Délmagyarország, 1914. december (3. évfolyam, 309-338. szám)

1914-12-02 / 310. szám

•svrara® jscrfceszíftség Ifato-afca ft, Ara 19 Sftftr, ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN (fisz éwe. K 24"— félévre . . K12"— negyedévre K fi-— egyhónapi® K 2-— ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K14— negyedévre K T— egy hónapra K 240 Kiadóhivatal Kárász-utca «. Telefonszám: 81. Egyes szám ára 18 fittér. % Szeged, 1914. al évfolyam 310. szám. Szerda, december 2. LEGUJAB Nyugat-gallclai és orosz-lengyelorszá­gi arcvonalunkon általában tegnap is nyu­galom volt. Przemysl előtt az ellenséget, a mely megkísérelte, hogy a vártól északra előretolt állásainkat megközelítse, a várör­ség ellentámadással visszaverte. Kárpátok­ban a harcok ínég folynak. flüfer vezérőrnagy, a vezérkar főnökének helyettese. Berlin, december 1. Orosz ujságjelenté­sek szerint most Hindenburg a legnépsze­rűbb ember Oroszországban. A világ legna­gyobb emberének mondják s azt irják róla, hogy leírhatatlan hatása van a hadseregre. Wallenstemhoz hasonlitják. A sereg, me­lyet ö vezet, biztosra veszi a győzelmet és halálmegvetéssel ront az ellenségre. Csak ; igy magyarázható, hogy kisebb csapatok ké­nesek jelentékeny túlerőn győzedelmes­kedni. Berlin, december 1. Vilmos császár teg­nap Gumblnnen és Darkthenen mellett meg­látogatta a keletporoszországi csapatokat és hadállásokat. Rómából jelentik: Tripoliszban az ottani olasz katonaság erős rablóbandával harcban áll. Részletek hiányoznak. Genf, december 1. Newyorkból jelentik a „Heraid"-nak, hogy a kínai kormány vé­delmet kért az Egyesült-Államoktól, kinaí területeknek a japánok által való állandó megszállása ellen. London, december 1. Az „Evening Stan­dard" írja: Nagy érdeklődésre tarthat szá­mot a L'Homme enchainé ama közlése, hogy a franciák 75 milliméteres ágyúinak dörgé­sbe nemsokára bele fognak elegyedni a ja­Pán ütegek hangjai is. Nem első ízben merül fel az a hir, hogy Csingtau eleste után japán csapatokat szállítanak Franciaországba. Egyik munkatársunk tudakozódott e hir va­lódisága iránt, a londoni japán nagykövet­ség titkáránál, aki kijelentette, hogy japán csapatoknak Európába leendő szállítása Pusztán híresztelés. London, december 1. A „Times" szófiai jelentése szerint a 15. orosz ezred 70 bár­kán, municióval és élelemmel fölszerelve, a Úunán Radujevac szerb városba (Negotin hJeüett) érkezett. Berlin, december 1. Bethmann-ílollweg irodalmi kancellár tegnap ós ma szigorúan ^'z almas megbeszéléseket folytatott a biro­dalmi gyűlés pártjainak vezéreivel a decem­W 2-iki gyűlés dolgában. A Lokalanzeiger terhit a birodalmi kancellár e tárgyalások­ban tett kijelentései ügyében az összhely­tétre nézve igen bizakodó hangon beszélt, ^y, hogy a nyugati helyzetről, ahol a né­ktek m3' pozíciója után itélve, kizártnak Játszik, hogy a harcot onnan a német biro­dalomba viszik és ugyanígy kedvezően vá­zolta a keleti helyzetet is. Ily körülmények között a kormány és a nép képviselete egyetértenek abban, hogy csak oly béke köthető, mely hosszú időre garantálja a bé­két és kártalanítja a birodalmat minden vér­es pénzáldozatért.' szerijei második védelmi vonala. Közelednek csapataink a szerbek máso- J dik védelmi vonalához. Ha itt győzünk, ak­kor az igazi szerb háborút megvívtuk és ezután a döntő győzelem után a szerbek csakis guer illahad járatot! folytathatnak. Hogy Szerbiában ma mi a helyzet, azt leg­jobban egy angol világlap tudósításából idézhetjük. Ugyanis a londoni Times levele­zője a következőket jelenti Kragujevácbói: Lazarevác környékén nagy csata volt, a melyben hozzávetőleges becslés szerint fél­millió katona harcolt. Az osztrákok és ma­gyarok megkísérelik, hogy a hadszinténlek ezen a részén véget vessenek a hadmüve­letöfcne'k. Hogy ezt a nagyszámú legénysé­get más harctereken nélkülözni lehet, min­denesetre meglepő, de egyúttal jelentős ta­núsága ,a szolgálatoknak, amelyeket Szerbia a közös ügynek tesz és fogalmat ad az erő­feszítések nagyságáról, amelyre Ausztria­Magyarország képes, hogy az osztrák, ma­gyar és német haderőket, amelyek a szövet­ségeisekkel szemben állanak, minél előbb szaporíthassa, ha Szerbia szerencsétlenül el fog bukni a túlerő és az ágyuk számának túl­súlya alatt. A Times tudósításához hozzátehetjük, hogy a Szerbiában küzdő seregeink lassan, megfontolva, minden felesleges vérá'ldozatot elkerülve nyomulnak előre az egész vona­lon. Folytonos offenzivánk a Kolubara-ío­lyó mentén egyéb pontokon is előrehalad. A Kolubarán tul előrenyomuló seregünk heves rohammal elfoglalta a szerbektől Ko­naticet, ahol «az ellenség szintén nagy ellent­állást fejttett ki. Harcoló csapataink ujabban örvendezve tapasztalják, hogy a komitácsik száma kezd erősen megritkulni. Elszánt támadiásaik, a melyekkel az efajta harcmodorra kedvezőbb és előnyösebb terepen örökösen lekötötték és foglalkoztatták nemcsak a frontban, ha­nem a tartalékban levő csapataink nagy ré­szének éberségét és tevékenységét is, kezd elmaradni, aminek egyetlen magyarázata az, hogy katonáink mindenütt megverték és szétszórták a komitácsi-bandákat. Csapataink és kiváló tüzérségünk elő­nyomulásuk közben lehetőleg igyekeznek megkímélni a szerb falvakat és igy azok csaknem mind épen, sértetlenül jutnak ke­zeinkbe. Ilyenformán aztán ezekben a fal­vakban, bár a lakosság mindenünnen elme­nekül, kitűnő szállást találnak a katonáink, mert a házak érintetlenek. Az időjárás sze­szélyétől is kevesebbet szenvednek már e réven vitéz csapataink, mert egy részük ké­nyelmesen — hacsak egy éjszakára is — megpihenhet a félvakban. A szerb harctéren az időjárásban is'egy kis változás állott be. A hideg, amely oly korán köszöntött be, enyhült némileg, sok helyütt elolvadt a hó, ami azonban semmi­vel sem köTiinyiti meg előnyomulásunk ter­mészeti akadályait, mert a süppedő hó he­lyébe feneketlen sár támadt az utakon, mig fent a magasban a hegygerincek még most is fehérek. Egyetlen ütközet sem folyik le anélkül, hogy több-kevesebb foglyot ne ejtenénk. A foglyok persze sok mindenfélét beszélnek, a mi, ha nem mind igaz is, igen érdekes abból a szempontból nézve, hogy miképen gondol­koznak még tisztjeik is. Igy például nagyon sok fogoly szerb tiszt azt beszéli, hogy a szerb kormány erősen foglalkozik már a bé­ke gondolatával. Elmondották, hogy Simics, a bécsi volt szerb követ a kormány megbí­zásából Pétervárra, egy másik diplomatájuk pedig Párisba utazott azzal a megbizással, hogy engedélyt kérjenek a cártól, illetve az entente-hatahnak vezérétől, hogy Szerbia külön békét köthessen Ausztria-Magyaror­szággal arra az esetre, ha a szerbek máso­dik védelmi vonala is összeomlana, amit ők maguk is nagyon valószinünek tartanak. Ez­zel a külön békével akarják ugyanis meg­menteni országukat a teljes megsemmisü­léstől. Mindezt persze egyelőre nem szabad túlságosan komolyan venni, de élénken de­monstrálja, hogy a szerb tisztek és katonák­lelkivilágát legjobban már a béke gondolata foglalkoztatja. TÖRÖK-ANGOL HARC. Konstantinápolyból jelentik: Tegnap, a hajnali órákban, a Tigris felső folyásánál, Mezopotámiában, heves harc folyt le az an­gol és a török haderő között. A törökök első lövései azonnal szétrombolták az angolok­nak a Tigrisen horgonyzó motorcsónakját. Az ütközet még folyik, de a helyzet hatá­rozottan a törököknek kedvez. A TÖRÖKÖKHÖZ PÁRTOLT SZUDÁNI CSAPAT. A Berliner Tagéblatt jelenti Jaffából: Egy kétszáz főből álló angol szudáni tevés­csapat érkezett ide, mely azelőtt az egyipto­mi határon előőrsi szolgálatot teljesített. Ez a csapat a törökökhöz pártolt át. mert nem akart a félhold szent ügye ellen (harcolni. Megjelenésük' Jaffában óriási lelkesedést kel­tett.

Next

/
Thumbnails
Contents