Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-30 / 27. szám

Szeged, 1915. január 30. jegyében született genfi „egyezmény" egyenesen szembe — köhögése! . . . Lázár Antal. DÉLMA G YARORSZ AG. Nemzeti színünk becsülete. Szeged, január 29. Vitézi vérünk fel lobogása, dicsőséget szomjazó szivünk dobogása megmozgatta immár az egész világ sajtójának az ólombetűit. Régi dal a régi 'dicsőségről uj .dicsőségünk uj dalává változott. Amiért legnagyobb államférfi ainlk bölcsesége békében élteit évtizedek óta folytatott meddő küzdelmét, azt megvalósította most rövid néhány liónap alatt a háború. A magyar név megint szép lett, megint idicső lett, mert a mi véreink dicsőségétől hangos most az egész világ sajtója. Egyetlen barátunké és sok-sok ellenségünké egyformán. Ágyúdörej közt megfogant és vérből sarjadzott dicsőségünk nagy becsületünk nékünk. 'Mert most ime mi a félreismertek, a inegrágalmazotiak és lenézettek, mi a mostohák nemcsak a tűzvonalban kerültünk az első sorba, (hanem első helyre kerültünk a világ legvitézebb népei sorában is. Németországban válósággal láziba jönnék az emberek, ka egy-egy vörös ördögöt, vagy magyar bakát kaphatnak maguk közé. Ámbátor a szeretettel mi sem maradunk adósaik. Ha csak a saját lapjaink hirdetnék a óni nagy-nagy dicsőségünket, akkor tálán csehül állanánk vitézség dolgában. Akikor talán jogosult volna a kétely, hátha csak a nemzeti hiúság nyomdafesték es megnyilatkozása mindaz, amit magyar vitézkedésről, magyar Hősiességről olvasunk. De mikor nrár az egész világ sajtója, ínég az angol,- francia és orosz sajtó is kiemeli hős fiaink halálaiegvető bátorságát és mindeneket leverő dicsőségét, akkor a kételynek nincs helye. És meghajlik nemzeti színünk előtt a sárga-fekete zászló is. Kell-e ennél nagyobb dicséret és elismerés? Szem- és fiiltanuja voltam a minap a budapesti nyugati pályaudvaron a következő esetnek: Egy század katona állott az állomás i>er ronján. iSzótilos kaptákban. A katonasapkák alig látszottak ki a piros-fehér-zöld pántlikák alól. Kíváncsi voltam, hová való fiuk. Odaszólok tehát a legszélsőnek: — Hová valók, testvér? — Iclli sprec.be nieht uugariseh, — ka poim feleletül. — Hát akkor sváb, jelentem ki németül. Mert ez kijelentés volt a részemről és nem kérdés. Tudom és vallom ugyanis, boga- a délvidéki svábságnalk piros-fehér-zöld a nemzeti szine. És más nemzeti szine nincs és más .nem zeti szint nem ismer el a magáénak. D mennyire elámultam, mikor kijelentésemre ezt kapom válaszul: — Ne in bitté, wlr sind allé Oberoestei reicher! — Hát akkor mit jelentsen ez a pirosfehér-zöld szín? — kérdeni németül. — Ganz edmfach : die Russen sülien halt glauben, dass ívir Ungarn sind. üenn habén sie wenigstens Respekt und laufen in die Halié hijveiu. (Egészen egyszerű : hadd higyjél az oroszok, hogy mi magyarok vagyunk. Ak kor van legalább tekintélyünk és elfutnak a pokolba.) Igy történt és uenn másképpen. Stri&gl F. József. A diplomácia háborúja. Bécs, január 29. Czemin gróf bukaresti osztrák-magyar követ tegnap Bécsbe érkezett és a délelőtt folyamán kihallgatáson jelent rneg őfelségénél. Délben tanácskozott Budán közös külügyminiszterrel is. A bukaresti követ bécsi utazása állítólag semmiféle rendkívüli eseménnyel nincs összefüggésben. Bukarest, január 29. A Dimineata közli : hogy a betegen fekvő Porumbaru külügyminiszter lakásán tegnap minisztertanács volt, amelyen a román diplomácia vezető állásaiban fontos személyváltozásokat határoztak el. Bécs, január 29. Genadíev volt bolgár külügyminiszter a legközelebbi napokban Bécsbe érkezik. Valószínűleg Budapesten keresztül utazik Bécsbe, ahonnan Szófiába fog visszatérni. Bécs, január 29. Bukaresti lapok szerint Seton Watson angol újságíró, aki Scotus Viutor név alatt szokott irni a magyarok ellen, nemzetiségeink érdekében, egy idő óta Bukarestben tartózkodik. A Nemzeti Liga és az újságírók szindikátusa bankettet rendezett Scotus Vkior tiszteletére. A banketten több politikus is megjelent, igy többek között Filipescu^.Take Jonescu, Gradisteanu, Pleva stb. Take Jonescu az angol király és Scotus V.iator egészségére ürítette poharát. Scotus Viator Ferdinánd királyra és Mária királynéra mondott felköszöntőt, akiknek az angol dinasztiához való rokonsága őt sok reményre jogosítja. Bem, január 29. Parisból táviratozzák, hogy a Peti; Párisién közlése szerint Istréti volt román miniszter Rómából odaérkezett. Rómában fontos politikai tanácskozásai voltak és Parisból valószínűleg ismét Rómába fog utazni. A. Bukarest, január 29. A moszkvai Russkoje Slovo hosszú cikket ir arról, hogy a hármas entente hatalmai elvesztették Romániát. Igy szól többek közt a cikk: — A dolog ekként áll: Románia feltétlenül semleges marad, mert 1. Románia Olaszországgal egyetértőleg iá:- el, már pedig nincs hatalom, amely rábírhatná Olaszországot, hogy a német birodalom és az osztrák-magyar monarchia ellen forduljon; 2. mert Románia érdeke ellen való volna, hogy most a központi hatalmak ellen támadjon, mikor azok még erejüknek teljességében vaunak. Az orosz diplomácia tehát olyan vereséget szenvedett, mint volt a mukderii vereség. A hadisarc kútba esett. Az entente elvesztette Romániát. Angol előadássorozat a francia fővárosban a háborúról. Rotterdamból jelentik: Amsterdamból jelentik, hogy New-Yorkból drótnélküli távírón közölték a nisi főhadiszállással Miss Ellennek a francia fővárosiban tartott első háborús előadását, A főhadiszállásról az egyik szófiai lap kiküldött tudósitója ugyancsak drót nélkül táviratozta -meg a beszédet Bukarestbe, amely Svéd és Norvégországon (keresztül jutóit él Rotterdamba. A szenzációs .beszéd, a melyet az eredetiből előbb .franciára, azután -zerbre, bolgárra, románra, legvégül a nor vég nyelvre lefordítottak, svédből való átültetés után igy hangzik: Miss Ellen: Uraik! Andire Pamarell ur volt szíves vállalkozni arra, ihogy azokat az igazságokat, amelyek elmondása végett jöttem át hajón dicső hazámból az önök országába, a francia nyelvem tolmácsolni fogja. Én ugyanis egész eddigi nyilvános pályámon két nagy élvet hirdettem. Az egyik az, hogy minden tisztességes ember, ha egy csöpp esze van, feminista. A másik az, hogy akit a sors olyan szerencsésen születtetétt, hogy a dicső angol nyelvet az édes anyatejjel szívta magálba, annak fölösleges bármely más nyelvet megtanulnia. Higyjék el, ikizárólag ez az oka annak, liogy az önök nyelvét nem beszélem. Ez az elvszilárdságom hozta most önöket abba a kellemes helyzetibe, hogy a dicső angol nyelvet egy született angol nő szájéból élvezhetik. Felkiáltások: Pfuj! Pfuj! Miss Ellen: Talán a szám ellen van az urnák kifogása?! Megfelelek én arra is, ha akarja itt nyilvánosan, ha akarja a lakásomon. é A felkiáltó férfi: Csalk a lakásán. Miss Ellen: Epedve várom délután hat órákor. De minthogy ott és akkor csak önnek tudom bebizonyítani, hogy szabályos és kicsiny szám miéi tán hi'vja ki az el ragadtatást, az ügynek a nyilvánosságot, érdeklő részét itt és nyomban kell elintéznünk. Ebből a szájból csillogott ki 16 éves koromban olyan fogsor, amely után bomlott a City 33.5 százaléka. Ez a száj prédikált ki a házasélet kötelékéből négy és fél férjet. Ez a száj a feminizmus .méltán csodált apostola. Erre a szájra lekint fél sovárogva ma is a City 27.6 százaléka. Nem vagyok hiu, de él kell mondanom, hogy ez az a piros száj, amelyet még'sohasem ériintett piros festék. Sok francia: .Ne sértegessen. Miss Ellen: Csönd asszony-rabszolgáim, inost az urakkal konverzálok. És ez az a száj. amely átjött ide közétek, liogy a szövetségi hűségről tanúságot tegyen. Átjött urak, amikor az angol partokon is német gránátosok erős karja helyett azok a bizonyos aknáik leselkedtek rá. Franciáik, bizonyítsátok be, hogy emberek .vagytok a. tálpatakon. Franciák, álljatok a talpatokra. Franciáik;, ne inogjatok a talpatokon. Adjatok katonát, sokat, minél töb l*et a tengerpart védelmére. Mi is adunk. De nálunk a toborzás nehéz. Kevés az önfeláldozó nő. Nálatok mindenki önfeláldozó. Mégis vigasztalódjatok dicső nemzetem boldog szövetségesei, meglássátok hány millió katonát szállítunk mi a harctérre a iháboru hetedik évének, negyedik hónapjának tizenhetedik napján. Kevesen: Éljen! Nagyon sokan: A fene, aki megette. Miss Ellen: Ki volt az az egyetlen elégedetlenkedő? Ön uram? Legyen szerencsém holnap reggel 9 órakor a lakásomon. Remélem már nem elégedetlenkedik? Remélem, elértem jövetelem célját és mindenkit sikerült meggyőznöm arról a gyönyörről és boldogságról, amit az Angliával való szövetség jelent és azokról az áldozatokról, amelyeket a közös ügyért nii is hozni fogunk. Miss Ellen befejezte. Egy-ketten 'gratulálni akarnak neki, de ö lesiet az emelvényről és egy zömök, szakállas és öreg ur felé tart. Karját a karjába fűzi és elindult, vele hazafelé. Egyszerre megszólal mellettük egy csinos és tipikus francia nő: — Hisz ez a pfujozó ur, hisz ez Poincaré, a vén disznó. A Páriából közvetlenül Rotterdamiba érkező tudósítás végén ínég ez áll: Épen akkor hadiba induló katonák még ezeket kiáltották: — Előbb az orosz medvét hozta a nyakunkra, most meg elszeretni eshedik (bennünket az angol kurtizánnak. Pfuj Poincaré. Küldjünk ka Urnáinknak t he RM QS il vegeket, teát konyakot, tikarl, csokoládét, caces-f. Az adományokat köszönettel fogadja s a hadtápparanmnokságokhoz juttatja a honvédelmi minisztérium Hadsegélyező Hivatala, Bu d a pest, IV. Váw utca 38.