Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-29 / 26. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged, 1915. január 29. Az é i harctérről. A német nagy vezérkar közli: A keleti hadszintéren az ellenségnek Gumbinnentöl északkeletre ellenünk intézett jelentéktelen támadási kísérleteit visszautasítottuk. Bie­zunál, Sierpstöl északkeletre egy orosz osz­tagot visszavertünk. Lengyelországban nincs változás. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) OROSZ JELENTÉS. Milano, január 2S. Az orosz hadvezetőség tegnapi jelentése igy szól: Galíciában az osz­trák-magyar csapatok egy bizonyos tevékeny­sége vehető észre. Az ellenség a Kárpátok­ban támad. Lodz— Neu-Breslcu. Amsterdam, január 28. A mai angol la­pok jelenti, hogy a németek Lodz városát Neu­tíreslaunak nevezték el Lodzból a németek közvetlen vasúti vonatokat indítanak Berlin, Boroszló és Lipcse felé. Az oroszok nem kímélik a romá­nokat. Kopenhága, január 28. Pétervári híradás szerint az oroszok Bukovinában eddig 11,000 román nemzetiségi lakost tartóztattak le. r Altalános francia-támadás Felsőclszászban. Berlin, január 28. A nagy főhadiszállás jelenti: A flandriai tengerparton Middelker­ke és Slype helységeket ellenséges tüzérség bombázta. A Craonnei magaslatokon az el­lenségtől tegnapelőtt elfoglalt hadállásokhoz kelet felé csatlakozó további 500 méter hosz­szu lövászárkoí ragadtunk el. A franciáknak egy ellentámadását könnyűszerrel vissza­vertük. Az ellenségnek a január 25-ikétöl 27-ig terjedő harcokban súlyos veszteségei voltak. Több mint 1500 halott francia ma­radt a harctéren s a január 27-én jelentettek­kel együtt 1200 fogoly jutott csapataink ke­zére. A Vogézekben, Senenes és Bandsapt környékén a franciáknak több támadását je­lentékeny veszteségeik mellett visszavertük. Egy tisztet és 50 főnyi legénységet elfog­tunk. A ml veszteségeink egészen cseké­lyek. Felsöelzászban a franciák a neder— aspach—keidweiler—hirzbachi erdő arcvo­nalon megtámadták a ml aspach—ammers— weller -keidweller—hirzbachai erdő közti állásunkat. A támadásokat mindenütt, az el­lenségnek súlyos veszteségeket okozva vlsz­szavertiik. Különösen súlyos volt az ellen­ség vesztesége Keidweilertől délre és Am­nierswellertől délre, ahol a franciák rendet­lenségben vonultak vissza, öt francia gép­puska maradt a kezünkben. A legfőbb hadvezetőség. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) A belgiumi és északfranciaországi harcterek. Berlin, január 28. Kopenhágából távira­tozzák a Vossische Zeitung-nak: A Veuvre kivételével, ahol süni köd minden hadműve­letet lehetetlenné tesz, a 'harctér többi részén­erősen dühöng a csata. Ennek ellenére mind a két iront nagyjában változatlan. A belgiumi és északfranciaországi harcterek rettenetes pusztulás képét mutatják. A lövészárkök meg­dagadt patakok, az ingoványos vidék olyan, mint a tenger, lehetetlen, azon járni. A második angol hadsereg. Bécs, január 28. A iN. F. P. irja Rotter­damból: A Nieuwe Rotterdamsebe Courant Havreból kapott tudósítása nyomán a követ­kező részleteket jelenti a második angol se­regnek a francia partokon, történt kijiajózá­sáról: — Egyidejűleg több francia kikötőben szállítják partra azokat az uj angol csanato­kát, amelyek a szövetséges 'hadsereget a franciaországi és flandriai harctéren meg fog­jak erősíteni. A fedélzeten már sorban álla­tiak a katonák, mikor a szállitóhajók a kikö­tőhöz közelednek. Az angol legények jóked­vűek. Gyorsan megy a kihajózás. A csapa­tokat azonnal a készenálló vonatokhoz veze­tik, ameiyek útnak indulnak. — Mialatt az angol katonákat partra­szállitják, brit cirkálók és torpedóromboló na­szádok járnak a kikötő közelében, ugyanez^ kisérték a szállítóhajókat, most pedig őrköd­nek, hogy ellenséges tengeralattjáró naszád ne közeledhessék. A most hozott angol csa­patokat az első angol sereg harcvonala mö­gött fogják 'felállít ami. Megkomolyodott a modern Baisg­Ion. A Polliikén párisi levelezője leraj Párist az elnök és ia francia kormány vissza­térése után. Néhány érdekes dolgot beszél el a kormány bordeauxi tartózkodásáról, majd a Párisban fölelevenedő életről és a párisiak erkölcseiben és fölfogásában végbement vál­tozásokról tudósít. A hivatalnokok és alkal­mazottak óriási serege szerencsésen vissza­érkezett Parisba. A bordeauxi tartózkodás bi­zonyára egyik legsajátságosabb eseménye Európa 'történetének. Itt voltak a miniszterek, a diplomaták, politikusok, a Theatre Francais tagjai, szóval egész Páris. A szórakozás te­rén nagyon szerénynek kellett lenni, este ki­lenckor minden zárva volt. A nap főeseménye Bordeauxban három óra körül folyt le, ekkor olvasták föl nyilvánosan a hivatalos jelentést ás a Place de Bordeaux fekete volt az em­berektől. Egyike a bordeauxi emlékeknek a sok bolha is, amelyek Bordeaux nevét olyan félelmessé teszik a turista-világban, továbbá a szédületes magasságra emelkedő árak, ami­ket Bordeauxban fizetni kellett. Miért ne hasz­nálják ki a jó bordeauxiak azt a helyzetet, a mely csaknem minden német-francia hábóru­ban bekövetkezik? De mind a jó párisiak, Poincaré ur tó! le egészen a legkisebb írnokig, bizonyára megkönnyebbülten sóhajtottak föl, amikor lerázhatták magukról a délfrancia port s felszállhattak a gyorsvonatra, amely haza­hozta őket 'Párisba. Most tehát ismét itt van­nak. A képviselők mosolyogva vetik magu­kat alá az intervjunak és a Boulevard köze­pén egyre-másra hangzik: Minden jól megy! És a feliéi szakállú szenátorok diplomata frakkjukon a becsületrend piros rózsájával, UBHBBABAABBAABBABAABBABBBAAABISBBBBAS £8999989699899 3 Adakozzunk a Vörös Kereszt Egyesü­letnek ! Segitsük a hadbavanuitak családjait és az elesettek hozzátartozó it! ismét a Rue de Tournon irodalmi borbélyá­nál vágatják a hajukat, aki, amig ollója csat­tog, a harci kardról rögtönzött versét adja elő. Tehát itthon vannak. A tőzsde megnyílt s ha nincs is még olyan nagy tolongás és lár­ma, mint ezelőtt, de mégis megkezdődött a dolog és végre minden megy a régi kerék­vágásban. A nagy körutakon, a Rue de la Paic-en, az előkelő negyedekben megnyílnak a nehéz vnsredőkkel lezárt üzletek s lassan­kint megkezdődik a régi párisi élet. De nem tért vissza a régi párisi vidámság. Nagyon sok a siró anya és nagyon sojt család van gyászban. A párisiak rájöttek, hogy meg kell változtatni szokásaikat. Az abszintet nemcsak néhány hónapra, hanem örökre eltitkolták. Nem akarják, hogy Párist továbbra is mo­dern Babylonnak nevezzék. Páris most nyu­godt, munkás, 'bizalomgerjesztő. A Theatre Francais csak szigorúan klasszikus drámákat játszik és magy ünnepélyességgel üli meg P.acine születésének 250-ik évfordulóját. Az Opera, Comique-ben „Az ezred leányá"-t ad­ják és a sok zenecsarnok műsorára szigorú cenzúra ügyel. Égészen más Páris tehát ez, amit Poincaré ur visszatérésekor ,itt talált. SZERBIÁBAN KEGYETLENÜL BÁNNAK A HADIFOGLYOKKAL. Görögországon keresztül, a szerb cenzúra kikerülésével, egy Üszkiibben levő magyar hadifogolytól levelet kaptunk. Levelet, mely­nek minden sora a szivünkbe markol, felkor­bácsolja a vérünket, próbára teszi az idegein­ket. A szenvedés sir ki belőle, azoknak a szenvedése, akikről eddig azt hittük, hogy a fogság keserű kenyere, bizonytalansága mel­lett is emberi sorban élnek. Megreszket a lel­künk arra, amit ez a levél tudtunkra ad. Utat kell, hogy találjon most ebbben az országban a kinnal telt panasz, utat, amely oda vezeti, ahol a leggyorsabban s minden eszköz fel­használásával enyhítésére sietnek magyar véreink gyötrődéseinek. A levél a következő: Üszküb, 1915. január 12. Én mái többször irtam neked, de bizony választ nem tudtam kapni. Lehetséges, hogy a szerb cenzúra 'megsemmisítette. Most azon­ban e levelet egy igein jó görög nő elviszi ma­gával és Görögországban adja fel, igy tehát minden igazságot megirhatok neked. Megír­hatom neked, hogy vagyunk itt többen 'hadi­foglyok. Legtöbb részünk, mint magam is, sú­lyosan megsebesült, nem tudtunk menekülni és ,igy kerültünk szerb hadifogságba rette­netes szerencsétlenségünkre, mert amit a szer­bek tesznek velünk, azt a kannibálok sem te­szik az áldozataikkal. Legtöbbször is attól a tehetetlen szegény sebesülttől elveszik a pénzét, fehérneműjét, köpönyegét, szóval mindenét, soknak még a cipőjét is, ugy, hogy a szegény fogoly majd­nem pucéron marad. Bekerül a kórházba, honnan félig gyógyultan kiküldik, aztán a hi­deg télben ruha nélkül kiküldik nehéz mun­kát dolgozni, utat csinálni a hegyeken, ütik, mint a kutyát, enni alig kap. Éjszaka fekszik a szalmán egy nyitott istállóban, takarója nincs, de ehelyett takarják a tetük ezrei. Testét véresre kaparja és majd meg fagy, alig várja, 'hogv reggel legyen. Alvásról természetesen szó sincsen és reggel majd ösz­sze esik. Fele a katonáinknak ragályos nya­valyában szenved, mely itt nagyon el van ter­jedve. Ezen a nyavalyán én is keresztül, men­tem ép most. Tífuszba estem, két héten ke­resztül 40 fokos lázam volt, de hála Isteninek, erős szervezetem legyőzte a ragályt és most már jobban érzem' magam. Görög vöröske­reszt misszió kezel bennünket, görög orvosok és ápolónők. Itt igen e! vagyunk keseredve, mert ret­tenetes a fogság!

Next

/
Thumbnails
Contents