Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-19 / 17. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG. Szeged 1915. január 19. ha kedves szüléidig meg nem állsz . . . Igy hazáig meg se állt a kis vitéz-jelölt s hogy a hadnagy ur Takó belülről nem volt olyan na­gyon mérges, azt bizonyltja az a levél, me­lyet ma kapott meg Vas Sándor s amely — jellemezvén önkéntelenül a hős magyar tisz­tet is, — ilyenképen hangzik: Kedves Vas vr! Kedves (fia 6-án velem akart feljönni az északi harctérre s önként jelentkezett nálam (kilenc óraikor az állomá­son. Természetesen nemes kérését koránál fogva nem teljesíthettem. Vannak azonban 'Szegeden elegen, (kiknek .menniük kellene és nern .mennek. Ha azolk közül jött volna va­iaiki, azt, el-vittem volna. Mondhatom, na­gyon szép jelenet volt és nagyon jó Lenyo­mást tett rám az elszántsága, inaikor a do­log veszed'eílmesis'égót tudtára adtam -neki. Fia ennek a szép magyar hazának a honfiai mind ilyen szellemben (volnának nevelve, hogy a hazájáért mindenik! köteles harcolni, akkor más viláig volna ama már. Á hazáért meg­halni és harcolni szép és dicső. De .köteles­sége is (mindenkinek! Szívélyesem üdívözli a szép magyar hazáiból (még). A viszontlátá­sig Takó hadnagy, géplfegy.yerosztaig pa­rancsnok. Utóirat. Ha volna időm, nem mulaszta­náiin el a fiával valló jelenetet az újságban leírni. — Székely bakók a császár előtt. Aini­k< ir T ilmos császár meglátogatta a keleti harctér katonáit, magyar gyerekeik is vere­kedtek egy sorban a •németekké]. Olyan szu­ronyrcihaiuot mutattak he a székelyek, hogy még ia petmerániai bakáknak is tátva maradt a szájuk csodál a tuikinaik .miatta. Hindenburg generális seregében tábortűz mellett, pipaszó­nál 'beszélgettek a jó németek, hogy volta­képen micsoda fajta, .miféle szerzet ileliet az a székeli). Honnan is jöhettek azok a sasnézé­sü, 'csontos, szálas emberek, akik megnőttek, mint a tölgy, de hajlékonyak, mint a fenyő­hajtás. Soha se is hallották ihirét, hogy van székely nemzetség is a világon, pedig sok Is­kola® envher szorítja .a llövőárok mélyén a császár fegyverét. Végre is- egy pr ofe sszor ­dözött ném hallott többé egyes lövéseket. Egy golyó keresztüllőtte a kalapját, de ő észre sem vette, noha azt már tudta, hogy egy má­sik lövés keresztül hatolt a nyeregben függő almákon. Hátrált és még alacsonyabbra ha­jolt le, mikor egy harmadik golyó, mely alantabb repült, egy kőbe csapódott a lovának a lábai közt s tovább szökdécselt a levegőben, zúgva és dongva, mint valami meseszerű bo­gár. A lövések ritkultak, amint a tölténytar­tók ürültek, mig aztán egyszerre egy lövés sem hangzott többé. A fiatal tmber büszkél­kedett. Azon a bámulatos sortiizön sértetlenül ment keresztül. Visszatekintett. Igen, azok már kiürítették tölténytáskáikat. Látta, hogy többen újra töltenek. Mások visszarohantak a ház mögé a lovaikért. Amint nézett, kettő már lóra ülve, újból előtűnt a szögletnél, gyorsan lovagolva feléje. S ugyanebben a pillanatban szemébe tűnt a félreismerhetetlen vörös sza­kállas férfi, amint a földre térdel, fegyveré­vel céloz rá és hidegen méri ki az időt a hosszú lövésre. Fiatal emberünk megsarkantyúzta lovát, I-T csaknem lelapult és jobbra-balra kanyar­gott futásában, hogy a másiknak a célzást megnehezítse. De még nem hangzott el a lö­vés. A lónak minden egyes szökkenésével kö­zelebb jutottak az erdőhöz. Kétszáz yardnyi távolságra voltak már csupán s még mindig késett az ellenséges lövés. Aztán meghallotta ezt is, az utolsót, a mit még életében valaha hallhatott. — mert ő halott volt már, mielőtt a földre ért volna, lebukva nyergéből a hosszú durranás alatt. És amazok, figyelve a ház mellett, látták őt leesni, látták a holttestét odább gurulni, amint a földhöz ütődött s látták, mint ömlenek szer­teszéjjel a piros héjú almák, szerte gurulva körülötte. S kacagtak az almáknak váratlan elötünése felett s tapsolva üdvözölték a vö­rös szakállas embert a sikerült lövésért . . . forrnia katona (kisüti, hogy azok a keonénj székelyeik magyar szóval dicsérik az Urat s örtálló hada valahol a nagy hegyek ölén a •magyarságnak. ; — (No, ha .magyarok, akkor nem csoda, amit csináltak ... És hangos volt a tábor diesére<tétőU a ma­gyaroknak. Másnap jött a császár. A föl nem égetett templomtornyokban zúgtak a haran­gok s az ágyú szava verdeste a levegőt. A császár autója födött óriás sasok keringtek: a repülőgépek. És a merre elhúzott, elsiklott az autó, háromszoros hurrával köszöntötték császárjukat a német 'katonák. Amikor a szé­kely regiment felé hajtott ia császár, valami idegen kiáltás vagdosta a (levegőt. Éljen a császár, zúgták a székelyek, unire n császár igy feleit. — Brávó, brávó, székely fiuk! És csillogott a sok bajonett és csillogott a székely bakák szeme. Délben Szende ezre­des négy szál katonával, vitéz, kitüntetett székely bakával tisztelgett a császár élőit. A császár kezet szorított az ezredessel és gra­tulált a regimentnek, mely ugy rohant a muszkáknak, mint a szél1 vihar, am'ely a he­gyeik közül sikföldre vágtat. Aztán á saját kezével tűzte ki a négy legvitézebb székely brívia mellűére a vaskeresztet.. Antikor visszatért a négy baka az ezred­hez, körülgyűrűzték a töbibek. És szóit a kérdés-: — Milyen ember a néniét császár? Megvakarja a fejét az egyik, ia eugsz­fürer és székely módra adja meg a vádaszt: — Llogy embernek milyen, nem tu­dom... De bogy csókolni való képe van, az bizonyos... Azzal az orcával meg azzal a nö­véssel székely katonának is beillenék. Még sarzsit is kapna közöltünk. — Szegedi katonáink segítése. A sze­gedi 5. honvéd gyalogezred tápzásalóaJjáfialk parancsnoksága azzal a sürgős kérelemül él fordult városunk közönségéhez, hogy a iSzer­I?*SEASN.AFIASASABAANAABBIKABSBAEII3IIA£EANHKRRIBK8ABAAA9RIK Koezö-mozi Igazgató VAS SÁNOOK. Telefon 11-85, Í 3 jj Kedden, január hó 19-én E Szenzációs bűnügyi dráma. I Bűnügyi dráma 3 felvonásban. A trónörökös Nordisk dráma 3 felvonásban. llaíafliífit az uj kísérő műsor. Előadások 5, 7 és 9 órakor. _____ : — -"""• 1——— J Rendes helyárak. Inában iliaircoíló 200 népfelkelő részére, akik .«eun karácsonyi ajándékot, sem pedig meleg ruhát eddig sehonnan sem kaptak, legalább 400 pár ikapcát adományozzon. A méltányos kérés meghallgatásra talált még a 'délelőtti órákban a Miaszonyunbróil nevezett iskola­nővérek vezetése alatt álló tanintézetek nö­vendékei akik a hálboru kitörése óta példás buzgalommal és áldozatkészséggel készítették a katonaság részére szükséges ruházatot, a -100 páír kapcat a Hadsegitő-Bizcttság ren­delkezésére bocsátották, bogy azokat hala­déktalanul juttassa el .a nélkülöző népfelke­lőkhöz. A Hadsegitő-Bizottság mielőtt ezt a ne.mesletkü adományt útnak indítja, azzal a sürgős kérelemmel fordul a szegedi közön­séghez, hogy tekintettel a oiépföllkeilők vitézi szolgálataira és arra ia nélkülözésre, melyet a sivár, mocsaras vidéken, -minden hozzáfér­hető beszerzési foriráis hiányában hónapok óta szenvednek, most utólag juttassa el a tá'r­-ndailem azt az adományt, mélyet a karácso­nyi ünnepek alk,állmából óhajtott -a szegedi vitézekhez juttatni. Legnagyobb szükség vau praktikus használati cikkekre, vasellin, fa'gy­gyu, -gyújtó, dohány, pipa, cigaretta, szappan, zv blkendő, tábori lap, csokoládé, fehér cukor, égett cukor, sth. sth. továbbá meleg ruhákra. Mindezeket a dolgokat kéri a Hadsegitő-Bi­zottság legkésőbb szerda délig a Belvárosi óvóilslkolniban lévő műhelybe juttatni. — Felségsértő katona. Felségsértés bűn­tettévé! és közcfendháhoritás vétségével ter­helve állt vasárnap a szegedi homvédbiróság mint rögtönitélő bíróság előtt Manojlov Bo­riszláv, 38 éves szahósegéd, verseci 7- gya­logezredben népfölkelő. Reggel 9 órakor nyitotta meg Németh Kád,mán ezredes a tár­gyalást, amelyet Szerdahelyi László hadbiró alezrede-- vezetett. A vádat Szende Vilmos dr. hadbiró-főhadnagy honvédügyósz -a védel­met Dobay Gyula dr. képviselte. A jegyző­könyvet Papp Tivadar dr. hadnagy -vezette: ülnökök Perlakii és C^epreghy -zúzád"" k voltak. A szegedi -kerületi hadbíróság rende­letéből SóvHy Lázár, a szegedi szerb egyház plébánosa ós Walf dr. katonaorvos i- megje­lentek. Halálos ítéletre volt kilátás, amelyet­rögtön végre. kellett volna hajtani. (A tár­gyalási termet zsúfolásig megtöltő közönség e .miatt feszült figyel emmiel kísér le már a tárgyalás első fázisait :is. Miauojlo>vét azzal vádolták, bogy Verseeem december végén a Kaszinó-vendégilőbeo a királyt és a roinisz­tériuimot súlyosan sértőn, durva szóval ül-ette. A verseci határrendőrség följelentésére ke­rült a szegedi rögtönitelő bíróság elé. A tár­gyalás folyamán a vád ismertetése utáni Ma­nojlov tagadta a terhére rótt cselekményt, majd azzal védekezett, hogy -eppmire sem emlékszik, mert a kérdéses napon részeg volt. A tanuk azt bizonyito-tták, bogy Manojlov használta a gyalázó szavakat. A >vád és véde­lem meghallgatása után a badhiróság vissza­vonult és feléri tanácskozás utáni ugy határo­zott nem a rgötömitólő 'bíróság hanem a. sze­gcdi haditörvényszék a rendes bűnvádi el­járás -'.érint fogja felelősségre vonni. — A szegedi munuaközvetités. A sze­gedi miinkakö-zvetitő bizottság január 3-tól 17-ig 221 munkást helyezett el. A jelentkezők szánna 163 volt. Gazdasági cseléd jelentkezett 4 (elhelyezést nyert a régebbről lkészen'1ét-ben levőkkel együtt 6) kereskedelmi irodai ailka.l­mazott 7 (3), kereskedelmi üzleti alkalma­zott 5, szolga 8 (2), különféle szakmunkás 10, házvezetőnő 2, (lakatos 6 (8), bádogos 1 (1), gépész 2 (2), kovács 2 (2) fa munkás 2, asz­talos 11 (32), ács 8 (8), -szabó 7 (3), varrónő 4 (24), gyári munkás 3 (39), kőműves 18, üve­ges 1, háztartásbeli munkás 16, házmester 3, otthoni munkás 8 (8), napszámos 15. A mun­ka nélküliek számra ezidőszerint 15. Augusztus­1 ót-a 3507 jelentkező közül 3492-őt helyezett el a bizottság, amely Szalay József dr. he­lyettes főkapitány él-nőik! et-e 'alatt működik. Az erődítési munkákról hazajött faipari munkások — leginkább az 'asztalosok — né­hány hét ig ununk a nélkül voltak, azonban be­látták, hogy szakmunkájukban munkát nem

Next

/
Thumbnails
Contents