Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-30 / 27. szám

1>ÉLM A G YARORSZÁ G, A főállásbél kivert oroszok. Szeged, 1915. január 30. A német nagy vezérkar közli: Az oroszoknak Kussen környékén, Gnmbinnentöl északkeletre ellenünk intézett támadása az ellenség súlyos veszteségei mellett meghiúsult. Lengyelország északi részében nincs változás Bolimowtól északkeletre, Lovictól keletre csapataink az ellenséget elöl levő állásából kiverték és behatoltak a főállásba. Az elhódított lövészárkokat heves éjjeli ellentámadásokkal szemben is egy kis darab kivételével megtartottuk és berendeztük. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Orosz hivatalos jelentés. Kopenhága, január 29. Pétervarról a visztula-rnenti 'harcokról ma a •következőket jelentik: Az Alsó-Visztula iobbpartján a folyó •hosszában Chorzeleig és még tovább keletre •csapataink állandó és szoros érintkezésben vannak az ellenséggel; ezen a helyen azonban a küzdelem csak másodrendű fontos' ságti. A Visztula balpartján és a 'Dunajec mentén semmi lényeges változás nem történt, kivéve a már megszokott ágyúzást a harcvonal némely pontjain. , Az oroszok visszavonulása. Bukarest, január 29. A román határról, Maniomicából és Burdujeniböl érkező jelentések szerint az oroszoknak az törekvése, hogy a Kárpátok erdélyi szorosait elfoglalhassák, végleg meghiúsultnak tekinthető. Többszörös rendkívüli veszteségekkel járó kísérletezések után az oroszok megkezdték a visszavonulást. Az orosz hadbiztosság már útban van Csernovic felé. Nap-nap után érkeznek ugyan megerősítések, de a jakobénii vereség után az uj orosz csapatok közbelépésétől már nem sokat várnak. , - • • ... t Bécs, január 29. A Newyork Herald párisi kiadása közli kiküldött tudósítójának jelentését a keleti harctérről. E szerint a szövetségesek 'Neu-Sandec és 'Boehnia körül hatalmas csapattesteket vontak össze, hogy elhárítsák az orosz sereg támadásait. Az oroszok egészen Tarnovig hátráltak az osztrákmagyar tüzérségnek igazán vitéz ágyútüze elől, amely miatt-a kozákok igen nagy veszteségeket szenvedtek. A Pilica mellett is heves ütközetek vannak az oroszok és a szövetségesek között. Az oroszoknak sikerült Racsia és Wlacegowa között megvetni lábukat. Varsótól északnyugatra a német offenzíva tovább tart. Az oroszok szívósan állanak ellent. Népvándorlás Varsóból. Bern, január 29. Hiteles jelentés szerint tegnap telt le a határidő, amelyet a varsói főkormányzó a semleges államok hlrlaptudósitóinak szabott és azok tegnap elhagyták Varsót. Egyidejűleg a lakosságnak körülbelül egyharmada a főkormányzó rendelete következtében elköltözött Varsóbó). Angol támad: angol bánja. Berlin, január 29. A nagy főhadiszállás jelenti a nyugati hadszíntérről: Egy légi jármürajank éjjeli repülés alkalmával bombát ejtett a dünkircheni vár angol hadtápparkjára. Az ellenségnek a dünákban, Nieuporitól északnyugatra ellenünk intézett támadását visszavertük. Az állásunkba egy helyen benyomult ellenséget éjjeli szuronyrohammál vetettük vissza. A lohassei csatornától délre az angolok inegkisérelték a tőlük elfoglalt hadállás visszahódítását. A támadást könnyű szerrel visszavertük. Az arcvonal többi részén lényeges esemény nem történt, A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A francia nagy veszteségek okai. Berlin, január 29. Hágából táviratozzák: A Daily Telegraph legutolsó szánra közli, hogy egy francia ezredes szerint a háború elején a francia sereg óriási veszteségeket szenvedett, Couronne de Nancy körül egyetlen -francia hadtest húszezer embert vesztett. A súlyos veszteségeket az magyarázza, hogy -A francia tisztek és; a katonák is, a tábornokokat sem véve ki, a háború kezdetén még járatlanok voltak a támadásban. PAU GENERÁLIS KÜLDETÉSE. íMint. már''Jelentettük, Pau tábornok,, az orosz főhadiszállásra utazott fontos küldetésben', egy besanconi jelentés szerint azért, hogy az ' orosz - lengyel o rs | ági hadsereg főparancsnokságát átvegye. Pau már az 1870—71-iki háborúban megismerte a német fegyvereket; csifk fél keze van; jobbkarját egy súlyos sérülés következtében,., amelyet a vvörthi csatában szenvedett, amputálni kellett. Mikor akkOribMumz operációra kész-ülőd t-ek, ahadikór-,, ház kloroform-készlete tnár a vége felé járt. Pau alhadnagy erről az orvos beszélgetéséből értesült és felkérte őket. hogy a maradék kloroformot tegyék el a katonák számára, ő maga összeharapta a foguk és szó nélkül tűrte az -operáció kegyetlen fájdalmait. Hogy akkoriban a csatamezöről flszállithátták. a nancy-i kórházba, ezt. csak nővérének -és Bismarcknak köszönheti. Nővére kérte a német kancellárt, hogy engedje a sebesültet Wörthből elszállítani. Bismarck a kérést teljesítette azzal a feltétellel, hogy a sebesült- tiszt a további harcokban nem fogadta el, mire a (németek, tekintettel sulvos sebesülésére, feltétel nélkül megengedték az elszállítását. Igv mentette meg az életnek a német humanitás az egykori alhadnagyot, aki ma a francia hadsereg egyik legkiválóbb vezére. Orvosai azt hitték, hogy az amputác'öt nem fogja elbírni, de felgyógyult és már októberben megint részt vehetett a harcokban. A keleti hadseregÍren küzdött, amelyet a németek végül is a svájci területre szorítottak. Ö azonban nem tudta magát elhatározni a semleges földbe való menekülésre, összegyűjtött néhány elszánt embert és átvágta magát a német seregen. egészen Lyonig. A mostani háborúban Pau, akit a francia hadsereg -egyik legkiválóbb tábornokának ismernek, nagy szerepet játszott Pau tábornok energikus arcú, katonás külsejű férfi. A szövetségesek uj offenzívája. Genf, január 29. Pont-Arlierböl táviratozzák, hogy a szövetségesek néhány nap óta Augsonne körül jeleptékeny csapatokat vontnak össze. A francia hadvezetőség minden rendelkezésére álló csapatot fokozatosan a harc vonalba visz. Ebből az következik, hogy a szövetségesek általános .offenzívát terveznek, amit az is bizonyít, hogy egyre jönnek a frontra az angol segédcsapatok. Orosz kegyetlenkedés. Dum-dum lövegek helyett: „Einschiesspafron." — Harctéri levél. — Körülbelül az egész világ tájékozódott :nár az oroszok hadviselési módjáról, amely kétségen felül -a legkegyetlenebbek közé sorozandó és kigunyolása az összes konvencióknak, amelyeket csak békeszerető és humánusan érző férfiak Genfben, Hágában és a többi „konvencionális" helyeken összeszerkesztettek'. . . Kiváló helyet foglaltak el a mostani hadi-rekriminációk sorában az orosz gyalogság által előszeretettel alkalmazott „Dum-dum" lövedékek, amelyek fudottan szonyu rombolást vittek végbe az emberi testben. Az elmúlt időkben. Az oroszok ujabban ugyanis szinte forszíroznak egy talán még kegyetlenebb harcmodort, mint a „Dumdum": a belövő, az iu. n. „Einschuszpatront". Minden, fegyverhez értő katona borzalommal gondol az „Einsc'huszpatron" pusztító hatáságra. Ezeket -a lövedékeket a világ majdnem minden hadseregében használják — békeidőben. Jó! tessék megérteni: békében, a háborúra való készülődések közepette. Ezek a belővőpatronok majdnem olyanok szemrenézve, mint a közönséges golyók, csakhogy az a főtulajdonságuk és céljuk, hogy a katona bevilágítson egy bizonyos területet, meggyőződendő, vájjon van-e célpontja, mily távolra visz a fegyvere, érdemes-e a munícióját kilőnie. A „belövő" t. i. ugy van megszerkesztve, 'hogy a „magja" felrobban abban a pillanatban, amikor -ejlenfállasra talál, céléhoz ért. A robbanás alkalmával a patronlöveg bengálítüzhöz hasonló effektust fejt ki: világfi, be-világit egy darab területet -és pedig' annyi ideig, míg a lövegben rejlő világító anyag tart. Ha azonban a lövedék emberi testbe hatol be, az explózió és az elégési folyamat magában az emberi húsban- megy végbe. Mindenki könnyen elképzelheti tehát az „Eín-schuszpatron" rémes hatását ... Az izmok és- a csontfelületek nagyon is „kiadósan" végzik kötelességüket. Az északi harctér tábori kórházaiban működő orvosok megdöbbenve tapasztalják már huzamosabb idő óta, hogy a lőtt sebek nem azt a — mondhatni „megszokott" — képet mutatják, aminőt az Angliából és Franciaországból importált orosz „Dum-dum"-ok produkálnak, hanem még ennél is borzalmasabbat. A sebfelületek .egy-két tenyérnyi nagyságúak, az izomrostok cafatokká tópődtek és maga a csont többszörösen írakturált. szétroncsolódott. Az „Einschuszpatronok" pusztításának iszonyuságát még fokozza a minden esetben beálló sebfertőzés, mert a lövedék tartalma mérges gázokat és idegen inficiáló anyagokat is visz katonáink testébe, ugy, hogy az „Einschuszpatron"' nemcsak harcképtelenné teszi, de nyomorékká is vitéz harcosainkat. Az ily módon meglőtt katona leírhatatlan szenvedésen megy át, megmenthető esetleg, ha rögtön sebészi beavatkozás van kéznél, ami azonban a legtöbb esetben a tűzvonal közvetlen közelében majdnem lehetetlen, mert ott az orvos az első segélyen -kávai nehezen -nyújthat mást, tio meg úgyszólván képtelenség ott a helyszínén az ilyen sebekhez szükséges sterilitás. Igy „dolgoznak" mostanában a -mi gálád ellenségeink, akik fennen hirdetik a „kuítura nevében" folytatott harcukat, amelynek modora a humanizmusnak — sajnos naiv —