Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-20 / 18. szám

. / Szeged, 1915. -deeember 20. Vak gyűlölet. A Berliner Tageblatt haditadósilójának jelentése. Cs. és kir. sujtóhadiszdllús. „Különös, — igy szólt a százados, akinek átlőtték a tiidejér, — mint győzi le a vak gyűlölet magát az önfen tartás ösztöné; is, ugy, hogy akad, aki eldobja a saját életét csak azért, hogy egy másikét magával raga lja a halálba." Gondolkodva nézett bele az éjszakába, a mely feketén elfüggönyözte szakaszunk ablakát. „Mi akkor — folytatta a százados, — köze! Ivangorod'hoz jutottunk és két hegylánc 'közt elterülő völgyié; éken előrehaladva eiüziiik az oroszokat abból az erdőből, mely a jobb kézt fekvő magaslatot elborította. Szuronnyal mentünk neki gépfegyvereiknek, mire az ott maradt utolsó oroszok eldobták a fegyvereiket és föltartották a kezüket. En átadtam őket néhány emberemnek, a többiekkel íredig készültem tovább menni. Egyszer e csak lehajlik az egyik fogoly, föleme.i eg . s üy-os sebesültünknek ott heverő fegyverét és rál"> arra az őrsvezetőre, aki őrizetükkel vo-lt megbízva. Az őrsvezető, a derék katora, aki cs ládapa volt, szivén találva hangtalanul lerogy. Gyilkosa meg abban a dőre reményben, hogy elillanhat, keresztültör a sorainkon és fut, egyre fut. Én a fegyveremet az arc inhoz kapom és lövök. A löveg a tarkóján hatolt be és a felső ko-po-nyacsontján jött ki ismét. Sapkája, mint valami láthatatlan kéztől, fölemelkedett, az orosz pedig még futtáb „n hasra vágódott és vége volt. Útközben csatlakozott hozzánk egy német ezredorvos, aki tovább szőtte a mese fonalát: ..Nekünk a minap volt -egy esetünk, mely ehhez hasonló, sőt lehetőleg még aljasabb volt. Embereink elkeseredetten harcoltak egy faluért. A sebesültek — németek, magyarok, osztrákok, -oroszok — -ott feküdtek egv nyomorú! t, fehérre meszelt blokkházban, amelynek szalma tetején át még az első gránát becsapása előtt is szabad utat talált a hó meg az eső. Egyikük, egv naumburgi vadász, egy ital friss vizet kért; mivel hir tele:: ében nem volt más valaki kéznél, a ház tulajdonosát küldtem vizért. Sokáig volt oda. Miután viszszatért a vízzel- és a sebesültet megitattuk, nemsokára rá elfogta a szász vadászt a görcs, kiabált, ihogy rneg van mérgezve -és m-egba-lt. A titkon elsompolygott parasztot előli.ircolták az embereim. Minden izében remegett. Rákiabáltam: — Gazember te, megmérgezted. Agyon foglak lövetni! Gyáva halálfélelmében igy ordított: — Nem, neim, nem én tettem, hanem — a fiaim! Megparancsoltam-, hogy állítsák elő a fiait. Katonáim erre egy nyolc és egy hat éves fiúcskát hoztak elém. — Ezek a te fiaid? — Igen, nagyságos uram. --És ezek követték volna el ezt a gazságot? — Ok. -nagyságos ur! — De hiszen ezek még gyermekek és ... le magad helyett agyon akarod őket lövetni? — Igen, nagyságos ur. A hideg borzalom futott végig rajtam és egy pillanatig magamon kívül voltam: ez az istentől elrugaszkodott áll-at, aki ép az előbb ölt meg egy védtelen sebesültet, vakon fel akarta áldozni a saját gyermekeit, hogy megmentse a saját nyomorult életét. Egy fél óra múlva lógott a paraszt, gyermekeinek azonban nem esett bántódásuk." Egy lábbadozó magyar honvédhadnagy, aki nehezen értette meg a rajnavidéki dialektust, feszülten, figyelt, még néhány kérdést intézett, aztán ő maga ezt beszélte: „Valjevő alatt, amelyet ki kellett ürítenünk, négy lövéssel a felső combomban ott feküdtem a harcmezőn egy csomó halott között és szemeimmel rámeredtem a szürkefiiggönyös égre, amely könnyeket ejtett le ránk. Éreztem, mint ömlik a forró élet szétfőtt -comDÉLMA G Y ARORSZÁG. bomból és teljes közömbösséggel gondoltam a halálra. Hangok és léptek közeledtek, nagy kínnal felültem. Szerb hangokat hallottam és sötét alakokat láttam, amint szuronnyal szurkálták a földön fekvőket. Rögtön megértettem: komitácsik, akik sebesültjeinkkel végeznek. Eletösztönöm hirtelen felébredt bennem és azt gondoltam: ha megmoccansz, véged Óvatosan hátradőltem a sarjba, behunytam a szememet és vártam a sor~o r.at. A léptek közeledtek, -egészen közel voltak — egy borzasztó szúrást éreztem a mel-Lmóen, de öszszeharaptam a fogamat, hegy megakadályozzam a kitörni készülő jajkiáit.'t elhangzását — a -léptek eltávo'odt k . . . Másnap önkívületi á'laootban találtak rám, amint véremben fetrengtem. A combomon a sebek már "b gyógyul rak, ellenben a mellemen ejteti sz s :ég most is fáj, eg hajszál választolt e' a h iádéi." A szakasz' a behaliafsz íí a katonák énéke, akik gyógyulni haza fáé utaztak, ó m' lisztjeink közül az egy ós, aki k 1 tő egyébként, halkan igy szólott: n i el fogok m nd mi nektek egy esetet, amely a ti eret ek ro ezelmasságüra eng-esztelően fog visszavilágítani. Vo-lt egy bajtárs -nk, Falkén tein f hadnagy, akit mindannyian szeretnünk. Elesett egy gatiefei üal-u mellett, amelyéi hétszer vesztettünk el és nyotoszo;- inglak nk • szsza. Miiidny.áiunkn nk fájt, h-ogy a h-o tte te ellenséges kézre jut. Éjjel önként mentek hatan, hogy megkere sék. Égés-: éj ei kiáltozták a nevét, de hasztalan. Két éjjel később nyolcad--, or hatc-ltunk be az említett faluba. Sötét volt, néptelen és néma. Csak az iskolaépületből ár dt ki világosság. Körülvettük a húzat, de semmi sem mozdult. Kinyitottam az ajtói: a tanteremben a fehér vászonnal befedett pódiumon fel volt ravatalozva Falk nstein főhadnagy holtteste. Lengyel lapoknak jelentik: Aki valaha volt a há-bobrub kitörése előtt Varsóben, az most alig ismerne rá az egyke.r életvidám, élvezethajhászó városra. A főutcákon: a Marszalkovszka-, Npvo.v Szviat- és Krak-ovszki-e Predm eszja utcákon most ls fog látni elegánsul öltözött sétáló közönséget, a kávéházak még mindig erős látogatottságuak, a szín-házi és mozielőadásokon alig van- kevesebb látogató, ámde a régebbi gondtalanságot és kpnnyüvérüséget mindenütt nagy idegesség és szemmetláíhat-ó nyugtalanság váltotta föl A város egész életén, amely mindössze 1600 méter távolságban folyik le az első orosz harcvonal mögött, az a kérdés uralkodik, va:jon mit hoz a jövő a súlyos próbákon keresztülment lakosságra? A város külső képe az utóbbi időben jelentősen megváltozott, a legkülönbözőbb fegyvernemekhez tartozó katonaság lép most itt előtérbe. Az utcákon és a nyilvános helyiségekben sok a tiszt, akik a íiarcvonalból jöttek. hogy Varsóban egyes magánügyeiket intézzenek el, másrészt csak ugy nyüzsögnek a harcvonalba menő katonák. Az embertömegben számos as-zonv és férfi, egyetemi hallgatók és középiskolai diákok is tűnnek föl a Vörös-Kereszt jelvényével a karjukon. Óriási számú k-ocsi' éc villamos is közlekedik. Ezek az utcai lárma közepette a sebesülteket szá1litják. Nem ritkán mrdentéle berendezkedést tárgyakkal s házi eszközökkel megrakott szekerekkel találkozunk, amelyek után gyalog jönnek a hadműveletektől veszélyeztetett vidékekről menekülők. Az elgördülő ágyuk és a lassan haladó trén kiegészit-ik az összképet. Helyerikint megakad a forgalom, amelyet amúgy is érzékeny módon befolyásol a német léghajóktól való megtámedtatás mint i félelem, főleg ha bizonyos napszakokban Zeppelinek és Ta'ubék keringenek Varsó (fölött'. Az or-osz hatóságok nagyban buzgólkodnak azon, hogy azon ígérettel, miszerint gondjuk lesz rá, hogy védelmi óvintézkedések foganatosíttassanak, a lakosságot megnyugtassák. Mindazáltal csak megújulnak a németek légi 3 Magas gyertyák égtek körülötte. Mozdulatlan mellén- friss fenyőágból koszorú. Igy tisztelték meg az oroszok bátor ellenségüket és a mi fájdalmunkat." A honvéd-hadnagy eldobta a cigarettáját." „istenemre, — vágott közbe — nem szabad, hogy a borzalmas által faszeináltassuk magunkat — semmi sem hozza az embereket közelebb egymáshoz, mint a veszély és a halál. Lukovacon voltunk nehéz sebesültökkel —• magyarok, bosnyákok és montenegrói ak. Eü.vik legjobb emberem -haldoklott. Hozzája léptem, üdvözleteket küldött övéinek és arra kért, hogy ne temessük a szerb, hanem inkább a — mohamedán temetőbe. Kívánsága szerint jártam el és a mohamedánokhoz -fordultam. Ezek eleinte borzasztóan védekez ek és csaknem meg voltak sértődve: egy keresztényt az ő temetőjükbe!. Erre aztán hazafiságnkra appelláltam, hogv egy országnak vagyunk a fiai és h-ogy az elhunyt mindnyájunk védelmében lelte hősi halálát. Megadták magukat. Katholikus pap temette és maga a mohamedán hitközség állította fel a keresztet a sírjára. Később a. hozzátartozói jöttek, hogy a hulláját hazaszállítsák. A mohamedánok protestáltak ellene, ha már megesett az a tisztesség, hogy a keresztény ott pihen a -mohamedánok között, hát attól nem f-osztatják meg magukat. Miután a család nem engedett, azt kérték, maradjon -ott legalább a koporsója és a sirdombja. És igy is történt: a halottat exhumálták, de üres sírján még ott díszeleg a mohamedán temetőben a kereszt, rajta a magyar vitéz nevével, Igy lett a nagy, népeket egyesítő hábonu által a kereszt a türelmesség és kiengesztelés jelképe." Vonatunk tovább dübörgött a sötét éjszakában. a szomszéd szakaszból pedig áthallatszottak a 'harci nóták és szerelmes -dalok. támadásai, amelyekkel tetemes károkat okoznak és a lakosok életét veszélyeztetik. A -harctéri eseményekről szóló hivatalos jelentéseknek csak kevés hitelt adnak; még katonai köröltben is számos vakhir keletkezik, arni a nyugtalanság fokozására alkalmas. Varsó, ez a fontos kereskedelmi középpont, áruival és- gyártmányaival nemcsak DélLengyelországot látja el, hanem a nyugatit és a legtöbb belső oroszországi kormányzóságot, sőt Szibériát is. Jelenleg azonban ez a város csaknem teljesen el van zárva a külvilággal való forgalomtól és árukivitele a mín'tnumra yzál-lo-tt. Általános a panasz a rossz üzletmenet miatt, -ezzel -egyidejűleg a legszükségesebb élelmi cikkek a legborzasztóbb áremelkedést mutatják, ami a környékről való tömeges beözönlés által -okozott nagyfokú kereslet következmény-e. A nagy fa- és szén-hiány miatt számos lakás nem fűthető. Minthogy Orosz-Leng elország szénterülete a háború kezdete óta német kezekben van, a szén Varsóban- a legritkább cikk. Az utcákat ki nem elégítő módon világítják és attól tartanak, hogy -a gázés villamossági müvek kénytelenek- leszn k üzemüket teljesen beszüntetni. A petró'eumiizieték, amelyeket csak ugy -megostromol naponkint a közönség, még félig-rnteddig sem képesek az igényeket kielégíteni. A Nobel-cég •és i -Mazut-társaság, amelyek azelőtt vízi uton hozatták a petróleumot Varsóba, teresen be kellett, hogv szüntessék a szállít 'st. Ezek után könnyen elképzelhető, müven most a társadalmi élet Varsóban. Az „Ochrana" mindig és mindenütt árulást szimatol, ugy, hogv az elfogatásoknak és házkutatásoknak se vége, se hossza. Azok a1 lengyelek, akikről Oroszország azt hitte, hogy szárn'that rájuk, az általános lehangoltság következtében körülbélül egészen elhallgattak. A Marszalkovszka-utcán egv fényképésznek a kirakatát, ain; .vben az orosz hadsereg soraiban harcoló lengyel légionáriusok képe volt -látható, fényes nappal beverték. Az élet Varsóban,