Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-21 / 19. szám

6 DÉLMAG YARORSZÁG. Szeged, 1915. január 21. Büniigyek a hatósági szállí­tások körül. A szegedi tábla a büniigyet a hadbirósághoz utalta. (Suját tudósítónktól.) A budapesti m. kir. államrendőrség kirendeltsége, mint szer­dai számunkban megírtuk, a hatósági szállí­tók bűnügyében a legnagyobb eréllyel foly­tatja a nyomozást, amely ujabb értesülésünk szerint is most már a végleges befejezéshez közeledik. A szegedi ügyészság fogházában tiz pol­gári terhelt van előzetes letartóztatásban, mig azok a vádlottak, akik katonai szolgálatot tel­jesítettek, a hadbíróság fogházában várják sorsuk eldőlték Az ügyészség a polgári gyanúsítottakat azért helyezte előzetes letartóztatásba, mert az a gyanu merült fel ellenük, hogy M. V. tisztviselőt, valamint a melléje segédszol­gálatra beosztott Sz. Józsefet megvesztegetés utján rábírták arra, hogy hivatali kötelessé­güket megszegjék s ez á'tal a kincstárnak, valamint a m. kir. államvasutaknak á'litólag milliókra rugó kárt okozzanak. A vád szerint a vádlottak a kincstárt az­zal károsították meg, hogy a szállított áruk a kikötött minőségnél silányabbak voltak és hogy a megrendelt és a hatóság által kifize­tett mennyiségnél kevesebb árut szállítottak. Az államvasutak kára pedig onnan szárma­zik, hogy katonai fuvarleveleket saját céljaik­ra használtak föl. A szegedi ügyészség január 14-én 3 ter­heltet helyezett előzetes letartóztatásba, mely határozat ellen a védők előterjesztéssel éltek a szegedi törvényszék vádtanácsához. A vád­tanács azonban ugy találta, hogy a bűncse­lekmények elbírálása, habár azt polgári egyé­nek követték is el, a hadbíróság hatáskörébe tartozik, minélfogva saját hatáskörét leszállí­totta és a további fogvatartás kérdésében nem határozott. A védők a vádtanács hatá­rozata ellen felíolyamodással éltek. A sze­gedi ítélőtábla a mai napon megtartott tanács­ülésen a törvényszék határozatát helyben­hagyta, amely határozat ellen további jog­orvoslatnak helye nincsen s igy befejezett ténynek tekinthető, hogy ebben az óriási ará­nyú bűnügyben az összes polgári vádlottak felett is a hadbíróság fog ítélkezni. \A többi vádlottak védői előtt, akik Rósa Izsó dr., Reiniger Jakab, Fülöp Zsigmond dr.. Rarta Dezső dr., Balassa Ármin dr., Sebők Ferenc dr., Székely Vilmos dr. és Pártos Si­mon dr. szegedi ügyvédek a vádtanács hatá­rozatát kedden délután 5 órakor hirdette ki Rigó Endre dr. törvényszéki biró. A vádta­náes a már korábban elfoglalt álláspontjához híven e vádlottak ügyének elbírálását is a hadbirósághoz utasította, amely határozat el­len valamennyi védő felfolyamodással élt. Az ujabb felfolyamodás tárgyában a sze­gedi kir. ítélőtábla a napokban fog határozni s bár a védők kiváló jogászi mélységgel és alapossággal megindokolták, hogy szerintük az iigy nem tartozik a hadbíróság hatásköré­be, előreláthatólag a tábla ma hozott határo­zatához hü marad. Értesülésünk szerint lEdvl Illés Károly dr. budapesti ügyvéd, Magyarország egyik legnagyobb élő büntetőjogásza ebben az ügy­ben a mai napon Szegedre érkezik s a védők vele együtt fogják megbeszélni a további egyöntetű eljárást. KORZO-MOZI igazgató VAS SÁNDOR. Telefon 11-85. Ma, csütörtökön wmmaMmummuamuBMmttmmmmBaBB Vigjáték 3 felvonásban. Norciisk dráma 4 felvonásban. Vaiamint az uj kisérő roüsor l SZÍNHÁZ MŰVÉSZET oooo 'CSÜTÖRTÖKÖN: Bérletben, leszállított helyár,aikikal Pálfy Mariska, Szihlay Jenő 'és Bende László újonnan szerződtetett tagök el­ső felléptével először Jó éjt, Muhi, bohózat. (Páros 2/s-os.) SZOMBATON: Bérletben, leszállított helyárakkal másodszor Jó éjt, Muhi, bohózat. (Páratlan Ys-osJ) Jó éjt IVÍuki! A színházi i oda jelenti: Harsogó derültség elejétől végig, nem egy­szer megáll iaz elciaidiás, mert olyan viharos kaoaij szánt végig a nézőtéren, igy irtaik ia fő­városi lapdk ,a Vigiszdnházá előadásáról a da­rabnak. Csakugyan igy is van. Nem egyszer a próba de megáll, mert ,a színészek is elne­vetik magukat, A helyzet komjilkumnak va­lóságos tárháza iá darab. A társulat, mely a távozókat uj tagokkal pótolta, .a legnagyobb amíhitióvial késziiil ia poimpás darabira s az 'el­sőrendű szereposztás s >a jó előadás bizton Sze­gedén is meghozza a nagy sikert. A bukovinai románok hűek. „Benyomások az oroszok által megszállt Bukovinától" elmen egy látszólag az ele­kelő romániai társaságokhoz tartozó hölgy, aki oroszbarátnak vallja magát és határozot­tan kijelenti, hogy óhajtja Romániának Orosz­országgal való közös akcióját, az Adeveral eitnü hírhedt bukaresti russzoíil lapban be­számol bukovinai utazása alatt szerzett ta­pasztalatairól. Mindenekelőtt, — irja, —' a batárme-ti Itzkaniba utazott, majd innen, folytatta útját Suczavára. Az országúton valóságos népván­dorlás, .a képzelhető legkülönfélébb já müv.k tarka sora vonul végig. Suezaván teljes a nyugalom. Az üzletek zárva. — Az egyik utcában — folytatja a cikk Írónője — két kozákot látok. Betépek a román iskola épületében levő nyitott üzlethelyiségbe, hogy valami emléktárgyat vásároljak. Mi­alatt kiszolgál, odaszólok az előttem álló kis­asszonyhoz, aki nem teszélt jói románul: Jó lesz, ha mielőbb megtanultok románul be­szélni, mert nemsokára mi jövünk ide. Ekkor egy mellettem álló hölgy a legtö­kéletesebb román kiejtéssel kő beszólt: — Ez sohasem fog megtörténni, mert a mi iérfiaink a császár zászlója alatt küzdenek és ott is fognak maradni. Ez a. hölgy sokkal izgatottabban mondot­ta ezt, semhogy vitába bocsátkozhattam vol­na vele. Általában azonban az összes romá­nok. akikkel csak Bukovinában beszéltem, őszintén kijelentették, hogy ők nagyon jól él­nek az osztrák uralom alatt és nem kivannak a mai állapotokon változtatni. Amidőn Itzkaniba visszatértünk, egy orosz katona sietett felénk és románul igy szólt hozzánk: — Maradjatok egy pillanatra állva, hogy néhány szót válthassunk. — Megállítottuk a kocsinkat és bevár­tuk a felénk jövő katonát. Egv besszarábiai román műszaki katona volt. Kiejtése tökéle­tes, kinézése egy cigányéhoz hasonló. Hal­kan, bizalommal telt hangon szólt hozzánk: — Öten vagyunk fivérek és valamennyien a harctéren küzdünk. Én már torkig vagyok a háborúval és az életemet adnám, ha hozzátok szökhetnék. Igy szóltam hozzá: — Mit segítene ez rajtad? Nem térhetnél vissza többé a hazádba. — Ezzel semmit sem: törődöm — vála­szolta, — de én félek a haláltól, én még nem akarok meghalni. A cikk Írónője azután közvetlen hangon ecseteli azokat a borzalmakat, amelyeknek a bukovinai lakosság menekülésénél szemtanuja volt.

Next

/
Thumbnails
Contents