Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-21 / 19. szám

Szeged, 1915. január 21. DÉLMA GYARORSZÁG. 1 Lengyel légionáriusok a Kárpátokban. A lengyel légiónak egy tisztje a következő érdekes sorokat' irja a v.téz légionáriusokról és a hegyi háhoru hasznosságáról: Aki ismeri a hegyi háború jellegét, az tudja, hogy a legképzettebb csapatokra, a legratinirozottabb, legönállóbb vezetőkre van olt szükség. A kolonnák térbeli és időbeli elválása, a kölcsönös érintkezés akadályai a vezetőktől és a legénységtől a legkiválóbb katonai tulajdonságot követelik. Ép ezért a stk szakember aggodalommal kérdezte, hogy az alig szervezett, kevéssé kiképezett es hiányosán fölszerelt lengyel legionárusok meg tudnak-e felelni annak a feladatnak, hogy rneszsze terjedő offenzívát vezessenek a keleti Kárpátokon keresztül. Október elején fejcsóválva állították a stratégák, hogy a hegyi háborúban előbb vagy utóbb csődöt mondanak ezek a hazafias érzéstől vezérelt, de hegyi háborúra egyáltalán elő nem készített csapatok. Hiszen tudták, hogy bár a legionárusok közül soknak volt fegyvere, de soha nem lőttek, hogy az elavult ágyuanyaggal fe.szerelt tüzérség csak a Kárpátok rncgötti területen alakult meg és életéten, először akkor hallott közelről ágyudörgést, mikor már közvetlenül ütközet előtt állott. Es íme, mi történt! Ha kezdetben néhány vezető el is, követett baklövéseket, 'ha n;eg is történt, hogy messzire elszakadt patrolok csak hetek múlva tértek vissza csapatukhoz, lassanként megtanulták tisztjeink és Katonáink a hegyi háborút és igen értékesek lettek. Az ellenséges ágyuk és bajonettek saját bőrünkre irták azoeat a szabályokat, amelyek megtanulására előbb nem volt kőnk, s amelyeket igy villámgyorsan sajátítottunk el. Nem békés gyakorlatok és reglamák, nem a szigor és nevelés tett minket katonákká, hanem az elkeseredett, kemény küzdelem, a naponta fenyegető halálveszély volt a tanítómesterünk. Ez is, egy metódus, — véres és drága, de gyors és biztos. Igy állnak és mennek már három hónapja a Kárpátokban és az északi vidéken a lengyel légiók s ha számbelileg meg is fogyatkoztak, de belső értékben megnőttek, mert a hol egész zászlóaljak nem tudtak áttörni, ott most megteszi égy század. Mert mindenki, akit sem az ellenséges lövegek, sem betegségek nem távolítottak el e.ülső sorainkból, az erős és bátor, mindenki igazi katona. Több mint ötven nagyobb és kisebb ütközetben megszereztük azokat a tapasztalatokat, amelyekre szüksége van a fiatal harcosnak, hogy teljes értékű legyen. Itt egy példa: Egy friss, még soha ütközetben nem állott század készül a frontra. Mennyire elütnek ,a többiektől ezek a fiatalemberek, mily.n szép a ruhájuk! Minden csillog raj uk, MTLdenkinek uj, kifogástalan uniformisa, tökéletes fölszerelése van. Milyen siralmas külsejűek velük szemben öreg veteránjaink toldott-foldott mundérjukban. De az öreg katona tudja, hogy nemi ez a külső szin, rem ez A Szegedi Kenderfonógyár igaz- || gatósága és tisztviselői kara mélyen megrendülve tudatja, hogy a vállalatnak 20 éven át volt érdemes főkönyvelője Oömörí Lajos ur f. hó 20-án, hosszas betegség után elhunyt. A boldogultban a vállalatnak egyik legérdemesebb tisztviselőjét vesztettük el, akinek emlékét mindenkor kegyelettel fogjuk megőrizni. Szeged, 1915. január 20. a csillogás mértékadó, hanem a belső adja meg a csapatok igazi értékét. Az uj századot beosztják egv régi veterán zászlóaljba, amelynek csak három százada volt. Mindjárt -az első ütközetben heves srapnell tűzbe ikerül ez a század. A zászlóalj többi százada nevet és élcelődik ilyen- srapnell tűzben. Az uj század nem tudja még, hogy a srapnellek többet süvítenek, mint amennyi bajt csinálnak, azt hiszi, közeledik a világ vége és néhány perc múlva otthagyja állását. Két ellenséges század nyomul az elhagyott állás felé, de szerencsére az elővigyázatos zászlóaljparancsnak ép az uj század állása mögött kis tartalékot állított föl. Egy szakasz — harminc puska — mindenképen bevált harcosok, még ép a kellő időben elfoglalja az elhagyott állást és ötven lépésnyire a már biztos győzelemre számitó ellenségtől, meglepő, gyilkos tűzzel fogadja azt. Két tisztjét és sok katonáját elveszítve, a legnagyobb rendetlenségben menekül az ellenség. Nemsokára uj-ból gyülekezik a zászlóaljba beállított század, észre tér és belátja, hogy tulajdonképen szégyenletesen viselkedett. Estefelé a század pararcsnoka szégyenkezve megy a zászlóalj parancsnokához és, megkéri, hogy büntetésképen két napon keresztül e'őőrsi szolgálatra használják a századot. Ez a kis epizód karakterisztikus. Azt bizonyltja, hogy a tűzkeresztség adja meg a legjobban kiképzett csapatnak is az utolsó sipiitást és hogy bár a béke időben végzett munka igen értékes és megbízható, a ki épzésben a döntő hatást mégis csak a háború okozza. Rablőviiág Lembergbeo. Aki háromszor lopózott he a városba. Egy úgynevezett hírszerző (iKundschafter!), aki Lemberg megszállása óta háromszor járt Galíciának jelenleg orosz kézben levő székvárosában, a következőiket beszéli el a Iembergi orosz világról: — Október másodikán jelentkeztem először a lemibergii előőrsüknél amint rutén menekült. Persze, megfelelő 'maszkban s azzal a nagy előnnyel, amelyet a nyelv teljes ismerete nyújt. Szívesen fogadták, pláne, mikor elmondottam, hogy az osztrák-magyar csapatok felgyújtották a házamat a Drohobyc melletti Byehzice faluban, mert. birheiöt rueszofil voltam világéletemben. Etvitteík a kormányzóságra s a kegyelmes ur száz rubelt utaltatott ki számomra, hogy legyen miből élnem. Kaptam lakást is egy puszta házban, amelyből a tulajdonco elmeneküli. Öt teljes napig maradtam akkor Lembevg ben, hogy bizonyos missziót elvégezzek, ami sikerült is Persze, sok és érdekes dolgot láttam, sokat tapasztaltam, amelyeiket majd apránként eliraesélgeték, ellenben önnek valami egészen speciális újságot alkarok adni, egy HL Jön! i A legszenzációsabb detektivdráma3felv. | Jön! Jön!" ••••••••••••••••• hirdetményt, amelyet első Iembergi kirándulásom alkalmával a falról vakartam le. A hírszerző megmutatta a plakátot. Vörös papíron három hasábos hirdetés, az első hasáb orosz, a középső német, a harmadik lengyel szövegű. A hirdetmény fején az orosz kétfejű sias, alatta (következő cyrillibetus és orosz nyelvű felírás, mintegy tájékoztatóul : A petrogradi orosz császári katonai kormánytól Lemberg város polgáraihoz. ,Ez alatt a sor alatt következik a bárom hasábos fölosztás. Minden hasábon fent egy külön szó, a, németen, amelyet el tudtam olvasna, ez: Kundimaahung. Utána pedig a szöveg, amely magyar fordításban igy hangzik: Polgárok! Az osztrák-magyar sereg legyőzetett. Őfelsége, a mi legkegyelmesebb Császárunk, immár a ti Uratok. Bántódása természetesen senkinek sem lesz, ha az orosz törvényeknek és parancsnoki rendelkezéseknek engedelmeskedik, Ellenesetben példás büntetés alá esik. A császári katonai kormány meg van győződve arról, hogy ezekre a szigorú rendszabályokra nem kerül a sor. Aki a törvényt megtartja, azt védi is a törvény. Panaszaitokat naponta, délelőtt kilenc és tizenegy óra között, a volt helytartósági épület első emeletén a 43. számit szobában bejelenthetitek. Polgárok! Folytassátok rendes foglalkozástokai nektek többé nincs dolgotok a háborúval amely immár távol folyik a. várostól. Győztes seregeink feltartóztat katlanul nyomulnak előre Ausztria fővárosa felé. Dolgozzatok nyugodtan s bízzatok bennünk akik Őfelsége az orosz Császár Nevében és Képviseletében vagyunk itt. Saját érdeketek, hogy a rend és nyugalom fentartásában minket minden erőtökkel és igyekezeteikkel támogassatok. Őfelsége II. Miklós Császár, minden oroszok Cárja, sokáig éljen! — Néhány megtakarított rubel és ez az okmány volt minden, amit első Iembergi utaim alkalmával zsákmányoltam, — folytatta az idegen. — Siettem haza mert fontos jelentéseiket (kellett átadnom. Ebből a óéiból elszegődtem lóápolónak egy transzporthoz, amely 'tartalék előfogatokat szállított a San fellé. A töblbi a világ legegyszerűbb dolga. Egy éjszaka egyik hátaslovat (felnyergeltem s reggelre — némi kerülővel természetesen—• már a magunk vonalán bélül voltam. Elvégeztem a dolgom s aztán segédszerepet vállaltam a felderítő szolgálatnál. Két hétig dolgoztaim benne, amikor megint ugy fordult a dolog, hogy visszamegyek Lemíbergfbe, — (Már vagy két órája koldultam a ®okolniki felől Lemberg be vezet ő utón, amikor végre jött az őrjárat s vitt magával, ahogyan akartam is, a városba. Ott igazoltain magamat az irásaimml, hogy flot'eszowba való földműves vagyok, ninies betevő falatom, a családom elbujdosott, kénytelen vagyok koldulni. Másnap kieresztettek és fél rubel