is beleszámítva —- ő a kettős birodalom első államférfia. Annak n-amcsak mi magyarok tartjsuk őt, de a '-bécsi kőzihangulat 'is. A minap Bécs egyik legelegánsabb kabaréjában, •az Apollóban voltam. Ragyogó teremben ragyogó közönség. Köbben-közben harctéri aktualitásokat is vetítettek vászonra. A többek között egy arcképsorozatot. Kicsit hosszadalmas, de a jellegzetesség okáért elő kell sorolnom, kiknek a képei jelentek meg-a vásznon: Kroíbatin, iFerenc ,Ferdinánd, Borcevies, Dan.kl, Tisza István, Gónrad, Hindenburg, Müller, az Emilen kapitánya, Weiuding-en aa U. 9. parancsnoka, Eniniléh (Lüttidh), Baesdher (iAntwerpen), Zeppelin, Kinek, a bajor trónörökös, a würtembergi (herceg, Enver pasa, a szultán, Vilmos császár és Ferenc József. Ebben, a hosszú sorozatban tehát az egyetlen 'államférfi: Tisza István gróf, a többi pedig .mind katona, beleszámítva az uralkodókat is. És — latmi jellemző a hangulatra: az első -tapsok Tisza István képének a láttára hangzottak. Az első pillanatban húszharmincan tapsoltak, de már a következőkben az egész földszinten, a páholyokban, a karzaton, a terem minden zegzugában verődtek össze a tenyerek, őszintén és lelkesen. A néphangulat, az igazi nép igazi hangulatának tanulmányozására újév reggelén benyitottam egy zsúfolásig megtelt kávémérésbe. Hogy milyen publikum lehetett bent, talán elég felemlítenem, iliogy egy kávé és egy sütemény ára összesen- 18 fillér. Letelepszem. Hallgatom ia hamisítatlan bécsi dialektusban folyó politizálást. — Hja, die Serben, die iSerben, sóhajtja el magát az együk. S megkezdődött az eszmecsere szerb visszavonulásunkról. A legnagyobb hadi tudós .a kiszolgáló pincér volt. Ö ínindig mindent jobban tudott, mnt a vendégek. Végeredményképpen megállapít ottann, hogy a szerb dolgok miatt Bécsben éppen olyan a hangulat, -mint ani nálunk. Nem \& ez érdekelt engem. Kíváncsi voltam, mit beszélnek és mit tartanak -rólunk. Ha egyenesen megkérdezem őket, az őszinteséget illetően megbízhatatlan választ kapok. Itt -provakatörnek kell lennie az embernek. Beleelegyedek tehát én is a beszédbe: — Biztosan a magyarok az okai a mi szerb kudarcunknak, IMiint egy meg/bolygatott méhkas, felzudult az -egész kávémérés: — Hogy -érti, liogy érti -ezt? és ez inkább fenyegetés volt, imint kérdés. —• Hát ugy, — válaszoltam íhidegvérüen —hogy ők a, Kárpátok megvédését erőszakolták és így nem tudtunk elég katonát küldeni Szerbiáiba. — Rööht hábns kh-abt (i-gazuk volt), még mindig okosabb megvédeni Magyarországot, mint meghódítani akár két Szerbiát- is — vélekedett az egyik. A -másik: Über die Ungarn lass-en wlr ni-dhts kommen (a magyarokat nem hagyjuk szidni, ők a legbátrabb emberek a világon. Egy harmadik: — Kikérjük magunknak, hogy bárki is ne -szépen nyilatkozzék a magyarokról. És mikor láttam őket igy felháborodni, szinte fenyegetően, szerettem volna valamennyi-t megöleln i. Szilveszter-éjjel. Bécs belvárosának kellős közepén. Pincehelyiség, elegáns vendéglő. Éjfél után. Mulató vendégek, férfiak és nők vegyesen. A hangulat forró, emelkedett, mindenekfölött pedig zajos. Egy hosszú asztalnál ülnek vagy húszan." A nők hangosan, jóízűen kacagnak. Igazi szilveszter-éj hangulat, Mintha erre az éjszakára megfeledkeztek volna arról, mi történik odafönt Galíciáiban, vagy odalent- a szerb határon. Jobb fajtájú publikum, amit nem a viselkedésük, de az öltözködésük árul el. A nők és- férfiak minduntalan brúdert isznak és a brudersclhafioi cuppanós csókokkal pecsételik meg. A lárma mind nagyobb. Vendégek jönnek, vendégek mennek. Két -szép fiatal leány jön, egy fiatal ember és egy öreg ur. A fin odakiált a zenésznek: — Herr Burián, dán Honvéd husaren! Amint az első akkordok elhangzanak a zongorán, eliil a zaj, a lárma. Templomi csend és áliitat közepette elének-li a fiatal ember den Honved-Husaren. Szövegét, irta: Ivurt Robitschek, zenéjét: Róbert Stolz, opus 185. A dal hevenyészett -prózai ferditá-e, amelyet azért köz-lünk, mert most Bécs legnépszerűbb nótája ez: — Hazájától távol a iDnjeszter partján, közel az -ellenség hatalmas állásaihoz, kopasz fák alatt tálboroznak magyar .fiuk. Viharként intéztek ma. a vörös ördögök attakul, megfutott az utolsó ellenség és elbújt mint valami féreg. Lova mellett álmodozik János a hazájáról. Tizennyolc esztendős, félig gyermek még, de már egész hős. Vgtass huszár, vágtass a halálba! Fesd vérpirosra az ellenség földjét! Vágtass huszár, vágtass bele a világba, a magyarnak hősként kell élnie -és meghalnia! Szent -ereklyéül az édes anyja vele a,dob honi földet egy batyuban, bogy mindig azon pihenhessen. Minden -éjjel a feje alá teszi János e batyut s igy honi földön álmodik János- a.z Alföld pompájáról, álmodik vidám hegedüszóról, amikor csárdásba szólítja és a barna leány szeméből szerelem int felé. Vágtass huszár sth. Tovavcnulnak a huszárok. Olyanok, mint a -kemény érc, mig egy alattomos ellenséges golyó Jánost fiatal szivén találja. Éljen: Győzelem! hallszik hangja, mig a lóról leesik ... Lebukik a földre s édes anyja batyuját a feje alá fekteti. És igy honi földön hal meg a királyért, mosolyogva és a. szél elviszi az Alföldre a huszár hő.s hírét. Vágtass huszár sth. Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesületnek ! Segítsük a kadbavonulíak családjait és az elesettek hozzátartozóit! Nemcsak ii-t hallottam ezt a nótát, -de mindenüit, ahol megfordultam és dal hangzott. —gl. Kétszázötven honvéd elfogott hafezee* oroszt. A kolozsvári honvédek nagyszerű haditetteiről nem egy érdékes cikk számolt máibe. Az alábbi hihetetlenül hangzó, de kétségkívül megtörtént esetet egy huszonegye;:;'bonvéd zászlós beszélte -el. — November 25-én vaggoairoz-tak ki bennünket Őrmezőn. — Délelőtt 10 órako már tűzben- is voltunk s a további napokon részt vettünk azokban a dicsőséges harcokban, amelyek Homo-na visszafoglalására és az oroiszok e helyen \ aló betörésének teljes meghiúsítására vezettek. Vérei, beihez harcokat vívtunk -m-eg, c!e aztán mégis elégtételünkre szolgált, mikor kisdiák a parancsot: —- A határjnaga.- latokat kell tartani. A mi nem jelentett mist, m'nthogv az- oroszok kitakarodtak az országb:!. Aztán Galíciába -kerültünk's :észt vettünk azokban a győztes ütközetekben, amelyek Hfífer jelentése szerint 23,000 foglyot és az orosz előnyomulás megtörését jelentették. — Volt itt részünk bőven nehéz és fárasztó -csatákban. Hiába, a győzelmet nem adják ingyen! Az eset azonban, amelyet e! akarok mondani, valóban nem tartozik a .sablonosak közé s méltó arra, hogy külön feljegyezzük. Egy derék erdélyi ember lélekjelenléte és nagyszerű ötlete segit-ett ho'zá bennünket egy olyan s'k-e hez, amelyet a had forténelem annalesei nem. igen szoktak följegyezni. 13. és K. községek között ál'otturk Galíciában. Mintegy 250 emberből álló különítményünket tábori őrsre küldték ki Zilahi Sebess hadnagyunk vezetése alatt. Zilahi S-ebess, aki a polgári életben egy erdélyi gimnázium tornatanára, a 62. gyalogezred tartalékos tisztje, de hozzánk osztották be. A k>s csapatban én is ott voltam, az alábbiaknak tehát nemcsak koronatanúja, hanem része e is vagyok. Elhagyatott, igazi istenverte v:jdéken voltunk Galíciának. A koromsötét éjszakában — be kell vallanunk — bbony eltévedtünk s azon vettük észre magunkat, hogy oroszok között vagyunk. V ss^a sem vonulhattunk, mert az oroszok észrevették s a sokszoros túlerővel szemben a legnagyobb hősiesség sem ért volna el semmit. Paranesnokunk azonban nem vesztette -el a fejét. Egy botra fehér zsebkendőt kötött és egy kürtöst, meg megfelelő őrséget véve maga mellé, ki jelentette, hogy ő most parlamenter, vizitbe megy az oroszokhoz. A következő pillanatban már e! is indult és elérve az orosz előőrsöket, a parancsnok után érdeklődött. Egy őrnagy elé vezették. Hadnagyunk, aki pompásain beszél franciául, udvariasai bemutatkozott, közölt-e az ellenséges csapat parancsnokával, hogv azért jött, hogy megadásra szólítsa fel. Térképet vett elő, amelybe már előzőleg lerajzolta nem létező csapataink állását. — Uram! — mondta — önök körül vannak kerítve s ha egy óra leforgása : latt meg nem adják magukat, könyörtelenül összelődözzük seregüket. Az őrnagy megdob', ent s a i i különös szerencsénkre, a környék különböző részemrobbantások, ágy-ulövés-ek zaja harsant fői. A -mieink robbantottak föl hidakat a távolban. Ez -és a valószínűleg szintén beijedt orosz előőrsök téves jelentései arra bírták rá az orosz parancsnokot, ho-gy megadta magát. hatezer ember gúlába rakta fegyvereit .<? (r mi kétszázötven emberünk szépen bekísérte a hatezer hadifoglyot a magyar táborba. De az-ért mi is csak akkor éreztük jól magunkat, amikor távol-eső csapatainknál voltunk. Kétszázötvenen igy fogtunk el hatez-er oroszt. Zilahi Sebesst kitüntetésre és rendkívüli előléptetésre terjesztették föl. Annyi bizonyos, hogy zseniális ötlete minden jutalomra érdemes-e tette.