Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-21 / 19. szám

Szeged, 1915. január 21. DÉLMAGYARORSZÁG. 5 Az entente amerikai ágyurendeiései. Egy Amerikából érkező magánlevél ér­dekes doigokat mond el az entente-niak a south-bethlenni (Egyesült-Államok) ágyu­gyárban eszközölt á gyurendelése iröl. Az en­tente hatalmak hadikészüiödéseinek és rend­szertelen kapkodásainak titkáról lebbentik fel a fátyolt az alábbi adatok és egyúttal élénk fényt vetnek arra. hogy az entente az elzsák­mányolt ágyuk pótlása végett mily erőfeszí­téssel igyekszik minden lehetőséget kiaknáz­ni. Egy Mitleider Rudolf nevü nagyváradi fiatalember, Mitleider Ignáenak, a nagyváradi Áruraktár főkönyvelőjének a bátyja dolgozik a south-bethlenni ágyúgyár irodájában. Kö­zel öt éve tisztviselője az óriási apparátussal dolgozó amerikai ágyugyárnak és természet­szerűleg nagyon jól ismeri a gyár legdiszkré­tebb üzleti ügyeit is. Mitleider Rudolf a há­ború kitörése óta számos levelet irt itthon élő szüleihez, de ezek közül csak hármat enge­dett át a Newyorkban szervezett, erőskezű cenzúra. Ezekből a levelekből közöljük az alábbi, feltűnést keltő részlet ket. 1914. dec. 4. South-Bethlen. . . . hogy a gyár méreteiről megközelítő képet adjak, a gyár technikai személyzete — az állandóan szerződött, nem napibéres mun­kásokról szólva — tizenötezer embert tesz ki, A gyár telepe munkásaival, épületeivel, admi­nisztrációjával és frissen zajló életével meg­felel egv nagyobb magyar vidéki városink. Gyárunk a háború kitörése óta fokozott üzem­mel és éjjel-nappal szakadatlanul dolgozik, mert mindenfelől kapott milliós megrendelé­seket. A gyár érdekeltsége, nagyon érfhetöleg mindenféle nacionalista szempontot kikap­csol, csupán egy szempontot tart kötelezőnek: az üzleti szempontot. Számszerűt ötvenöt miliő korona érté­kű ágyura történt üzleti kötés a gyárérdektlt­ség és a szövetségesek között és a franciák azonkívül kétezer gépfegyvert rendeltek, (H ogy legyen mit elvenni a németeknek, mert köztudomásu, hogy az uj ifranlcia gépfegy­verek nem az állomány szaporítására, hanem az elzsákmánolt géppuskák pótlására való.) Jellemző az entente ágvuszükségletére, hogy a gyárnak raktáron levő nyolc-tiz év előtti ügyuiipusait is, — melveknek társai már a hadi muzeumokban és kiállításokon talál­hatók — megvásárolták, sőt az angolok a görög kormány á tal rendelt 18-os kaliberű, valamint a chileiek által rendelt kilences kali­berű ágyukat is megvették. (A levélnek itt kö­vetkező 10—12 sorát a cenzúra veres, témá­val húzta keresztül, de az át nem húzott szó­töredékekből megállapítható, hogy az uion­nan rendelt ágyutipusok leírásával és vázla­tos műszaki ismertetésével próbálkozott meg a levélíró. Szerk.) A gyárvezetőség igen szigorú intézkedé­seket léptetett életbe a kémek ellen. Az el­lenőrzést különben az entente részéről meg­bízottak teljesitik. A munkásokat pontosan nyilvántartják, idegeneknek a helyiségbe be­lépni szigorúan tilos és a munkások munka­idő közben nem szabadulhatnak. Ismert nevü és megbízhatóknak tartott emberek, még a köztisztviselők közül is — csak különleges igazolvánnyal léphetnek be. Attól tartanak ugyanis, hogy valaki az ágyumintákat leraj­zolja és az ellenség kezei közé juttatja. Bizonyára ismeretes, hogy Amerikában még közel százezer osztrák-magyar alattvaló tartózkodik, akik a mozgósítás hirére haza akartak menni, de a konzulátus óvatos fi­gyelmeztetésére maradtak Amerikában. Ele­inte — mig a hatóságok bele nem szóltak, — izgalmas, gyakran tettlegességre fajult politi­kai pourpariék folytak a különböző nemzeti­ségűek között, de m-ost már lecsendesedtek a viharok és a mieink büszke bizakodással vár­ták a biztos győzelmet. Az angol, orosz és francia hivatalos jelentések, melyek a háború elején roppant hangosak és elbizakodott han­gúak voltak, most mérsékelt tónusban, hang­fogóval és igen gyakran a veszteségek beis­merésével jelennek meg. HÍREK 0000 Frázisok — egy országért. (Saját tudósítónktól.) Angliában tisztá­ban vannak vele, hogy a belgákat nem ia leg­barátságosabb érzés hevíti az angolok iránt, akilk őket 'miniden felelősség elhárításával be­levitték a háborúba, 'az angol érdekekért pulszíulásnalk szánták a szerencsétlen orszá­got s még azt ís megakadályozták Ihogy a letiport Belgium külön békét ajánljon föl Né­metországnak. Az angolok mindenképen raj­ta vannak, hogy maguk felé fordítsák a rá­szedett és 'tönkretett ország szimpátiáját és ezért ia londoni lapokban se szeri, se száma a ,cikkeiknek, melyeik az üres és hízelgő frázis hasztalan flastromáival akarják 'meggyógyí­tani a MdíuM állaim irtóztató sebeit. Lég­ii tób a Daily Chroniclefoeai olvastuk e je'leis mü'faj egy remekét, mely az országafosZtott belllga királyi pár életmódjával .foglalkozik a legezainénnetllenebb hízelgés éimelyitő hang­ján. A eilklk egy elhagyatott, szomorú belgu városkát ir ,le, ahol m-est a belga hadsereg főhadiszállása ivan is ahol a királyi pár is la­kik. A cikk irója igy folytatja: lEzen a jelen­téktelen helyen tartózkodik most Albert, Belgium dicsőséges katona-királya és ked­vességében elragadó felesége. íMeneikü'lésüIk után, mely clly fölemelő 'ós egyben oly szo­morú volt, miután át kellett élniük, Ihogy a németek valaimennyi nagyobb városuklat el­hóditotitálk, mintán a magas pár elvesztette valamiennyi kastélyát és villáját, miután bú­csút kellett venniak mindentől, ami nékik kedves és drága volt, idejöttek elblbe a kicsiny szegényes városkába ,és remélik, hogy itt végre kissé megpilbenlbetnek. Ugy kapaszkod­tak bele hajdani uraságufcnak elblbe la marad­ványába, mint a vizbefuló a hajó roncsaiba, minden erejükkel kapaszkodnak eibbe és azt kiáltják: — Ne tovább! És íme, a huUáiincIk hátukra kapták a 'kétségbeesésnek .ezt a kiál­tását és ezerszeresen visszhangozták: — Ne tovább! És alkalmasint Ihásznál ez .a kiáltás és a németek nem jutnak el alblba a kicsiny, rejtett városkába ... lA király zavartalanul intézi tovább is katonai és kormányzói teendőit. Senki sem tarthatja vissza, hogy tovább is (látogatója ne Hegyein a csatatereknek ós autóján napon­ta már reggeli Iliét óraikor megérkezik kato­nái körébe. Senki seim tarthatja vissza attól, hogy ne keresse föl a fronlt 'legveszedelme­sebb pontjait, hol csapatait bátorítja és lel­kesíti. IE közben a királyné a sebesülteket ápolja és állandóan a vörös keresztes testvé­rek ruháját hordja. Gyakran átmegy Fran­ciaországba, hogy a calaisi kórházban segéd­kezzék. Máskor viszont férjét támogatja ka­tonai munkájában. Véle együtt meglátogatja a még megtevő ezredeket és harciba indulá­suk előtt lelkesíti clket. iEgy napon a 7. szá­mú gyalogos ezredet búcsúztatta ell a király­né. Ötezer ember ment a csatába, Másnap visszatért az ezred, de csak 1800 emberrel, a többi elveszett a véres harcban. Miivel az ez­red vitézül viselkedett kitüntették a becsü­letrenddel és a belga Lipót-rend lovagkereszt­jével]. A megfogyatkozott ezred elvonult Al­bert király és a jelenvolt Poincaré francia elnök előtt; mellettük állott a királyné és ke­servesen sünit... .Mindez nagyon szép. De vájjon a sok hí­zelgő frázis ifölér-e az elveszett országgal? — RENDES SZEMÉLYVONATOK. Csü­törtöktől, 21-töl kezdve az országban, igy Szegeden is ujra helyre áll a vasúti közle­kedés, amennyiben minden eddigi személy­vonat a rendes időben közlekedik. Gyors­vonat ugyan ma még nem lesz, elleniben minden jel szerint talán 48 óra múlva ez a forgalom is helyre állhat s az eddigi gyors­vonatok a szokott menetekben közlekedni fognak. — A gyászoló menyasszony levele. Egy gyászcló menyasszony, akinek a vőle gónye elesett az é&zalkii harctéren, hat pom­pás párnát küldött a nagyváradi jótékony­egyesületnek, a „Jolbbfcéiznek't — Az én vőlegényem Ihős volit, — irja ki­sérő levélében a szegény menyasszony — kéi esztendőig vártunk elgymásra éis karácsony ellőtt lett volna az .esküvőnk. Most jött meg a levél, hogy elesett a hazáért, nem fog ha­za jönni soha többé, eltemették .szépen Oressc­Lengyelonszág hideg földjébe. .Nem fog már vélem Lakodalmát ülteti, nem fog lefeküdni az én ágyamba. Ezért elküldöm az én nász­ágyam párnáit a sebesült katonáknak. És hozzátok forduldk nálamnál ezerszer boldo­gabb menyasszonyok, akiknek van még re­ményetek a bclldcigiságua, alkálk még kaptok jó leveleiket, adjatok egy-egy párnát a sebe­sült, hős katonáknak, mert hiszen nem tud­játok, hogy ki fog feküdni azon a párnán. Menyasszony társaim, szent az én gyászom, nem irigyelek senkit, de nektek sem lehet üászÖTÖmötök addig, amig a háború tart. Ad­jatok liát egy párnát a sebesült hősöknek, vőlegényetek mikor megjön a harcból, sze­relmes öleléssel fogja megköszönni .a ti jó­ságotokat. Anyák, akik harcoló fiaitokért ag­gódtok, fiatal asszonyok, akilk hősi férjeitek életéért remegtek, leányok, akik eltitkolt re­ménységgel vártok valakit haza a csatából: adjatok egy párnát a sebesült katonáknak, hiszen soha sem lehet tudni, hogy ki fog fe­keresek megvételre. Címet a KIADÓHIVATALBAN kérem leadni. ••• ••• Alig használt gáz-kályha és egg nagg töltő kályha azonnal eladó. Cim a kiadóhivatalba. = küdni azon a párnán . . . - Vitézségért kitüntetett felsöiparis­kolai tanuló. A szegedi állami felsőipariskolá­ban végzett tanulók közül immár a második nyert kitüntetést a most folyó háborúban, 'Ne­vezetesen Szadai Károly szegedi születésü if­jú, ki felsőipariskolai tanulmányait 1912-ben végezte, a háború kitörése alkalmával mint tartalékos tűzmester vonult be ezredéhez, a mellyel részt vett a Lovcen-hegy. Monteneg­ró ellen való harcokban. Ez alkalommal sza­kaszával felderítő őrjáratra küldetvén, egy ellenséges lőszerraktárt 'fölrobbantott, mely tettéért első osztályú ezüst vitézségi érmet nyert és soronkivül zázlóssá lépett elő. A há­borúban mind mai napig szakadatlanul kitart és ezidőszerint is Boche die Cattaro mellett •egyik erődben teljesít szolgálatot. — Halálozás. Gömöri Lajos, a Szegcdi Kenderfonógyárnak 20 éven át volt érdemes tisztviselője, szerdán maghalt. Halálát mé­lyen sújtott családján kívül kiterjedt rokon­ság gyászolja. Gömöri munkás, hasznos tagji* volt a szegedi társadalomnak.

Next

/
Thumbnails
Contents