Délmagyarország, 1915. január (4. évfolyam, 1-28. szám)

1915-01-19 / 17. szám

Szeged, 1915. január 5. DÉLMAGYARORSZÁG. 5 HÍREK OOOO Csak harmadszor . . . — A jct vithatatlan hős. — (Saját tudósítónktól.) Jókaii, akit komoly és emelkedett kritikusai is a lánglelkii fantasztáik közé soroltak, igazolta a legmodernebb fegyvergépelkkeíl vívott (háború. Szemfüles irodalmárok egymás mellé illesztgették a jövő század küzdelmeiről írott regényt meg a nyomdafestéktől friss riportot és csodálatos, az orosz ós ómagyar repülőgépek harca, mintha egy toill alól került volna 'ki. Amit a ílánglWkü fantaszta elgondolt, véiges-yógig megismételte & valóság: ;a világháború embereiket és népeket átformáló csodálatos kohója. A harctéren nincs lehetetlen és mint természetes dolog, (következik ed olyan esemény, mely tényleg hihetetlenül hangzik. A naigy idők megszüntették a kételkedést és ez ia változás az ck;a annak, hogy az aláibbi színigaz, de esed állatos história napvilágot látott. A történet hőse' egy híres erdélyi (faimilia gyermeke. Gyermeknek azért lehet nevezni, mert a családfája egy pár száz esztedővél ezelőtt is terebélyes, régi fa vollt és az ilyen hossznéletü növényeikhez képest valóban gyermekség hatvan esztendő. A hatvanesztendős ur, — akiinek a lelke még sclkkal fiatalabb, elindult a háború elején a vitéz székely huszárokkal, ho'gy kiverekedj® magált isteni gazaiban a királyért, a hazáért; a magyar becsületért és ímert különben ás jól esett neki. Igy - zclktúk az ősei i:-. Elindult ós ímeg eeim állott, aimig a; muszkákkal szemben nem került. Illetve ottt még kevésbé vesztegelt, hanem mindig csak előre vágtatott és része veit azokban a hadi tettekben, amelyek örök dicsőségére tesznek az ezredének. Közben áz-on-bam ugy fordult a dolog, hogy a lovasság szerepét átvették a gyvnlogöeelk és a Iniszárrcham helyett a lövészárkokban való rettenthetetlen nyugalom lett Hábortt. — Jack London rajza.*) — Angol eredetiből fordította: ZSOLDOS BENŐ (Folytatás.1) Madár lehetett. De várt. Ismét megmozdultak a bokrok s aztán olv hirtelen, hogy csaknem elkiáltotta magát, szétvált a bokor s egy arc bukkant elő közüle. Egy arc, amilyet több hét óta te nem borotvált vörös szakáll fedett. Szemei kékek voltak, a szemszögleteknél nevető-ráncokkal, melyek az egész arc fáradt és nyugtalan kifejezése dacára is észrevehetőek voltak rajta. Mindezt szinte mikroszkopikus pontoysággal láthatta, hiszen a távolság alig volt több köztük husz lábnyinál. S ez alatt a rövid idő alatt azt is kivehette, hogv annak a vállán volt a fegyvere. Jobban szemügyre vette az egészet s meggyőződött, hogy olyan férfit lát maga előtt, kinek ő inkább a halálát óhajtja. Lehetetlenség volt elhibázni i'y akadálytalan távolságról. De nem lőtt. Lassan leeresztette a karabélyt és várt. Egv vizes palackot tartó kéz lett látható s a vörös szakáll lejebb hajolt, hogy megtöltse a palackot. A mi emberünk tisztán hallotta a viz csobogó hangját. Aztán a kar, a palack és a vörös szakáll eltűnt .az összecsapódó bokrok mögött. Hosszú ideig várt, — aztán, olthatatlan szomj uságában, vissza csúszott a lovához, lassan keresztüllovagolt a napsütötte tisztáson és behaladt ott túlnan az erdő oltalma alá! . . . *) Jack London a mai anigol elbeszélőirodiaDm egyik legizmosabb ifijatal tehetsége. Hazájában sokam ezt a „W,ar" ciiuiii rajzát szeretik legjobban, mélyet az orosz-japán háború idejében irt. Közvetlensége és időszerűsége érdemessé teszik a bemutatásra. Z«. B. az igazi virtus. A székely ur káromkodott, szidta az újmódi háborút, amely unalmas és eseménytelen. — Eli, a régi jó időkben nem igy volt, — sóhajtott ós mem találta a. helyét. Végre uj mulatságot gondolt ki. Föl lovagolt egy-egy magasabb domb tetejére és onnan nézte a nagy színjátékét. Az orosz tüzérek nyomban eélha vették és a hosszabb meig a rövidebb lövések 'veszedelmesen közeledtek hozzája. Ilyenkor azután tovább lovagolt és egy pár száz lépésről odá'blb tette próbára az oroszok célozó tudomiáinyát. Közben azonban kiiad'tálk ,a jeliszót, liogy •visszavonulunk. A nagyszerű taktikai mozdulat megkezdődött, de a székely ifőur nem akart mozdulni: Egy tapodtat se innen, — mondta dühösein, — hogy lehet visszavonulni, mikor eddig mindég győztünk? Ezt ugyanis nem szokták .meg az 'ősei. A visszavonulásom annyira elbuslalkodatt a vitéz öreg ur, hogy reggelre egy kicsit meglegyintette a szél. Haza kellett szállítani a sebesülteikkel együtt és a bajtársak szomorú érzéssel néztek a hordagya után: — Szegéin y öreg se jön többé vissza1... De visszajött. Három Iliét mul'va jelentkezett: — Jelentem alássan itt vagycík! Hagytatok még muszkát? — De hogy kerülsz ide? Hiszen ... — A székely embernek nem elég egy gutaütés: legalább kettő kell! Egy pár hétig boldogan szolgálta a hazát, aztán ismét baj történt. Egy folyón Ítélték át a huszárok, mert csak keskeny palló veretett a nyomorúságos vizem keresztüli. Az öreg ur nem szereti a sarat és derogált neki, hogy 'kantáron vezesse a lovát a pallóm. Ott maradt tehát a nyeregben és peckesen indult a pallónak. A (közepéiig gyönyörűen eljutott, ott azonban bokázott egyei a lova és lebukfencezett a magas hidrái. A szegény paripa rögtön kimúlt a gazdája pedig ájultan maradt az iszapban. A'z öreg urat isimét haza kellett küldeni: ezúttal agyrázkódással. II. Másnap, — forró és lélegzetíoj.tó idő. Egy elhagyott nagy tanyai ház áll a tisztáson, sok melléképülettel és gyümölcsössel. Deres lován, nyereg'kápáján a karabéllyal az erdőből lovagolt elő a fürge fekete szemű fiatal ember. Megkönnyebbülve lélegzett fel, a mikor a házat elérte. Nyilvánvaló volt, hogy itt a nyáron korábban már ütközet folyt le. Mindenféle törmelékek, r-o-z-s d-alepte üres töltényhüvelyek hevertek a földön, amelyeket a lovak patái begázoltak az akkor nedves talajba. A konyhakerthez közel sírhantok voltak, sorjában és megszámozva. A konyhaajtó melletti tölgyfáról összetépett, viharázott ruházatban két férfi holtestte csüngött alá. Oszszeaszott és eltorzult arcuk már semmi hasonlóságot nem mutatott emberi archoz. A deres ló nagyot. horkantott alatta, a lovas megcirógatta és babusgatta lovát s egy távolabbi fához kötötte meg. Belépve a házba, nagv pusztulásra' talált annak belsejében. Üres töltényeken gázolt, a mint szobáról-szobára haladt, hogy széttekinthessen az ablakokból. Katonák táboroztak és aludtak itt mindenfelé annak idején s az egyik szoba padlózatán félre'srnerhetetlen foltokra talált, ahol a sebesültet lefektették. Ismét kimen v-e az épületből, a lovát körül vezette a csűr mögé és bement a gyümölcsöskertbe. Egy csomó gyümölcsfa unatkozott benne, megrakva érett almákkal. Megtöltötte velük zsebeit és szakítás- közben evett az érett gyümölcsből. Aztán egyet gondolt, a napra tekintett, a táborba való visszatérésének idejét mérlegelgetve. Levetette kabátját s összekötve annak ujjait, kis zsákot csinált belőlük. És megtöltötte azokat almákkal. Mikor épen felhágni készült a lovára, az állat hirtelen hegyezni kezdte a füleit. A férfi hallgatózott s a íágv földön tompán hallotta közeledő lovak patáinak a dobogását. A csűr A napokban azután két vonat találkozott egy felvidéki pályaudvaron. Az egyik északról jött, a -másik észak felé tartott. Az egyiken sebesült huszárok jöttek, a másikból a székely ur, a javíthatatlan iliős dugta ki a fejét. A sebesült buszárok közül kivált egy csodálkozó arcú tiszt: — Bátyám, — szólította ímeig -az öreg urat — hát már megint, — Meginti — méltatlankodott a székely ur hiszen csak harmadszor igyekezem fölfelé ... — Közgyűlés. A Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége január 24-én, vasárnap délelőtt 10 órakor tartja évi rendes közgyűlését Budapesten, a budapesti kereskedelmi és liarkatoara taná.osterméíben. A napirend 'letárgyalása után igen érdekes előadást tart a moratóriumi rendeletekről Kálmán Sándor kisvárdai bankigazgató és a vidéki pénzintézetek imoratoriális anyagának .mobillá tételéről Blaskovich Ferenc, a temesvári délmagyar országi gazdasági bank élnökigazgatója fog értekezni. A közgyűlésre utazó pénzintézeti képvisel öltnek kedvezményes vasúti utazási jegy váltására jogosító utalványokat ad a Szövetség szegeid,i 'körzetének titkárb: Vogel Antal (Szeged-Osongrádi Takarékpénztár.) \ — Takó hadnagy a harcias gyerek ap jához. Megírtuk, hogy a szegedi Korzó-mozi népszerű igazgatójának fia, a 11 éves Vas Zoltán megszökött azzal, hogy meg sem áll az északi harctérig. A szegedi bakák persze egyengették a „virtusos gverök szándokát", — jó dolog is az. amidőn ki-ki mint fiát vagy öcscsét dédelgetheti az itthon hagyott gyermekek helyett. Igaz az is, ho-gy a kurázsinak megfelelő veszedelem is meg lett volna, dehát csak majd vigyáztak volna az ezred fiára. Hanem történt, hogy a szigorú, de kitűnő hadnagy ur Takó, másként határozott: a katonavonatról leszállította a gyereket s látván. hogy az inkább előbb sir, minthogy leszálljon. — kardja körül motoszkált és táncoltatta a bajuszát, hogy mindjár szétváglak. szögletéhez csúszott és körültekintett. Egy csapat lovas katona közeledett a tisztás átelleni oldaláról, — megeresztett kantárszárral; alig voltak valami száz yardnyi távo'ságra. A házhoz lovagoltak. Néhányan leszállottak, még többen a nyeregben maradtak, mintegy annak jeléül, hogv ottlétük csak rövid ideig fog tartani. Ugy látszott, hogy tanácskoznak valamin, mert hallhatta, amint izgatottan beszélnek az ellenséges támadó fél gyűlöletes nyelvén. Az idő múlt. de ugy 'átszőtt, hogy sehogy sem tudnak megállapodásra jutni. A mi emberünk csizmájába dugta karabélyát, felhágott a lovára s türelmetlenül várt, mialatt az almákkal megtöltött kabátja jobbra-balra lengett a nyeregben. Közeledő lépéseket hal'ott, mire sarkantyúit oly hevesen vágta bele a deres ló szügyébe, hogy e?v hirtelen nyögés tört elő az állatból, amint az előre szökött. A csűr szögletében; meglátta aztán, hogy egv alig 19—20 éves katona jő be oda, ki látására visszariadt és elfutott. Ugyanebben a pillanatban megfordult a deres és ennek vasát észrevették a ház mellett a figyelmessé lett emberek. Néhányan lovaikhoz ugrottak s ő tisztán kivehette, amint azok fegyvereiket a vá'laikhoz kapják. Elsietett hát a konyhaajtó előtt s az árnyékban csüngő aszott hullák mellett és a ház előrésze felé rohant lovával. Egy puska eldörrent, utána mindjárt a másik is, de ő csak ment sebesen, előre hajolva, lelapulva a nyergében, egvik kezével az almákkal telt kabátot fogva, a másikkal pedig a lovát zabolázva. A sövény legmagasabb széle négv lábnyi magas volt, de ő jól ismerte lovát s teljes gyorsasággal átugratott rajta, több puskalövéstől kisérve. Egyenes irányban 800 yardnvi távolságra volt az erdő s a deres hatalmas futással szelte át ezt a távolságot. Valamennyi ellenséges férfi dühössé lett erre. Oly gyorsan; töltötték puskáikat, hogy az ül-